Bodzási Balázs Javaslat az önálló zálogjog újraszabályozására című cikkében1 vitába száll az új Polgári Törvénykönyv Javaslatában megfogalmazott azzal az állásponttal, hogy nem kell szabályozni az önálló zálogjogot; állást foglal amellett, hogy az önálló zálogjogra szükség van, és javaslatot tesz az új szabályozás tartalmára. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy létező jogintézmény megszüntetése komoly döntés (még akkor is, ha az a jogintézmény csupán 10 éves), különösen annak tudatában, hogy a lakásfinanszírozás és refinanszírozás rendszere jelenleg e jogintézményre épül. A fennmaradása mellett lehet dönteni még akkor is, ha szükségessége kérdéses, de jelenléte nem kifejezetten káros, vagy a szabályozás jobbításával a problémák megoldhatók. E válaszcikk ezért eredeti szándéka szerint elsősorban nem a végső döntésre koncentrált, hanem a felvetett bírálatok, érvek közelebbi megvizsgálásával, esetenként alternatív vélemény megfogalmazásával kívánt, közvetett módon hozzájárulni a megalapozott jogalkotói döntéshez. Az ellenérvek megvizsgálása eredményeként azonban arra a meggyőződésre jutottunk, hogy az önálló zálogjog jogrendszerünkben több problémát okoz, mint amennyinek a megoldásához esetleg hozzájárulhat, ezért nem javasoljuk annak kodifikálását. Bodzási cikke három fő kérdést vizsgál: Mi az önálló zálogjog természete (ezen belül olyan érdekes elméleti kérdések, mint az absztraktság, a járulékosság és a fiducia)? Mi az önálló zálogjog szerepe? Hogyan kellene szabályozni az új Ptk. -ban az önálló zálogjogot?
Bodzási elsősorban a Javaslatnak azzal a megállapításával száll vitába, hogy az önálló zálogjog fiduciárius ügylet. Álláspontja szerint ebben az esetben nincs szó sem tulajdonátruházásról, sem a jogviszonyok megkettőződéséről, sem pedig arról, hogy a jogszerző dologi jogilag többet kapna, mint amennyi őt megilleti, és az önálló zálogjog jogosultját elszámolási kötelezettség is terheli. Úgy gondoljuk, ezek az érvek nem megalapozottak. Az önálló zálogjog esetében valóban nem a szerződéses úton korlátozott tulajdonjog szolgál biztosítékul, azonban az önálló zálogjog jogosultja egy nem-járulékos kielégítési jogot biztosító, abszolút hatályú, megterhelhető és átruházható vagyoni értékű dologi jogot szerez (amelynek értékét a zálogjog összege és a zálogtárgy forgalmi értéke határozza meg). Az önálló zálogjog dologi jogi tartalma, a járulékosság hiánya miatt, akárcsak a tulajdonátruházás esetén, több jogot biztosít a zálogjogosult számára, mint amit a biztosítéki cél megkövetel.2 A jogi helyzet megkettőződése abban áll, hogy az adós egyrészt személyes kötelezettként tartozik az adósságát leróni, másrészt pedig dologi kötelezettként köteles tűrni azt, hogy a jogosult a zálogtárgyból kielégítést keressen, mégpedig, a zálogjog önállóságából fakadóan, függetlenül attól, hogy a személyes adósság fennáll-e. A dologi jogosultság és a kötelem tartalma között diszkrepancia áll fenn, a dologi jogi többletjogosítvány "visszavétele" kötelmi úton, a biztosítéki szerződés által történik. Talán éppen ezért volt Nizsalovszkynak az a véleménye, hogy az önálló zálogjog és a követelés együttes fennállása "hibrid jogi helyzetet" eredményez. 3 A fentiekből következően a zálogkötelezettet terhelő elszámolási kötelezettség is csupán részlegesen érvényesülhet, hiszen az önálló zálogjog alapján a zálogjogosult csak a zálogtárgy értékesítésével elért bevétel és a kielégítési jog összege közötti különbözettel köteles elszámolni, az önálló zálogjog által biztosított kielégítési jog azonban nem függ a ténylegesen fennálló biztosított követeléstől, ez utóbbi összege ezért az elszámolásnak egyáltalán nem képezi részét. A fiduciárius ügyleteknek az a sajátossága is fennáll, hogy hamis látszat alakul ki a vagyoni jogok tekintetében. Igaz, hogy jelzálogjog esetén az önálló zálogjog bejegyzésre kerül, azonban e bejegyzés félrevezető, mert azt mutatja, hogy a zálogjogosult egy meghatározott összegű absztrakt vagyoni jogosultsággal rendelkezik, azonban a mögöttes és a nyilvánosság számára nem feltétlenül ismert bizalmi jogviszony e vagyoni jog érvényesíthetőségére és értékére alapvető hatással van.
Az önálló zálogjog esetében tehát a fiduciárius ügyletek minden lényegi sajátossága érvényesül. Azért is különös, hogy Bodzási kétségbe vonja az önálló zálogjog fiduciárius jellegét, mert tanulmánya nagyrészt a német jogon alapul, és a német jogirodalom az önálló zálogjogot (legalábbis annak gyakorlatban szinte kizárólagosan előforduló változatát, a biztosítéki célú önálló zálogjogot, a Sicherungsgrund schuldot) egyértelműen a fiduciárius hitelbiztosítékok körében tárgyalja. 4 Az önálló zálogjog fiduciárius jellegét nem érinti az sem, ha szerződéses úton vagy kiegészítő szabályozással meg lehet teremteni a kellő adósvédelmet. Éppen azért merül fel a zálogjogon kívülálló adósvédelmi szabályok szükségessége, mert önmagában az önálló zálogjog ezeket nem biztosítja. Azok a "hatékony védelmi mechanizmusok", amelyekre Bodzási visszatérően utal, mind a dologi jogon kívül álló, sőt azzal szembenálló, azt felülíró eszközök. A biztosítéki szerződésnek a Bodzási által leírt korrigáló szerepe a fidu-ciárius helyzet fennállásának következménye és ékes bizonyítéka. A dologi és a kötelmi normának ez a kettőssége teszi a jogviszonyt fiduciárius jellegűvé.
Bodzási szerint az önálló zálogjognak létezik egy absztrakt és egy a szerződéses járulékosság alapján álló koncepciója. Az absztrakt koncepció Szladitstól kezdve, Nizsalovszkyn keresztül egészen a mai szerzőkig (Salamonné, Leszkoven, Zámbó), és a Jt. -től a Ptk. -ig következetesen érvényesül, a szerződéses járulékosság koncepciójával kapcsolatban a tanulmány nem tartalmaz forrás-megjelölést. Bodzási nem foglal állást egyértelműen egyik koncepció mellett sem, de különösen az új szabályozásra vonatkozó javaslataiból az derül ki, hogy hibásnak tartja az önálló zálogjog absztrakt koncepcióját. Azt írja, hogy az nem találkozik a hitelezők érdekeivel, és ellenkezik a német gyakorlattal is. 5 Úgy gondoljuk azonban, hogy az erre vonatkozó kritikája alapvetően az absztraktság fogalmának helytelen alkalmazásából faltad.
Az önálló zálogjoggal kapcsolatban gyakran emlegetik az absztraktságot, és ezt a tanulmány is visszatérően alkalmazza. Az absztraktság fogalma jogi nyelvünkben kétféle, egymással összefüggő, de nem egybeeső értelemben van jelen. Az egyik összefüggésben arra a kérdésre keressük a választ, hogy a juttatást tartalmazó kötelmi és dologi jogi ügyletek (tulajdonátruházás, zálogjogalapítás, engedményezés, kezességvállalás stb. ) létrejöttének feltétele-e az, hogy az ügylet érvényes jogcímen alapuljon. A másik összefüggésben viszont arra kérdezünk rá, hogy a jogviszony tartalma valamilyen egyéb jogviszony alakulásától függ-e, vagy pedig más jogviszonytól függetlenül önállóan megáll. A kettő közötti különbséget jól szemlélteti a kezesség és a garancia összehasonlítása. Mindkettő egy háromoldalú ügylet, ahol a kezességvállalás, illetve a garancia-kibocsátás jogcíme az adós és a helytállást vállaló fél közötti jogviszonyban található, azonban sem a garancia, sem pedig a kezesség érvényessége nem függ attól, hogy az adós és a helytállást vállaló fél közötti szerződés érvényes-e. Ebben az értelemben tehát mindkettő absztrakt, azaz nem jogcímes ügylet. Ha azonban a két kötelezettségvállalás tartalmát vizsgáljuk, akkor a garancia absztrakt, mert a garantőr nem hivatkozhat az adós és a hitelező közötti ügyletből felhozható kifogásokra, így arra sem, hogy az adós már teljesített; a kezesség viszont járulékos, mert a kezes csak annyiban köteles helytállni, amennyiben az adós elmulasztotta teljesíteni a maga kötelezettségét. Egy másik példa: a váltó kibocsátása absztrakt ügylet, hiszen, ha kiállítása, aláírása és a rendelvényes részére való átadása rendben (cselekvőképes személy által, erőszakmentesen, nem tévedésből stb. ) megtörtént, akkor annak érvényességét nem érintik egyéb, a jogcímmel összefüggő körülmények. A váltókötelezettség tartalma viszont attól függően járulékos illetve önálló, hogy a váltókötelezettet megilleti-e kifogásolási jog a fizetést követelő váltóbirtokossal szemben (az eredeti felek között tehát járulékos, a forgalomba kerülést követően azonban már főszabályként önálló). Egyetértünk a cikkben hivatkozott Lohn Balázzsal abban, hogy az lenne a tiszta megoldás, ha az "absztrakt" fogalmat a "jogcímes" ellenpárjaként, valamely ügylet minősítéseként használnánk, a "járulékos" ellenpárja pedig az "önálló" lenne, és valamely kötelezettség illetve jogosultság tartalmára utalna. 6 Ebben az értelemben használja ezt a fogalmat a Javaslat indokolása, amikor úgy fogalmaz, hogy a zálogjog-alapító ügylet absztrakt, a zálogjog viszont tartalma szerint járulékos jog (és részben éppen ez a járulékosság teszi aggálytalanná azt, hogy absztrakt ügylettel lehessen zálogjogot alapítani). Ha az új Ptk-ban a zálogjog-alapító ügylet a Javaslatnak megfelelően lesz szabályozva, az önálló zálogjog viszont, a Javaslattól eltérően fennmarad, akkor az egy "kétszeresen is absztrakt" zálogjog lesz, amelynek sem a léte nem függ a jogcím érvényességétől (megalapítása absztrakt rendelkező ügylettel történik), sem pedig a tartalma nem függ a biztosított követelés lététől (önálló).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
