Biztos vagyok benne, hogy Soltész István neve és munkássága közismert az alkotmányjogász társadalom, ezen belül a parlamenti joggal foglalkozó elméleti és gyakorlati szakemberek körében és azon túl is. Negyed századon keresztül az Országgyűlés főtitkáraként egyik, ha nem a legfőbb szervezője, szerkesztője, szerzője volt számos parlamenti jogi kiadványnak. Felsorolni is hosszú lenne a "Soltész Tanszék" által gondozott parlamenti dolgozatokat, a hasznosabbnál hasznosabb forrásértékű kézikönyveket, tanulmányköteteket, az egyes parlamenti ciklusokról publikált adatokat és tényeket.
Az élő és alkotmányos parlamenti jogot nagy figyelemmel kísérő, szakmája iránt illő alázattal elkötelezett és nyitott közjogász fontos vállalása volt mindez, amelyben munkatársai mellett szövetségesre talált a közjogtudományban is. A legendás, Dunára néző főtitkári dolgozószoba mindig nyitott volt minden intézmény, tanszék, oktató, kutató, érdeklődő egyetemi hallgató előtt. Ő maga is tanította a parlamenti jogot, több egyetemen, nem középiskolás fokon.
Soltész István munkásságából két alkotása mindenképp kiemelendő:
- az egyik az Országgyűlésről szóló, a Parlamenti Módszertani Iroda gondozásában négy kiadást megélt könyve (a negyedik kiadás 2010-es évszámot visel);
- a másik - és erről íródik jelen recenzió is - a "Soltész Bibliográfia", amely ma már fogalommá vált, hazai és nemzetközi viszonylatban ritkaságszámba menő, a jogtörténeti és a tematikus módszert együttesen alkalmazó szakbibliográfia.
Csak megerősíthetem Ambrus Jánosnak a Bibliográfia első kiadásához fűzött előszavában leírtakat: "sem hasonló tematikájú, sem hasonló részletességű és mélységű bibliográfia a magyar jogi-politológiai szakirodalomban soha nem látott napvilágot."
- 143/144 -
A Soltész Bibliográfiának - bár az első kötet hivatalosan csak 2004-ben jelent meg - legalább negyed százados története van. A szerzőt közelebbről ismerők jól tudják, hogy Soltész István az alkotmányos rendszerváltozás óta (legyen a dátum Alaptörvényszerű és a Parlamenthez kötődő, azaz 1990. május 2. óta) gyűjti, rendszerezi az alkotmányos parlamenti jog bibliográfiai forrásait. Tanúja lehettem a gyűjtőszenvedély kialakulásának és a munkafolyamatnak, amelyet a tengernyi főtitkári munka mellett végzett, a rá egyébként is jellemző hatalmas munkabírással, türelemmel és polihisztori figyelemmel. Nagy gyűjteményeket csak szenvedélyes gyűjtők képesek létrehozni hangyaszorgalommal.
A bibliográfia kezdeti, sokszorosított példányait már a '90-es évek elejétől rendszeresen kézhez kapták többek között az akkori alkotmányjogi tanszékek munkatársai, így magam is. Az anyag egyre bővült, tematikusabbá, rendezettebbé vált. 2004-ben a szerző mások bíztatására is úgy gondolta, hogy a munka megérett arra, hogy könyv legyen belőle, közkinccsé tette tehát az addig belső használatra szánt kéziratát. Az első kiadás bemutatója a Parlament Delegációs termében nagy sajtófigyelem és telt ház - mintegy száz fő - előtt volt 2004. november 24-én, az akkori házelnök jelenlétében. Mindezt megőrzött jegyzeteimből tudom idézni, ugyanis az a megtiszteltetés ért, aminek örömmel tettem eleget, hogy bemutathattam a könyvet, amely akkor több mint kilencezer címet tartalmazott és egy "szabályos nagyságú" (427 oldalas) kiadvány volt.
A 2004-es jegyzeteim szerint a Soltész Bibliográfia négy jellemzőjét emeltem ki:
- az első jellemző így hangzott: a kötet alapvetően jogtudományi, a jogágakon belül alkotmányjogi, ezen belül parlamenti jogi bibliográfia, különösen a szűkebb értelemben vett parlamenti jog teljes értékű katalógusa;
- második jellemzője a bibliográfiának, hogy praktikus, gyakorlati szempontokra, például a belső parlamenti precedensekre is figyel, megjelöl belső szakértői anyagokat, elemzéseket, például egyetemi doktori szakdolgozatokat, ezáltal az alkalmazott, az élő parlamenti jog bibliográfiája is egyben, ez teszi igazán újszerűvé, használhatóvá, kézikönyvvé a művet.
- harmadik jellemzője, hogy tudatosan vállaltan alkotmánytörténeti, jogtörténeti bibliográfia is, amely korszakol. Egyes intézményeknél messzebb megy vissza az időben, másoknál, például a választásoknál 1848-tól indít. A tematikus módszer mellett is alkalmaz történeti szakaszolásokat, így egy-egy tétel többször is szerepelhet. Az ismétlések fontosak és egyáltalán nem zavaróak, sőt a teljesség felé viszik a bibliográfiát.
- és végül a negyedik jellemző, hogy a parlamenti jog, különösen a szuverenitás klauzula kettős jellegéből fakadóan (a nép hatalmát képviselő útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja) a bibliográfia nemcsak jogtudományi, hanem politikatudományi is, amely a releváns napi és heti lapokból összegyűjti a témába vágó politikai publicisztikákat, különösen épít például a Magyarország Politikai Évkönyvei sorozatra.
- 144/145 -
Úgy vélem, hogy ezek a jellemzők alapjaikat tekintve ma is megállnak. A bibliográfia fokozatos tematikai, szerkezeti, módszertani bővülését jól nyomon követhetjük a következő kiadásokban.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
