1. Bevezetésül mindennél fontosabb feladatomnak érzem, hogy kijelentsem: a japán jogrendszer megismerése stratégiai fontosságú feladat.
Közismert, hogy Japánnal kereskedelmi, pénzügyi, gazdasági kapcsolataink hihetetlen gyorsasággal erősödnek. E kapcsolatok mindegyike igényli a jogi beavatkozást, ez a tény pedig felveti azt a gondolatot, hogy a japán jogot jól értő magyar szakemberekre van szükség. Ez természetes, hiszen a magyar érdekeket képviselő, a magyar állam által megbízott külföldi jogi irodák minden jószándéka mellett elképzelhető, noha bár jól ismerik a japán jogot, mégis, kevésbé tájékozottak a magyar jogrendszerben. Az élénkülő gazdasági kapcsolatokat mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy a Heisei harmadik évében (1991.) Japánban (japánul) megjelent Tárkány-Szűcs Attila könyve[1] "Vegyes vállalatok Magyarországon" címmel, és így már egy évtizeddel ezelőtt bázisinformációként funkcionált a Magyarország felé tekintő japán vállalkozóknak. A kiadvány - ami annak idején különös fontosságú volt - mára jórészt elavult és ideje lenne felfrissítésének, naprakésszé tételének.
Így jó kilátásokkal kecsegtető vállalkozásnak tűnik az, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kara Győri Tagozatán megindult a távol-keleti jogok oktatása (egyelőre kizárólag a japán jogról van szó) heti két óra elmélet és két óra gyakorlat formájában.[2]
A japán jog mint "idegen" jog megismerése leghelyesebb módjának Kállay - lévén jogtörténész - az összehasonlító jogtörténeti módszert tartja. Való igaz, hogy egy idegen jog recepciója egy ún. "törmelékjog" (áthidaló joganyag) létét teszi szükségessé egy, az átvett jogtól teljesen eltérő család- és gazdaságszemléletű recipiens esetében. Ezt azonban csak a historikus gyökerek ismeretében érthetjük meg. Ezt a nézetet vallja Yosiyuki Noda is, akinek a címben szereplő művét a szakkollégium hallgatói angol közvetítő nyelvet használva egy éven át tanulmányozták és elemezték. Munkájuk eredményét tükrözi az itt következő könyvbemutató vázlat is.
2. Bevezető fejezetében a szerző egész életre szóló jótanácsokkal látja el a japán joggal komolyan foglalkozni kívánókat, amikor a téma kutatásának nehézségeiről ír. A távolság és a nyelvi korlátok okozta akadályok létére mindannyiunkat ráébreszt, amikor ezt írja:" ...mivel a jog gondolkodásunk terméke, bizonyára elválaszthatatlan kapcsolat van a jog és a nyelv között is. Ez szükségszerűen elvezet a következő konklúzióhoz: a japán nyelvkultúra megfelelő ismerete nélkül önmagában véve a japán jog ismerete majdhogynem elérhetetlen."[3] Ezeken túl is óvva int mindenkit attól, hogy komoly elszántság és kitartás nélkül e nehéz feladathoz fogjon, hiszen ide nemcsak nyelvi és jogi tudásra van szükség, hanem a kutató történelmi, politológiai és szociológiai ismereteinek is meg kell felelnie a feladat nehézségének. Van olyan nézet is, amely a kínai nyelv ismeretét is ajánlja, hiszen a japán jog fogalomrendszere részben onnan ered.
A japán jogrendszer történetét vázlatosan, két fejezetben, két korszakra osztva tekinti át, ezzel is jelezve a fordulópont - az 1868-as Meiji-restauráció - jelentőségét. Az eddig tartó időszak legjellemzőbb vonása a jog (mint jogosultság) fogalmának teljes hiánya. S bár társadalmuk a klánok uralmától a központosított, katonai irányítású birodalmon keresztül a feudalizmus jellegzetesen japán formájáig bejárta a fejlődés számos stádiumát, mindegyik korszakban a jog társadalmi és vallási szabályokkal való összefonódása és a konfúciuszi tanok szellemének hatása érződik. A szabályok hangsúlyozott erkölcsi jellege és a különböző társadalmi rétegek közti hierarchikus elkülönülés a kezdetektől létezett és nyomai bizonyos szinten a modern korban is érezhetők. A szabályok nagy része kínai mintára épült be rendszerükbe, ami alól csak a "bushi-do" ("buke-ho"), a szamurájok értékrendje szerinti erkölcsi és magatartási szabályokat tartalmazó szokásjogi rendszer volt, ami spontán módon fejlődött ki Japánban.
Az idegen hatalom nyomására átvett külföldi jog megjelenése már a modern jogrendszer kialakulásának
- 533/534 -
első lépése volt. Széles szakadék tátong a modern japán jog és az ősi gyökerek közt, amire Noda is rámutat:"... a modem állami jognak (közjog) nincs kapcsolata a korábbi japán joggal... Ez azonban nem jelenti azt, hogy a korai japán jognak ne lenne helye a korunkbeli jog kiterjedt és alapos tanulmányozásában. S bár erőteljes eltérés lehet a modern és a régi jog között az állami jog szintjén, az élő jog szintjén azonban nem volt törés a folytonosságban. Az utóbbi spontán és önkéntelenül fejlődött.[4] Ezt azt is jelenti, hogy a mindennapi emberek jogtudata és jogérzete inkább áll közelebb az ősi szokáshoz, mint a törvénykönyvek szabályaihoz.
A modern jogrendszer születésének történelmi és társadalmi körülményeiről, a nyugati jog recepeiójának folyamatáról ír a szerző a harmadik fejezetben, magyarázatot adva ezzel a modern japán jogrendszer francia, porosz és angolszász elemeket egyaránt magán hordozó sokszínűségére. Időrendben követhetjük a nyugati mintákkal való megismerkedést, azok értékelését és nemzeti jogukba való átültetését, azaz jogrendszerük külföldi minta szerinti tudatos kialakítását.
3. Jogelméleti szempontból figyelemre méltó jelenség magának a jog fogalmának megalkotása és értékelése. A könyvet olvasva tanúi lehetünk annak is, hogy az 1880-as évek elején egyre inkább abszolutisztikus karaktert kapó kormánypolitika hogyan hozta magával a jog szintjén a francia jog visszaszorulását és ezzel együtt a központi irányításra berendezkedett porosz jogi hatások erősödését. Bemutatja az ún. hat nagy kódex - Alkotmány, Polgári Törvénykönyv, Kereskedelmi Törvénykönyv, Polgári Eljárási Kódex, Büntető Törvénykönyv és Büntető Eljárási Kódex - megszületését és számos kérdést vet fel a recepció igazi jelentőségével kapcsolatban: "A gyors europanizáció csak a közjog területére korlátozódott és a japán társadalomnak csak kis részét érintette. ...A modern kódexek egy olyan burzsoá társadalmat hirdettek, ahol minden ember szabadnak és mindenki mással egyenlőnek tartanak, amelyben a jogokat és kötelezettségeket létrehozó jogviszonyokat az egyének maguk hozzák létre, és ahol a jogügyletek az egyén szabad akaratának gyakorlása következtében jönnek létre."[5] A japán társadalom azonban megmaradt régi erkölcseinél a nyugati jog befogadása után is, és nagy volt a különbség a társadalom törvények által meghirdetett és elvári valamint annak valódi állapota között.
4. Külön fejezetben foglalkozik Noda a tenno (császári) -rezsim kérdésével. Teszi ezt mindazért, mert bár maga is a szó "császár" jelentését alkalmazza, a kifejezés az ő megítélése szerint is ellentmondásokat hordoz magában. Elemzi az uralkodó hatáskörét az Alkotmány alapján és azt a japán lelkületből fakadó érzelmi kötődést és tiszteletet, mellyel népe van iránta. Az ezt követő három fejezetben a törvényhozó testületről, a kormányról és a közigazgatás működéséről valamint a bírósági szervezetrendszerről ír. Kétkamarás parlamentjük az Alkotmány szerint a "nemzet legfőbb szerve" ami a nép akaratát juttatja érvényre. A két ház eltérő hatásköre miatt a "sánta kétkamarás rendszer" elnevezést használva részletesen elemzi a választások Alkotmányba foglalt szabályait, a parlament működésének elveit és struktúráját majd rövid összefoglalót ad a politikai pártok parlamentarizmusban betöltött szerepéről.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
