Gyémánt Richárd[1]: A Holland Kelet-indiai Társaság vázlatos gazdaságtörténete (1602-1799) (FORVM, 2021/3., 121-129. o.)

I. Egyetemes gazdaságtörténeti előzmények

A kanadai Vancouverben 2011-ben megalapított - a gazdasági és befektetési trendekkel, továbbá a piacokkal, a technológiával, a globális gazdasággal, etc. foglalkozó - online folyóirat, a Visual Capitalist szerkesztője, Jeff Desjardins 2017-ben " The Most Valuable Companies of All-Time" címmel jelentetett meg egy írást. A szerző a világtörténelem legjelentősebb multinacionális vállalatait mutatta be. Ezek közül a Holland Kelet-indiai Társaságot tartotta a legértékesebbnek, amelynek akkori (1637) értéke (7,9 billió dollár) húsz, mai multinacionális nagyvállalat értékével lenne egyenértékű. A világ első multinacionális vállalatával szemben a "mérleg másik serpenyőjében" olyan vállalatok szerepeltek - hogy csak a legismertebbeket említsük -, mint például az Amazon, az Apple, a Facebook, a Johnson & Johnson, a MacDonalds, a Microsoft, a Netflix, a Visa és a Walmart.[1] Ez a meglepő tény már önmagában is felkelti az érdeklődést, ezért érdemes "dióhéjban" megismerkedni a Holland Kelet-indiai Társaság gazdaságtörténetével.

Mielőtt rátérnénk a Holland Kelet-indiai Társaság sikertörténetére érdemes röviden kitérni azokra a gazdaságtörténeti előzményekre, amelyek lehetővé tették a Társaság, és rajta keresztül a korabeli protestáns Egyesült Tartományok - a mai Hollandia - prosperálását.

Európa és Ázsia között hosszú ideje szoros kapcsot képzett a kereskedelem, amely a törökök térnyerésével, különösen Konstantinápoly törökök általi meghódításával (1453. május 29.) veszélybe került, illetve jelentősen megdrágult. Az európai államok népessége nem mondott le az ázsiai termékekről, ezért alternatív megoldást kellett keresni a kereskedelmi kapcsolatok biztosítására. A "nemzetközi kereskedelem" súlypontja ekkor a Földközi-tengerről folyamatosan az Atlanti-óceánra tevődött át.[2]

- 121/122 -

A 15. század alkonyán a spanyolok hatalmas lépést tettek előre a földrajzi felfedezéseket tekintetében, de számunkra még fontosabbak a portugálok, akik kezdetben maximum 45 km-re mertek eltávolodni[3] karavelláikkal a szárazföldtől és "fontolva", fokról fokra haladtak délre Afrika nyugati partvidéke mentén. A portugál származású Bartolomeu Dias (c.1450-1500) már az 1486-1487. évi expedíciója alkalmával elérte a Jóreménység fokát ("Cabo da Boa Esperanqa"). Kortársa, az ugyancsak portugál Vasco da Gama (c.1469-1524) felfedező és tengerész hajóival - 1498-ban - már India nyugati partjaihoz is eljutott.[4]

Az ún. "tordesillas-i szerződés" (1494. június 7.), majd az ún. "zaragozai szerződés " (1529. április 22.) értelmében egyértelműen elhatárolásra került a portugál és a spanyol érdekszféra. Afrika és Ázsia jó része a portugálok kezébe került. Portugália mindkét térségben komoly gyarmatosításba kezdett, emellett a keleti fűszerkereskedelmet is uralta. Ezt a portugálok számára ideális állapotot zavarta meg a szomszédos Spanyolország, amely 1580-ban - a portugál uralkodó dinasztia, az Avis-ház (1385-1580) kihalása miatt - magába olvasztotta Portugáliát. A portugál trónra a spanyol Habsburgok kerültek. A "kényszerházasság" megítéléséről mai napig vitatkoznak a történészek, azonban a portugálok jobbára elítélően gondolnak a Spanyolországgal való perszonálunióra (15801640). Ami tény, Portugália régi fényének leáldozott.[5]

A 16. század végén, a 17. század elején Spanyolország is a gazdasági és katonai hanyatlás jeleit mutatta, habár messze nem volt még "fogatlan oroszlán". A két hanyatló ország helyzetét használta ki a kisterületű, protestáns Egyesült Tartományok, a mai Hollandia, amely egyfelől függetlensége elnyerése érdekében az ún. "nyolcvanéves háborúba" (15681648) sodródott a hanyatló Spanyolországgal. Másfelől a tekintetét az óceán felé fordította és a gyarmatosítás, valamint a közvetítő világkereskedelem kapcsán "helyet kért a nap alatt". Eközben a hollandok egyre több gyarmatot is elhódítottak a portugáloktól.[6]

A vallásháborúkkal, valamint azok következményeivel küzdő Franciaország, valamint az ugyancsak vallási problémáktól (is) hangos, majd polgárháborúba sodródott Anglia kezdetben nem akadályozták a hollandok - gyarmatosító és kereskedelemi - tevékenységét. Akiknek a 17. századi térnyerését elősegítette a vallási tolerancia is, amely a protestáns ország jólétét is jelentősen előmozdította. Habár a "legendás" vallási tolerancia nem volt mindig megfigyelhető,[7] de a hollandok még így is megelőzték a spanyolokat, a

- 122/123 -

portugálokat, de még a franciákat és az angolokat is. Példaként említhető, hogy a portugáliai zsidók jó része, akárcsak a Franciaországból elmenekült hugenották, a protestáns Egyesült Tartományok területén lelt új hazára. A bevándorlás gazdaságilag, az ipar és a kereskedelem fejlődése révén, nagy hasznot hozott a kis ország számára.[8]

További gazdaságtörténeti előzményként említhető meg, hogy az ún. " nyolcvanéves háború " ("de Tachtigjarige Oorlog") idején Németalföld két részre szakadásával, a déli rész, így Flandria spanyol kézen maradt. Habár a flamand városok gazdasági megtorpanása már korábban megkezdődött, de a németalföldi szabadságharc is komoly gazdasági problémákat okozott. A legnagyobb vesztes Antwerpen lett, amely város a 16. századi Európa legjelentősebb gazdasági központja volt. A spanyolok 1576-ban feldúlták a várost, amely visszafordíthatatlan károkat okozott. A " spanyol őrjöngés " ("furia española") miatt Antwerpen régi jelentősége a történelem homályába veszett. Ráadásul a hollandok hosszú időre blokád alá vették a Schelde folyó torkolatát, így a város kereskedelmének is végleg leáldozott.[9] A teljesség igényével jegyezzük meg, hogy a középkorban prosperáló flamand Brügge és Gent fejlődése - részben politikai, részben egyéb okok miatt - még korábban - a 15. század alkonyán, illetve a 16. század első felében - kezdett megtorpanni. Ráadásul Brügge kikötője eliszaposodott, ezáltal a kereskedelemnek is befellegzett. Habár voltak próbálkozások, de a flamand városok nem nyerték vissza régi, középkori fényüket. A flandriai városokból, kereskedők és iparosok tömegei, valamint családjaik telepedtek át elsősorban a "szabadelvűbb" protestáns Egyesült Tartományok területére. Antwerpen hanyatlása, Amszterdam fejlődését, majd virágzását segítette elő. Mindezt a Hanza-szövetség és - a levantei kereskedelem visszaesése miatt - Itália hanyatlása is előmozdította.[10]

II. Holland gazdaságtörténeti előzmények

A protestáns Egyesült Tartományok korán rádöbbentek a kereskedelem mérhetetlen előnyeire, azonban problémát jelentett a megfelelő hajózási ismeretek hiánya. A fűszerkereskedelmet kezdetben uraló portugálok a legszigorúbb intézkedéseket tették, hogy az

- 123/124 -

Ázsiába történő hajózás "know how"-ja (technika, térképek, etc.) a birtokukban maradjon. Ezeknek az ismereteknek a megszerzésében játszottak szerepet az "idegenbe szakadt", portugál szolgálatba állt hollandok. Terjedelmi okok miatt csak egy jeles utazó, Jan Huyghen van Linschoten (1563-1611) nevét van lehetőségünk megemlíteni. A kezdetben kereskedelmi tevékenységet folytató van Lischoten előbb (1579-1580) Spanyolországban, majd (1580) Portugáliában telepedett le, majd innen indult hosszú utazására Ázsia felé. Hosszú éveket élt az egyik legjelentősebb portugál gyarmat, az indiai Goa területén. Végül csak 1592-ben telepedett vissza szülőhazájába, a protestáns Egyesült Tartományok területére. Kapcsolatai, lehetőségei, nem utolsósorban szerencséjének is köszönhetően a keleti kereskedelemről szerzett tudását több kötetben publikálta. A legjelentősebb munkája talán az 1596-ban kiadott "Itinerario. Voyage ofte schipvaert van Jan Huygen van Linschoten naer Oost ofte Portugaels Indien, 1579-1592" címet viseli. A kiadott kötet hozzájárult ahhoz, hogy a portugálok hajózási titkai a hollandok tudomására jutott. Van Linschoten térképekkel egészítette ki munkáját, továbbá felhívta a figyelmet az áramlatok fontosságára, szólt a szigetek elhelyezkedéséről, de a mélységekről, valamint a hajózás egyéb veszélyeiről - például az út folyamán elhelyezkedő homokpadokról - is.

A holland szerző munkáját 1598-ban már angol nyelven is kiadták Londonban. A könyv - egyebek mellett - 1610-ben még francia nyelven is megjelent. Ezáltal a portugálok félve őrzött hajózási titkai nemcsak a hollandok, hanem az angolokhoz és a franciákhoz is eljutott, elősegítve ezáltal az előbbiekben említett népek, tehát a hollandok, angolok és franciák részvételét a gyarmatosításban és a kereskedelemben.

Jelentős - speciálisan holland - gazdaságtörténeti előzménynek tekinthető, hogy a Holland Kelet-indiai Társaság megalapítása (1602) előtt már megtörténtek az első lépések az ázsiai fűszerkereskedelemben való részvételre. A holland történetírás az 1594 és 1602 közötti éveket az ún. "előtársaságok" ("Voorcompagnie") időszakaként ismeri. A 16. század alkonyán tizenkét - egymástól független - gazdasági társaság alakult, amely a fűszerkereskedelemből igyekezett meggazdagodni. Az egyes gazdasági társaságok tulajdonosai, illetve befektetői finanszírozták az egyes kereskedelmi hajók kiállítását, valamint útját a mesés kelet felé. A "befektetések", azaz a hajóutak busás gazdagsággal kecsegtettek, ugyanakkor nagy kockázatot is jelentettek.[11]

Az 1594 és 1601 közötti időszakban az egyes társaságok összesen tizenöt expedíciót indítottak az ún. "Fűszer-szigetek" felé, nem számítva az ún. "északkeleti átjárót" kutató három - Willem Barents (1550-1597) által vezetett - expedíciót. Az első távol-keleti utat külön nevesíti a holland történetírás "Eerste Schipvaart" ("első hajóút") néven. Az amszterdami kereskedők által 1594-ben alapított "Compagnie van Verre" "Hosszútávú Társaság") Cornelis de Houtman (1565-1599) parancsnoksága alatt négy vitorlás hajót szerelt fel, hogy bekapcsolódhasson a keleti fűszerkereskedelembe. A viszontagságos út 1595 és 1597 között ment végbe és a "felemás" sikeren felbuzdulva hamarosan további expedíciók is szerveztek az egyes társaságok. A mérhetetlen gazdagság azonban kapzsisághoz és tisztességtelen magatartáshoz is vezetett az "előtársaságok" között. Jaap ter

- 124/125 -

Haar (1922-1998) holland író munkájában jól megragadta a lényeget, amely szabad fordításban így hangzik: a társaságok " (...) egymás erszényéből vették ki a pénzt és egymás lábáról lopták le a cipőt."[12]

A széthúzás veszélyeit a kiváló holland politikus, Johan van Oldenbarnevelt (15471619) idejekorán felismerte. Felvetése nyomán a holland rendi gyűlés rákényszerítette a tizenkét társaságot, hogy egyesüljenek. Ennek eredményeként 1602-ben megalapították a Holland Kelet-indiai Társaságot. Az egyesülés elsődleges célja egyfelől a széthúzás megszüntetése, másfelől az angolok és a portugálok gazdasági térnyerésének megakadályozása volt, ezáltal a hollandok hatalmas gazdasági haszonra tettek szert.

III. Alapítás és szervezet

Az ún. "Holland Kelet-indiai Társaságot" ("Vereenigde Oostindische Compagnie", rövidítve: "VOC") 1602. március 20-án alapították meg az előbbiekben említett tizenkét magánvállalkozásból.[13] A társaság alapításában "oroszlánrészt" vállalt - a már említett Johan van Oldenbarnevelt mellett - a holland rendi gyűlés, az ún. "Staten-Generaal". "A társaságot 17 tagú igazgatótanács, a félelmetes hatalmú Tizenhetes Urak Tanácsa irányította. A Holland Kelet-indiai Társaság vagyona szinte lavinaszerűen gyarapodott és évi 50-75 százalék osztalékot fizetett. Rövidesen politikai és katonai hatalommá fejlődött. Hajóhadat és zsoldossereget tartott, kormányzókat, követeket nevezett ki, erődítményeket, arzenálokat, városokat épített, hadat üzent, háborút viselt, békét és szerződéseket kötött. A Tizenhetes Urak mindemellett alá voltak rendelve a hágai rendi gyűlésnek (...)"[14]

Említettük, hogy a társaság tizenkét "előtársaságból" alakult. Az egyes társaságok képviselői különböző németalföldi városok kereskedői voltak. A leggazdagabb protestáns németalföldi tartomány, Holland, továbbá Zeeland tartomány kereskedői hat kamarába ("Kamers") tömörültek. Az új társaságot 6 440 200 holland aranyforint (gulden) alaptőkével alapították meg.[15] Az alaptőkét a Holland tartományhoz tartozó Amszterdam (57%), Enkhuizen (8%), Delft (7%), Hoorn (4%), valamint Rotterdam (3%) állta. Ehhez jött még a hatodik kamara, Zeeland tartomány központja, Middelburg a maga részesedésével (21%).[16] A hat város kereskedői közül - a részesedés arányában - kerültek ki az ún. "Tizenhét Úr Tanácsának" ("Heren Zeventien") tagjai. A társaság központi székhelye - jelentősége miatt - Amszterdamban volt. Nagyon jelentős transzkereskedelmi központnak számított még a Holland Kelet-Indiában, 1619-ben alapított Batávia (Jakarta) is. A társaság a világ első, jelentős részvénytársasága volt. Részvényesei eleinte városok voltak,

- 125/126 -

később a gazdag kereskedők mellett kézműveseket, prédikátorokat, de még szolgálóleányok is találunk. Habár a társaság hírhedten rossz munkáltató volt, ennek ellenére alkalmazottainak száma 1625-ben nyolcezer, 1689-ben már huszonötezer fő volt. A Holland Kelet-indiai Társaság fő tevékenységi köre a távol-keleti fűszerkereskedelem volt, amelyből hatalmas profitot termelt és kiváló osztalékot fizetett a részvényeseinek.[17]

1. sz. ábra

Indonézia - az egykori Holland Keleti-India - áttekintő térképe

Forrás: Fábián Ferenc: Indonézia. Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1968. 30. p.

IV. Kezdeti évek, növekedés és fénykor

A kezdeti évek kapcsán mindenképp elmondható, hogy "(...) már Japánig is eljutott a hollandus köztársaság híre és mindenütt szívesen fogadták az új idegeneket, kik nem hódítottak és térítettek, mint a portugallok, csak kereskedni akartak. Amint erőre kaptak, elkezdték foglalni a portugalliai és spanyol telepeket, s a magok részére alapítani katonai és kereskedelmi gyarmatokat. " Továbbá "(...) annyiban is korszakot alkot e nagy részvénytársaság, hogy az első volt, melynek részvényeit a börzén eladták és vették. Oly nagy bizalommal kisérték e nagy nemzeti vállalatot, hogy az amsterdami börzén már az első hajó elindulása előtt 14-16 százalékkal drágábban fizették a részvényeket"[18] Az utóbbi idézethez érdemes hozzátenni, hogy a korabeli társaságok általában csak egyetlen útra "álltak össze", illetve csak az adott utat finanszírozták. A flotta visszatérésekor beszüntették tevékenységüket. Egy-egy "szerveződés" kétséget kizáróan hatalmas profitot hozhatott, ugyanakkor magas kockázatot rejtett magában. Ilyen "veszélyforrások" voltak például kalózkodás, betegségek

- 126/127 -

(például a skorbut), viharok, de a portugálok és a spanyolok is igyekeztek "blokkolni" a hollandok kereskedését. Emellett nem beszéltünk még arról, hogy közgazdasági értelemben az egyes fűszerek esetében rugalmatlan is lehetett a kereslet. Ezért a Holland Kelet-indiai Társaság mindenképp "formabontó" volt abban a tekintetben is, hogy hosszútávra alapították és - az 1600-ban létesített Angol Kelet-indiai Társaság mintájára - a holland kereskedők együttesen igyekeztek fellépni a profit maximalizálása érdekében.

A hollandok már a kezdeti időszakban nagyon szép sikereket értek el. Egy sor ázsiai területet hódítottak el a portugáloktól. Elsősorban Holland Kelet-India területén kezdték pozícióikat kialakítani és erősíteni. Marczali Henrik (1856-1940) történész megjegyezte, hogy "(...) nyolcz évvel a társaság alapítása után már főkormányzója volt Bataviában és alatta hét kormányzó: Amboinában, Bandában, a molukk szigeteken, Malakkán, Ceylonban, Makasszárban, Celebes szigetén és a Jóremény fokán. A keletázsiai nagy szigettengernek ők voltak urai. Jellemző reájuk nézve, hogy minden kormányzó mellé egy főkereskedőt helyeztek."[19]

Az előbbi idézet kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy Batáviában (Jakartában) jelentős kereskedelmi központot építettek ki a hollandok, amely mint "fordítókorong" működött. Minden ázsiai (pl.: japán, kínai, etc.) áru oda érkezett és innen szállították továbbá a rendeltetési helyére, például a protestáns Egyesült Tartományok irányába. Az indonéz szigetvilág - főképp az ún. "Fűszer-szigetek" ("Maluku-szigetek", "Molukkák") - a szegfűszeg ("kruidnagel" ) és a szerecsendió ("nootmuskaat" ) miatt volt fontos, amely fűszerek kereskedelmére a hollandok kizárólagos monopóliumot nyertek. Ezt a jogot a hollandok közel másfél évszázadig birtokolták. Ráadásul olykor felgyújtották a szerecsendiótermést, ezáltal felverték a fűszer árát, amely hatalmas hasznot hozott nekik. A szerecsendió és szegfűszeg mellett hasonló sikereket értek el a fahéjjal ("kaneel") is, miután a 17. század közepén "kiebrudalták" a portugálokat "Ceylon" ("Sri Lanka") szigetéről. A Holland Kelet-Indiától távoli Jóreménység foka ("Kaap de Goede Hoop") azért volt fontos hely, mert a társaság hajói itt pihentek meg, töltötték fel készleteiket (víz, friss zöldség, etc.) jövet-menet a protestáns Egyesült Tartományok és Holland Kelet-India között. Idővel nagyon jelentős, jobbára holland kolónia épült ki a térségben.[20]

Az ázsiai áruk kapcsán még két érdekességet említenénk meg. Egyfelől a porcelán, másfelől a tea kereskedelmét. "Az első kínai porcelánokat kalózkodással szerezték a hollandok. A mind tömegesebb kereskedelem nyomán kb. hárommillió kínai porcelán tárgy került Hollandiába a [17.] századfolyamán. Érdekes, hogy Kína a legjobb minőségű termékeket belföldön forgalmazta, s csak a másodlagos minőséget exportálta. A kínai porcelán megihlette a holland festészetet - és a delfti porcelán- és csempegyártás kialakulását. A delfti porcelán visszahatott a kínai termelésre és ízlésre is."[21]

Kína kapcsán érdemes hangsúlyozni, hogy a Kína és Japán közötti közvetítőkereskedelmet (selyem ("zijde"), gyapot ("katoen"), cukor ("suiker"), etc.) is sokáig a hollandok biztosították. Japán az európaiak közül hosszú ideig csak a hollandokat engedte be

- 127/128 -

az országba. Holland kereskedelmi lerakat, illetve telep létesült Japán déli részén, előbb Hirado (1609), majd (1641) Deshima (Dejima) szigetén.[22]

A teakereskedelem ("thee handel") kapcsán érdekességként említjük, hogy a "közhiedelemmel" ellentétben nem az angolok hozták be először a teát Európába, illetve nem ők terjesztették el elsőként a teázás szokását. A teát már a velencei, továbbá a portugál utazók is ismerték, akik megfordultak a korabeli Ázsiában, de feltehetően még nem hozták be a terméket Európába. A feljegyzések szerint a Holland Kelet-indiai Társaság kereskedői a portugál kézen lévő Macao területéről 1607-ben szállítottak nagyobb mennyiségű teát Jáva szigetére (Holland Kelet-India), majd két évvel később megkezdték a teaimportot - Japánból - Európába. A holland kikötőkben megjelent új gyarmati áru hatalmas népszerűségre tett szert. A protestáns Egyesült Tartományok területe, főképp Amszterdam, ebben az időben már a világkereskedelem központjának számított. Hágában, a kormányzati székhelyen is gyorsan elterjedt a teázás szokása, amely megkezdte hódító útját nemcsak a kontinensen - például a Német-római Birodalom, illetve Franciaország területén -, hanem a holland kézen lévő " Új-Amszterdamban" ("Nieuw Amsterdam"), azaz a mai New Yorkban is.[23]

A hollandok ázsiai kereskedése azonban nem volt zavarmentes. A Brit Kelet-indiai Társaság komoly konkurenciát jelentett, ráadásul rendszeressé váltak az "összeütközések" az angolok és a hollandok között. Előbbiek ugyancsak részt akartak szerezni a fűszerkereskedelemből, továbbá területeket akartak szerezni a mai Indonézia területén. A két fél 1620 körül próbált megegyezésre jutni, de az 1623-as, ún. "amboni mészárlás" ("de Ambonse Moord") miatt elmérgesedett a diplomáciai viszony a hollandok és a britek között. A Holland Kelet-Indiához tartozó Ambon szigetén húsz angol, portugál és japán személyt gyanúsítottak meg azzal, hogy a holland kormányzat ellen összeesküvést szőttek. A bírósági tárgyalást követően a vádlottakat, így tíz angol kereskedőt - akik a konkurencia, az Angol Kelet-indiai Társaság alkalmazásában álltak - kivégezték. Az angolok az incidens után kezdtek a térségből kiszorulni és India gyarmatosítására irányították a figyelmüket.[24]

A hollandokat kezdetben senkinek sem sikerült megállítani, mivel "(...) 1600 körül a holland hajópark jóval nagyobb, mint az összes többi európai állam kereskedelmi flottái együttvéve. A XVII. század első felében a holland szupremácia a világkereskedelemben vitathatatlan."[25] Számos áru világpiaci árát ők határozták meg.

V. Megtorpanás, hanyatlás és megszűnés

A társaság gazdasági értelemben vett megtorpanása részben az angolokkal vívott tengeri háborúkra vezethető vissza. Különösen az ún. "harmadik angol-holland háború" (1672-1674)

- 128/129 -

járt súlyos következményekkel, mert a konfliktus átmenetileg megszakította a kereskedést Európával. A protestáns Egyesült Tartományok 1672-ben az ún. "katasztrófa évét" ("Rampjaar") élték át, amikor négy irányból támadták meg az országot az angol és a francia király, továbbá a münsteri püspök és a kölni érsek seregei. A totális vereséget csak a gátak átvágásával, Michiel de Ruyter (1607-1676) holland admirális hajóhadának tengeri győzelmeivel, valamint ügyes diplomáciával sikerült elkerülni. Emellett az ún. "negyedik angol-holland háború" (1780-1784) totális vereséget hozott a hollandok számára, akik flottájuk nagy részét elvesztették, ráadásul a kis ország hanyatlása is megindult.[26] Ráadásul, a 18. század alkonyán (1795), a franciák is megszállták az országot és 1813-ig ki sem vonultak onnan. Gazdasági téren is egyre több probléma mutatkozott. Előbb a Japánnal és a Kínával folytatott kereskedelemben merültek fel komolyabb bajok. Majd az egyre inkább elmélyülő korrupció, valamint a korábban előnynek számító Batávia központúság tette nehézkessé a társaság működését. A versenyképesség tekintetében is elmaradtak a hollandok a britek mögött. A társasági osztalékok is egyre kevesebb nyereséget hoztak, ráadásul a társaság működési költségei idővel meghaladták a bevételeket. Az előbbi és egyéb okok miatt a társaság végül 1799. december 31-én szüntette be a működését. Megmaradt gyarmatai a holland államé lettek. ■

JEGYZETEK

[1] Desjardins, Jeff: The Most Valuable Companies of All-Time. 2017. december 8. Visual Capitalist: https://www.visualcapitalist.com/most-valuable-companies-all-time/ (Letöltés ideje: 2021. 06. 08.)

[2] Bilinszky Lajos: Egyetemes történet. Második kötet. Franklin-Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda. Budapest, 1906. 3. p.; Holzwarth, Franz Joseph: Világtörténet. Ötödik könyv. Csanád-egyházmegyei Könyvsajtó. Temesvár, 1889. 127-136. pp.; Takáts György: Egyetemes történelem. II. rész. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat. Budapest, 1920. 66. p., 81. p.

[3] Márki Sándor (szerk.): Az újkor története. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. Budapest, 1910. 3. p.

[4] Csuday Jenő - Schönherr Gyula: A középkori intézmények bomlása és a renaissance. In: Marczali Henrik: Nagy Képes Világtörténet. VI. kötet. Franklin-Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda - Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. Budapest, é.n. 491. p.; Holzwarth 1889, 415-416. pp.; Takáts 1920, 78-79. pp.

[5] Vö. Barrett, Pam (szerk): Portugália. Kossuth Kiadó. Budapest, 2006. 47-49. pp.; Birmingham, David: Portugália története. Pannonica Kiadó. Budapest, 1998. 28-35. pp.; Blair, Emma Helen: The Philippine Islands, 1493-1803. FullBooks.com: http://www.fullbooks.com/The-Philippine-Islands-1493-18033.html (Letöltés ideje: 2019.02.14.); Diffie, Bailey - Winius, George: Foundations of the Portuguese Empire, 1415-1580, Volume I. University of Minnesota Press. Minneapolis, 1985. 152. p.; Lerner Balázs - Lerner János: Híres felfedezők. Pannon-Literatúra Kft. Kisújszállás, 2015. 9. p.

[6] Szölgyémy János: Világtörténet főtekintettel a Magyar Nemzet történetére. II. rész. A nyugatrómai császárság bukásától a westphaliai békéig. Lampel R. Kk. (Wodianer F. és fiai) R.T. Könyvkiadóvállalata. Budapest, 1912. 174-180. pp.

[7] Vö. Balázs Péter: Az újkori holland tolerancia mítosza a történettudomány újabb eredményeinek fényében. Aetas 2017/1. 144. p., 149. p., 151. p.; Pásztori-Kupán István: Teokratikus tolerancia? A tordai vallásbéke teológiai üzenete. Keresztény Magvető 2009/2. 259. p.

[8] Vö. Eördögh István: Zsidósors a Mediterráneumban és Európában 1492 után. Acta Historca. Acta Universitatis Scientiarum Szegediensis. Tom. CXVIII. (2003) 55-56. pp.; Prak, Maarten: Hollandia aranykora. A köztársaság találmánya. Osiris Kiadó. Budapest, 2004. 136. p.; Újlaky István: Hollandia és a tenger. Gradus 2017/1. 16. p.

[9] Vö. Braudel, Fernand: Civilization and Capitalism. 15th-18th Century. Volume III. The Perspective of the World. University of California Press. Berkeley-Los Angeles, 1992. 143. p., Chisholm, Hugh: "Antwerp". Encyclopaedia Britannica. Volume II. 11th ed. Cambridge University Press. Cambridge, 1911. 155-156. pp., Dunton, Larkin: The World and Its People. Book V. Modern Europe. Silver, Burdett & Co Publishers. Boston, 1896. 163. p., Gay, Peter: Modern Europe to 1815. Harper Collins Publishers. New York, 1973. 210. p., Singer, Isidore - Adler, Cyrus: The Jewish Encyclopedia. A Descriptive Record of the History, Religion, Literature, and Customs of the Jewish People from the Earliest Times to the Present Day. Volume I. Funk and Wagnalls Company. New York, 1916. 658-660. pp.

[10] Vö. Bokor József (szerk.): A Pallas Nagy Lexikona. Az összes ismeretek enciklopédiája tizenhat kötetben. III. köt. Békalencse - Burgonyavész. Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság. Budapest, 1893. 732. p.; Bokor József (szerk.): A Pallas Nagy Lexikona. Az összes ismeretek enciklopédiája tizenhat kötetben. VII. köt. Fekbér - Geszt. Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság. Budapest, 1894. 812-813. pp.; Pálfy József: Benelux államok. Belgium, Hollandia, Luxemburg. 3. átdolg. kiad. Panoráma Kiadó. Budapest, 1980. 143-144., 158. pp.; Újlaky István: A bolygó hollandi és a brit szuperhatalom. Kráter Műhely Egyesület. Pomáz, 2019. 34-35. pp.

[11] Vö. Gaastra, Femme: Geschiedenis van de VOC. Opkomst, bloei en ondergang. Walburg Pers. Zutphen, 2009. 17-22. pp.

[12] ter Haar, Jaap: Geschiedenis van de Lage Landen. Deel 2: Heersers der Nederlanden. 2de druk. Uitgeverij Kok. Kampen, 2006. 243. p.

[13] Ács László: Indonézia. Alexandra Kiadó. Pécs, é.n. 30. p.; Bokor József (szerk.): A Pallas Nagy Lexikona. Az összes ismeretek enciklopédiája tizenhat kötetben. X. köt. Kacs - Közellátás. Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. Budapest, 1895. 329. p.

[14] Fábián Ferenc: Indonézia. Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1968. 17. p.

[15] Bruce, John: Annals of the Honorable East-India Company. Volume I. Black, Parry, and Kingsbury. London, 1810. 28. p.

[16] Marczali Henrik: Az ellenreformatio kora. In: Marczali Henrik: Nagy Képes Világtörténet. VIII. kötet. Franklin-Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda - Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. Budapest, é.n. 258. p.

[17] Újlaky 2019, 21. p.

[18] Marczali é.n., 258-259. pp.

[19] Marczali é.n., 260. p.

[20] Újlaky 2019, 18-19. pp.

[21] Újlaky 2019, 16. p., Vö.: Brook, Timothy: Vermeerkalapja. Európa Könyvkiadó. Budapest, 2009. 107-109. pp.

[22] Bokor József (szerk.): A Pallas Nagy Lexikona. Az összes ismeretek enciklopédiája tizenhat kötetben. IX. köt. Hehezet - Kacor. Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság. Budapest, 1895. 845. p.

[23] Mair, Victor H. - Hoh, Erling: The True History of Tea. Thames & Hudson Ltd. London, 2009. 106. p., 165. p., 169. p.

[24] Ricklefs, Merle Calvin: A History of Modern Indonesia since c.1300. 2nd ed. MacMillan Press Ltd. London, 1991. 29. p.; Vö.: Shorto, Russell: The Island at the Center of the World. Doubleday. New York, 2004. 72. p.

[25] Újlaky 2019, 11. p.

[26] Rietbergen, Peter J.A.N.: A short history of the Netherlands. From prehistory to the present day. Third completely revised edition. Bekking Publishers. Amersfoort, 1998. 111. p.; T. Balla Gizella (szerk.): Baedekker. Benelux államok. Belgium, Hollandia, Luxemburg. Park Kiadó. Budapest, 1997. 43. p.