Többszörösen is formabontó vállalkozásba fogott a Nemzeti Tankönyvkiadó, amikor a magyar szakközönség számára hozzáférhetővé tette ezt a gondolatgazdag kutatási eredményt. Először is rögtön szembetűnik, hogy nem tankönyvről van szó, hiszen a tisztesség és a bizalom kérdését többnyire már a középiskolákban se oktatják (az egyháziak kivételével). A felsőoktatásban pedig nincs olyan tananyag, ami ezt a fontos kérdéskört vizsgálná. Mivel pedig manapság mást, mint a foglyul ejtett közönségnek szóló tananyagot nemigen adnak ki, legalábbis a tudományos művek körében (az egyéb műveket inkább a szerző szponzorálási tehetsége, semmint lektorok és más minőségbiztosítók határozzák meg manapság).
Másodszor a kötet eredetileg megjelent angolul, méghozzá a világ egyik vezető kiadója, a New York-i Palgrave/Macmilan gondozásában. Mondhatnánk: a tudomány világnyelve az angol, ami ott megvan, fölösleges ismételni. A valóságban - több egyetem gyakorló oktatójaként - bizonyossággal állíthatom: ez egyszerűen nem így van. Nem egyszerűen arról van szó, hogy alapos okkal hozott létre a Magyar Tudományos Akadémia a tudományos szaknyelv állapotának javítására és művelésére külön interdiszciplináris szakbizottságot. Pedig ez sem kevés: a közgazdaságtanban és a társadalomtudomány egészében ma ugyanúgy küzdenünk kell az anyanyelv megőrzéséért és a szaknyelv létrehozásáért, mint egykor a nyelvújítás korában. Bizony, a nemzetközi eszmecserében kialakult fogalmaknak gyakorta nincs megfelelője, legalábbis széles körben bevett és meggyökereseedett megfelelője, ennek híján pedig gondolataink is földhöz ragadnak. Saját írásaim magyarra fordítása- valójában újrafogalmazása - közben is rendszeresen fölmerül a szaknyelv olyan ismert fordulatainak, mint a rent seekingl járadékvadászat, vagy épp a state capture (az érdekcsoportok által foglyul ejtett állam[1] használata, de úgy, hogy lehetőleg az olvasónak ne kelljen magyar értelmező szótárral a kezében olvasnia a szöveget/utóbbi egyébként a legtöbb esetben mitsem segítene).[2]
És jegyezzük meg őszintén azt is: nem sok egyetemi kar engedheti meg magának, hogy az angolszász világban immár bevetté vált 70-80 angol fontot költsön olyan szakkönyvre, ami nem a nagy évfolyam, nem az MBA vagy más fizetéskiegészítő kurzusok tananyaga. Ez szomorú és persze a korszakos lemaradás tényezőjeként is joggal fölpanaszolhatnánk. A jelen esetben viszont megtörtént a "lehetetlen": a tudomány világpiacán sikeres elemzést magyarra fordították és elfogadható áron a széles közvélemény számára is hozzáférhetővé tették.
Végül nem szokványos, sőt kimondottan formabontó az is, hogy az ikerkötet műfaját választották. Ez azt jelenti, hogy az elemzésnek nincs szigorú fölépítése, menete. Sőt a két kötetnek nemcsak a szerzői, hanem a szerkesztői sem azonosak. Az egyik kötet, aminek alcíme A társadalmi bizalom megteremtése a posztszocialista átmenet időszakában három szerkesztő munkáját dicséri. Kornai János, az MTA rendes tagja mellett Bo Rothstein, a göteborgi egyetem politikatudományi professzora, valamint a Yale Egyetem tanára, Susan Rose-Ackerman fogták össze az e kötetbe fölvett válogatott tanulmányokat. A másik kötetet csak a magyar és az amerikai koordinátor jegyzi, ennek címe A bizalmat érdemlő állam építése a posztszocialista átmenet időszakában.
A két kötet önmagában jelzi azt - a szerkesztők által már az előszóban is kifejtett - tudatos választást, hogy nem kívántak és nem is tudtak egységes szerkezetbe foglalt, a szigorú tudományos logika mentén, egy-egy kiemelt kutatási cél elérését, tézisek igazolását vagy cáfolatát tartalmazó eredményhez közelíteni. Ehelyett úgy döntöttek, közreadják azt a sokszálú és több tudományszak művelői által létrehozott elemzés-sort, ami ezt az összetett kérdéskört megközelíthetővé teszi, illetve azt, ami a Collegium Budapestben több éven át folyt nemzetközi kutatómunka eredeményeiből a leginkább közérdeklődésre tarthat számot.
A kötetek sajátossága az interdiszciplinaritás mellett a tudatosan vállalt lazaság, beleértve azt, hogy két közelítésmód él egymás mellett. Az egyik a társadalmi tőke és a tranzakciós költségek bevett köz-
- 346/347 -
gazdasági szempontja szerint vizsgálódik a tisztesség és a bizalom témakörében. A másik viszont a közrossz különféle formáit, a törvénytelenség, a korrupció, a maffiagazdaság jelenségeit, mint a társadalmi patológia eseteit tanulmányozza.
Az első kötet, a társadalmi bizalomról szóló három fő részből áll. Az elsőben előbb Bo Rothstein vizsgálja a társadalmi bizalom és a kormány tisztessége közti kölcsönviszonyt, amit rögtön Eric Uslaner és Gabriel Badescu kritikai vitaesszéje követ, ami kiemeli a korrupció elterjedtségének/bevettségének fontos szerepét. Ha Svédország a szivárvány egyik pontja, a szerzők szerint Románia a másik végpont. Az utóbbi szerzők (66-67.) szkeptikusak atekintetben, hogy a korrupció belátható időben jelentősen csökkenthető lenne, továbbá még ha ez be is következne, ez se vezetne se a társadalmi bizalom, se a bíróságok munkájába vetett hit megerősödéséhez.
A II. rész tárgya a bizalom és az üzleti világ kapcsolata. A 3. fejezetben Raiser, Rousso és Steves 26 átmenti ország gazdaságának egybevetésével kísérli meg a bizalom mérését. Ennek eszközeként a vállalatok egymás közti viszonyában az előrefizetés megkövetelését tekintik mérvadónak A bíróságok iránti bizalom és az általános reform-előrehaladás korrelál ugyan a bizalom szintjével, viszont az átalakuló országok sajátosak maradtak atekintetben, hogy az egy főre jutó jövedelem előrehaladtával a bizalmi index nem javult (85.) Ugyanakkor az a gyakorta hallható nézet, ami szerint a reformok rombolták volna a társadalmi tőkét, egyértelműen megcáfoltaott. A 4. részben az előzőhöz csak lazán kötődve A. Legyenyeva az informális pénzügyi szektor oroszországi szerepét taglalja, ami a magas kockázatú környezetben az üzletkötés elemi föltételeként jött létre, ahol a hatóságok és a partner rabló kezétől egyaránt védelmet próbáltak taláni. A pénzügyi machinációk általánossá válása erős kételyeket ébreszt a kimutatások hitelessége tekintetében és a csalárd gazdasági magatartás általánossá válását és tartósulását segítették, a formális intézmények működését pedig aláásták (104-105.).
A makro- és mikroszintű, vagyis az intézményi és egyéni megbízhatatlanság összeadódásaként értelmezi tovább az orosz esetet Vagyim Radajev fejezete. Alapos és rendszeres ismertetőt kapunk a bizalmatlanság összetevőiről és kialakulásáról és a védekezésként létrehozotott zárt hálózati kapcsolatokról. Az állam egyszerre a bizalom és a bizalmatlanság forrása: a piaci szereplők ugyan nem bíznak az államban, de még kevésbé bíznak azon szereplőkben, akik mögött végképp nem áll semmiféle állami szerv (121.).
A bíróságok, hálózatok és kapcsolatok üzleti bizalmat építő szerepéről szól Ch. Woodruff munkája. Az információ és az intézmények egymásrahatását vizsgáló formális modellt épít, majd országtapasztalatokon ellenőrzi. Legfontosabb eredménye (139.), hogy az információs hálózatok kiépítése csökkenti a bírói út igénybevételének valószínűségét, és ezzel mérsékli a tranzakciós költségeket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
