A bíróságok függetlenségére vonatkozó követelmény a hatékony bírói jogvédelemhez való jog és a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog lényegéből következik, és döntő jelentőségű a jogalanyok uniós jogból eredő valamennyi joga védelmének biztosítása és a tagállamoknak az EUSZ 2. cikkében felsorolt közös értékei, különösen pedig a jogállamiság értéke megőrzése szempontjából. A bírói függetlenség egyik eleme a bírák kinevezésére vonatkozó tagállami szabályozás. Az Európai Unió Bíróságának két ítélete figyelemre méltó döntéseket tartalmaz erről a kérdésről. Az ítéleteknek ugyanakkor vannak vitatható megállapításaik.
The requirement that courts must be independent forms part of the essence of the right to effective judicial protection and the fundamental right to a fair trial. These principles are of cardinal importance as a guarantee that all the rights which individuals may derive from EU law will be protected and that the values common to the Member States set out in Article 2 TEU, in particular the value of the rule of law, will be safeguarded. One element of judicial independence is national legislation on the appointment of judges. Two judgments of the Court of Justice of the European Union contain notable decisions on this issue. There are, however, some controversial elements in the judgments.
Tárgyszavak: bírói függetlenség, kinevezési eljárás, hatékony bírói jogvédelem, Európai Unió Bírósága
A tagállami bíróságok és bírák függetlensége kiemelkedő fontossággal bír az uniós jogrendszer számára, illetve azon belül is e jogrendszer központi elvének tekinthető hatékony jogvédelemhez való jog érvényesülése szempontjából. A fogalom elsősorban a jogállamiság elvének elválaszthatatlan és szerves része, amely azon értékek közé tartozik, amelyeken az Unió alapul és amelyeknek közöseknek kell lenniük valamennyi tagállamban. Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) egy 2021 tavaszán hozott ítélete[1] és az annak alapjául szolgáló előzetes döntéshozatali eljárás ismét fontos kérdéseket vetett fel a bírói függetlenség egyik fontos elemének természetére vonatkozóan. Az ügyben a tagállami bírák kinevezésére vonatkozó nemzeti jogi normák kapcsán merültek fel uniós jogot érintően értelmezési kérdések.
Itt kell megjegyezni, hogy a közelmúltban az EUB-nak számos alkalommal volt lehetősége foglalkozni a bírói függetlenség különböző területeinek értelmezésével.[2] A jelen írás által ismertetett máltai jogeset ezen ítéletek sorába illeszkedik.[3] A tagállami bírák kinevezésére vonatkozó tagállami jogszabályok és az uniós jog viszonya talán egy kevésbé exponált eleme ennek a jogilag és politikailag is rendkívül összetett és érzékeny témakörnek, azonban az EUB-nak már 2019 őszén is volt alkalma foglalkozni ezzel a kérdéssel is egy lengyel bíróság által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban.[4]
A tanulmány célja, hogy áttekintést adjon elsődlegesen a máltai ügyben az eljárás jogi hátteréről, a jogvita előzményeiről, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérelemről és az azt érintő elfogadhatatlansági kifogásokról, valamint bemutassa az EUB döntéséhez vezető főbb jogi érveket.[5] A hivatkozott lengyel ügy és az abban született ítélet megállapításai ezeket egészítik ki néhány ponton. A tanulmány nagyobb részt a párhuzamos elemzésen alapuló feldolgozás módszerét alkalmazza, az utolsó fejezet kivételével, ahol csupán a lengyel ügy egy lényeges aspektusával foglalkozik. Végül szükségesnek tartottam értékelni a legújabb döntés várható következményeit és kritikai szempontból megvizsgálni, hogy vajon az ítélet
- 59/60 -
hozzájárulhat-e a bírói függetlenség uniós jog által védett garanciális szabályainak megerősítéshez, vagy éppen ellenkezőleg, gyengítheti-e azokat.
A tágabb értelemben vett bírói függetlenséggel kapcsolatos hazai és nemzetközi szakirodalom rendkívül gazdag és szerteágazó.[6] Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy jelen tanulmánynak sem célja, sem - a terjedelmi korlátok miatt - lehetősége nem volt a jogterület komplex elemzése, ennélfogva a vonatkozó szakirodalmi álláspontok ismertetésétől és azok értékelésétől el kellett tekintenem. Az írás kizárólag a tagállami bírák kinevezésére vonatkozó tagállami jogszabályokat értelmező legfrissebb luxemburgi ítélkezési gyakorlat elemző bemutatására és annak részbeni kritikájára vállalkozik.
Az uniós jogot illetően az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 2. és 19. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának[7] (a továbbiakban: Charta) 47. cikke releváns. Az EUSZ 2. cikke kimondja, hogy "[a]z Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok - ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait - tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában".
Az EUSZ 19. cikk második mondata szerint pedig "[a] tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek". A Charta 47. cikke egyebek mellett a következőket foglalja magában: "Mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz. Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja."
Az 1964. évi máltai alkotmány (a továbbiakban: alkotmány) VIII. fejezete tartalmazza a bíróságokkal kapcsolatos részletszabályokat, beleértve többek között a bírák kinevezésére irányuló eljárást. 2016-ban került sor e fejezet reformjára, beleértve a bírák kinevezéséért felelős bizottság felállítását is. A bizottság szerepe és a bírák kinevezésére irányuló eljárás 2020 júliusában jelentősen megváltozott. A jelen tanulmányban vizsgált ügy alapeljárására azonban még a következő főbb szabályok vonatkoztak.
A felsőbb szintű bíróságok,[8] valamint az alsóbb szintű bíróságok[9] bíráit a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. A bírák kinevezéséért felelős bizottság köteles elvégezni a jelöltek értékelését azt megelőzően, hogy a miniszterelnök javaslatot tesz a felsőbb szintű bíróságok (a főbírót kivéve), valamint az alsóbb szintű bíróságok bírájává történő kinevezést illetően. A miniszterelnököt ugyanakkor nem köti a bizottság értékelése, azt figyelmen kívül hagyhatja, azonban ebben az esetben köteles:
- öt napon belül olyan nyilatkozatot közzétenni a hivatalos lapban, amelyben bejelenti, hogy az említett hatáskör gyakorlása mellett döntött, és megindokolni ezt a döntését; valamint
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
