A tanulmány a fiduciary duty rövid történeti bemutatását követően ennek a sajátos felelősségi formának a fogalom meghatározásával foglalkozik. A cikk a képviseleti jogviszonyban mutatja be a fiduciary duty lényeges tartalmi elemeit, ami azért fontos, mert a képviseleti jogviszony szabályain keresztül szivárgott be a társasági jogviszonyokba ez a felelősségi forma. Így fiduciary duty áll fenn a partnership tagjai között, a vezető tisztségviselőknek a társasággal szemben, és meghatározott esetekben a vezető tisztségviselőknek a tagokkal szemben. Ezt követően a general partnership és a corporation esetjogában kerül bemutatásra a fiduciary duty két nagy pillére: a duty of loyalty és a duty of care.
Kulcsszavak: fiduciary duty, agency relationship, duty of care, duty of loyalty, general partnership
The article introduces the historical development of the fiduciary duty and tries to give the definition of this common law liability form. The agency relationship is one of the main point where one should examine the fiduciary duty. On the other hand agency is the mechanism by which business organizations function. We speak about fiduciary relationship between the partners of a partnership, between the manager and the company, in some cases between the manager and the shareholders (or members) of a business organisation. The article review the two basic elements of the fiduciary duty: the duty of loyalty and the duty of care with the help of some famous case.
Keywords: fiduciary duty, agency relationship, duty of care, duty of loyalty, general partnership
A fiduciary duty a common law jogcsaládban egy természetes fogalom, ugyanakkor a kontinentális jogcsaládok számára teljesen ismeretlen felelősségi forma. Gondolatban egy hosszú utat kell bejárnunk ahhoz, hogy megértsük ennek a jogintézménynek a jelentőségét és hasznát az amerikai társasági jogban. Ehhez azonban vissza kell térnünk az angol jog bölcsőjéhez, és a történelem mélyére kell ásnunk, mivel a fiduciary duty a trust-hoz hasonlóan az angol bíróságok gyakorlatán keresztül alakult ki, és csak az elmúlt 150 évben vált önálló jogintézménnyé.[1] Elsődleges célja ennek a cikknek a fiduciary duty megismertetése az olvasóval, és nem a common law jogrendszer bemutatása, mivel az önmagában is több ezer oldalt ölelhetne fel.
A cikkben az eredeti angol kifejezést a fiduciary duty-t használom. Ennek az az oka, hogy magyar megfelelője nincs ennek az angolszász jogintézménynek így magának a terminus technicusnak sincs, így megfelelőnek találtam az eredeti fogalom használatát. Így jártam el a general partnership, mint gazdasági társasági forma esetén is, hiszen bár hasonlít, mégsem azonos a magyar közkereseti társasággal.
Ahhoz, hogy kicsit közelebb kerüljünk a fiduciary duty fogalmához a common law jogrendszert történeti síkon kell megközelítenünk,[2] A common law, mint jogrendszer, stílusjegyeivel határozható meg a legjobban. A legfontosabb jegyek a következők: a common law jogrendszer
(1) a kontinentális jogrendszerektől eltérően folyamatosan fejlődött és nem megalkották;
(2) mentes a római jog meghatározó szerepétől;
- 5/6 -
(3) mentes a kodifikált jog meghatározó szerepétől, és nincs írott alkotmánya;
(4) a bíróságoknak alapvető szerep jutott a jogfejlesztésben, mert a bíró a precedenseken keresztül 'megtalálja' a jogot. Megtalálja, mert a jog már megvan emberemlékezetet meghaladó időkből. Tehát a jogot nem kell megalkotni, hanem a bírónak meg kell azt találnia. Ez a folytonosság adta meg a common law legitimitását.
Ez a megközelítés a kontinentális gondolkodással szöges ellentétben áll, hiszen a római-germán jogrendszerekben a végrehajtó hatalomnak csak másodlagos, származtatott hatalma van, és élesen elválik a jogalkotó és a jogalkalmazó szerepe.
A common law jogrendszernek három nagy területe van: maga a common law, az equity és a statute law, amelyeket időben is fejlődési szakaszokra tudunk bontani.
Témánk szempontjából az equity-nek van jelentősége, hiszen a fiduciary duty a kancellária bíróságok gyakorlatában fejlődött ki.
A fiduciary duty egy sajátos felelősségi forma, amit sokan a trust-tal azonosítanak. Tény, hogy a fiduciary duty a trust-nál egyértelműen jelen van, és ezt minden amerikai jogász tudja is, azonban már jóval a trust megjelenése előtt az angol bíróságok kifejlesztettek egy jogorvoslatot, amit a fiduciary duty gyökerének tekinthetünk.
Az angol földbirtokosok gyakran harmadik személyt kértek meg a bérleti díj beszedésére, amivel ezek a megbízott személyek nem mindig számoltak el. A földbirtokos pert (action of account) indított annak érdekében, hogy a befolyt bérleti díjakat megkapja. Az elszámolást megtagadó alperest a börtön fenyegette. A bíróságok ezt a fajta jogorvoslatot elkezdték kiterjesztően alkalmazni minden olyan esetben, amikor a képviselő azért kapott pénzt, hogy azzal a megbízója javára ügyletet bonyolítson le. Ezekben az esetekben a bíróságok egy sajátos felelősségi mércét alakítottak ki, ugyanis nem a kezdetben odaadott (befektetett) pénz volt a kártérítés alapja, hanem - ahogyan egy bíró 1379-ben megfogalmazta - az az összeg, ami az észszerűen várható nyeresége lett volna a megbízójának.[3] A képviseleti jogviszonyban a képviselőnek a megbízója felé kialakuló sajátos felelősségi formája lett a fiduciary duty alapja.
Ezt a pertípust idővel megtöltötték a common law bíróságok tartalommal: olyan kötelezettségek váltak elvárássá: mint a lojalitás (duty of loyalty), a megfelelő gondoskodással (duty of care) és a körültekintéssel (duty of prudence) való eljárás. A kancelláriabíróságok átvették ezt az eljárást a common law bíróságoktól, tovább fejlesztették, alakították és töltötték meg tartalommal.
A másik pertípus, ahol a fiduciary duty gyökerei megtalálhatóak, az, ahol a földesúr a bérlője örökösének nagykorúvá válásáig kezelte az ingatlant. Anglia legelső törvényei már tartalmaztak jogorvoslatokat azokkal a földesurakkal szemben, akik ezeket a vagyonkezelői jogokat megsértették. A Magna Charta első öt cikkelye, az 1275-ben kiadott I. westminsteri statutum, az 1267-es marborough-i statutum, vala-
- 6/7 -
mint a glouchester-i statutum (1278) is tartalmaztak olyan rendelkezéseket, amelyek a vagyonkezeléssel megbízottak ellen biztosítottak jogorvoslatot, abban az esetben, ha azok az örökös nagykorúvá válása előtt elherdálták a vagyont, vagy megtagadták annak kiszolgáltatását azt követően, hogy az örökös 21. életévét betöltötte.[4]
Professzor Seipp szerint ezekre a gyökerekre vezethető vissza a mai jogban ismert fiduciary duty kialakulása. Mindegyik esetben közös jegy, hogy egy személy átmenetileg más személy vagyona felett uralmat szerez, és a fiduciary duty az ezzel való visszaélésekkel szembeni fellépést biztosítja.
Bár a kancelláriabíróságok gyakorlatában évszázadokon át együtt fejlődött a trust és a fiduciary duty, azonban a két jogintézmény mégsincs szoros átfedésben egymással. Fiduciary duty az a felelősségi alakzat, amellyel a trust jogviszonyban a trustee tartozik a beneficary irányában. Ebből is látható, hogy ez a kötelezettség egyirányban áll fenn, mindig a képviselő kötelezettségét jelenti a megbízójával szemben. Alapeleme a lojalitási kötelezettség, melynek értelmében a kötelezett saját érdekei elé helyezi a másik fél érdekeit.[5]
Az amerikai bírói gyakorlat a munkáltató és a munkavállaló, az ügyvéd és ügyfele, a gazdasági társaság vezető tisztségviselője és annak tagja, valamint a pszichiáter és a beteg között is nevesítette már ezt az egyirányú felelősségi alakzatot. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek a bírósági döntések precedensek lennének. Habár a fiduciary duty behatárolására születtek kísérletek, nincs és nem is lesz taxatív felsorolás azon jogviszonyok tekintetében, ahol ez a felelősségi forma jelen van. Mindig a bírói gyakorlat dönti el, hogy az adott jogviszonyban ez a szigorú felelősségi mérce alkalmazandó-e vagy sem. Erre klasszikus példa az 1928-as Meinhard v. Salmon ügy, ahol Cardozo bíró először mondta ki, hogy partnership-ek tagjai között fiduciary duty áll fenn.[6] Ezt a határozatot New York Legfelső Bírósága hozta, mégis minden tagállamban találunk több határozatot, mely erre hivatkozik, annak ellenére, hogy a döntés kizárólag New York állam alsóbb bíróságait kötik.
Számos jogtudós megkísérelte már definiálni a fiduciary duty-t. D. Gordon Smith szerint a legfontosabb fogalmi elemei a következőek: fiduciary duty olyan kötelezettség, ahol az egyik fél (fiduciary) a másik érdekében (beneficiary) különös körültekintéssel jár el. Ebben a jogviszonyban egy "érték" kerül a fiduciary birtokába, ami eredetileg a beneficiary-t illet meg.[7] Szándékosan olyan terminológiákat használt Smith, ami az angol nyelvben is képlékennyé teszi a fogalmat. Az 'érték' fogalom azt testesíti meg, hogy az, aki más érdekében más képviseletében annak vagyonával kizárólagosan rendelkezik, az fiduciary duty alá esik. Természetesen a trust ennek a klasszikus esete. Azonban a bíróságok kiterjesztően alkalmazták és alkalmazzák ezt a felelősségi for-
- 7/8 -
mát olyan jogviszonyokra is, ahol nem pénz vagy ingatlan, hanem más érték, például bizalmas információ átadása történik.
A fiduciary duty-nak vannak egyéb fontos közös jegyei. Így a fiduciary olyan helyzetbe kerül, hogy a másik fél kiszolgáltatottá válik, mert az ingatlana, ingósága, pénze, titkai egy másik személy birtokába kerülnek. Ezért kiemelten fontos tartalmi eleme ennek a felelősségi formának a lojalitási kötelezettség (duty of loyalty).
Másik közös ismertetőjegy, hogy mindig kontraktuális jogviszonyokban jelenik meg. így természetesen azonnal felmerül a kérdés, hogy a felek kizárhatják-e vagy korlátozhatják-e azt.[8] Erre a cikk a későbbiekben választ ad.
Említést érdemel még J. C. Shepherd meghatározása, miszerint fiduciary duty-ról beszélünk, ha egy személy bármilyen "hatalmat" kap, azzal a feltétellel, hogy azt nemcsak jogosult, de köteles is használni a másik fél legjobb érdekének megfelelően, és ez a személy használja is ezt a kapott hatalmat.[9]
Márkus Eszter két fogalmi meghatározást emel ki, az egyik Ribstein-é, melyet úgy fordított le, hogy a fiduciary duty egy sajátos szerződési feltétel, nevezetesen az "önzetlenség" kötelezettsége, amely ellenkező megállapodás hiányában érvényesül abban az esetben, amikor valamely tulajdonos - azaz a dolog feletti ellenőrzésre, valamint a dologból folyó hasznok szedésére jogosult személy - meg nem határozott időtartamra a dolog feletti irányítás jogát egy másik személy részére engedi át.[10]
A fiduciary duty saját meghatározásom szerint egy olyan egyoldalú felelősségi forma, ahol az egyik fél (képviselő) bizalmi pozíciója révén a másik (képviselt) felet megillető vagyoni érték (vagyontárgy, jog, információ stb.) birtokában a képviselt fél érdekében (lojalitás) a tőle elvárható legnagyobb gondossággal (duty of care) és körültekintéssel kell eljárjon.
Smith szerint tipikus és atipikus fiduciary duty-val kapcsolatos jogviszonyokat különböztethetünk meg. Tipikus jogviszonyok azok, amelyek évszázadok alatt a bírói gyakorlatban alakultak ki, és napjainkban már nem vizsgálják, hogy ezekben a jogviszonyokban fennáll-e ez a kötelezettségi forma, azt evidenciaként kezeli a gyakorlat. Ide sorolható például a trustee és a beneficiary, a gazdasági társaság tagjai egymás irányában, az igazgatóság és a részvényes, valamint ügyvéd és ügyfele közti jogviszony. Ezekben az esetekben a bíróság nem elemzi a jogviszonyt abban a tekintetben, hogy vajon fennállnak-e a fiduciary duty elemei.
Az atipikus fiduciary duty-t tartalmazó jogviszonyok esetről esetre változnak.[11]
- 8/9 -
Vannak olyan bírósági döntések, melyek bizonyos szerződéseknél kifejezetten azt mondják ki, hogy a felek között nem állapítható meg fiduciary duty fennállása pl. a franchise szerződésnél a franchisor és a franchisee között.[12] Itt a bíróság azzal is foglalkozott, hogy hogyan lehet egy szerződésről megállapítani, hogy fiduciary duty áll-e fenn a felek között (vagyis, hogy atipikus szerződések esetében hogyan lehet megállapítani a fiduciary duty fennállását):
- az egyik fél kiszolgáltatott helyzetben van, míg a másik fél dominanciája jellemző a jogviszonyban (függőségi jogviszony van a felek között, ami egészségi állapot, életkor, mentális állapot vagy bármi más miatt is indokolt lehet);
- a kiszolgáltatott helyzetben lévő fél vagyona (ingó, ingatlan, üzleti érdekeltség stb.) az uralkodó fél birtokába kerül;
- a kiszolgáltatott fél ezzel lemond a függetlenségének egy részéről;
- az uralkodó fél befolyásolni tudja a kiszolgáltatott fél magatartását, cselekedeteit;
- bizalmi jelleg (ez önmagában még kevés lenne, hiszen a kontraktuális jogviszonyokban alapvetően jelen van a felek közötti bizalom pl. akár franchise szerződésnél is); itt azonban a kiszolgáltatott fél fokozott bizalommal kötődik a domináns félhez.[13]
Számos döntés született abban a kérdésben, hogy vajon a családjogi viszonyok fiduciary duty-t tartalmazó jogviszonynak minősülnek-e. A bíróságok egységesen azt az álláspontot követik, hogy bár számos elemében közös jegyek fedezhetők fel, a családjogi jogviszonyok mégsem tartoznak ebbe a körébe.[14] Ennek ellenére van olyan álláspont, amely szerint a szülő-gyermek közötti jogviszonyban a szülő kötelezettségét fiduciary duty-nak kellene minősíteni. Elisabeth és Robert Scott szerint a képviseleti jogviszonyból levezethető a szülő, mint törvényes képviselő fiduciary duty-ja a gyermek irányában.[15] Magát a szülő-gyermek jogviszonyt az igazgatósági tagok és a részvényesek viszonyával állítják párhuzamba.
- 9/10 -
A családtagok egymás között állhatnak olyan jogviszonyban, ahol fiduciary duty megállapítható ugyanúgy, mint kívülálló harmadik személyekkel szemben, például ha képviseleti jogviszony, ügyvéd-ügyfél vagy akár pénzügyi tanácsadásra szóló jogviszony is fennáll a családtagok között.[16] Az Economopoulos v. Kolaitis ügyben a felek között (akik családtagok is voltak egyben) 17 évig üzleti kapcsolat állt fenn, de az a jogvita előtt 7 évvel már megszakadt, ezért a bíróság nem állapította meg a fiduciary duty fennállását a felek között.
A United States v. Chestman ügyben a bíróság kimondta, hogy a házassági kötelék nem hoz létre fiduciary duty-t annak ellenére sem, hogy a felek bizalmas információt osztanak meg egymással.[17]
A fiduciary duty-t a leggyakrabban a képviselő (agent) és a megbízott (principal) viszonyában értelmezik. Ebben a jogviszonyban ugyanis a fiduciary duty nevesített kötelezettség. A képviselő és a képviselt viszonyában fennálló olyan kötelezettség, amely kizárólag a képviselőnek áll fenn a megbízója felé. Tehát a megbízónak a képviselővel szemben fennálló kötelezettségei természetüket tekintve nem fiduciary jellegűek.[18]
A képviseleti jogviszonyban fennálló bizalmi viszonyból eredő kötelezettségnek a megértése azért is fontos, mert az Egyesült Államokban ebből származtatnak sok, a társasági jogban alkalmazott felelősségi formát. Így fiduciary duty áll fenn a partnership tagjai között egymás irányában, a vezető tisztségviselőknek a társasággal szemben,[19] és meghatározott esetekben a vezető tisztségviselőknek a tagokkal szemben. A gazdasági társaságok, mint a partnership, limited partnership, limited liability company vagy a corporation a képviseleti jogviszony mindkét oldalán állhatnak, így a kötelezettség nem kizárólag természetes személyekre korlátozódik. Másrészt, amikor a törvény kimondja, hogy a partnership minden tagja a társaság 'képviselőjeként' járhat el, akkor ez magába foglalja a fiduciary duty fennállását a partnership irányába.[20] Ahhoz, hogy ezt megértsük, a képviselet körében kell megvizsgálnunk ennek a kötelezettségnek a tartalmát.
A fiduciary duty keretében a képviselőnek eljárása során a legmagasabb elvárhatósági mérce alapján kell felelnie a megbízója felé. Ezt a kötelezettséget a bírói gyakorlat
- 10/11 -
töltötte meg tartalommal, ám amióta megjelent az American Law Institute[21] képviseletről szóló iránymutatása, azóta ez a nem kötelező erejű jogforrás jelentős hatást gyakorol a joggyakorlatra, és a jogalkalmazók követik azt.
Jelenleg a legfontosabb jogforrása a képviseleti jogviszonynak a Second Restatment of Agency (1958) és a Third Restatment of Agency (2006), mindkettőt az American Law Institute bocsátotta ki, és ezek tulajdonképpen a common law szabályok rendszerezését foglalja magába. Tartalmát tekintve a két iránymutatás jelentős átfedést mutat, bár a 2006-ban hatályba lépett szabály éppen a fiduciary duty-ra vonatkozó részt bővítette ki jelentősen. Az időben egymást követő, és tartalmukat tekintve jelentős átfedést mutató ajánlásokat párhuzamosan alkalmazzák a joggyakorlatban.
A két iránymutatás a következőképpen definiálja a képviseletet: "a képviselet egy fiduciárius jogviszony (fiduciary relationship), amely a megbízó (principal) és a képviselő (agent) közötti konszenzuson alapul, ahol a képviselő a képviselt érdekében, annak ellenőrzése mellett jár el."[22]
A második iránymutatás kimondja azt is, hogy a képviselő a képviseleti jogviszony körében fiduciary-nek minősül.[23]
Általánosságban a fiduciary duty azt jelenti, hogy a képviselőnek a képviseleti jogkörében fokozott gondossággal kell eljárnia. Az iránymutatások a fiduciary duty két legfontosabb fogalmi elemének tekintik a lojalitási (duty of loyalty) és megfelelő körültekintéssel való eljárás (duty of care) kötelezettségét.
D. Gordon Smith szerint, míg a megfelelő körültekintéssel való eljárás minden kontraktuális jogviszonyra igaz (the duty of care is not distinctively fiduciary), addig a lojalitási kötelezettség egy olyan fogalmi elem, ami azokban a jogviszonyokban jelenik meg fokozottan, ahol fiduciary duty fennállását állapítja meg a bíróság. Maga a lojalitás egyfajta önzetlenséget feltételez abban a tekintetben, hogy a kötelezett a saját érdekeit háttérbe szorítva kizárólag a másik fél érdekeit szem előtt tartva jár el.[24]
A lojalitási kötelezettség (duty of loyalty) keretében:
- a képviseltnek minden haszonnal el kell számolnia a megbízó irányába, amit a jogviszonyból eredően szerzett;[25]
- a képviselő kizárólag a megbízója érdekeit tarthatja szem előtt, sajátját és másét nem;[26]
- 11/12 -
- a képviselő a megbízó tudomása nélkül nem léphet be az ügyletbe mintha harmadik kívülálló személy volna, illetve nem képviselhet ellenérdekű felet;[27]
- a képviselő nem kerülhet versenyhelyzetbe megbízójával képviseleti jogkörében eljárva;[28]
- a képviselő nem használhatja a megbízója tulajdonát (ideértve a bizalmas információkat) saját vagy harmadik személyek javára.[29]
A megfelelő körültekintéssel való eljárás (duty of care) azt jelenti, hogy a képviselőnek a képviseleti jogviszony keretében gondosan, szakértelemmel, szorgalommal kell eljárni úgy, mint ahogy az adott helyzetben egy képviselőtől elvárható. Ha a képviselő azt állítja, hogy ő speciális szaktudással rendelkezik, akkor az elvárhatósági mérce az adott szakértelemmel eljáró személyek gondossági szintjéhez igazodik.[30]
A lojalitás és a körültekintés mellett a fiduciary duty fogalmi eleme még a megfelelő tájékoztatási kötelezettsége a megbízó irányába (duty to provide information), és a képviseleti jogkör átlépésének tilalma (duty to act only as authorized). A tájékoztatási kötelezettség keretében a képviselő köteles minden észszerű erőfeszítést megtenni annak érdekében, hogy a megbízó megfelelő tájékoztatást kapjon ügyletével kapcsolatban. Ennek a tájékoztatási kötelezettségnek csak harmadik személyhez fűződő 'erősebb' kötelezettség lehet a korlátja (a superior duty to a third person).[31]
Az amerikai general partnership egy legalább két tagból álló társulás profitszerzés érdekében. Lényegét tekintve hasonlatos a magyar közkereseti társasághoz, bár van néhány lényeges eltérés. Egyik legfontosabb véleményem szerint az, hogy a general partnership a felek azon megállapodásával létrejön, hogy nyereségszerzés végett üzleti tevékenységet folytatnak, vagyis nem feltétel a társaság bejegyzése. Mivel a tagok felelőssége mögöttes, de korlátlan a társaság tartozásaiért, ezért egyik tagot sem lehet kizárni az ügyvezetésből. Ez fontos tény a fiduciary duty szempontjából, hiszen a bíróságok ebből vezetik le a tagok társasággal szemben és a tagok egymással szemben is fennálló ilyen jellegű kötelezettségét. Benjamin Cardozo híres döntéséhez a Meinhard v. Salmon ügyhöz köthető annak kimondása, hogy a társaság tagjai egymás irányában fiduciary duty-val tartoznak.[32] Az esetben Cardozo bíró a tagok egymás irányába fennálló lojalitási kötelezettséget emelte ki, és egy szigorú elvárhatósági mércét fogalmazott meg ("punctilio of an honor"), amellyel egymás irányában felelnek. A Bane v.
- 12/13 -
Ferguson ügyben az is megállapítást nyert, hogy a tagok egymás irányában fennálló fiduciary duty-ja a tagsági viszony megszűnésével együtt megszűnik.[33]
A general partnership-re eddig két modell törvényt alkottak szövetségi szinten, amit ajánlás jelleggel átvehetnek a tagállamok. Az elsőt az 1914-es Uniform Partnership Act-et (UPA) Louisiana kivételével minden tagállam átvette, míg annak felülírt anyagát (Revised Uniform Partnership Act 1997-RUPA) már csak 37 tagállam vette át eddig. Vannak tehát tagállamok, ahol még mindig az UPA van hatályban (pl. New York). Ezért mindkét modelltörvény fiduciary duty-ra vonatkozó szabályait meg kell vizsgálni.
Az egyetlen rendelkezés az UPA-ban, ami a fiduciary duty-ra vonatkozik kimondja, hogy a tag köteles megőrizni és elszámolni bármilyen nyereséggel, amit a többi tag hozzájárulása nélkül szerez, és ami a társaság alapításával, működésével, megszűnésével kapcsolatban kerül hozzá, vagy ami a társaság tulajdonának hasznosításából származik.[34] A jogszabály indoklása szerint ez a szabály elsősorban egy a társaság vagyonának megőrzését szolgáló rendelkezés, annak ellenére, hogy a bíróságok erre alapozva évtizedeken keresztül hoztak a fiduciary duty körébe eső döntéseket.[35] Az UPA egyebekben semmilyen egyéb meghatározást vagy utalást nem tesz a tagok fiduciary duty-jára, annak kitöltését az egyedi ügyekben a bíróság tette meg több mint 50 éven keresztül.
A RUPA teljesen másképpen definiálja a tagok fiduciary duty-ját, amikor kimondja, hogy a tagnak a társasággal, illetve a tagokkal szemben fennálló fiduciary duty-je két elemet foglal magába: a lojalitást és a megfelelő körültekintéssel való eljárás kötelezettségét. A modelltörvény ezek tartalmát is meghatározza.
Abban mindenki egyetért, hogy a fiduciary duty legfontosabb eleme a lojalitás, mely szerint a fiduciary mindig a beneficiary érdekét kell elsődlegesen figyelembe vegye a saját érdekével szemben is.[36] Ezt a fajta kötelezettséget a partnership-ekre és a corporation-re vonatkozó modell-törvények is tartalmazzák, illetve számtalan bírósági határozat próbálta már körülírni fogalmát. A lojalitási kötelezettséget szűkítően értelmezi a RUPA, amikor azt három esetkörre szűkíti le:
- a tagnak el kell számolnia minden olyan haszonnal, amit a társaság ügyvezetésével, vagy megszüntetésével kapcsolatban vagy a társasági vagyon hasznosításával kapcsolatban szerez, illetve, ha olyan lehetőséget használ ki, aminek eredeti jogosultja a társaság volt;
- a tagnak tartózkodnia kell attól, hogy a társaság érdekével ellentétben álló személlyel a társaság működésével vagy felszámolásával kapcsolatos ügyletet kössön;
- 13/14 -
- továbbá, hogy a társaság megszűnése előtt a társaság tevékenységével megegyező tevékenységet folytasson.[37]
Ez a három esetkör taxatív felsorolás, a gyakorlat azt kizárólag olyan tényállásokra alkalmazhatja, amelyek a nevesített esetbe beletartoznak. A RUPA szemlélete teljesen eltér elődjétől. Gondolok itt arra, hogy az UPA § 21. a bíróság számára lehetőséget biztosított a szabad jogalkalmazásra, és abból kiindulva a bizalmi kötelezettség széles spektruma körvonalazódott ki a jogalkalmazásban, míg a RUPA § 404.b) éppen ellentétes filozófiát követve ténylegesen felsorolja azokat az eseteket, amelyek a fiduciary duty körébe esnek, és azt nem értelmezheti a bíróság tágabban.
A RUPA-ban a lojalitás és a körültekintéssel való eljárás meghatározása az elmúlt időszak bírói gyakorlatán alapul. Így például olyan (üzleti) lehetőség kihasználása, aminek eredeti jogosultja maga a társaság volt, a Meinhard v. Salmon-ban jelent meg.[38]
Ez az 1928-as döntés két dolog miatt is meghatározó a general partnership történetében, mindamellett, hogy azóta is ez a legtöbbet hivatkozott eset a tagok fiduciary duty-jának megállapítása terén. Benjamin Cardozo bíró itt mondta ki, hogy a partnership tagjai a társaság fennállása alatt egymás irányában is fiduciary duty-val tartoznak, másrészt annyira beleivódott a társasági jogi gondolkodásba, hogy a RUPA-ban a fiduciary duty megszegésének ezen esete külön nevesítést nyert.
A corporation-re átugorva fontosnak tartom megjegyezni, hogy a Delaware-i bíróság ezt a lojalitási kötelezettséget külön fogalommal határolja körbe: " corporate opportunity doctrine" (röviden DOC) névvel. A lényegét tekintve ha a corporation vezető tisztségviselője olyan üzleti lehetőség birtokába kerül, amely a corporation-t illeti meg, és csak azért kerül a tudás birtokába, mert ennek a társaságnak a vezető tisztségviselője, tilos azt felhasználnia a corporation engedélye nélkül. Ezt a doktrínát a Delaware-i bírói gyakorlat széles palettán dolgozta ki.[39] Alapelvei a Guth v. Loft, Inc. esetben nyertek megfogalmazást. A bíróság kimondta, hogy ha a corporation vezető tisztségviselője olyan üzleti információhoz jut, amelynek gazdasági célú hasznosítására a társaság maga is képes, akkor annak jogosultja vagy észszerű várományosa maga a társaság. A vezető tisztségviselő saját érdeke szembe kerülhet a társaság érdekével, de ekkor a joggyakorlat nem engedi a vezető tisztségviselő önös érdekének érvényesülését.[40]
A fiduciary duty második, szerényebb szerepet kapott alapköve a tag megfelelő körültekintéssel való eljárási kötelezettsége (partner's duty of care). Ez a kötelezettség a tagok és a társaság irányába az ügyvezetés és a jogutód nélküli megszűnés során
- 14/15 -
a tag szándékos, nagyfokú gondatlan vagy hanyag magatartására korlátozódik.[41] Az UPA ezt a kötelezettséget nem nevesíti, bár a bírói gyakorlatban jelen volt már a RUPA előtt is.[42] Először ez a kötelezettség az angol kancelláriabíróság gyakorlatában jelent meg a Charitable Corporation v. Sutton ügyben, ahol a bíróság megállapította a vezető tisztségviselők felelősségét a nagyfokú gondatlanságuk miatt a társaságot ért kárért.[43]
Ennek a kötelezettségszegésnek a kérdése merül fel a Bane v. Ferguson ügyben.[44] A bíróság megállapította, hogy a tagoknak a volt taggal szemben fiduciary duty nem áll fenn, hiszen az a tagsági viszony megszűnésével megszűnik. Ha a volt tag azt szerette volna, hogy ez a szigorúbb felelősségi forma maradjon közte és a tagok között, azt külön szerződésben kellett volna megállapítaniuk.
A duty of loyalty és a duty of care közötti legfontosabb különbség abban van, hogy míg az előbbi egy kimentést nem tűrő felelősségi forma, addig az utóbbi alól például a Delaware General Corporation Law 102 (b)(7) § alapján kifejezetten mentesülhet a corporation vezető tisztségviselője. A tagok a létesítő okiratban sem zárhatják ki és nem korlátozhatják a duty of loyalty-t.[45]
Ribstein arra az álláspontra jutott vizsgálatai során, hogy a duty of care nem is a fiduciary duty alapja, hanem egy attól független kötelezettség, mivel nem feltétlenül jár együtt valamely jogkör átengedésével a másik fél számára.[46] Ezt a véleményét azonban nem sokan osztják. Sőt, a duty of care megszegésének kérdésére a Delaware-i bíróság gyakorlatában megjelent a "business judgement rule", ami azt jelenti, hogy a bíróság nem vizsgálja azoknak a vezető tisztségviselőknek a döntéseit, akik jóhiszeműen, gondosan és szakszerűen jártak el a társaság érdekeinek elsődlegessége mellett. Tulajdonképpen ezzel védi a gyakorlat az ügyvezetőket, hogy egy rossz gazdasági döntés miatt ne lehessen őket felelősségre vonni.[47]
Hosszú utat tettünk meg az angol equity bíróságok gyakorlatában fejlődött, majd a képviseleti jogviszonyban is megjelenő fiduciary duty kialakulásának nyomon követése kapcsán. Célom az volt, hogy megértsük, hogy a képviseleti jogviszonyban szabályozott felelősségi forma hogyan szivárgott át a társasági jogba, miként vált természetessé az az álláspont, hogy a gazdasági társaságok tagjainak egymás irányában ezt a szigorúbb felelősségi mércét alkalmazzuk. A Cardozo bíró ítéletében megjelent felelősségi
- 15/16 -
mérce a general partnership-ek tagjai között minden társasági formánál megjelent, sőt azt is láthattuk, hogy jogszabályokba is foglalják azt.
A fiduciary duty behálózza az egész amerikai társasági jogot, illetve a magánjog számos más területén is hatalmas jelentőséggel bír. Nemcsak a general partnership, hanem a többi társasági forma esetében is érvényesül. A fiduciary duty megléte számunkra legalább annyira elgondolkodtató, mint amennyire az amerikaiaknak meglepő a mi jogrendszerünkben annak hiánya.
Az amerikai társasági jogban ez a felelősségi alakzat a képviselet körében kialakult felelősségi formából származtatható. A bírók ezt analóg módon alkalmazták és alkalmazzák a társaság tagjaira. Ez a felelősségi forma annyira mélyen beleivódott az amerikai társasági jogi gondolkodásba, hogy a bírói gyakorlat hatására már jogszabályi szinten is deklarálják ennek a felelősségi formának a szabályait.
A nálunk egyelőre ismeretlen magasabb felelősségi mérce, amely többek között a gazdasági társaság tagjainak egymás irányában fennálló kötelezettségét is jelenti, átgondolásra ad okot. Hazánkban a tagok egymás közti viszonyában hiányzik ez a felelősségi alakzat, és jelenleg nincs hatékony eszköz a tagok kezében az egymás elleni fellépéshez. A másik problémakör a magyar jogban, hogy a Ptk. jelenleg nem tartalmaz rendelkezést arra az esetkörre, ha a tagok a társaságnak címzett lehetőségeket, ajánlatokat a másik tudta vagy beleegyezése nélkül a saját - és nem a társaság - céljára használják fel.
Helytállónak tartom azt a szabályt, hogy a tagoknak tartózkodniuk kell attól, hogy a társaság megszűnése előtt a társaság tevékenységével megegyező tevékenységet folytassanak. Az Amerikai Egyesült Államokban ez a lojalitási kötelezettség megszegését jelenti, hiszen akaratlanul is olyan döntési helyzetbe kerülhet a tag, hogy valamelyik társaság hátrányt szenvedhet. Mivel ez azonban diszpozitív szabály, ezért a tagok a létesítő okiratban kiköthetik ennek a rendelkezésnek a mellőzését is.
Elgondolkodtató és hasznos jogintézménynek tartom a fiduciary duty-t mint hézagpótló felelősségi formát, hiszen elősegíti a gazdasági társaság tagjai közötti fokozottabb együttműködést, amely hatással lehet a társaság külső jogviszonyaira is. Az Egyesült Államokban a felperes kérelmére a bíróság dönti el a konkrét jogviszonyokban, hogy fennáll-e ez a fokozott felelősségi mérce vagy sem. Ez volt a Meinhard v. Salmon ügynél is, amikor Meinhard erre való hivatkozását először szokatlannak találták, hiszen partnership-ek tagjai között a fiduciary duty addig még soha nem merült fel. Cardozo megállapította, hogy a partnership-ek tagjai között igenis fennáll ez a felelősségi forma.[48] A következő kérdés az, hogy az adott döntésre a többi bíróság hivatkozni fog-e vagy sem, alakítva ezzel az adott jogterületre vonatkozó gyakorlatot. Cardozo költői magaslatokban ívelő indoklását ezernél is több bíróság idézte már, így lett általánosan elfogadott, így alakította a joggyakorlatot, hogy végül a tételes joganyag is deklarálta a partnership tagjainak ilyen jellegű felelősségét. ■
JEGYZETEK
[1] David J. Seipp: Trust and fiduciary duties in the early common law. Boston Universtiy Law Review, Vol 91., Issue 3. (2011) 1011.
[2] Konrad Zweigert - Hein Kötz: Introduction to comparative law. Oxford, Clarendon Press, 1998. 181-182.
[3] David J. Seipp: Trust and fiduciary duty in the early common law. Boston Universtiy Law Review, Vol. 91., Issue 3. (2011) 1034.
[4] Seipp i. m. 1035-1036.
[5] Julian Velasco: The diminishing duty of loyalty. Wash.& Lee Law Rev., Vol.75., Issue 2.( Spring 2018) 1035.
[6] 249 N.Y. 458, 164 N.E. 545 (1928).
[7] "Fiduciary relationships form when one party (the fiduciary) acts on behalf of another party (the beneficiary) while exercising discretion with respect to a critical resource belonging to the beneficiary. " D. Gordon Smith: The critical resource theory of fiduciary duty. Vanderbilt Law Review, Vol. 55., Issue 5. (October 2002) 1402.
[8] Larry E. Ribstein: Fencing fiduciary duties. Boston University Law Review, Vol. 91., Issue 3. (May 2011) 906.
[9] D. Gordon Smith: The Critical Resource Theory of Fiduciary Duty. Vanderbilt Law Review, Vol. 55., Issue 5. (October 2002) 1428.
[10] Márkus Eszter: Fiduciárius tagi felelősség az USA társasági jogának történetében a Meinhard v. Salmon eset ismertetése. https://tinyurl.com/jv5nxe2p
[11] Smith i. m. 1412-1413.
[12] Chmieleski v. City Products Corp., 660 S.W.2d 275 (Mo. Ct. App. 1983).
[13] "[...] certain basic elements necessary to the establishment of a fiduciary relationship arise. In summary, these are: (1) as between the parties, one must be subservient to the dominant mind and will of the other as a result of age, state of health, illiteracy, mental disability, or ignorance; (2) things of value such as land, monies, a business, or other things of value which are the property of the subservient person must be possessed or managed by the dominant party; (3) there must be a surrender of independence by the subservient party to the dominant party; (4) there must be an automatic or habitual manipulation of the actions of the subservient party by the dominant party; and (5) there must be a showing that the subservient party places a trust and confidence in the dominant party." Chmieleski v. City Products Corp., 660 S.W.2d 275 (Mo. Ct. App. 1983)
[14] "A parent-child relationship, standing alone, is insufficient to create a confidential or fiduciary relationship" Anastasia Economopoulos et al. v. Andrew M. Kolaitis, Record No. 991245. Decided: April 21, 2000. Ld. még: Nuckols v. Nuckols, 228 Va. 25, 36-37, 320 S.E.2d 734, 740 (1984); Carter v. Carter, 223 Va. 505, 509, 291 S.E.2d 218, 221 (1982).
[15] Elisabeth S. Scott - Robert E. Scott: Parents as fiduciaries. Virginia Law Review, Vol. 81., Issue 8. (November 1995) 2404.
[16] Anastasia Economopoulos et al. v. Andrew M. Kolaitis, Record No. 991245. Decided: April 21, 2000.
[17] United States v. Chestman, 947 F.2d 551, 1991 U.S. App. LEXIS 23242, Fed. Sec. L. Rep. (CCH) P96,259 (2d Cir. N.Y. Oct. 7, 1991) 78., 81.
[18] Jonathan R. Macey - Douglas K. Moll: Cases and Materials on Corporations. [American Casebook Series] Thomson Reuters, [14]2020. 30-31.
[19] Nochta Tibor: A magánjogi felelősség útjai a társasági jogban [Dialóg Campus Budapest, 2005.] 129.
[20] Uniform Partneship Act § 9. Revised Uniform Partneship Act § 301.
[21] Bírók, ügyvédek, és jogtudósokból álló prominens társaság, amihez kizárólag meghívás útján lehet csatlakozni.
[22] Second Restatement of Agency § 1. Third Restatment of Agency § 101.
[23] Second Restatement of Agency § 13.
[24] Smith i. m. 1407.; Scott-Scott i. m. 2420.
[25] Second Restatement of Agency § 388. Third Restatment of Agency § 8.02.
[26] Second Restatement of Agency § 387. Third Restatment of Agency § 8.01. § 8.06.
[27] Second Restatement of Agency § 389, 391. Third Restatment of Agency § 8.03., 8.06.
[28] Second Restatement of Agency § 393. Third Restatment of Agency § 8.04., 8.06.
[29] Second Restatement of Agency § 395-396. 398. 402. 404. Third Restatment of Agency § 8.05; 8.06;8.12.
[30] Second Restatement of Agency § 379. Third Restatment of Agency § 8.08.
[31] Second Restatement of Agency § 381. Third Restatment of Agency § 8.11.
[32] Meinhard v. Salmon, 164 N.E. 545 (N.Y. 1928).
[33] Bane v. Ferguson Seventh Circuit Court of Appeals 890 F.2d 11 (1989).
[34] UPA § 21.
[35] Cases and Materials on Corporations American Casebook Series i. m. 73.
[36] Gabriel Rauterberg - Eric Talley: Contracting out of the fiduciary duty of loyalty: an empirical analysis of corporate opportunity waivers. Columbia Law Review, Vol. 117., Issue 5. (June 2017) 1088.
[37] RUPA § 404.b).
[38] Meinhard v. Salmon, 164 N.E. 545 (N.Y. 1928).
[39] Ld. Guth v. Loft, Inc., 5 A.2d 503 (Del. 1939); Yiannatsis v. Stephanis ex rel. Sterianou, 653 A.2d 275, 279 (Del. 1995); Broz v. Cellular Info. Sys. - 673 A.2d 148 (Del. 1996).
[40] Guth v. Loft, Inc., 5 A.2d 503 (Del. 1939).
[41] RUPA § 404. c).
[42] Ld. Rosenthal v. Rosenthal 543 A.2d 348 (1988); Bane v. Ferguson 890 F.2d 11 (7th Cir. 1989).
[43] Richard P. Wolfe: The fiduciary duty of directors and officiers under the Louisiana Business Corporation Act of 2014. Loyola Law Review, Vol. 60., Issue 3. (Fall 2014) 532.
[44] Bane v. Ferguson 890 F.2d 11 (7th Cir. 1989).
[45] H. Justin Pace: Rogue Corporations: Unlawful corporate conduct and fiduciary duty. Missouri Law Review, Vol. 85., Issue 1. (Winter 2020) 8.
[46] Ribstein i. m. 908-909.
[47] Grobow v. Perot, 539 A.2d 180 (Del. 1988).
[48] Meinhard v. Salmon, 164 N.E. 545 (N.Y. 1928).
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi adjunktus (PPKE JÁK).
Visszaugrás
