Alperes önkormányzat mint beruházó 1995-ben több év alatt megvalósuló fővállalkozói szerződést kötött az I. r. felperessel épületének építés-szerelési és technológiai munkáinak elvégzésére. Mivel az alperes a beruházást címzett állami támogatásból kívánta finanszírozni, a felek azt is rögzítették, hogy az éves pénzügyi ütemeket az állami költségvetés alapján felülvizsgálják. Felek a szerződésből eredő vitás ügyeikben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság kizárólagos illetékességének vetették alá magukat.
Tekintettel arra, hogy a finanszírozás tekintetében megállapodás nem született, mindkét szerződő fél szakértőt vett igénybe annak megállapítása érdekében, hogy mi lenne a reális ára a szerződés szerinti munkák befejezésének. A felek ezt követően éveken át, tárgyalásokat folytattak egymással, amelynek eredményeként mind a költségvetés, mind a technológiai munkák folyamatosan módosultak.
1999-ben a módosított építés-szerelési munkák szerint a felek az átadás-átvételi eljárást lefolytatták, de az illetékes hatóságok a létesítmény műszaki átvételét és használatba-vételének engedélyezését a technológiai beruházások csökkentett volta miatt megtagadták. A helyzet rendezésére újabb szerződés-módosítás született, amelyben rögzítésre került, hogy a technológiai munkák befejezése érdekében azok ellenértékét I. r. felperes jogosult megelőlegezni annak tudomásulvétele mellett, hogy az alperes fizetési kötelezettségének kizárólag a költségvetési forrás rendelkezésre állása esetén tud eleget tenni. Erre tekintettel további szállítmányok érkeztek de az alperes a jegyzőkönyvekben dokumentált technológiai szállítások ellenértékét nem fizette meg, ezért 2000. év folyamán I. r. felperes a teljesítést beszüntette. 2001 januárjában az I. és II. r. felperesek engedményezési szerződést kötöttek egymással, amelyben az I. r. felperes - alperest februárban értesítve - az elismert tartozás egy részét a II. r. felperesre engedményezte. II. r. felperes 2004 áprilisában szabályszerűen tovább engedményezte annak egy kisebb részét III. r. felperesre.
A későbbi tárgyalások ellenére feleknek 2002. évben sem sikerült békés úton rendezni a jogviszonyt, illetve megállapodni annak megszüntetéséről és az elszámolásról. Az I. r. felperessel szemben ezen tárgyalások ideje alatt felszámolási kérelmet nyújtottak be, aminek eredményeként jogerősen megállapításra került fizetésképtelensége, és elrendelték a felszámolást. A felszámolási eljárás megindításáról szóló határozat 2003. szeptember elején jelent meg a Cégközlönyben.
Az I-II. r. felperesek 2003 májusában - amelyhez III. r. felperes 2004. májusában csatlakozott - keresetlevelet nyújtottak be a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbírósághoz. Keresetükben azt kérték, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest a feléjük fennálló tartozásának megfizetésére. A kereset azon alapult, hogy a szerződés megszűnt, így a - jegyzőkönyvekkel igazoltan - nyújtott szolgáltatás értékét meg kell fizetni.
Alperes 2003. szeptember végén kelt válasziratában vitatta a keresetet, annak elutasítását kérte és viszontkeresetet, valamint másodlagosan beszámítási kifogást terjesztett elő, amely a 100%-os teljesítés elmaradásán és hibás teljesítésen alapult. Az alperes álláspontja szerint is megszűnt a szerződés, s a megszűnést követő elszámolás keretében az I. r. felperes köteles visszafizetni a tényleges teljesítménnyel nem fedezett kifizetéseket.
A Választottbíróság mindenekelőtt hatáskörének kérdésével foglalkozott mind a kereset, mind a viszontkereset és a beszámítási kifogás vonatkozásában.
Az I. r. felperes és az alperes közötti szerződés olyan választottbírósági kikötést tartalmazott, amely a felek viszonyában megalapozza a Választottbíróság hatáskörét. A felek között létrejött választottbírósági szerződés azonban bizonyos esetekben a feleken kívül más személyeket is köthet. Ha ugyanis abban a jogviszonyban, amelyikre a választottbíróság hatáskörét kikötötték, jogutódlás következik be, akkor a jogutód jogelődjének jogait a jogok Választottbíróság előtti érvényesítésének lehetőségével együtt szerzi meg. Erre tekintettel tehát mind a II., mind a III. r. felperes mint engedményes jogosult volt az engedményezett követelést az eredeti jogosulttal azonos feltételek mellett, választottbírósági eljárásban érvényesíteni.
Kifogásolta viszont az alperes a III. r. felperes perbeli jogérvényesítését, mert álláspontja szerint a III. r. felperes igényét az I. r. felperessel szemben csak a felszámolási eljárásban érvényesíthetné [Cstv. 38. § (3) bekezdés]. A Választottbíróság álláspontja szerint e hatásköri kifogása nem alapos, hiszen a III. r. felperes nem a felszámolás alatt álló I. r. felperessel, hanem az alperessel szemben érvényesített igényt, ezt pedig a Cstv. nem gátolja. Mivel sem a II., sem a III. r. felperes nem áll felszámolási eljárás alatt, a kettőjük közötti engedményezés létrejötte vagy érvényessége sem függhet a Cstv. rendelkezéseitől.
Az alperes ugyancsak vitatta azt, hogy a II. r. felperes jogosult-e a jelen eljárásban érvényesíteni az I. r. felperes által engedményezett követelést. E körben is a Cstv.-re hivatkozott, állítva, hogy a II. r. felperes követelése a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelés, amelyet csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. A Választottbíróság ezzel szemben úgy találta, hogy mivel az I. és II. r. felperes között 2001 januárjában jött létre az engedményezési szerződés, amelyre alapítva a II. r. felperes a jelen perbeli igényét érvényesíti, így annak tartalma az alperest 2001 februári értesítésével kikerült az I. r. felperes vagyonából, ezért erre a követelésre nem alkalmazható a Cstv.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
