1. Liechtensteinben az 1809-ből származó magánjogi törvénykönyv-javaslat (Zivilgesetzbuchentwurf für Liechtenstein) mintájául az osztrák ABGB előfutárának tekintett, 1797-ben hatályba lépett galíciai polgári törvénykönyv (Galizisches Bürgerliches Gesetzbuch) szolgált.
A rész-ABGB (Teil-ABGB) - azaz az osztrák polgári törvénykönyv első részének - 1786-os megszerkesztésével, valamint az ugyanebben az évben kihirdetett II. József császártól származó öröklési pátenssel elkezdődött a magánjogi törvényhozás folyamata, amely - formális tekintetben - a római jog mint hatályos jogforrás végső felszámolásához vezetett. A rész-ABGB - melyet II. József tiszteletére Josephinisches Gesetzbuch-nak is neveztek - 1787-ben lépett hatályba.1 Mindamellett a római jogot továbbra is oktatták, egyrészt a rész-ABGB melletti részleges hatálya miatt, másrészt pedig abból az okból, hogy a római jogot az ABGB tervezeteihez mérvadó támpontnak tekintették.
Az Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch für die gesammten deutschen Erbländer der Österreichischen Monarchie (ABGB), az Osztrák Polgári Törvénykönyv (OPTK) 1811-ben került kihirdetésre, és 1812. január 1-jén lépett hatályba. (A törvénykönyv német címéhez hozzáfűzendő, hogy az Osztrák Császárság 1804-ben jött létre.) Az ABGB minden addigi magánjogi jogforrást hatályon kívül helyezett. Egyetértésben a törvényt kihirdető 1811. június 1-jei pátenssel a többi jogszabállyal egyetemben a közös római jog is hatályon kívül helyeztetett. Ugyanígy hatályát vesztette az 1786-os rész-ABGB (Josephinisches Gesetzbuch), a szintén 1786-os öröklési pátens, valamint a galíciai, 1797-ben hatályba lépett törvénykönyv is. Ugyanez vonatkozott a szokásjogra (Gewohnheitsrecht) és a helyi jogra (Lokalrecht) egyaránt.
A három különböző néven is (Bürgerliches Gesetzbuch für Westgalizien, Bürgerliches Gesetzbuch für Ostgalizien és Bürgerliches Gesetzbuch für Galizien) ismert, 1797-ben hatályba lépett galíciai Bürgerliches Gesetzbuch szövege szinte teljes mértékben ugyanaz. Ez a kódex jelentette az első teljes modern magánjogi kodifikációt európai és világviszonylatban egyaránt. Itt említjük meg, hogy ennek a kódexnek 1801 és 1810 között sorra került átdolgozásai alapján született meg az ABGB végleges szövege.2
2. Az ABGB végérvényes szerkesztéséhez jelentős mértékben járult hozzá Karl Anton von Martini (1726-1800), valamint Franz von Zeiller (1751-1828), mindketten kiemelkedő képviselői voltak a szekularizált természetjognak.
Struktúráját tekintve az ABGB lényegében az institúció-rendszeren alapszik. Egyes szerzők3 véleménye szerint az ABGB rendszere az ún. újabb pandektarendszert ("neueres Pandektensystem") követi. A személyi jog és a dologi jog felosztása ugyan még az institúció-rendszer befolyását tükrözi. Abban a tekintetben, hogy a kötelmi jog a személyes dologi jog részeként kerül szabályozásra, azonban egyértelműen a pandektarendszert lehet felismerni. A dologi jogon belül a dologhoz fűződő és a személyes dologi jogok megkülönböztetése az ABGB rendszerének figyelemreméltó sajátossága.
Az ABGB két jogtudós-generáció munkájának eredménye volt. Mária Terézia 1753-ban létrehozott egy kompilációs bizottságot, melynek tagjait azzal bízta meg, hogy a bizonytalan és szétforgácsolódott jogállapotot rendezzék. A bizottság azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egy, az összes örökös tartomány (Erblande vagy Erbländer) részére érvényes törvénykönyvet hozzon létre. Az általánosan érvényes jog szerkesztésénél nem lehetett egy teljesen új magánjogot, egyfajta "ius novum"-ot létrehozni. A kodifikátorok inkább a fennálló jog egybefoglalását, rendszerezését és természetesen "korszerűsítését" tekintették feladatuknak. A héttagú bizottság egy elnökből, és hat tagból állt, ahol is minden tag egy országrészt képviselt (Csehország, Morvaország, Szilézia, Elő-Ausztria, az Enns alatti és feletti Ausztria és Belső-Ausztria). A bizottság állandó székhelye Brünn - a mai Csehország területén fekvő Brno - volt.
A tervezet (Entwurf) formájában, illetve stádiumában maradt, 1766-ban közzétett Codex Theresianus valójában egy, a közös római jog hatását tükröző, a kazuisztikán alapuló jogszabálygyűjteménynek volt tekinthető. A Codex Theresianus három része (a személyek jogairól, a dolgokról és a dologi jogokról, a személyes kötelmekről) fejezetekre oszlik. A fejezetek tovább tagolódnak paragrafusokra, és folyamatos számozással vannak ellátva. A töredékesen ránk maradt, 1786-os rész-ABGB (Teil-ABGB) csak a személyi jogot (Personenrecht) tartalmazza. Az 1797-ben hatályba lépett nyugat-galíciai polgári törvénykönyv volt az első, a magánjog tradicionális anyagát teljes mértékben szabályozó törvénymű. Megjegyzendő, hogy a rész-ABGB - a nyugat-galíciai polgári törvénykönyvhöz és az ABGB-hez hasonlatosan - a joganyagot rendkívül összesűrített formában - a lehetőségek szerinti alapelvi formában - tartalmazza. A magánjogi kodifikáció sikeréhez jelentős mértékben járult hozzá a jeles jogtudós, Joseph Ritter von Azzoni (1712-1760). Említést érdemel, hogy Azzoni a "közös római jognak", a hazai jognak (ius patrium) és a természetjognak (ius naturale) egyaránt kitűnő ismerője és - tegyük hozzá - művelője volt.
-180/181-
Liechtensteinben az osztrák ABGB 1812. február 18-án hercegi rendelet alapján lépett hatályba, Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch néven.
3. A tisztán polgári törvénykönyvnek tekinthető ABGB 1502 paragrafusra tagolódik. A Bevezetés - "A polgári jogról általában" (1 - 14. §§) - az általános rendelkezéseket tartalmazza. Az első rész, a személyi jog (15 - 284. §§) a személyi jogot a házassági joggal és a gyermekekre vonatkozó joganyaggal együtt tárgyalja. A második rész a dologi jogról szól (285 - 341. §§). Ezen belül az első egység a dologhoz fűződő jogokat tárgyalja (itt nyer szabályozást az öröklési jog is), a második a személyes dologi jogot és a vagyonjogot szabályozza ("dologi jog", birtok, tulajdon, zálogjog, szolgalmak, örökjog és szerződések, beleértve a házassági vagyonjogot és a kártérítést is). A harmadik részben, a személyi és dologi jogokra vonatkozó közös rendelkezésekben (1342-1502. §§) találhatóak az alábbiak: a jogok és kötelezettségek alapjai, a jogok és kötelezettségek átalakulásai és érvénytelenítései, továbbá az elévülés és az elbirtoklás. A harmadik rész azonban nem mutat sok közös vonást a pandektajoggal.
Az osztrák ABGB három szempontból is általános polgári törvénykönyvnek tekinthető. Először is az ABGB egységesen érvényes volt az osztrák monarchia összes német örökös tartományában. Ez arra utal, hogy az e területeken addig létező magánjog összességében (in complexu vagy más kifejezéssel in globo) került hatályon kívül. Másodszor az ABGB - ellentétben a megelőző jogforrásokkal - minden lakos jogviszonyait - tekintet nélkül státuszukra - szabályozta. A státuszjogot így egy általános jog váltotta fel. Harmadszor az ABGB szabályozási tárgya az általános magánjog, nem valamelyik külön-magánjog (Sonderprivatrecht), mint például a kereskedelmi jog, avagy a váltójog.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
