A magyar jogelméleti gondolkodásban Samu Mihály professzor rendhagyó vállalkozásba kezdett a XX. század utolsó éveiben. Az egyetemi képzés keretei között, a jogpolitika kérdésein keresztül megpróbálja a jogi értékeket felmutatni a tételes, pozitív jogi szemlélettel már felvértezett végzős jogászhallgatóknak. Természetesen törekvése nem egyedülálló abban az értelemben, hogy a két világháború között Moór Gyula hasonló szemléletet igyekezett közvetíteni hallgatóságának, növendékeinek, és a természetjogi felfogás más jogi karok jogbölcseleti képzésében is újra virágkorát kezdi élni. Az eltelt négy-öt évnek a terméke tulajdonképpen a 2003-ban Általános jogpolitika (A jog depolitizálása) címmel, az Akadémia Kiadó gondozásában megjelent könyv. Erről a könyvről - nem elsősorban tankönyvről - szól könyvismertetésem.
Elsőként a könyv külső formájáról. A korábbi jegyzetszerű megjelenés és terjedelem előnyére változott. Kemény borító mögött csaknem 300 oldal található, és a korábbi Jogpolitikai szemelvény-gyűjteményt egy, a szerzőtől eredő Függelék váltotta fel. Szintén örömet okoz minden olvasónak az a kiadói igyekezet, hogy a könyv lapjai többszöri forgatás után is a helyükön maradjanak.
Ezt követően a mű szerkezetét alapul véve érdemes a tartalmi ismertetésbe belekezdeni.
A könyv a bevezető gondolatok után tíz fejezetben, és az azt követő függelékben jeleníti meg a szerző nézeteit. Az első három fejezetet tekinthetjük - a jogi dogmatika kifejezését alkalmazva - általános résznek, a IV-X. fejezetet a különös résznek. A IV. fejezet (a jogállamiság jogpolitikája) valójában átmenetet képez az általános és különös között. Különös, mert egy történeti fejlődés eredményeként kialakult, érték-hordozó berendezkedés jogpolitikáját, annak sajátos tartalmi követelményeit mutatja be. Általános, mivel a kötet címében szereplő általános jogpolitika kifejezést (a könyv egészéből leszűrhető, természetjogias szemléletű jogpolitika) a szerző e jogállami berendezkedés jogpolitikájaként mutatja be.
Az I. fejezet a jogpolitika eszmei-történeti előzményeit tárja elénk (Antigoné isteni jogra alapozott, Kreón pozitív jogi szemléletének ütközése; a kereszténység igazságosság és szeretet tanának hatása a középkorban). Majd a modern polgári társadalom és állam kialakulásának folyamatában elemzi a jogpolitika, mint önálló terület kialakulását, és fejlődését különböző történeti modellekben: Az első elkülönült és intézményesült jogpolitika a polgári dinasztikus vagy köztársasági kormányzati jogpolitika volt, amely az önkényes hatalomgyakorlás elleni garanciákra épült, ezt követte a liberális demokráciák parlamenti jogpolitikája, a törvényhozás dominanciájával. A harmadik modell a jogállami berendezkedésekhez kapcsolódik. A jogállamiságot a szerző tartalmi (értékorientált) értelemben használja, az emberi jogok és alkotmányos értékek mellett elkötelezett és működő államot, értékrendet ért rajta. Az utolsó történeti modell az informatikára épülő társadalmi-állami berendezkedés jogpolitikája. Véleményem szerint erősebben kellett volna érzékeltetni azt, hogy ez a jogpolitikai modell nem olyan értelemben "külön" modell, hogy a jogállamiságot, az ahhoz kapcsolódó jogpolitikát meghaladja, hanem annak értékeit megtartva használja fel a kibernetika (folyamatok és rendszerek vezérlésének tudománya) és az informatika (az információk számítógépes tárolásával, rendezésével, feldolgozásával és megszerzésével foglalkozó elmélet és kapcsolódó gyakorlat) eredményeit. Másrészt az első három modell meghatározásában a politikai berendezkedés, a kormányzati forma jellege meghatározó, míg a negyedik modellnél a technikai fejlődés a tipizálás elsődleges szempontja.
A II. fejezet a társadalomirányítás, a társadalmi szabályozás, a társadalompolitika, az alkotmányos irá-nyitás és a jog/jogpolitika viszonyát értelmezi, és hívja fel a figyelmet a leegyszerűsítő magyarázatok veszélyére.
A társadalomirányítás sajátos társadalmi, hatalmi tevékenység, mely a közösségi együttélés és együttműködés során a közös gondok kezelésére, problémák megoldására irányul; és ebben az irányításban fontos, de nem egyedülálló tényező a jog. A modern társadalomirányításnak, és az ahhoz kapcsolódó jogpolitikának fel kell használni az informatika és kibernetika vívmányait - emeli ki a szerző. A társadalmi szabályozásban modern viszonyaink között dominánssá vált a jogi szabályozás, de a jogpolitikának kötelessége felhívni a figyelmet arra, hogy a jogi szabályozás kizárólag a ius területére vonatkozhat, és a határt ius és non-ius között illik tiszteletben tartani. A társadalomirányítás modern demokráciákban két területre oszlik, állami és nem-állami (civil) részvétellel működő irányításra. Természetesen az állami irányításnak továbbra is túlsúlyát figyelhetjük meg, de ez a tevékenység is az alkotmány alá rendelődik (ezt nevezzük alkotmányos irányításnak).
A III. fejezetben a jogpolitika mibenlétére kapunk választ. A szerző bemutatja a jogpolitika jogelméleti megközelítéseit. Erénye ennek a résznek, hogy a korábbi kiadásoktól eltérően nevesíti a legújabb felfogások képviselőit, és tartalmazza azok nézeteit (P. S. Lau-ridsen, O. Weinberger, Pokol Béla, D. Strempel, E. Hippel, Szilágyi Péter, Varga Csaba). Talán D. Strempel és Pokol Béla meghatározását érdemes kiemelni: A jogpolitika a hatályos jog helyességét vizsgálja, és eldönti, hogy milyen társadalmi célokat milyen jogi eszközökkel és milyen jogi úton lehet elérni. A jogpolitika kettős jellegű: egyik oldalról a politikai kezdemé-nyekre-kívánalmakra tekint az egyes szabályozási alternatívákat illetően, a másik oldalról a jogrendszerbe való beilleszthetőség a fő szempont. A jogpolitika közéleti jellegének, a jogi kultúrához, kulturáltsághoz való szoros kötődésének kiemelése után érkezünk el a mai kor jogpolitikájának talán legfontosabb jellemzőjéhez, a prospektivitáshoz, és ehhez szorosan kapcsolódva a jövőkutatás tudományos eredményeinek felhasználásához. A jogpolitikának tudatosítania kell a jogi szabályozásban a jövőorientáltságot több vonatkozásban is: a) az előreszabályozó jellegben; b) a megelőzésben; c) a jogi szocializációban és d) a szakmai-tudományos megalapozás területén. A szerző - helyesen ezt az egységet (a korábbi jegyzethez képest) nem a jogállamiság jogpolitikája címet viselő részben helyezte el. Azért tűnik indokoltnak a változtatás, mert modern viszonyok között mindenképpen a jogpolitika mibenlétéhez szükséges kapcsolnunk jövőorientált jellegét, másrészt a jogállamiság jogpolitikája alapvetően értékelő szempontok melletti tartalmi elkötelezettségen alapszik.
A IV. fejezettel kezdődik az általam a könyv "különös rész"-ének nevezett egység. Ebben az egységben (IV-X. fejezet) ugyanis vagy meghatározott tartalmú jogpolitikát (a jogállamiság jogpolitikája) mutat be a szerző, vagy a jogpolitika valamely központi problémakörét (jogalkotás, jogalkalmazás, igazságtétel etc.) ismerteti.
A IV. fejezet (amint arra fentebb utaltam) a jogállamiság jogpolitikájával foglalkozik. E vonatkozásban ismét hangsúlyozni érdemes a formális, pozitív jogi megközelítés (jogrend, jogszerűség, jogbiztonság, kiszámíthatóság) elfogadása mellett a materiális értékek (igazságosság, méltányosság) szocializálását a jogalkotók, és a tágan értelmezett jogalkalmazók gondolkodásába, munkájába, és nem utolsósorban a jogi egyetemi képzésben. Ezt elősegítendő tisztázza a fejezet a jogállamiság előfeltételeit (a hatalom - jogi - korlátozása, ehhez kötődően az alkotmányos korlátok, és a közéleti felelősség megjelenése), és tartalmi sajátosságait (a társadalmi igazságosság szolgálata, a népszuverenitás érvényesülése, az alkotmányosság, a közéleti felelősség rendszere). Álláspontom szerint pontosabban kellett volna megvilágítani a különbséget a jogállamiság alkotmányossággal, és közéleti felelősséggel kapcsolatos előfeltételei és tartalmi jellemzői között, valahogy oly módon, mint azt fentebb alkalmaztam (az alkotmányos korlátok, a közéleti felelősség fokozatos kialakulása előfeltételként; az alkotmányosság és közéleti felelősségi rendszer érvényesülése tartalmi jellemzőként). Egyetértek azzal, hogy az alkotmánybíróság létezése nem elemi szervezeti követelménye a jogállamiságnak, de érdemes utalni arra, hogy Angliának csak írott alkotmánya nincsen, és bonyolult társadalmi, politikai, és jogalkalmazói együtthatás eredményeként létezik alkotmányvédelem, amint létezik az Egyesült Államokban is. A jogállamiság tartalma szempontjából nem a szervezetnek, annak elnevezésének, hanem az alkotmányvédelem funkciójának van óriási jelentősége.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
