https://doi.org/10.59851/mj.72.08.3
Az élettársi jogviszony büntetőjogi értelmezése számos jogalkalmazási és dogmatikai kérdést vet fel. A tanulmány célja, hogy bemutassa az élettársi kapcsolat szerepét a büntetőeljárásban. Két gyakorlati eset részletes elemzésével a tanulmány rávilágít arra, hogy a jogrendszer miként kezeli az élettársi kapcsolat és a házasság együttes fennállását, valamint az élettársi státusz többes jelenlétét. Szerzők a jogszabályi elemzés és a bírósági ítéletek vizsgálata alapján megállapítják, hogy a jelenlegi szabályozás bizonytalanságokat hordoz, és jogalkalmazási következetlenségeket eredményez. Ennek fényében de lege ferenda javaslatokat fogalmaznak meg a jogalkotás számára az élettársi kapcsolat büntetőjogi értelmezésének pontosítására.
Kulcsszavak: élettárs a büntetőügyekben; házastárs a büntetőügyekben; élettársi jogviszony; hozzátartozó fogalma; tanúvallomás megtagadása a büntetőügyekben
The criminal interpretation of partner legal relationship raises a number of legal and doctrinal issues. The aim of this paper is to illustrate the role of domestic partnership in criminal proceedings. Through a detailed analysis of two practical cases, the paper will highlight how the legal system deals with the co-existence of domestic partnership and marriage and the plurality of partner status. The authors conclude, on the basis of a legal analysis and an examination of court judgments, that the current legislation contains uncertainties and leads to inconsistencies in the application of the law. In the light of this, they make de lege ferenda proposals to the legislator to clarify the interpretation of the criminal law of the domestic partnership.
Keywords: partner in criminal proceedings; spouse in criminal proceedings; partner legal relationship; concept of relative; refusal to testify in criminal proceedings
Az ügyészség honlapján jelent meg 2025 februárjában a hír,[1] hogy elítéltek egy férfit, aki fogva tartott, bántalmazott, és más férfiakkal történő szexuális együttlétre kényszerített egy nőt. A hír szerint a büntetett előéletű férfi Szekszárdon szóba elegyedett a hajléktalan nővel, akinek ház körüli munkáért cserébe szállást kínált az otthonában. A nő az élettársával együtt beköltözött a házba, ahol még négy fő lakott. Az élettárs egy hét után elköltözött, ezt követően a nő és a tulajdonos férfi közt érzelmi és élettársi kapcsolat alakult ki. A férfi ugyanakkor sakkban tartotta a nőt, minden jövedelmét elszedte, a személyes okmányait elzárta, és napi rendszerességgel ütlegelte, amelynek során maradandó egészségkárosodást szenvedett.
A fenti hírben két alkalommal is szerepel az "élettárs" kifejezés: először a hajléktalan nő korábbi élettársára utalva, másodszor pedig arra a férfira, akihez a nő később beköltözött, és aki őt ezt követően folyamatosan fizikailag és érzelmileg bántalmazta. Az első esetben felmerül a kérdés, hogy két hajléktalan személy között hogyan merülhet fel egyáltalán az élettársi kapcsolat (hiszen értelemszerűen sem közös háztartásról, sem gazdasági közösségről nem beszélhetünk esetükben), a másodikban pedig leginkább az érzelmi közösség megléte a kérdéses.
Az élettársi jogviszony egyre nagyobb szerepet kap a modern jogrendszerekben, ugyanakkor büntetőjogi szempontból még mindig számos kérdést vet fel. A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy az élettársi jogviszony milyen hatással van a büntetőjogi felelősség megállapítására és általában a büntetőeljárások lefolytatására - vagy éppen a jogerősen kiszabott büntetés végrehajtására.
A tanulmány két gyakorlati eset részletes elemzésével mutatja be az élettársi kapcsolat büntetőjogi relevanciáját. Az egyik eset arra a kérdésre keres választ, hogy lehet-e valakinek egyidejűleg több élettársa, míg a másik azt vizsgálja, hogy a házasság fennállása kizárja-e az élettársi kapcsolat létezését. A tanulmány célja, hogy rávilágítson a jogalkalmazásban felmerülő problémákra, valamint javaslatokat tegyen azok megoldására.
A kutatás módszere jogszabály- és esetelemzésen alapul. Szerzők a vonatkozó magyar és egyes külföldi jogszabályokat, bírósági ítéleteket és szakirodalmat dolgozták fel annak érdekében, hogy átfogó képet adjanak az élettársi viszony büntetőjogi megítéléséről.
A tanulmány további célja a jogalkalmazási gyakorlat következetlenségeinek feltárása, valamint de lege ferenda javaslatok megfogalmazása az élettársi kapcsolat büntetőjogi szabályozásának pontosítására. Tekintettel arra, hogy a büntetőtörvények az élettársi jogviszony fogalmi elemeit nem vizsgálják, a vizsgált partnerkapcsolati forma csak felsorolásként jelenik meg, a jogbiztonsági követelményeket szem előtt tartva a büntető igazságszolgáltatásnak egyelőre a magánjogi fogalomhasználatra kell támaszkodnia. Különösen fontos kérdés ezért, hogy a jogalkotónak szükséges-e új meghatározást bevezetnie az élettárs büntetőjogi fogalmára.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.), a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) és a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény
- 491/492 -
(a továbbiakban: Bv. tv.) számos helyen érinti általában a hozzátartozó, de külön az élettárs fogalmát is. Mindhárom törvény tartalmaz valamilyen módon egy fogalommeghatározást.
A hozzátartozó fogalmának alapját a Btk. 459. § (1) bekezdés 14. pontja képezi. Eszerint büntetőjogi szempontból hozzátartozó:
a) az egyeneságbeli rokon és ennek házastársa vagy élettársa;
b) az örökbefogadó és a nevelőszülő (ideértve az együtt élő mostohaszülőt is), az örökbe fogadott és a nevelt gyermek (ideértve az együtt élő mostohagyermeket is);
c) a testvér és a testvér házastársa vagy élettársa;
d) a házastárs, az élettárs;
e) a házastárs vagy az élettárs egyeneságbeli rokona és testvére.
A Be. 10. § (1) bekezdése (nem túl szerencsés megoldással) szó szerint megismétli ezt a felsorolást, ahelyett, hogy a Bv. tv. 3. § 10. pontjához hasonlóan csak utalna a Btk. vonatkozó meghatározására.
A Bv. tv. 82. § 4. pontja egyébként a fentieken felül meghatározza a közeli hozzátartozó fogalmát is. Eszerint közeli hozzátartozó a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben (a továbbiakban: Ptk.) közeli hozzátartozóként meghatározott személy és az élettárs. A Ptk. érintett rendelkezése a 8:1. § (1) bekezdés 1. pontja, amely szerint közeli hozzátartozó a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér. Ez a felsorolás egészül ki tehát a Bv. tv. alkalmazása során az élettárssal.
Ahogy fentebb is utaltunk rá, mindhárom büntetőtörvény számtalan helyen érinti a hozzátartozó és az élettárs fogalmát. Ezek felsorolása és elemzése túllépne jelen tanulmány keretein, ezért csak érintőlegesen említünk néhány területet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
