A peres felek házasságát a bíróság 2001. július 3-án jogerős ítéletével felbontotta. A bontóperi eljárás időszakában a házastársak peren kívüli megállapodást kötöttek, melyben - többek között - rögzítették, hogy jelen per felperese a jövőre nézve megfizeti az alperesnek házastársi tartás címén a mindenkori havi nettó bérének 50%-át, ami akkor 125 000 forint volt. A felperes azt is vállalta, hogy munkabérének növekedése esetén - ennek megfelelőn - magasabb összeget fog teljesíteni, ugyanakkor esetleges nyugdíjazását követően a nyugdíja fele részét vállalta megfizetni házastársi tartásdíj címén az alperesnek.
A házassági bontóperben megtartott 2001. július 3-ai tárgyaláson a felek - korábbi megállapodásuknak megfelelően - bírói egyezséget kötöttek, jelen per felperese kötelezettséget vállalt arra, hogy megfizet 2001. július 1-jétől kezdődően volt felesége tartására havonta 125 000 forint házastársi tartásdíjat.
A bontópert követően újabb, "megállapodás kiegészítés" elnevezésű okirat készült, melyben a felek a bontóperi egyezségükre is utalva megerősítették, hogy a korábbi megállapodásukban foglaltakat változatlanul kötelező érvényűnek ismerik el.
Időközben, a bírói egyezség megkötését követően a felperes nyugdíjba vonult, 2006-2007-ben nyugdíjának összege havi 91 000-94 000 forint volt. Emellett 2006. decemberéig főépítészként dolgozott, ennek fejében havi nettó 250 000-270 000 forint juttatásban, 2006. október 1-jétől pedig alpolgármesterként havi nettó 155 600 forint tiszteletdíjban is részesült. 2006 ősze óta két felügyelő bizottságának a tagja, ezért havi nettó 175 000 forint, továbbá egyéb 121 540 forint a bevétele.
A felperes három ingatlan kizárólagos tulajdonosa, melyből az egyiket lakja. Újabb házasságot kötött, háztartásában nevelkedik feleségének korábbi kapcsolatából született két gyermeke, akik közül az egyik még kiskorú. Házastársa dolgozik, saját tulajdonú családi házas ingatlannal rendelkezik, ami üresen áll.
Az alperes nyugdíjasként havi 44 000 forintot kap. A felperessel közös lányával él, élelmezéséről lánya gondoskodik. Az alperes kizárólagos tulajdonát képezi egy garzonlakás, egy másik ingatlanát pedig 2007-ben 30 000 000 forintért értékesítette.
A felperes keresetében elsődlegesen a házastársi tartásdíj fizetési kötelezettségének megszüntetését kérte, másodlagosan pedig annak a nyugdíja fele összegére történő leszállítását az életkörülményeiben bekövetkezett változásokra tekintettel, valamint arra hivatkozva, hogy az alperes a tartásra nem szorul rá, mivel ingatlanvagyonnal rendelkezik.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes jövedelmi helyzete kedvezőbb, mint a bírói egyezség megkötésének időszakában, amikor a felperes a házastársi tartásdíj fizetését időhatár és feltétel kikötése nélkül vállalta.
Az elsőfokú bíróság a felperes házastársi tartásdíj fizetési kötelezettségét 2006. március 8-ától megszüntette.
Ítéletének indokolásában arra hivatkozott, hogy a Csjt. 21. §-ának (1) bekezdése szerint házastársától tartást az követelhet, aki arra hibáján kívül rászorul. A perben tehát azt kellett vizsgálni, hogy a jogosulti oldalon a házastársi tartásdíj megállapításának feltételei fennállnak-e.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően arra a megállapításra jutott, hogy az alperes alacsony nyugdíja mellett hasznosításra alkalmas ingatlanvagyonnal és jelentős készpénzzel rendelkezik, ezek felhasználásával nyugdíját ki tudja egészíteni. A házastársi tartásdíj megállapítása feltételeinek hiányán nem változtat az a körülmény, hogy a felperes a bontóperben valamilyen megfontolásból önként vállalta a magas összegű házastársi tartásdíj fizetését. Utóbb, a megszüntetés vonatkozásában előterjesztett kérelme kapcsán ugyanis a feltételek fennállását vizsgálni kellett. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a házastársi tartásdíjra nem szorul rá, ezért döntött a felperes fizetési kötelezettségének megszüntetéséről.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság alaposnak találta az alperes fellebbezését, mely szerint az alperes már a felperesi fizetési kötelezettséget megalapozó szerződés megkötésekor, illetve az ezt követő egyezségkötéskor sem volt rászorult a tartásra, illetve, hogy a felperesi fizetési kötelezettség megszüntetésének csak akkor lett volna helye, ha a felperes körülményei utóbb kedvezőtlenül változtak volna meg, ez azonban nem következett be. A másodfokú bíróság ezt azzal egészítette ki, hogy a Legfelsőbb Bíróság PK 113. számú állásfoglalása szerint a házastársi tartásdíj fizetési kötelezettség vállalása érvényes lehet olyan volt házastárs javára is, aki a tartásra nincs rászorulva, vagy arra érdemtelen. Ilyen esetekben a tartásdíj leszállítása vagy a tartásdíj fizetési kötelezettség megszüntetése csak azon az alapon kérhető, hogy a kötelezettségvállalást követően az annak alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás állott be.
A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság szerint nem volt indoka, illetve jogi alapja a felperes tartási kötelezettsége megszüntetésének. A felperes anyagi helyzetében az egyezségkötés óta kedvezőtlen változás nem következett be, ellenkezőleg: a perben feltárt adatok értelmében a felperes anyagi helyzete a korábbiaknál kedvezőbb, jelentős ingatlanvagyonnal rendelkezik és havi nettó jövedelme a korábbi 250 000 forint helyett jelenleg az 500 000 forintot is meghaladja. A 2007. évi adóbevallása szerint az éves jövedelme nettó 8 000 000 forint volt. Ennek következtében teljesítőképességének hiánya vagy romlása nem állapítható meg, még arra tekintettel sem, hogy a Csjt. 62. § (1) bekezdése alapján házastársa kiskorú gyermekének természetbeni eltartására köteles.
A felperes ugyan arra hivatkozott, hogy a peren kívüli megállapodás értelmében nyugdíjaztatása esetén csak nyugdíja 50%-át vállalta fizetni házastársi tartásdíj címén, azonban a másodfokú bíróság szerint ez akkor irányadó, ha a felperes kizárólag csak nyugdíjban részesül. Jelen esetben pedig a felperes a nyugdíja mellett jelentős egyéb jövedelemmel is rendelkezik.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet hatályban tartását kérte.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem volt tekintettel arra, hogy életkörülményeiben jelentős változás állt be azzal, hogy időközben házasságot kötött, saját háztartásában él felesége két gyermeke, illetve nyugdíjba vonult, így jövedelme jelentős mértékben csökkent. A felperes szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes a házastársi tartásdíjra nem szorul rá, ezért a felperest a jövőre nézve tartásdíj fizetési kötelezettség már nem terheli. A másodfokú bíróság által hivatkozott PK 113. számú állásfoglalás is a felperes kereseti kérelmét támasztja alá, mivel e szerint figyelemmel kell lenni a körülmények - a kötelezettségvállalást követően bekövetkezett - lényeges változásaira. A másodfokú bíróság pedig erre nem volt tekintettel és azt sem értékelte, hogy a felek megállapodásának értelmében a felperes nyugdíjaztatása esetén csak nyugdíja fele részét köteles fizetni tartásdíj címén.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
