Megrendelés
Gazdaság és Jog

Fizessen elő a Gazdaság és Jogra!

Előfizetés

Leszkoven László: Nem rokonszenves, de nélkülözhetetlen - újabb adalékok a biankó váltó természetéhez (GJ, 2025/11-12., 11-15. o.)

Absztrakt - Nem rokonszenves, de nélkülözhetetlen - újabb adalékok a biankó váltó természetéhez

A váltó legfontosabb jellemzője, hogy szigorú alakszerűségi előírásoknak kell megfelelnie. Az okirat, melyből a törvény által megkövetelt kellékek közül akár csak egy is hiányzik, nem tekinthető váltónak. Ezzel szemben szabály az is, hogy a fedezet céljából, biztosítékként adott úgynevezett biankó váltó is érvényes. E látszólagos ellentmondásra a későbbi kitöltés megengedettsége még elégséges magyarázat. A Kúria egyik nemrégiben született határozata a biankó váltó és a fedezetelvonó szerződés kapcsolatát elemezte.

Abstract - Not Pleasant, but Essential - Some Newer Additives on the Legal Nature of a Blank Promissory Note

The most important feature of a promissory note is that it shall meet strict formal requirements. The deed that lacks even one of the elements required by law cannot be considered as a promissory note. On the contrary, according to the rules, the so-called blank promissory note given as a warranty is also valid. This apparent contradiction might be explained by the rule of subsequent completion. A recent decision of the Supreme Court (Kúria) analyzed the legal relationship of blank promissory note and fraudulent contracts.

I. Kiindulópont

A cím Sichermann Bernát egy régi váltójogi tanulmányát, pontosabban annak egyik megjegyzését idézi. Így szól: "az ú. n. 'kitöltetlen' váltó (Blankowechsel) vagy 'kellékhiányos' váltó nem rokonszenves jogi alakulat. Az elméleti jogászt már az elnevezés is irritálja, mert 'contradictio in adjecto'; a kellékhiányos okirat a törvény értelmében nem váltó, ha pedig váltó, akkor nem lehet kellékhiányos."[1] A megállapítást egyik korábbi tanulmányunkban már segítségül hívtuk. Ezt tesszük most is. Rövid írásunk apropóját a Kúria Pfv.VI.20.807/2024/5. számú, felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete szolgáltatja (BH2025. 138.).

Az ítéleti tényállás lényege szerint a felperes, mint hitelező és az adós gazdasági társaságok között 2017. október 4. napján forgóeszköz hitelszerződések jöttek létre. A hitelszerződések biztosítására ugyanazon a napon a felperes és az adós gazdasági társaságok írásban váltómegállapodásokat kötöttek, amelyek alapján a társaságok váltót állítottak ki és adtak át felperesnek. E váltómegállapodásokban a II. rendű alperes - aki egyébként a szerződéskötés időpontjában az adós társaságok tagja és ügyvezetője volt - váltókezességet vállalt a váltókból származó kötelezettségek kiállító általi teljesítéséért. A gazdasági társaságok nem tettek eleget a folyósított kölcsönök visszafizetésére vonatkozó szerződéses kötelezettségüknek.

A II. rendű alperes (váltókezes) és a III. rendű alperes (a II. rendű alperes házastársa) 2020. szeptember 22. napján ajándékozási szerződést kötöttek az I. rendű alperessel (gyermekükkel), amelyben a tulajdonukat képező ingatlant haszonélvezeti joguk fenntartásával az I. rendű alperes részére ajándékozták. A felperes az adósok nem teljesítése miatt 2020. november 10-én a forgóeszköz hitelszerződést azonnali hatállyal felmondta. Figyelemmel arra, hogy az adós társaság a felmondást követően sem teljesítette a fizetési kötelezettségét, a felperes a váltókat kitöltötte és 2021. február 25. napján fizetés végett bemutatta, azonban fizetés a váltók alapján sem történt. A felperes sem az utóbb felszámolás alá került adósoktól, sem a váltók alapján a II. rendű alperes váltókezestől nem nyert kielégítést.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a II. rendű alperesnek a perbeli ingatlan ? tulajdoni hányadára az I. rendű alperessel kötött ajándékozási szerződés (annak fedezetelvonó jellege miatt) hatálytalan. Az alpereseket annak tűrésére kérte kötelezni, hogy az ingatlan ? tulajdoni hányadából a II. rendű alperessel szemben fennálló követelését az ingatlanra vezetett végrehajtás útján kielégítse.

Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem alapján marasztalta az alpereseket, mondván: a biankó váltó is váltó, mely a kiállításával létrejött, megalapozza a felperes követelését, ennek pedig a fedezetét a perbeli szerződés kétségtelenül elvonta. A II. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság azonban a jogerős ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Érvelésének lényeges pontja, hogy a kellékhiányos váltó nem váltó, a felperesnek tehát az ajándékozási szerződés megkötésekor nem létezett váltón alapuló követelése a II. rendű alperessel szemben.

A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a felperesnek adott igazat. Kimondta: a kellékhiányos váltót is váltónak kell tekinteni, melynek e minőségén nem változtat, hogy azon a fizetendő összeg és az esedékesség nem szerepel. E hiányok ugyanis utóbb a váltómegállapodásban rögzített feltételeknek megfelelően pótolhatók. A váltókövetelés a váltó kiállításával jön létre, ezért a kellékhiányos váltó esetén is fennáll a váltójogosultnak a követelése a váltókötelezettel és a váltókezessel szemben. A váltókötelezett (váltókezes) részéről a vagyona terhére az olyan ingyenes juttatás, ajándékozás, amely a váltó kiállítását követően történt meg - vonta le a következtetést a bíróság - megvalósítja a váltóból származó követelés fedezetének elvonását.

- 11/12 -

II. A jogértelmezési konfliktus lényege

Az alábbiakban nem törekszünk az ítélet részletes elemzésére. Kizárólag a kellékhiányos váltó váltói jellegét vesszük górcső alá, és ezt is csak kellékhiányos váltó által létrehozott követelés és a fedezetelvonó szerződés viszonyára tekintettel vizsgáljuk.

A perben az alperesi védekezés tanulmányunk szempontjából releváns pontja az volt, hogy a biankó váltó nem váltó - csak a kitöltéssel válik azzá - addig kellékhiányos, ennélfogva nem váltó. Egy szerződés fedezetelvonó jellegét csak akkor lehet megállapítani, ha a szóban forgó szerződés megkötésekor már létezik a hitelezőnek olyan követelése, melynek kielégítési alapját a fedezetelvonó szerződés egészben vagy részben elvonja (feltéve, hogy a jogot szerző fél rosszhiszemű volt vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. Ez utóbbi feltétel a szóban forgó perben adott, hiszen a tulajdonjogot átruházó szerződés ajándékozás volt).

Az alperes álláspontja tehát, hogy az ajándékozási szerződés megkötésekor a felperesnek nem állt fenn a II. rendű alperessel - a váltókezessel - szemben követelése, váltóra alapított követelés ugyanis létező váltó esetében értelmezhető. Ilyen pedig az ajándékozási szerződés keletkezésekor még nem volt: a törvényben előírt és szigorúan megkövetelt kellékeket nélkülöző okirat (a jelen esetben nem alkalmazandó kivételeket leszámítva) nem váltó. Váltón alapuló kötelezettséget a jogosult számára nem keletkeztet, nincs ennélfogva a felperesnek pénz fizetésére irányuló követelése.

III. Az utólagos kitöltés lehetőségéről

A váltójogi szabályok - 2017. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Vt.) - nem hagynak kétséget afelől, hogy csak a kellékhiányoktól mentes, szabályosan kitöltött értékpapír váltó minősül váltónak. A Vt. 2. § és 76. § rendelkezése egyértelmű: ha a váltó kellékhiányos, nem váltó és abból váltójogi kötelezettség nem fakad. Ezen a ponton adódik a Sicherman Bernát által is panaszolt ellentmondás, aminek megfejtése a szóban forgó pernek is kulcskérdése. A váltójog szerint azonban a szigorú kellékek megkövetelése és a kitöltetlenség tolerálása megfér egymással, de - mindkettő a maga tartalma és szerepe szerint. Az ellentmondás tehát zavart keltő, de - szerencsére - csak látszólagos.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére