Köszöntöm a Fontes Iuris olvasóit 2020 kora őszén. Minden emberi gesztus: szó, cselekedet történelmi abban az értelemben, hogy elválaszthatatlan a helytől és a kortól ahol és amelyben létrejön. Jó lenne ezt a lapszámot azzal bevezetni, hogy túl vagyunk a Covid19 világjárványon és megnyertük azt a világméretű küzdelmet, amelyet közösségeink, szeretteink és a saját egészségünkért vívunk. Ezt a küzdelmet - ahogy korábban e hasábokon írtam - a jogalkotás eszközeivel is folytatjuk. Az emberiség sok járványt legyőzött már; meggyőződésem szerint ezen is felül fog kerekedni, és jobb világot találunk majd a nyomában, mint azelőtt. A járvány második hullámával szemben az európai országok, így hazánk sem elsősorban általános vesztegzárral, hanem célzottan, a rizikócsoportok védelmére összpontosítva, valamint a nagyobb egyéni és közösségi felelősségérzetre apellálva igyekszik felvenni a harcot. Ezzel kicsit mintha mi is összhangban lennénk, hiszen ezt a lapszámot is olyan témakörök feldolgozásának szenteltük, amelyek a folytonosságot és a reméljük, hamarosan visszatérő "békeidő" jogfejlődését mozdítják elő.
Szeretettel ajánlom a Hajas Barnabással készült interjút. Az igazságügyi tárca idén tavasszal kinevezett államtitkára nagy műveltségű, sokoldalú tapasztalatokkal rendelkezik és szakmailag rendkívül felkészült. A jog a párbeszéd tudománya, vagy még inkább művészete: Hajas Barnabás személye garancia arra, hogy a sokszor nem könnyű szakmai és intézményi vitákat nyíltan és magas színvonalon folytassuk le, nem ellenfeleket, hanem partnereket látva a szakma képviselőiben.
A kiemelt tanulmány ezúttal a hazai áldozatsegítés rendszerének aktuális kérdéseivel foglalkozik. A számvetés és a tervezés időszerűségét az adja, hogy az állami áldozatsegítés hazai, intézményi szintű bevezetése óta közel 15 év telt el, így szükségessé vált annak felülvizsgálata. Nyugat-Európához képest hazánk - az unióhoz vele együtt csatlakozó közép-európai tagállamokhoz hasonlóan - lemaradásban volt; nálunk hosszú ideig az elkövető állt a büntetőeljárás középpontjában, míg nyugaton már a hetvenes években megkezdődött a szemléletváltás, az elmozdulás a retributív igazságszolgáltatás felől a resztoratív felé. A kétezres évek elejére az áldozatsegítés az Európai Unió egyik fontos és sikeres szakpolitikájává vált, amelybe Magyarország szívesen és eredményesen kapcsolódott be. A szerzők beszédes adatot idéznek: miközben 2012 óta a bűncselekmények és azok áldozatainak száma folyamatosan csökken, addig az áldozatsegítő szolgálatok által elért, valamint megsegített áldozatok száma nő. A cikk ismerteti a hazai áldozatsegítést szolgáló jogszabályi háttér és intézményrendszer fejlődését. Következtetés szerint a Kormány tervei alkalmasak arra, hogy a felülvizsgálat révén a magyar áldozatsegítő rendszer kiemelkedő példává váljon a régiónkban. Az államnak nemcsak azzal kell határozottságot mutatnia, hogy a tettest gyors és fair büntetőeljárásban felelősségre vonja, hanem azzal is, hogy támaszt és aktív segítséget nyújt az eljárásban szereplők közül a leggyengébbnek, azaz az áldozatnak.
A közjogi rovatban jelentkezik a Szupera Péter - Molnár Csaba szerzőpáros a teljesítési bírságról írott tanulmányával. A téma a közigazgatási bíráskodáshoz kapcsolódik - egész pontosan ahhoz a régóta folyó vitához, amelynek tárgya a közigazgatási bíró kasszatórius kontra reformatórius jogköre, tétje pedig végső soron nem kisebb, mint a közigazgatási aktusok fölötti bírói kontroll, sőt, a hatékony jogorvoslathoz való alkotmányos jog érvényesülése. A probléma genezise nagyon egyszerű, és visszanyúlik a közizgatási bíráskodás hazai és európai bevezetéséig, azaz nagyjából a XIX. század utolsó harmadáig: hogyan biztosíthat az állam jogvédelmet polgárai számára a saját jogszerűtlen intézkedéseivel szemben? Effajta jogvitákban vajon hogyan biztosítható a fegyveregyenlőség? Hogyan garantálható, hogy az államigazgatás érdemben is végrehajtsa a bírósági ítéletet, azaz új eljárásra utasítás esetén ne ismételje meg mechanikusan a megsemmisített ítéletet, a pokol tornácán hagyva az ügyfelet ad infinitum? Az új közigazgatási perrendtartás két eszközt is ad a bíróság kezébe saját határozata kikényszerítésére: ezek pedig a teljesítési bírság és a szankciós megváltoztatás, mely utóbbi a kasszatórius jogkört a reformatórius irányába mozdítja el. Mindazonáltal e két szankció alkalmazhatóságának komoly feltételei és korlátai vannak, amelyeket az Alkotmánybíróság egy közelmúltbéli döntése pontosított. Ennek értékeléséről is szól ez a valóban izgalmas tanulmány.
Jancsó Gábor Az új büntetőeljárási törvény első novellája: a nyomozást érintő változások I. című írása a büntetőjogi rovatot gyarapítja. Mint ismeretes, az előző, jogalkotásban kiemelkedően gazdag kormányzati ciklus egyik fő műve volt a 2017-ben elfogadott új Büntetőeljárási Törvény. Az azóta eltelt néhány évben a kódexet többször módosították ugyan, a szerző azonban kimutatja, hogy a módosítások túlnyomó többsége technikai jellegű volt - ennek alapján megállapítja, hogy az új Be. már most időtállóbbnak bizonyult elődjénél. Cikkét a Be. első - érdemi - novelláját tartalmazó 2020. évi XLIII. törvény néhány újításának ismertetésére szenteli. A Be. első novellája minden tekintetben meg kívánta tartani a kódex eredeti koncepcióját és intézményeit: elsődleges célja az eredeti jogalkotói szándék tisztázása, pontosítása, következetes érvényre juttatása volt. A szerző kiemeli a novella által bevezetett olyan módosításokat, amelyek a kódex új vagy
- 3/4 -
újszerű jogintézményeinek kiteljesedését szolgálják: bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy, egyezség, korlátozott fellebbezés és felülbírálat, ügydöntő határozat szabályozása stb.
A magánjogi rovatban ezúttal éppen a Hajas Barnabás által vezetett államtitkárság egyik munkatársa, Szűcs Gábor jelentkezik. Tanulmányának tárgya az igazságügyi szakértői névjegyzék szabályozásának múltja, jelene és jövője. Technologizált társadalmunkban egy-egy jogvita eldöntéséhez a bíróságok növekvő mértékben vannak külső szakértőkre utalva. Ez már nem a fülemüle perek világa, ahol a bíró ténykérdést és jogkérdést egyszerre volt képes megítélni. A tényállás felderítése ma az esetek nem kis részében a jogon, sőt, az általános műveltségen kívül eső ismereteket kíván. A szakértők valódi szakértelme és erkölcsi feddhetetlensége éppúgy nélkülözhetetlen az igazságszolgáltatás iránti bizalom fenntartásához, mint a bírák, ügyvédek, ügyészek esetében. A Kormányt ez a felismerés vezette, amikor 2014 őszén az igazságügyi szakértőkkel kapcsolatos joganyag reformjába kezdett, és új törvény megalkotását kezdeményezte. Ennek eredményeként a jogalkotó az egész igazságügyi szakértői tevékenységet és szervezetrendszert egyetlen, átfogó törvényben szabályozta. Fontos elem a minőségbiztosítás megerősítése: immár a kirendelő hatóság feladata, hogy az eljáró szakértők által észlelt mulasztásainak bejegyzését kérje az azt vezető hatóságtól, azaz az Igazságügyi Minisztériumtól. Ez kihat az Igazságügyi Szakértői Kamara által végzett rendszeres értékelésre is, amelynek eredménye most már szerepel a névjegyzékben szereplő személyes adatok között. A szerző felvillantja a névjegyzék további korszerűsítésének, új digitális funkciók és mobiltelefonos alkalmazások bevezetésének lehetőségeit és terveit.
Az uniós és nemzetközi jog világába kalauzol Seres Eszter Lilla - Bencze Kata - Hasznos Viktória - Kardos Melinda cikke: Az Igazságügyi Minisztérium szerepe az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságának (UNCITRAL) tevékenységében címmel. Az intézmény azért is érdemel külön figyelmet, mert születése nem kis részben magyar kezdeményezésre történt, még 1966-ban, hivatalosan Ustor Endre, akkori magyar ENSZ-nagykövet és Meznerics Iván professzor, MNB igazgató javaslatára, bécsi székhellyel. Az esemény létrejötte és a székhely megválasztása nyilván a hidegháborúban beálló enyhülést fejezte ki. Valóban, a nemzetközi kereskedelem minden időben a béke indikátora és előmozdítója is volt egyben. Magyarország nemcsak alapító tagja a bizottságnak, hanem az ENSZ közgyűlése minden alkalommal be is választja hazánkat a testületbe. Az UNCITRAL életében jelentős szerepet játszottak olyan, nagy formátumú magyar jogászok, mint Martonyi János, aki a bizottság jubileumi, 50. ülésszakának (2017-2018) elnöki tisztét látta el. 2015 óta az Igazságügyi Minisztérium statútumában szerepel a magyar képviselet ellátása a testületben a Nemzetközi Magánjogi Főosztály által. Szerepvállalásunk elismerését jelzi, hogy 2018 és 2019 között Nemessányi Zoltán helyettes államtitkárt az 51. ülésszak alelnökévé, idén júliustól pedig Bóka János államtitkárt az 53. ülésszak (2020-2021) alelnökévé választották. A cikk bemutatja ezt az intézményt, amely a közvélemény, és még talán a szakma előtt is méltatlanul kevéssé ismert. Úgy gondolom, hogy Magyarország mint a világ egyik leginkább külkereskedelemre utalt gazdasága számára nem közömbös, hogy a világkereskedelem átlátható és fair jogi keretek között továbbnövekedjék. Ez korántsem magától értetődő, látva a világjárványt és a protekcionista törekvéseket világszerte.
Végül szeretnék minden kedves Olvasónknak tartalmas időtöltést kívánni a Fontes Iuris olvasásával, köszönettel tartozom mindenkinek, aki érdeklődésével megtiszteli az igazságügyeket. És kívánok mindehhez - ez most nem csupán frázis! - jó egészséget is! ■
Visszaugrás
