Egyetemi szigorlat munkajogból. A vizsgázó a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény [Kjt.] és a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény [Ktv.] illetményrendszerének bemutatása c. tételt húzza. A közalkalmazotti rendszerre utalva elmondja a köztisztviselőkre hatályos szabályokat, és megfordítva. Könnyű téveszteni. A közszolgálati díjazást meghatározó, a világgazdasági összeomlás és a belső zsákutcák okán a törvényben rögzített forintösszegek és szorzószámok befagyasztása - és a téves felelet - mögött ugyanis a szabályozás 1992 óta meglévő - folyamatosan változó tartalmú - indokolatlan ellentmondásai is állnak. A politikai után a munkajogi rendszerváltozáskor jelentős részben a forráshiány vezetett a civil közszféra meg- és mesterségesen kettéosztott szabályozásához, amelyet ezt követően egyetlen kormányzat sem tudott - és nem is igazán próbált - egységesen kezelni. Így maradt az ambivalenciákkal terhelt - a Magyary Zoltán professzor által a közszolgálat lelkeként emlegetett - illetmény-előmenetel is. Egy kivétel azért akad, idén tavasszal egységesen megszűnt a 13. havi fizetés...1
A közszolgálat szabályozása már a kiegyezést, majd az I. világháborút követő újkori történelmünkben is a jogtudomány állandó kritikája alatt állt. Az egységes szabályozással kapcsolatos elvek és részletek azonban soha nem léptek ki a publikációk keretei közül, az óhajtott közszolgálati pragmatika jogszabályban foglaltan nem jelent meg.2 Ugyanakkor kiemelendő: a XIX. század második felétől a II. világháborúig az állami- és önkormányzati szolgálatban önmagában az a körülmény, hogy az állam - szolgálatadóként és jogalkotóként - szabályozta a foglalkoztatás feltételeit, már előnyt, privilegizált helyzetet teremtett más ágazatokban, így például a magángazdaságban dolgozók jogszabályban többnyire nem, vagy kifejezetten rosszabb kondíciók mellett rendezett viszonyaihoz képest. Az állami szabályozás ténye mellett annak tartalma - a követelmények lefektetése mellett - védelmet és páratlan biztonságot jelentett. Több, egy-egy jogkört eltérő hatállyal rendező törvény mellett3 - sajátos jogalkotási módszerként - 1867 után a pénzügyminisztérium ügykörére vonatkozó szolgálati szabályok különböző kiadásai kerültek kiterjesztésre az államszolgálat valamennyi ágazatára. A szabályzatban az állami tisztviselők, altisztek és szolgák jogai és kedvezményei között rendezték az illetményt, az ún. lakpénzt, vagy természetbeni lakást, a helyettesítés és a kiküldetés díjazását, az előreléptetést.4
Bár a tudomány említett kritikája negatív képet alakíthat ki az Olvasóban, bizonyos szabályozási részletek - elhúzódó vagy éppen aktuális válságunk okán is - éppen mindennek az ellenkezőjéről tanúskodnak, hiszen a hivatalnoki, tisztségviselői jogosultságok a ma közszolgálatából nézve alappal ébresztnek nosztalgiát. A kor egyetemi jegyzete szerint a pénzbeli előnyök játszották a legnagyobb szerepet a közszolgálati jogosultságok között.5
Az állami alkalmazottak rendszeres illetményei közé a fizetés, a lakáspénz, a családi pótlék és a közlekedési segély tartozott. Természetesen ezek közül a legjelentősebb a fizetés volt. Az állami tisztviselők az 1893. évi IV. törvénycikk rendelkezése óta fizetési osztályokba tartoztak6. A legtöbb fizetési osztály több fizetési fokozatra tagozódott, az ebben történő előlépés kisebb részben automatikus, pusztán bizonyos időmúlás alapján külön előléptetés nélkül történt. A legtöbb szolgálati ágban viszont a magasabb fizetési osztályba nem biztosítottak az időmúláson alapuló előlépést. Itt működött az előléptetési rendszer és csak akkor lehetett előrejutni, ha egy magasabb osztályba tartozó állás megüresedett.
A fizetési rendszert törvénnyel és annak felhatalmazása alapján lehetett szabályozni, minthogy a díjazásra fordítható összegek az Országgyűlés által elfogadott költségvetésben kerültek meghatározásra.7 Az előléptetést a közszolgálatban való igazságos érvényesülés fontos eszközeként tekintették. Mindennek feltételeit - a más szervekre is kiterjesztett - pénzügyminisztériumi szolgálati szabályzat állapította meg - részletesen meghatározva az előléptetéshez kapcsolódó minősítési rend-szert.8 Az előléptetés elmaradásának kompenzálására szolgáltak a magasabb címek, valamint a cím és jelleg. A címadásnak nem volt jogi jelentősége, viszont a cím és jelleg már biztosította a magasabb fizetési osztályt.9
A dualista korszak lezárulása utáni évtizedben a vármegyei tisztviselőket jogszabállyal az állami rendszerű fizetési osztályokba sorolták be.10 Mindennek pénzügyi indoka volt, mert a megyei tisztviselőket is az állam fizette. Ugyanazt az illetményt kapták, mint állami kollégáik. A törvényhatósági és megyei, városi tisztviselők illetményeiről is törvény rendelkezett11 Privilegizált helyzetük volt, mivel az államiaknál legfeljebb 50%-kal magasabb illetményt is engedélyezhettek részükre, ha az állás bonyolult és felelősségteljes volta ezt indokolta - és a város helyzete pedig mindezt megengedte. A fővárosi tisztviselők és egyéb alkalmazottak, továbbá a községi alkalmazottak illetményeit miniszteri szabályrendeletek állapították meg,12 a fővárosi illetmények szintén magasabbak lehettek, mint az állami tisztviselőké.
A természetbeli előnyök közé tartozott a szolgálati egyenruha, a szolgálati lakás és egyes közszolgálati ágaknál az élelmezés. Külön jogszabályi előírások védték, illetőleg támogatták a közszolgálat különböző alkalmazotti csoportjainak egzisztenciáját érintő jogosultságokat. Előírták a törvény szerint járó illetmények megrövidítés nélküli folyósítását, a közszolgálati alkalmazott a törvény szerint járó fizetés, lakáspénz és törvényen alapuló illetményeinek jogtalan folyósítása esetén általában közigazgatási bírósághoz fordulhatott.13
Az 1945 és 1992 közötti - az alapvetően homogén munkajogi szabályozás okán írásunkhoz értékelhető tapasztalatot nem biztosító korszakot átugorva - elérkezünk a munkajogi rendszerváltáshoz. Részben a pályaválasztás optikáján keresztül tekintve reklamálja a szakmai közönség az új alapokra helyezett közszolgálati (személyzeti) törvény megalkotását, központjában a karrier (életpálya) rendszerrel.14 A jogtudománynak - még csak a kodifikációs előkészületekre fókuszáló -kritikájából kiemelendő álláspont szerint a közjog-magánjog dualizmusára épülő jogrendben az - 1990-es évek elején még csak tervezett - hármas tagozódási szabályozási struktúra feloldása az esetleges szerkezeti és működési problémák tekintélyes részét megszüntetné.15
A kritika ellenére maradt a hármas felosztás. A piac és a közszektor szükségszerűen szétválasztott duális szerkezetében létrehozott trichotóm szerkezet - nemzetközi összehasonlításban páratlanul - osztja ketté a közszférát. A forráshiánnyal küzdő szabályozás a közszolgálatban -az államháztartási szférában - dolgozókat a foglalkoztató intézménytől függően munkajogi tekintetben indokolatlanul két részre bontotta - a közalkalmazottak és a köztisztviselők csoportjára. A megosztás alapjául is szolgáló finanszírozási logika alkalmazása nem térült meg az államnak abban, hogy a közhatalom gyakorlóit egységesen preferálhatja és ezzel a hatalom hűséges végrehajtóivá teszi, mivel ez a csoport sem egységes. Így köztisztviselői mellett a legfelső vezetői, a törvényhozói, valamint a bírói és ügyészi szervezetre külön jogszabályokat kellett alkotni, külön illetményrendszer szerinti javadalmazással. Nem térült meg e kényszer-felosztás a köz szolgálóinak sem, mivel a hatalomhoz való távolsággal egyenesen arányossá vált a munkaügyi kapcsolatok gyakorlásának tere. Azaz minél közelebb van valamely réteg a hatalomhoz, annál több korlátozás vonatkozik rá a munkaügyi kapcsolatokban. A közalkalmazottak körében érvényes korlátozásokat ugyanakkor nem kompenzálja bérelőny és foglalkoztatási biztonság. A közszolgálati jogviszony pedig olyan korlátokat tartalmaz a munkaügyi kapcsolatok vonatkozásában (pl. kizárt a kollektív szerződés megkötése), amelyek az államigazgatási hierarchia legkülönbözőbb szintjeit egy tekintet alá veszik. A hatályos munkaügyi szabályozás megosztotta azt a polgárságot, amelyet pedig egységesen és magas szinten megteremteni szándékozott.16
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
