Pécs: Publikon, 2008. ISBN 978-963-87856-2-6
A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, Kajtár István szerkesztői munkájával, igényes antológia jelent meg, amely a karon korábban működött jeles professzorok életrajzait foglalja össze. A kötet jubileumi kiadvány, a Pozsonyból áttelepült jogi kar működésének 1923-as kezdetétől 85 esztendőt tekint át, benne a kar fiatalabb oktatói, doktorjelöltjei, a maguk által is művelt jogterület nagy elődjeinek életútját, munkásságát dolgozták fel. A jeles elődök szellemi hagyatékának gondozása a kar közmegbecsülését is erősíti, de a felnövekvő új nemzedék szakmai fejlődését is jól szolgálja. Példaként tekintsük át a kötet legismertebb neveit.
Az alkotmányjog oktatását 1925-ben a történeti alkotmány kontinuitásához mélyen ragaszkodó Molnár Kálmán (1881-1961) kezdte meg, aki a két világháború közötti magyar közjog egyik legkiemelkedőbb alakja volt. 1946-ban a budapesti alkotmányjogi katedrára történő távozása után helyét Csekey István (1889-1963) vette át. Csekey Pécsre érkezése előtt hosszú éveken keresztül tanított Észtországban, majd a szegedi jogi kar professzora lett, ahonnan 1940-ben áttelepültek Kolozsvárra. Az 1944/45-ös kényszerű menekülés után már a közjogtudomány elismert művelője-ként érkezett Pécsre, s Molnár Kálmán méltó utódja lett. A pécsi évek azonban nem voltak túl hosszúak, 1952-ben nyugdíjazták. Az alkotmányjog oktatását átmenetileg
- 160/161 -
a közigazgatási jogi tanszékről Szamel Lajos látta el, majd 1956-ban Bihari Ottó (1921-1983) vette át a tanszék vezetését.
A büntetőjogi tanszék alapítója, a közjogász pályatársához hasonló elismertségnek örvendő Irk Albert (1884-1952) volt, az iskolateremtő magister juris criminalis. Irk Albert 1922-ben kap kinevezést a kormányzótól az ideiglenesen Budapestre települt pozsonyi jogi kar büntetőjogi tanszékére. A következő évben a fakultással ő is Pécsre költözik. Munkássága a jogtudomány igen széles területét ölelte fel, a büntetőjogon kívül foglakozott kriminológiával, büntető eljárásjoggal, nemzetközi joggal, jogfilozófiával, és pedagógiával. 1950-ben megalázó módon nyugdíjazták és akadémiai tagságát is visszaminősítették. Rehabilitálására egészen 1989-ig kellett várni. A tanszék vezetését tanítványa Losonczy István (1908-1980) vette át, aki ekkor már szintén a szakma elismert művelője volt.
A jogtörténeti katedrát kezdetben Kérészy Zoltán (1868-1953) töltötte be, aki eredetileg még Pozsonyba kapott kinevezést, s onnan követte a kart Pécsre. Kérészy professzor sokoldalú műveltségét mutatja, hogy a jogtörténet mellett az egyházjog oktatásában is részt vállalt. 1938-as nyugállományba vonulását követően a tanszék vezetését Holub József (1885-1962) látta el. 1959-től pedig az a Csizmadia Andor (1910-1985) került a tanszék élére, aki a '60-as, '70-es években a magyar jogtörténet oktatás egyik meghatározó alakja lett. A részben általa írt és szerkesztett tankönyvet közel három évtizedig az ország minden jogi fakultásán használták.
A közigazgatási jog oktatását a második világháború után néhány évig a hányatott sorsú Esztergár Lajos (1894-1978) látta el. A tárgyat 1950-ben átvevő Szamel Lajos (1919-1989) viszont a magyar közigazgatási jog (államigazgatási jog) ismert alakjává vált. Mind a tudományág fejlesztése, mind az egyetemi tananyag írása szempontjából évtizedeken keresztül meghatározó szerepe volt. Nevét több generáció jogász ifjúsága jól ismerte.
A nemzetközi jog oktatásának megkezdése szintén egy igen jeles személy, Faluhelyi Ferenc (1884-1944) nevéhez fűződik. Faluhelyi oktatói pályáját már 1914-ben Pécsen kezdi meg, ahol meghívást kap a püspöki joglíceumba. Ezt követően 1922-ben a kormányzó kinevezi a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Nemzetközi Jogi Tanszékére. Faluhelyi Ferenc munkásságát, aki a tudományterület külföldön is elismert szakembere volt, mélyen áthatotta a trianoni békeszerződés által teremtett állapot. 1926-ban, az egyetem keretei között egy kisebbségi kutató intézetet hozott létre, s általában is a nemzeti kisebbségek védelme munkásságának központi elemét képezte.
A polgári jog - kereskedelmi jog első jeles pécsi művelője Bozóky Géza (1875-1960) volt. Pályája 1910-ben a joglíceum tanáraként Pécsen kezdődött. 1912-ben nyert kinevezést a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemre, majd az északi országrészek elvesztéséből eredő kényszerű költözéssel került vissza Pécsre. Az itteni működés kezdetétől részt vett a kar munkájában, a tanszék vezetését 1945-ig látta el. Helyét 1946-ban Rudolf Lóránt (1904-1979), illetőleg Kauser Lipót (1882-1962) vette át. Egyetemi pályájuk előtt mindketten jelentős gyakorlati tevékenységet is folytattak: Rudolf Lóránt bíró, Kauser Lipót pedig ügyvéd volt. Különösen Kauser Lipót már gyakorlati működése alatt igen komoly elméleti munkásságot is folyatott.
A római jog művelését három jól ismert név vezeti át, egészen napjainkig. A régi múltra visszatekintő Pázmány nemzettség sarja, Pázmány Zoltán (1869-1948) szintén
- 161/162 -
azon pécsi professzorok közé tartozott, akik 1914-ben, még az egyetem eredeti helyére, Pozsonyba kaptak tanári kinevezést. Pázmány Zoltán a kényszerű menekülés után követte a jogi fakultást Pécsre, s az oktatás 1923-as megindulásakor azonnal elfoglalta a római jogi katedrát. 1939-es nyugállományba vonulását követően Óriás Nándor (1886-1992) vette át a tanszék vezetését. A 106 évet megélt jó kedélyű tudós, az egri jogakadémián már 1914-ben professzorként oktatta a jogász ifjúságot, de a most alig negyvenen túli jogásznemzedék is ismerhette még. Halász Aladár néhány éves átmeneti működése után a tanszék vezetését 1964-ben Benedek Ferenc (1926-2007) vette át. Az ezt követő több mint négy évtizedes munkássága nem csak a pécsi jogi kar, hanem a római jog hazai kutatásának szempontjából is meghatározó volt.
Összefoglalóan megállapítható: a kötet szép bizonyítéka annak, hogy az elmúlt közel egy évszázadban a pécsi jogi karnak szinte minden jogterületen kiváló tanárai voltak. Az antológiában szereplő 26 tudós nem kis része olyan, akinek a neve már joghallgató korunkban ismerősen csengett, még ha az ország más fakultásain tanultunk is. Mindez bizonyítja, hogy a kötetben szereplő professzorok országosan elismert szakemberek és a hazai jogtudomány fejlődésének meghatározó alakjai voltak.■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens (PPKE JÁK)
Visszaugrás
