Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

Dr. Szilágyi Ferenc: Az Európai Bizottság közös európai adásvételi jogról szóló rendeletjavaslatának egyes illeszkedési kérdései nemzetközi kollíziós magánjogi szempontból (MJ 2013/8., 459-478. o.)

I. Bevezetés

Jelen tanulmány az e lap hasábjain korábban megjelent tanulmányhoz[1] kapcsolódóan az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) közös európai adásvételi jogról szóló rendeletjavaslatának[2] egyes nemzetközi kollíziós magánjogi illeszkedési kérdéseit vizsgálja.

1. Alapvetések

A CESL beültetésére aligha lehetne komplexebb illesztési koncepciót elképzelni, mint amelyet a Rendeletjavaslat előirányoz.[3] A Bizottság közleményének közzétételét megelőzően főként két megoldás körvonalazódott: a CESL választása kollíziós jogválasztás útján[4] vagy a CESL alkalmazása feltételeinek autonóm meghatározása (közvetlen választhatóság - alkalmazás).[5] Annak oka, hogy a Bizottság az ún. "kollíziós jogi előkapcsolást"[6] javasolja, úgy tűnik az, hogy ez a megoldás egyedül a Rendeletjavaslat elfogadásának a Bizottság által megjelölt prímér uniós jogi alapjára vezethető vissza.[7] Az európai adásvételi jog legmegfelelőbb beillesztése az Európai Unió és tagállamai alkotta többrétegű jogrendbe[8] komoly kihívást jelent. Ezzel kapcsolatban különösen gondolni kell az európai adásvételi jognak az Unió nemzetközi kollíziós magánjogi jogalkotásához[9], valamint más nemzetközi egyezményekhez[10] való viszonyára. A beillesztés lehetséges megoldásainak vizsgálatánál alapvetően három, egymástól lényegileg eltérő megközelítés között kell különbséget tenni, amelyek a következők: az ún. közvetlen alkalmazás (választhatóság), a kollíziós jogi jogválasztás és az ún. kollíziós jogi előkapcsolás útján történő beillesztés. Az első kettő vizsgálatára a tanulmány II. részében, a harmadik, mint a Rendeletjavaslatban előirányzott megoldás vizsgálatára pedig III. részében kerül sor. A tanulmányt záró IV. rész a vizsgálatok eredményeinek összegzését tartalmazza.

2. A Bizottság közös európai adásvételi jogról szóló rendeletjavaslatát tartalmazó közleményének felépítése

A Bizottság közleményét három fő egységre lehet felosztani. Az első egység magát a rendeletjavaslatot tartalmazza, amelyből megismerhetőek a javaslat indokai, emellett egyfajta általános rész szerepét is betölti (a továbbiakban: Rendeletjavaslat). A Rendeletjavaslathoz kapcsolódó két melléklet közül az I. számú melléklet a tulajdonképpeni szabályozás szövegének javaslatát (a továbbiakban: CESL normaszöveg-javaslat) foglalja magában. A II. számú melléklet inkább technikai jellegű, a közös európai adásvételi jogot (a CESL-t) alkalmazandó jogként választó fogyasztó részére nyújtandó kötelező írásbeli tájékoztatás szabványosított nyomtatványának mintája.

II. Alternatívák a CESL beillesztésére

1. Beillesztés ún. közvetlen alkalmazás (választhatóság) útján

A közvetlen alkalmazás esetén a CESL (az Európai Unió szintjén létrehozott szerződési anyagi jogi rezsim) autonóm módon érvényesülne, megelőzné a nemzetközi kollíziós magánjog szabályait: a felek a CESL-t az egyébként a szerződéses jogviszonyukra irányadó jogra tekintet nélkül, ettől teljesen függetlenül választhatnák. Ebben az esetben a szerződési jogi eszköz autonóm módon, azaz önmaga rendelkezik alkalmazhatóságáról (alkalmazási köréről)[11] és alkalmazásához elviekben nincs szükség a részes államok nemzetközi magánjogi szabályain keresztül megvalósuló kijelölésére (alkalmazási parancsra).[12] Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy az európai szerződési jogi eszköz (a jelenlegi kontextusra vetítve a Rendeletjavaslat) egy olyan rendelkezést tartalmazna, amely megengedné az eszköznek a Róma I. rendelet keretén kívüli közvetlen választását.[13] Az alábbiakban a közvetlen alkalmazás (választhatóság) három vonatkozásának vizsgálata következik.

1.1. A Róma I. rendeletben rögzített jogválasztási korlátokhoz való viszony

A közvetlen alkalmazás (választhatóság) útján történő beillesztésnél a CESL rendelkezései "kiszorítják" a Róma I. rendelet azon rendelkezéseit, amelyek a felek jogválasztási szabadságát korlátozzák:[14] a Róma I. rendelet alkalmazása ugyanis ez esetben lényegében fel sem merül, azaz fogalmilag kizárt.

1.2. Alkalmazás nem uniós országok viszonyában

A Rendeletjavaslat 4. cikkének (2) bekezdése, valamint a (3) bekezdés b) pontja alapján CESL választására akkor is mód van, ha csak a felek egyikének szokásos tartózkodási helye található az Európai Unió területén.

- 459/460 -

A Rendeletjavaslat preambulumának 13. pontja a fogyasztói szerződésnél többletkövetelményt fogalmaz meg, mégpedig, hogy akár a fogyasztó által megadott általános cím, akár az áru kézbesítési címe vagy fogyasztó által megadott számlázási cím egy uniós tagállamban legyen található, amely a kereskedő szokásos tartózkodási helyétől eltérő állam.[15] Ha az előzőek közül valamelyik kapcsolat fennáll, a tagállami bíróságok szempontjából semmilyen érv nem szól az ellen, hogy a felek szerződéses viszonyukra alkalmazandó jogként a CESL-t választhassák. Azt, hogy van-e joghatósága ilyen esetben az érintett (más) nem uniós ország bíróságának, az adott ország szabályozása dönti el. Problematikusnak látszik a közvetlen alkalmazás, ha a szabályozások közötti nemzetközi összhang célja kerül előtérbe: a közvetlen alkalmazás a nem uniós országokhoz kapcsolódó tényállás esetén is lehetővé teszi a CESL korlátlan érvényesülését, amellyel már az elejétől kezdve figyelmen kívül hagyja a nem uniós ország saját joga alkalmazásához fűződő igényének lehetőségét.[16]

1.3. Nemzetközi egyezményekhez való viszony

Az egységes jogot (ti. anyagi szerződési jogot) létrehozó nemzetközi egyezmények közül a Bécsi Vételi Jog, valamint esetlegesen[17] az UNIDROIT nemzetközi faktoringról szóló egyezménye[18] említendő. Mindkét egyezmény akkor nyer alkalmazást, ha ezt a felek nem zárják ki (ún. opt out rezsim). A Rendeletjavaslat preambulumának 25. pontja értelmében,[19] ha a szerződő felek a CESL-t választják alkalmazandó jogként a szerződéses jogviszonyukra, úgy ezzel a jogválasztási megállapodással a felek egyidejűleg hallgatólagosan kizárják (kioptálnak) a Bécsi Vételi Jog alkalmazását.[20] A nemzetközi egyezmény formájában létrehozott egységes jog és a CESL közötti versengés kérdése igazából csak abban az esetben merül fel, ha a felek a CESL-t olyan szerződésre akarják kikötni, amely valamely, az alkalmazás kizárásának (a kioptálás) lehetőségét nem ismerő egységes jogot létrehozó egyezmény tárgyi hatályának körébe esik.[21] Jelenleg nincs ilyen, a CESL Rendeletjavaslatban meghatározott tárgyi hatálya körébe eső egységes jogot létrehozó egyezmény.[22] A közvetlen alkalmazás esetében a kiindulópontot az képezi, hogy a CESL státusza lényegében megegyezik a Bécsi Vételi Joggal, azaz azonos státuszú eszközök kollíziójáról van szó.[23] A megoldást ilyenkor a Rendeletjavaslatban beépített kollíziót feloldó rendelkezés beiktatása jelenthetné, amely a CESL és a már megkötött vagy jövőben megkötendő (hatályba lépő) nemzetközi egyezmények viszonyát rendezné.[24] A nemzetközi magánjogi kollíziós szabályokat megállapító egyezmények tekintetében egyszerű a helyzet, mivel a CESL közvetlen alkalmazása kizárja a nemzetközi kollíziós szabályok alkalmazását a CESL tárgyi hatálya alá tartozó szerződési jogi kérdésekben.[25]

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére