A témabeli tanulmány apropójául a polgári perbeli per-anyagszolgáltatási és az elbírálandó peranyagmegállapítási teher jogalkotó általi telepítésével kapcsolatos összefoglaló nyilatkozat jogintézményével összefüggő kérdéskör szabályozatlansága szolgált. Ennek lényege abban foglalható össze, hogy elsősorban az elsőfokú bírósági gyakorlatban felmerült az a jelenség, hogy a bíróság felhívja a feleket, illetve beavatkozókat (a továbbiakban együtt: felek) leginkább a perfelvétel lezárása vagy a tárgyalás berekesztése előtt, továbbá az eljárás hosszabb idejű félbeszakadása, az első-, esetleg másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása után a per újraindulásakor arra, hogy a felek által a per során folyamatosan módosított - részben elhagyott, fenn nem tartott -, kiegészített, hiányos, nem kellően részletezett, túlzottan részletezett, döntően irreleváns állításokkal együtt előadott, egyébként terjedelmes, önellentmondó, egyébként nem egyértelmű, nyilvánvalóan téves anyagi vagy eljárási jogszabályértelmezésen alapuló kereseti kérelembeli, viszontkeresetbeli, beszámítási kifogásbeli, ellenkérelembeli, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 183. § (1) bekezdése szerinti perfelvételi nyilatkozataikat a fentiekben említett szakaszokban való tisztánlátása érdekében adják elő egységes szerkezetbe foglaltan, a teljesség igényével, véglegesen, tömören, összefoglalóan (a továbbiakban: összefoglaló nyilatkozat).
Az összefoglaló nyilatkozat szolgálta teljesség, véglegesség, áttekinthetőség és egyértelműség iránti igénnyel szoros összefüggésben áll, arra alapvetően hátrányosan hat a perbeli nyilatkozatoknak az - akár lényeges módosításokat követően is pusztán - fenntartására vonatkozó gyakorlat a polgári perben. E tanulmányban ezért bemutatásra kerül, hogy a jogfenntartás intézményét részletesebben szabályozó magánjog körében milyen esetekben kerülhet sor jogfenntartásra, és ennek milyen következményei lehetnek.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvénynek (a továbbiakban: Ptk.) a szerződésszegés általános szabályaihoz fűzött miniszteri indokolása utal arra, hogy e szabályai között a Ptk. módosított formában tartja fenn a felelősségkizáró és felelősségkorlátozó szerződéses kikötés semmisségére vonatkozó szabályt. Elhagyja a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi. IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) 316. §-ában foglalt azt a szabályt, amely a szerződésszegési igény fenntartásához jogfenntartó nyilatkozatot kívánt meg arra az esetre, ha a jogosult a teljesítést a szerződésszegésről tudva elfogadja. Egy ilyen szabály hatályban tartása - a kockázatok egyoldalú telepítése miatt - annak ellenére indokolatlan, hogy a törvény szerződési rendelkezései tudatosan a piacgazdaság szigorúbb követelményeit tartják szem előtt. A sérelemből eredő igényérvényesítéshez a törvényből fakadó jogot így már a Ptk. alapján nem szükséges külön jognyilatkozattal fenntartani, éppen ellenkezőleg: az igény elvesztéséhez kell külön joglemondó nyilatkozat. Ha pedig a teljesítés elfogadása adott esetben a szerződésnek ráutaló magatartással történő módosításaként fogható fel, a követelést ezen a címen el lehet utasítani. Egészen kivételesen elképzelhető az is, hogy a jogosult magatartása a jóhiszeműség és tisztesség követelményébe ütközik, és akkor erre hivatkozva lehet a jogosult követelését elutasítani.
A jogfenntartó nyilatkozat joghatása tehát az volt, hogy az igényérvényesítési jog egyébként beálló elvesztését akadályozta meg. A jogvesztés pedig azért következett volna be az adott esetben, mert a jogalkotó lényegében megdönthetetlenül vélelmezte azt, hogy a jogfenntartás azért maradt el, mert a szerződés teljesítését a jogosult - annak szerződésszegő jellegének ismeretében - szerződésszerűnek fogadta el, valamint azt, hogy ha tudott vagy tudnia kellett a szerződésszegés tényéről és elmulasztotta fenntartani a jogát, utóbb azért nem érvényesítheti, mert ezzel korábbi mulasztásával összefüggésben tehetne szert előnyökre, míg a másik fél ilyenkor okkal bízhatott abban, hogy a teljesítést a jogosult a véglegesség igényével fogadta el.
Az 1959-es Ptk. alkalmazása körében a legfrissebb bírói gyakorlat is megerősíti ezt az értelmezést. Így a Kúria a BH 2020.17. számú eseti döntésében kimondta, hogy a teljesítésnek a szerződésszegés ismeretében jogfenntartás nélküli elfogadása azt eredményezi, hogy a jogviszony megszűnését követően a szerződésszegéssel összefüggő igények pótlólagos érvényesítésével nem lehet utóbb bizonytalan jogi helyzetet teremteni. Csak a szerződő felek által is lényegesnek és súlyosnak tartott szerződésszegéshez fűződik hátrányos jogkövetkezmény, azaz a szerződés céljának teljesülését nem akadályozó, de formailag szerződésszegésnek minősülő kötelezetti magatartásokra a jogosult utóbb méltánytalan előnyök szerzése végett nem hivatkozhat az 1959-es Ptk. 316. § (1) bekezdése alapján.
A fuvarozási szerződés vonatkozásában a Ptk. 6:258. § (2) bekezdése kimondja, hogy a fuvarozó által kiállított fuvarlevél az ellenkező bizonyításáig bizonyítja a fuvarozási szerződés létrejöttét, a küldemény átvételét, va-
- 32/33 -
lamint - a fuvarozó által a fuvarlevélben tett fenntartás hiányában - azt, hogy a küldemény és csomagolása az átvételkor külsőleg jó állapotban volt, és hogy a küldemények száma a fuvarlevélben közölttel megegyezik, ha a fuvarlevelet a feladó és a fuvarozó is aláírta, és a fuvarlevél a törvény szerinti elemeket tartalmazza. E paragrafus (3) bekezdése szerint a fuvarozó által tett fenntartásnak minősül az is, ha a fuvarozó az ok megjelölésével azt jegyzi fel a fuvarlevélre, hogy a (2) bekezdés d) pontjában meghatározott adatok ellenőrzése önhibáján kívül nem volt lehetséges.
Azaz e körben a fenntartás egyrészt azt jelenti, hogy a küldeményt és csomagolását a fuvarozó az átvételkor külsőleg köteles volt megvizsgálni, és a külsőleg jó állapotnál rosszabb állapotot a fuvarlevélben rögzíteni. A bizonyítási vélelem kimondásán keresztül teszi érdekeltté a jogalkotó a vizsgálat elvégzésében és a "jó"-nál alacsonyabb színvonalú állapot pontos rögzítésében a fuvarozót. A Ptk. 6:258. § (2) bekezdésében rögzített tehát nem valódi fenntartás, hanem a feladó által állított, a szerződéskötéskor rögzítetthez, illetve a feladáskori állapothoz képest eltérő tények fuvarlevélbeli rögzítése.
A Ptk. 6:258. § (3) bekezdésében foglalt fenntartás sajátossága, hogy a (2) bekezdésbeli vizsgálati és állapotrögzítési kötelezettségét a fuvarozó egy szűk részében - a küldemény megnevezését, csomagolási módját, veszélyességének az adott fuvarozási ág szerinti megjelölését, darabszámát, jelét, számát, tömegét vagy más módon kifejezett mennyiségét illetően - bevallottan nem végzi el. Ugyanakkor itt sem beszélhetünk valódi jogfenntartásról, hiszen nem e jogait tartja fenn, hanem felelősségét zárja ki ezek tekintetében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
