A szerző a tanulmányában felvázolja az infláció hazai termőföld haszonbérleti szerződéskötésekre gyakorolt hatását, melynek keretében legelőször az infláció fogalmát, annak fajait és mérésének lehetséges módjait tisztázza, majd magyar kontextusba helyezi. A tanulmány a vonatkozó nemzetközi és hazai jogi, illetve közgazdasági szakirodalomból, valamint gyakorlatból kiindulva vizsgálja az inflációs kiigazítási klauzula minimális tartalmi elemeit. A tanulmányban megállapítást nyer, hogy amennyiben annak tartalmát megfelelő módon rögzítették a haszonbérleti szerződésben, úgy az inflációs kiigazító záradék hatékonyan képes megóvni a haszonbérbeadót az infláció értékrontó hatásaitól.
Napjaink rendkívül változékony gazdasági közegében még inkább fókuszban van a pénzügyi stabilitásra való törekvés, azaz a tulajdonosok földjeiket különös körültekintéssel adják bérbe, mivel az erős inflációs nyomás folytán egyre nagyobb szükség van a bevételeik értékének megőrzésére. Ennek érdekében növekvő igény mutatkozik a haszonbérleti szerződésekben a földbérleti díjak infláció mértékével való lekövetésének, vagyis az inflációkövető szerződési pontban történő megállapodásnak. A megoldást a megfelelő haszonbérleti szerződésben való megegyezés jelentheti, amely félreérthetetlenül rendelkezik az inflációs értékkövetésről.[1]
Jelen tanulmány alapvető célja, hogy bemutassa az infláció hazai termőföld haszonbérleti szerződéskötésekre gyakorolt hatását. Ennek keretében mindenekelőtt az infláció fogalmát, annak fajait és mérésének lehetséges módját, módjait szükséges tisztázni, majd magyar kontextusba helyezni.
A tanulmány metodológiáját tekintve alapvetően a kvalitatív módszerekre támaszkodik: a kutatás döntően a vonatkozó jogi és közgazdasági dokumentumok értelmezését és elemzését végzi el az ismert értelmezési technikák segítségével, valamint összefüggéseket, tendenciákat jár körül. Ehhez kapcsolódik a rendelkezésre álló nemzetközi, továbbá magyar szakirodalom és gyakorlat tanulmányozása, illetve szintetizálása.
Az infláció kifejezés a latin inflare, illetve inflatio szavakból ered, amelyek eredeti jelentése belefúj, felfúj, illetve felfúvódás, felpuffadás volt,[2] majd később az árnövekedésre használták "pénzromlás" vagy "pénzhígulás" értelemben.[3] Az infláció szó jelentéstartalma az idő előrehaladtával fokozatosan formálódott: kezdetben a valuta, majd a pénz állapotát jellemezték vele, manapság pedig az árak általános leírására szolgál,[4] így gyakran használják az "áremelkedés" szinonimájaként.[5] Ez nem meglepő, mivel az infláció alatt a közgazdasági szakirodalom a fogyasztói árszínvonal általános és tartós emelkedését érti,[6] amelynek lényegét egyesek a fogyasztói árszínvonal tartós emelkedésében,[7] mások pusztán az áremelkedésben látják.[8] A hétköznapi szóhasználat sokkal leíróbb: az infláció egy olyan gazdasági helyzet vagy folyamat, ahol "[a]z infláció egy olyan gazdasági helyzetet vagy folyamatot takar, ahol egyre többet kell fizetni az árukért és a szolgáltatásokért, ami a fogyasztói életszínvonal romlásában, a reálkereset csökkenésében ölt testet".[9] Még egyszerűbben: az infláció "[a]z árak általános emelkedése a pénz reálértékének csökkenésével párhuzamosan".[10]
Az infláció mérésére számos metódus létezik, azonban a legelterjedtebb inflációs mutató az ún. fogyasztóiár-index, amely "[á]ruköltség-indexen alapul, vagyis a vásárlóerő vagy a rögzített minőségű áruk kosarának megvásárlásához szükséges kiadások nyomon követésére terveztek, hogy a javak minőségében bekövetkező változások helyett a puszta árváltozásokat ragadja meg".[11] Hazánkban az infláció általános mérőszámát - pontosan meghatározott módszertan szerint - a Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban: KSH) fogyasztóiár-indexe adja, amely "[e]gy átlagos háztartás által vásárolt termékekből és szolgáltatásokból álló fogyasztói kosár árváltozását méri".[12] Fontos, hogy az ún. inflációs rátát úgy kapjuk meg, hogy az előbb említett árindex időszakok közötti százalékos mozgását, változását vesszük alapul.[13]
Az Európai Unión (a továbbiakban: EU) belül megkerülhetetlen szólni egy, a ma-
- 22/23 -
gyar fogyasztóiár-index mellett az Eurostat által rendszeresen publikált alapmutatóról, az ún. harmonizált fogyasztóiár-indexről.[14] Ezen index alkalmazásának praktikus oka az EU, illetve euróövezet országainak árstabilitási célkitűzés elérésében keresendő, amely mint áruköltség-index az euróövezetben az azonos megközelítést követő nemzeti fogyasztóiár-indexekből áll össze. Alapja szintén egy olyan "fogyasztói kosár", amely tükrözi az euróövezet állapotát, azonban a harmonizált árindexet országonként azért súlyozni szükséges az esetleges nemzeti eltérések miatt.[15]
Az inflációnak számos kiváltó oka lehet, mint például a keresleti sokk, a kínálati szűk keresztmetszet, a nagyvállalatok áremelései, a spekuláció, egy adott ország nemzeti valutájának a leértékelődése vagy a fedezetlen bérkiáramlás.[16] Attól függően, hogy az inflációs ráta mit mutat, vagyis hogy hány százalék az általános árszínvonal-változás, beszélhetünk:[17]
1. dezinflációról, amikor csökkenő tendenciát mutat az inflációs ráta;
2. enyhe vagy alacsony, ún. kúszó inflációról, amikor az áremelkedés nagyon lassú, jellemzően nem éri el az évi 3%-ot;[18]
3. sétáló vagy ügető inflációról, amikor az árak mérsékelten, egy számjegyű mértékben emelkednek, vagyis 3%-nál nagyobb, de 10%-nál kisebb mértékben;
4. futó inflációról, amikor az áremelkedés üteme jelentősen felgyorsul, azaz az árak évente több mint 10%-kal emelkednek;
5. vágtató vagy ugró inflációról, amikor az árak évente több mint 20%-os, de kevesebb mint 1000%-os, két- vagy három számjegyű inflációs rátával emelkednek; valamint
6. hiperinflációról, amikor különösen nagy mértékű az pénzromlás (bár nincs konkrét meghatározás, de jellemzően 1000% feletti áremelkedéssel számolhatunk).[19]
Az elmúlt évek - koronavírus-világjárvány, háború és aszály okozta időszakonként vágtató - inflációs környezete óvatosságra intette a szerződő feleket bármilyen megállapodást is kössenek. Nincs ez másképp az agrárium esetében sem. Egyre gyakrabban szerepelnek a termőföld haszonbérleti szerződésekben ún. inflációs kiigazítási záradékok (inflation adjustment clause), amelyek korrigálni igyekeznek az általános áremelkedést. A hazai szabályozás nem zárja ki, hogy a szerződő felek a szerződés részévé tegyenek inflációs záradékot, azonban ez a záradék egyértelmű és pontos meghatározást igényel.[20]
Az inflációs kiigazítási záradéknak - tartalmát tekintve - három esszenciális elemet kell magában foglalnia, nevezetesen a (i) az áremelés időpontját, (ii) az áremelés folyamatát, valamint (iii) az inflációs mutatót.[21]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
