A jogi személy megszűnhet jogutódlással vagy jogutód nélkül. Jogutódlás melletti megszűnésnél a jogi személy esetleg tisztázatlanul maradt vagyontárgyaira vonatkozó igények - ha a vita az átalakulás, egyesülés, szétválás szabályai szerint nem bírálható el - peren kívüli megegyezéssel vagy polgári perben érvényesíthetőek, hiszen a jogutód köteles helytállni jogelődje kötelezettségeiért.
Más a helyzet a jogi személy jogutód nélküli megszűnése esetén, ha annak vagyoni viszonyai, vagy azok egy része rendezetlen maradt. Ugyanis az ezzel kapcsolatos igények érvényesítése a jogi személy nyilvántartásból való törlését követően gyakorlatilag megoldhatatlan nehézségekbe ütközik.
A jogutód nélküli megszűnéshez kapcsolódó megszűnési eljárások - a felszámolás és a végelszámolás - éppen azt célozzák, hogy a megszűnő jogi személy vagyoni viszonyait maradéktalanul rendezzék, ne maradjon olyan vagyontárgy, amelynek tulajdoni viszonyai tisztázatlanok, és különösen fontos, hogy - kivált a közhiteles nyilvántartásokban - ne maradjon vagyontárgya, az arra vonatkozó jogosult személye megváltozzék.
Gyakran előfordul, hogy a végelszámolás vagy a felszámolás a fenti követelményt valamely okból nem teljesíti, és mégis marad "elintézetlen" sorsú vagyontárgya a törölt, s ezzel jogalanyiságát vesztett jogi személynek. Az sem ritka, hogy a megszűnési eljárásból szándékosan hagyják ki a vagyontárgyat, mert senki sem vitatja, hogy az már nem a megszűnni kívánó jogi személyt illeti, s csak utóbb, a jogi személy törlését követően derül fény arra, hogy a vagyontárgy jogosultjának birtokában lévő okirat valamely fogyatékossága akadályozza a vagyontárgyra vonatkozó tulajdonjogának nyilvántartáson történő átvezetését. Ilyenkor - a megszűnt jogi személynek jogutódja nem lévén - nincs olyan jogosult személy, akitől a korrigáló jognyilatkozat beszerezhető, vagy akit perbe lehetne állítani.
Az előbbi eseteknél is sűrűbben fordul elő, hogy a kényszertörlési eljárásban törölt, és jogutód nélkül megszűnt jogi személynek rendezetlen sorsú vagyontárgya marad, hiszen a kényszertörlési eljárásban a bíróságnak vajmi csekély eszközrendszere van az eljárás alá vont cég vagyontárgyainak felkutatására és jogviszonyainak felderítésére.
Belátható tehát, hogy a gazdasági életben rendkívüli fontossággal bír az ilyen jogi helyzetek korrekt megoldása, és éppen ezen a téren meglehetősen hiányosak az igénybe vehető jogintézmények.
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 83/C. §-a rendszeresít egy eljárást arra az esetre, ha a felszámolást követően törölt gazdálkodó szervezet közhiteles nyilvántartásban valamely vagyontárgyra vonatkozó jog jogosultjaként van bejegyezve - ide nem értve a tulajdonjogot -, vagy valamely vagyontárgyat illetően a javára, illetve érdekében tény van feljegyezve. Erre nézve a Cstv. 83/A. § (2) bekezdése az e jogintézmény felállítása előtti időszakra is ad szabályokat.
- 54/55 -
Ugyanezt a jogintézményt a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 130. § (2)-(7) bekezdései is tartalmazzák a végelszámolással megszűnt cégekre nézve, azonban e szabályozás csak a 2012. március 1-je előtti ügyekre irányadó, a későbbi - nem ritka - esetekre és a kényszertörléssel megszűnt cégekre is vonatkozóan a Ctv. 124/B. §-a, a végelszámolásból "kimaradt" vagyontárgyakra a Ctv. 124/C. §-a tartalmaz rendelkezéseket, azonban csak 2019.október 1-jétől kezdődő hatállyal. A két szabály között több éves űr tátong, ami elsősorban a kényszertörléses esetekre jelent komoly hiátust.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
