A tanulmány igyekszik bemutatni a közérthetőség és a digitalizáció összefüggéseit, különösen a jogi szaknyelvi közvetítésben felmerülő tartalomvesztési kockázatokat. A magyar jogi szaknyelv kialakulásának és a szövegértési szokások átalakulásának áttekintése bemutatja a szaknyelvek különösségét, indokoltságát és a jogi szaknyelv fejlődésének útját. A sztenderdizált szerződések leíró jellegű ismertetése bemutatja a jogi szaknyelvi tartalmakkal kapcsolatos innovációs dilemmákat a digitális térben. Az ÁSZF-ek és a jogalkotás nyelvezete hasonló, annak készítése és megértése szempontjából egyaránt. A nyelvi közvetítés nézőpontja segít megérteni azt is, hogy a szaknyelvről a hétköznapi, érthető nyelvre történő fordításhoz is szakértői kompetencia szükséges, ha el akarjuk kerülni a tartalomvesztést, mégis törekszünk közérthető jogi tartalom előállítására.
Kulcsszavak: jogi szaknyelv, ÁSZF, jogi norma, közérthető jog, nyelvi közvetítés
The study aims to illustrate the links between accessibility and digitisation, in particular the risks of content loss in legal terminology. An overview of the formation of Hungarian legal terminology and in connection to that the transformation of reading comprehension habits showcases the distinctiveness and justification of legal terminology and its development path. A descriptive account of standardised contracts illustrates the dilemmas related to legal language content in the online and digital space. The language used in general legislation and documents containing General Contractual Conditions is similar, both in terms of how they are drafted and their understandability. The perspective of language mediation also helps to understand that translation from technical language into understandable ordinary language also requires expertise and competence, especially if we want to avoid loss of content, as well as striving to produce understandable legal content.
Keywords: legal terminology, General Terms and Conditions, legal norms, plain law, language mediation
Jogászként gyakran töprengek azon, hogy a digitalizáció mennyire van vagy lesz hatással a jogi szaknyelvi közvetítésre. Az innováció befolyásolja-e, és ha igen, akkor mennyiben a jogi szakfordítást, a jogi nyelvi tartalmak átültetését a célnyelvi kultúrába vagy a jogi szaknyelvi tartalmak érthetőségét a digitális világban? A magyar jogi szaknyelv kialakítása és a közérthető tartalmakra törekvés már évszázadokkal ezelőtt jellemezte a magyar jogi kultúrát, amely napjainkra a kötelmi jogon belül az innovációt képviselő általános (sztenderdizált, akár elektronikus és automatizálható) szerződési feltételekkel (a továbbiakban: ÁSZF) történő szerződéskötés szaknyelvére nézve is kihívásokat tartogat.
E tanulmány a közérthetőség és digitalizáció összefüggéseiről szól, különös tekintettel a jogi szaknyelvi közvetítésben dilemmaként felmerülő tartalomvesztési kockázatokra. A magyar jogi szaknyelv kialakulásának és a szövegértési szokások átalakulásának rövid áttekintése segíthet megérteni a szaknyelvek különösségét, indokoltságát és a jogi szaknyelv fejlődésének útját és megértésének szükségességét. A sztenderdizált szerződések mibenlétének ismertetése bemutatja a jogi szaknyelvi tartalmak lehetséges innovációs kihívásait a digitális térben. Az ÁSZF-ek és a jogalkotás nyelvezetének hasonlóságait együtt is érdemes vizsgálat alá vonni, elsődlegesen a megértés szempontjából. A nyelvi közvetítés nézőpontja pedig segít megérteni, hogy a szaknyelvről hétköznapi, érthető nyelvre történő fordítás hasonlatosnak tekinthető a forrásnyelvől cél(idegen)nyelvre fordításhoz, amelyhez szakértői kompetencia szükséges.
A 18-19. század fordulója a magyar jogi szaknyelv megalkotásának, a szakkifejezések egységesülésének első peri-
- 1/2 -
ódusa volt (Kovács 2007: 150). Az 1827. évi XI. törvénycikk rendelkezett "a hazai nyelv müvelésére fölállítandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról". 1836-tól kezdve a jogszabály erejénél fogva a magyarországi törvényeket magyar nyelven tekintették eredetinek és a magyar nyelvi változat lett irányadó értelmezési kétség esetén (pl. latin vagy német nyelvű szövegpárhuzam esetén), a polgárok magyar nyelven pereskedtek és az ítéletet is ily módon kellett elkészíteni. Ekkortól az anyakönyvezés magyarul folyt, a hivatalos iratok hiteles példányai pedig szintén magyarul kerültek kiadásra.[2] Az 1840-es években elkezdődött a kereskedelmi szabályok kialakítása, majd a feudális magánjog racionalizálása is (Vékás 2011: 262). Ezzel okszerűen együtt járt a magánjogi szakterminusok változása, megújulása is. Az 1844. évi II. tcz. tette kötelezővé a magyar nyelv használatát általánosan, a jogalkotásban és oktatásban is.[3] Az ekkoriban hatályosuló osztrák polgári törvénykönyv (Optk.) magyar fordítása és alkalmazása kapcsán Vékás kiemeli, hogy az
"Optk. szabályai a törvénykönyv rövid hatályban léte alatt - az alkalmazási nehézségek ellenére - átitatta a gyakorlatot. Megállapítható ez a személyi jog és a szerződési jog területén is, nem is szólva a dologi jogról, ahol a telekkönyvi rendtartás 1855. december 15-i hatálybalépésével szükségképpen teljesen megváltoztak az ingatlanforgalom régi dologi jogi keretei." (Vékás 2011)
Ez a magyar jogi szaknyelvre is egyértelműen hatással volt. Az Optk. befolyása évtizedeken át érvényesült az ingatlanok dologi jogára, ingók dologi jogi problémáinak megoldására, kötelmi jogi kérdésekben, a szerződésen kívüli kártérítési felelősség tekintetében, egészen a 19. század végéig (Vékás 2011). Az 1800-as évek végén megkezdődött a magyar magánjog önálló kodifikálása, résztervezetek formájában: általános rész, dologi jog, kötelmi jog, öröklési jog és családjog. A 19. század végén és a 20. század elején már találkozhatunk előre meghatározott általános feltételek üzleti és jogi alkalmazásával, amely akár nyilvánosan közzétett árverési, árlejtési vagy pályázati ügyletek esetén is jól felhasználható jogi eszköznek bizonyult a szerződéskötéshez.[4] Az ilyen előre meghatározott üzleti és jogi feltételek jogi szaknyelvi vagy üzleti nyelvezetével a sajtó is évtizedek óta foglalkozik (Népszabadság 1997).[5] A magyar jogi és más szaknyelv kérdésével csak a 20. század közepétől kezdtek alaposabban foglalkozni a nyelvészek és a különböző szakterületek képviselői (Karcsay 1977: 158). Az anyakönyvi kivonatok, erkölcsi bizonyítványok, lakcímigazolások, hatósági bizonyítványok, bírósági iratok stb. hiteles fordításait napjainkban is a közigazgatási és jogi szaknyelvhez soroljuk, és ez olyan szaknyelvi regiszter, amelyet a magyar állampolgárok jelentős része nem birtokol, nem ért (Tamás-Szoták 2020: 47). Ugyanakkor ma már az is kérdés, hogy az 1990-es években még magyar eredetűnek és közérthetőnek minősített "foganatosítás", "tulajdonát képező", "lejegyzés" és "tulajdoni állás" kifejezések - melyek használata nem okozott félreértést (Forgács 1997: 40) - az internetes kommunikáció hatására módosuló nyelvi eszközök, az elektronikus szóbeliség és írásbeliség (írott-beszélt nyelv) közegében általános szerződési feltétekbe illesztve vajon érthető fogyasztói szerződést eredményeznének-e a Z generáció vagy akár a platformok üzleti felhasználóinak olvasatában? Ha a normaszöveg nem érthető vagy nem egyértelmű, annak értelmezése vagy átalakítása válik szükségessé ahhoz, hogy azt megértsük és követni tudjuk az abban foglalt előírásokat. Ez a jogállam és jogbiztonság alapja. A jogszabályok értelmezésének alapvetően négy fajtája van: nyelvtani, logikai, történeti és rendszertani értelmezés.[6] Az értelmezés triviális módja a nyelvtani (jelentéstani vagy mondattani) értelmezés (Tóth J. 2015: 4) A jelen tanulmány szempontjából ennek szükségszerűségére utalok, amely nemcsak a jogszabályokra, hanem például a sztenderdizált szerződési feltételekre is alkalmazható megértési módszertan. Ez utóbbiak nyelvezete álláspontom szerint gyakran hasonlatosnak tekinthető a jogszabályok nyelvezetéhez, és amiatt azokhoz hasonló
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
