A gazdasági életben - a hivatalos eljárásokhoz képest - sok esetben nem különül el egymástól élesen a még megengedett és kifejthető magatartás, ami nélkülözi a materiális jogellenességet, azoktól a cselekményektől, amelyek a korrupciós bűncselekmények védett jogi tárgyát már sértik, veszélyeztetik. Egyes esetekben azt sem könnyű eldönteni, hogy gazdasági, vagyon elleni, vagy korrupciós bűncselekményekről beszélünk, különösen azért, mert némely atipikus történeti tényállás első megítélése inkább korrupciós deliktumnak tűnik, majd valamelyik törvényi tényállás hiánya miatt a korrupciós bűncselekményekhez kapcsolódó ún. járulékos diszpozícióként kell értékelni azokat.
Atipikus eset a Magyarországon is ismert, azonban jelenleg nem szabályozott lobbytevékenység, továbbá a közbeszerzési eljárás, illetve az eljárásban kifejtett jogellenes tevékenységek köre. Az állami és az önkormányzati vagyonkezelés, vagyongazdálkodás is igen érzékeny terület, mivel a gazdálkodás során figyelembe nem vett érdek tényszerűsége - mint például a közérdek, a vagyon gazdálkodásának hasznossága, eredményessége, a központi vagy az önkormányzati költségvetésbe befolyó bevételek és kiadások arányossága, a minél magasabb bevétel, a verseny- és piactorzító hatások elkerülése - még nem ütközik büntetőjogi normába, legalábbis nem korrupciós büntetőjogi normába. A korrupciós gazdasági bűncselekmények - álláspontom szerinti - legtipikusabb "járulékos diszpozíciói" a hűtlen kezelés, a hanyag kezelés, a csalás és a sikkasztás, valamint a versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban, de ide sorolható még az előbbi deliktum vonatkozásában a zugírászat és a hivatali visszaélés is.
Egy, a helyi önkormányzat számára kifejezetten hátrányos szerződés megkötése pl. ingatlanhasznosítás tárgyában, jobb esetben hűtlen kezelés tényállásának kimerítése, holott a szerződő felek között előzetesen egy korrupciós kapcsolatnak az esetek többségében létre kellett jönnie, amelyben a jogtalan előny csak valamilyen kapcsolódó jogügylet, jogügyletek után realizálódik konkrétan. Ennek ellenére kifejezetten ritka az az eset, amikor képviselő-testület tagjait, az önkormányzat polgármesterét, valamely hivatal, állami szerv vezetőjét nemcsak vagyon elleni, hanem korrupciós bűncselekménnyel is megvádolják.
Nem hathat újdonságként, hogy a vesztegető és a megvesztegetett közötti kapcsolat eleve egyfajta bizalmi, szolgáltatás-ellenszolgáltatás jellegű viszonyon[1] nyugszik, hiszen ki az, aki az eljáró tanács elnökét, vagy a vezető rendőrkapitányt, nyomozót - előzetes vizsgálódás, információszerzés nélkül - jogtalan előnnyel befolyásolni törekszik,[2] kockára téve többek között jóhírnevét és szabadságát is? A befolyással üzérkedés és a befolyás vásárlása még inkább megkíván egy erősebb köteléket. Egyrészt a felek száma növekszik, ezzel egyenes arányban a váderedményesség foka is, másrészt a kapcsolati rendszerbe belépőről meg kell bizonyosodnia az üzérnek, hogy az átlagnál megbízhatóbb személy. A régi gyakorlat szerint az ügyfél nem volt büntethető a passzív befolyással üzérkedés felbujtójaként vagy bűnsegédeként, ha az aktív befolyással üzérkedő nem fogadta el a jogtalan előnyt, hiszen a részesség feltétele (a kísérleti szakba jutott tettesi alapcselekmény) hiányzott.[3]
A befolyás vásárlása, életre hívása nem borította fel számottevően a 2012. január 1. napját megelőző anyagi jogi dogmatikát, leszámítva azt, hogy a tényállás hatálybalépését követően a befolyással üzérkedő által átvert, megtévesztett, vagy tévedésben tartott személy (aki a befolyás vásárló) sértetti minőségének megállapíthatóságát a jogalkotó ex lege kizárta. Annak indokát, hogy e törvényi tényállás megalkotására miért kellett ennyi időt várni, a jogalkotó a bírói gyakorlatra való hivatkozással adta. Hivatkozott arra, hogy a gyakorlat szerint az aktív befolyással üzérkedő magatartása csupán oly (csekély) fokban veszélyes a társadalomra, hogy önálló törvényi tényállásban büntetni rendelni nem szükséges az ügyfelet,[4] továbbá a jogalkalmazók álláspontja mindvégig az volt, miszerint a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 253. §-ban és a 238/B. §-ban foglalt diszpocíziók minden esetben lefedték a befolyás vásárló cselekményét is.[5] Meg kell jegyezni, hogy a befolyás vásárlása tényállása a GRECO (Group of States Against Corruption) nyomására, az Európa Tanács jogi instrumentumaival történő összhang megteremtése céljából lett a
- 199/200 -
Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvénybe (a továbbiakban: Btk.) iktatva.[6]
Tényként kijelenthető, hogy a jelen tanulmány tárgyát képező deliktumnak szinte alig van gyakorlata, az anonimizált határozatokban is csak könnyen elbírálható, különösebb elemzést nem igénylő történeti tényállások fordulnak elő. Az is tény, hogy a korrupciós bűncselekmények egyes tényállásainak jogalkalmazói értelmezése is alapvetően nehézséget szokott okozni olykor, a konkrét történeti tényállásra vetítve a Különös Részi tényállásokat, a halmazati kérdések eldöntése, minősítése még inkább elmélyült jogi ismereteket igényel. Az adott történeti tényállás megítélését nemcsak a halmazati kérdések nehezítik, hanem az is, hogy a befolyás vásárlása és a befolyással üzérkedés deliktumaiban foglalt tényállási elemnek, a "befolyásolásnak" még a nyelvtani értelmezése sem problémamentes a jogi környezetben.
A "befolyásol" dogmatikai fogalmának szintén nincs még kiforrott gyakorlata, ami azért problémás, mert ha az elkövető nem meríti ki a hivatkozott tényállási elemet (mert pl. csak információt szerez, tájékozódik legális keretek között), úgy a bűncselekmény nem tényállásszerű, s így akár szóba is jöhet a másik oldalon lévő fél vagy felek sértetti pozícióba való helyezése, kerülése. Ennél is jelentősebb viszont az a biztosként kezelhető megállapítás, hogy mind a gazdasági életben, mind pedig a hivatali életben más-más jelentéstartalmat tulajdonít a társadalom az iménti fogalomnak. Ez főként abból ered, hogy több európai államban, köztük Magyarországon is nem ismeretlen tevékenység a lobby-tevékenység, amelynek kiinduló tétele az állami, kormányzati, gazdasági élet szereplőinek legális keretek közé szorított befolyásolása a lobbista által képviselt érdek érvényesítése céljából.
Az Országgyűlés 2006-ban alkotta meg a lobbitevékenységről szóló 2006. évi XLIX. törvényt, amely az európai és az amerikai lobbitörvényeket, mintákat ötvözte,[7] és amelynek preambuluma így szólt: "az Országgyűlés attól a szándéktól vezérelve, hogy meghatározza a lobbitevékenység, vagyis a megbízás alapján folytatott érdekérvényesítés szabályait, biztosítsa a közhatalmi döntések kapcsán megjelenített érdekek nyilvánosságát, ezzel erősítve a döntéshozó szervek tevékenységébe vetett bizalmat (...)". A törvény hatálya olyan személyekre terjedt ki, akik közhatalmi döntések befolyásolására irányuló, üzletszerűen folytatott tevékenységet végeztek, megbízás alapján, ellenérték fejében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
