Az alábbi cikk nem éppen kellemes apropója, hogy a Nemzetközi Valutaalap 15,7 milliárd dollár összegben készenléti hitellel támogatja Magyarország stabilizációs programjának végrehajtását. E hitellel, feltételeivel kapcsolatban éles politikai vita alakult ki, mely részben azt is világossá tette, hogy az IMF hitelek jogi természete is jórészt ismeretlen még a szakmai közönség előtt is. Némely félreértés eloszlatása érdekében a következőkben a hitel legfontosabb jellemzőinek jogi természetével foglalkozom.
A Nemzetközi Valuta Alap1 (International Monetary Fund - IMF) egy az 1944-es Bretton Woods-i konferencia keretében létrehozott,2 és működését 1947-ben megkezdő monetáris kérdésekkel foglalkozó speciális nemzetközi szerv. A Bretton Woods-i rendszer része a Valutaalapon kívül a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD), International Bank for Reconstruction and Development, az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT, General Agreement on Tariffs and Trade, illetve ennek jogutódja a Világkereskedelmi szervezet WTO).3 Mindez természetesen azt is jelenti, hogy osztozva e szervezetek létrehozása mögött meghúzódó szándékban, alapvetően egy liberális külgazdaság-politikai szervezetrendszer része és azzal, hogy biztosítja az árfolyamok viszonylagos stabilitását, a monetáris politika oldaláról kiegészíti a GATT szabadkereskedelmi célkitűzéseit.4 Az sem titok, hogy mindezen szervezetek megalapítását a II. világháború egyetlen igazi győztes hatalma, az Egyesült Államok kezdeményezte hegemonitása biztosítása érdekében.
Az IMF ugyanakkor nem az ENSZ szervezete, ahogy azt hibásan a Magyar Nemzeti Bank honlapján olvasható.5 Az azonban igaz, hogy a két szervezet kötött egy együttműködési megállapodást 1947. szeptember 17-én (hatályba lépés ugyanazon év november 15.),6 mely a kooperáció fontosságának hangsúlyozása mellett7 egyértelműsíti, hogy két független nemzetközi szervezetről van szó.8
A nemzetközi monetáris rendszer központi intézményének célkitűzései között megjelenik ugyan a gazdasági növekedés fokozása és a magas szintű foglalkoztatás megteremtése, ezt azonban úgy kell érteni, hogy az árfolyam stabilitás elősegítésével (ami a fő feladata) olyan monetáris feltételeket teremt, amelyek optimálisak a szabad kereskedelemhez. Ez utóbbi pedig - a liberális kereskedelempolitikai paradigmán belül - a leghatékonyabb erőforrás allokációt eredményezi, ami növeli a gazdasági teljesítményt és a foglalkoztatást.
A tagság9 minden ország számára nyitva áll olyan időpontban és olyan feltételek mellett, amelyeket a Kormányzótanács előír.10 A tagsághoz kapcsolódó jogok alapvetően a minden tag számára különleges lehívási jogokban (Special Drawing Right - SDR)11 kifejezett kvótához kapcsolódnak.12 A kvótát a tag 75%-ban saját valutájában teljesíti, míg 25%-ban nemzetközi tartalékvalutában.13
Szervezetileg az IMF Kormányzótanácsból (Board of Governors), Ügyvezető Igazgatóságból (Executive Board), vezérigazgatóból (Managing Director) és a tisztviselői karból áll.
A Kormányzótanács az IMF évente ülésező plenáris szerve, amelybe minden tag jogosult a számukra megfelelő módon kormányzót és helyettest delegálni, és amely rendelkezik minden olyan hatáskörrel, amelyeket az Alapokmány kifejezetten nem utalt más szerv hatáskörébe.14 Gyakorlatilag egy közgyűlésnek megfelelő funkciót ellátó szervről van szó.
Ügyvezető Igazgatóság "hatáskörébe tartozik az Alap ügyeinek vitele és e célból gyakorolja mindazon jogokat, amelyekkel a Kormányzótanács felruház-ta".15 Az Ügyvezető Igazgatóságnak 24 tagja van,16 akik közül öt ügyvezető igazgatót az öt legnagyobb kvótával rendelkező tag nevez ki,17 míg a többieket választják. Az Ügyvezető Igazgatóság folyamatosan működik és tagjai az Alap tisztviselőinek minősülnek és ekképp elméletileg függetlenek az őket kinevező országoktól. A gyakorlatban azonban nagyon is függnek és felelősek az őket kinevező, illetve választó országoknak.18
Az Ügyvezető Igazgatóság által választott19 vezérigazgató a Valuta Alap operatív tisztviselői karának a főnöke és az Ügyvezető Igazgatóság irányítása mellett irányítja az Alap ügyeinek rendes vitelét.20 A vezérigazgató bár az Ügyvezető Igazgatóság elnöke, de szavazattal nem rendelkezik. Részt vehet a Kormányzótanács ülésein, de ezeken szintén nem szavazhat.21 A vezérigazgatónak kizárólag a Valuta Alappal szemben vannak szolgálati kötelezettségei.22
Az IMF-re vonatkozó joganyag alapját az Alapokmány (Articles of Agreement) adja. Ennek XII. cikk (2) bekezdése felhatalmazza a Kormányzótanácsot, illetve megfelelő körben az Ügyvezető Igazgatóságot, olyan szabályokat és rendelkezéseket hozhat, amelyek az Alap ügyeinek vitele szempontjából szükségesek vagy helyénvalók lehetnek. Ennek alapján az Alapokmányt eljárási kérdésekben kiegészítő rendeleteket (By-Law), valamint határozatokat (resolution)23 hoz a Kormányzótanács. Az Ügyvezető igazgatóság ezeket kiegészítendő, illetve végrehajtandó szabályokat (Rules and Regulations) alkothat és egyedi döntéseket (decision) hozhat.24
A Nemzetközi Valuta Alap célja elsősorban a nemzetközi fizetési forgalom működőképességéhez szükséges stabil pénzügyi és monetáris feltételek megteremtése. Az egyes célokat, melyek az Alap egész működését és minden döntését maradéktalanul meghatározzák, az Alapokmány I. cikke tartalmazza. Ezek azért jelentősek, mert elvben ezek az IMF hitelnyújtásaira is alkalmazandóak és kijelölik a hitelnyújtás alapvető feltételeit és kereteit. Tehát, a fizetési stabilitás megteremtésére pl. szolgálhatnak ilyen hitelek, azonban konkrét fejlesztési projektek finanszírozására nem. Az Alapokmány I. cikkének jelentősége ugyanakkor a Valuta Alap működésének elmúlt immár hatvan évében többször is átértékelődött vagy háttérbe szorult: a nyolcvanas és kilencvenes években szabott feltételeknek (szabad tőkemozgás, piaci fundamentalizmus) például elég kevés konkrét hivatkozási alapja van az Alapokmányban.25
A Valuta Alap céljait alapvetően két módon igyekszik elérni: az egyik egy általános konzultáció, együttműködés, melyre minden tag kötelezettséget vállalt a IV. cikkely 1. szakasz alapján a rendezett árfolyam-politikai viszonyok biztosítása és a valutaárfolyamok szilárd rendszerének támogatása érdekében; a másik pedig az Alap eszközeinek időleges és kellő biztosíték melletti felhasználása.26 Ez utóbbi az, ami alatt a hitelt szokás érteni.
Az alap eszközeinek felhasználása az Alap különböző célra rendelt forrásai (Facility) lehívásának jogát jelenti: vagyis, hogy a tag a saját valutája ellenében más állam valutáját vásárolhatja meg. E jogosultság gyakorlása lehet egyszeri, illetve fokozatos. Egyszeri lehívás esetén a tag a kívánt teljes összeghez egyszer egy összegben jut hozzá, míg a fokozatos lehívás esetén a kívánt összeg rendelkezésre áll, ami több lépcsőben hívható le. Ez utóbbi a készenléti hitel (stand-by arrangement).27 A Valuta Alap forrásai egyszeri lehívásának jogát már az eredeti 1944-es Alapokmány is tartalmazta, a készenléti megállapodás ezzel szemben egy 1952-53-as újítás,28 ami az 1978-as módosítás után került be az Alapokmányba expressis verbis.29 Ez lehetőséget teremtett arra, hogy a tag a jóváhagyott mennyiségben egy meghatározott időszakon belül pénzügyi eszközökhöz jusson, ugyanakkor mivel ennek felszabadítására és rendelkezésre bocsátására nem egy lépésben és egy összegben történik, nem is köteles ezeket lehívni. Végső soron egy jóváhagyott keretösszegről beszélhetünk, mely a jóváhagyott időszakon belül a hitelmegállapodás szerint szabadon lehívható, amiben benne foglaltatik annak a joga is, hogy nem él ezzel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
