Már első ránézésre is kissé megtévesztő lehet a cím, hiszen a videokonferencia kifejezés sokkal inkább a magánszféra módszerére utal, hiszen döntő többségében az ilyen eljárással lefolytatott megbeszélések nem köthetőek az igazságszolgáltatáshoz. Mégis, a technikai fejlődés már bő tíz éve hazánkban is abba az irányba mutat, amikor e technikai megoldás teret nyer az igazságszolgáltatásban, azon belül is témánk szempontjából, a büntetőeljárásban. Bár a sajátos magyar viszonyok között e megoldás még nevében sem lelhető fel sem az eljárási törvényben, sem pedig a gyakorlatban, mégis - papíron legalábbis - létező intézményről beszélünk. Jelen tanulmányban röviden bemutatom e jogintézmény felépítését, feltételeit és eseteit, majd elemzem annak alkalmazási lehetőségeit a gyakorlat tükrében. Mivel a hatályos jogszabályok a hangzatos "zártcélú távközlő hálózat" elnevezést használják, a magam részéről ahol lehet, a sokkal képletesebb videokonferencia kifejezést részesítem előnyben még akkor is, ha a konferencia semmiképpen sem azonosítható a szó hagyományos értelmében vett jelentésével.
A jogalkotó a 2002. évi I. törvénnyel iktatta be a büntetőeljárásról szóló törvénybe (1998. évi XIX. tv., a továbbiakban: Be.) a "tárgyalás tartása zártcélú távközlő hálózat útján" elnevezésű új jogintézményt, mint a kihallgatás egyik speciális formáját. A Be. 244/A-244/D. §-a a bírósági eljárás általános szabályai (Be. III. rész, XI. fejezet) között rendezi a zártcélú távközlő hálózat útján történő tárgyalás részletrendelkezéseit. A Kommentár szerint a kihallgatás e formájának bevezetését a Be.-be mindenekelőtt a sértett és a tanúk kímélete és védelme, emellett az eljárás gyors és biztonságos lefolytatásához fűződő érdek indokolja.[2] A 2002. évi I. törvény 146. §-ához fűzött indokolás szerint a bevezetéshez továbbá hozzájárult az is, hogy több nemzetközi szerződés és dokumentum is szorgalmazza[3] a büntetőeljárás során a tanúk védelmét, amelynek megoldására alternatív lehetőséget kell biztosítani a bíróságok számára. A technikai fejlődés és a szervezett bűnözés egyre nagyobb fokú elterjedése miatt e nemzetközi dokumentumok sürgetik a tagállamokat, hogy eljárási szabályaik között rendezzék a tanúk (és kivételesen a vádlott) védelmének aktuális kérdéseit. A magyar jogalkotó ennek eleget téve helyezte el a Be.-ben a zártcélú távközlő hálózat útján történő tárgyalás szabályait, valamint rendezte a kérdést alacsonyabb szintű jogforrásban is.
Bár a zártcélú távközlő hálózat fogalmát korábban a távközlésről szóló 2001. évi XL. törvény 1. § (4) bekezdése, 110. § 77. pontja, valamint az 50/1998. (III. 27.) Korm. rendelet határozta meg, e jogforrásokat azóta hatályon kívül helyezték, s az újonnan hatályba lépett 22/2003. (VI. 25.) IM rendelet e fogalmat nem tartalmazza. Éppen ezért, arra csak több hatályos jogszabály összeolvasásával lehet jól következtetni.
A zártcélú távközlő hálózat olyan (többek között) igazságszolgáltatási hálózat, amelynek során a tanút vagy terheltet[4] a tárgyalás helyszínétől elkülönített helyiségben, képet és hangot egyidejűleg rögzíteni képes technikai eszköz alkalmazásával hallgatják ki.
A fogalom fontos eleme az igazságszolgáltatási cél, amelyen túlmenően kormányzati, nemzetbiztonsági, közbiztonsági és honvédelmi célokra is felhasználható a rendszer.[5]
Maga a Be. is közel azonos meghatározást ad a zártcélú távközlő hálózatról, amikor kimondja, hogy az olyan készülék, amely a tárgyalás helyszíne és a kihallgatott személy tartózkodási helye között az összeköttetés közvetlenségét biztosítani, a mozgóképet és a hangot egyidejűleg továbbítani képes.[6]
A zártcélú távközlő hálózat útján való kihallgatás célja a már említett tanúvédelem, áldozatvédelem, valamint az eljárás biztonságos és gyors lefolytatása, il-
- 652/653 -
letve fontos szerepet tölt be a nemzetközi jogsegélykérelmek teljesítésében is.[7] Hiszen pl. az eljárás gyorsítását és egyszerűsítését is eredményezheti, ha a külföldön levő tanú vagy vádlott kihallgatása miatt nem kell őt hazaszállítani, avagy kiküldött vagy megkeresett bíróság útján kihallgatni.
A Be. részletes szabályozást ad a zártcélú távközlő hálózat alkalmazásának egyes kérdéseiről.
A tárgyalás megtartásának e speciális formáját az eljáró bíróság hivatalból, vagy indítványra rendelheti el. Az indítvány megtételére jogosult az ügyész, a vádlott, a védő, a tanú, a tanú érdekében eljáró ügyvéd, a kiskorú tanú gondozója vagy törvényes képviselője.[8]
Az indítványról a bíróság indokolt végzésben dönt, amelyet a tárgyalási határnap előtt öt nappal a kezdeményezésre jogosultakkal (valamint, ha a kihallgatandó személy fogva van, úgy a fogvatartó büntetés-végrehajtási intézettel) közölni kell.[9] A döntés ellen külön jogorvoslatnak nincs helye, azt csak az ügydöntő határozat elleni fellebbezésben lehet sérelmezni (a törvény helytelenül tartalmazza az "ügydöntő határozatban lehet sérelmezni" fordulatot).
A zártcélú távközlő hálózat útján való tárgyalás elrendelésének okait a Be. 244/A. § (2) bek. a)-e) pontjai tartalmazzák:
Ad a) "tizennegyedik életévét be nem töltött tanúnak". Az ilyen tanút a bíróság úgy hallgatja ki, hogy speciális szabályokkal védi, hiszen a szembesítés esetét kivéve ilyenkor a tanút csak a tanács elnöke láthatja, és hozzá csak a tanács elnöke intézhet kérdést. A tanács tagjai, ügyész, vádlott, védő és a sértett csak kérdések feltevését indítványozhatja [Be. 244/C. § (4) bekezdés].
Ad b) "annak a tanúnak, akinek sérelmére az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmények (Btk. XV. Fejezet), a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények (Btk. XIX. Fejezet) vagy a gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekmények (Btk. XX. Fejezet) körébe tartozó vagy más, személy elleni erőszakos bűncselekményt követtek el" Az ebben a pontban meghatározott feltételt egyértelműen az erőszakos bűncselekmények sértettjeinek védelmében hozta meg a jogalkotó, hiszen általa elkerülhetővé válik, hogy a sértett a terhelttel személyesen találkozzon.
Ad c) "annak a tanúnak, akinek a tárgyaláson való megjelenése egészségi állapotára vagy más körülményre tekintettel aránytalan nehézséggel járna." Ennek a feltételnek a megalkotására azért volt szükség, mert számos esetben előfordul, hogy a tanú távolléte, idős kora vagy (akár fertőző) betegsége miatt a tárgyaláson való megjelenése nem célszerű, adott esetben az nem is kivitelezhető. Ilyen esetben tehát módot ad a jogalkotó, hogy amennyiben a bíróság mégis szükségesnek tartja a kihallgatást, úgy azt zártcélú távközlő hálózat útján foganatosítani tudja.
Ad d) "annak a tanúnak vagy vádlottnak, aki a külön jogszabályban meghatározott tanúvédelmi programban vesz részt, vagy a védelme ezt egyébként indokolttá teszi." Az e pontban meghatározott feltételek egyértelműen a tanú védelme érdekében szükségesek, hiszen a tanúvédelmi programban résztvevő, vagy egyébként védelmet igénylő tanú, vagy vádlott tárgyaláson való kihallgatása védelmét megnehezíti, azonban az a zártcélú távközlő hálózattal biztosítható.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
