A Külgazdasági és Külügyminisztérium jelezte az Országos Bírósági Hivatal elnökének, hogy a magyar bíróságok megsértik a külföldi államok nemzetközi jogon alapuló mentességét akkor, amikor a Magyarországon működő külképviseletek (nagykövetségek) bankszámláit zárolják.
A Kúria a jelzett ügyek elemzése alapján megállapította, hogy a külföldi állammal szembeni végrehajtási eljárásokban, valamint a külföldi államnak történő kézbesítés során a magyar bíróságok - a vonatkozó nemzetközi jogi és nemzetközi magánjogi normák, valamint szokásjog nem kellő ismerete, illetve téves értelmezése folytán - több ízben hoztak a külföldi állam nemzetközi jogi mentességét sértő határozatokat, illetve folytattak ilyen kézbesítési gyakorlatot. Ezért a Kúria szükségesnek találta, hogy a jelen tájékoztatóban összefoglalja a követendő gyakorlattal kapcsolatos tudnivalókat az ilyen ügyekben eljáró bírák és bírósági titkárok részére.
E tájékoztató I. része a külföldi államot megillető nemzetközi jogon alapuló mentesség jogszabályi hátterét mutatja be. A II. rész a külföldi állam mentességét sértő jogalkalmazási gyakorlatot ismerteti, feldolgozva az OBH által rendelkezésre bocsátott határozatokat. A III. rész a jogalkalmazói gyakorlat szempontjából lényeges következtetéseket tartalmazza.
Nemcsak elméleti síkon, hanem a tételes jogi szabályok szintjén is különbséget kell tenni a nemzetközi magánjogi értelemben vett joghatóság és a nemzetközi jogi értelemben vett joghatóság között.[1]
A nemzetközi magánjogi értelemben vett joghatóság azt mutatja meg, hogy egy állam más államokhoz való viszonyában hogyan ítéli meg a fórumainak (bíróságainak vagy hatóságainak) kompetenciáját. A belső jogában kodifikált joghatósági rendelkezésekkel jelöli ki az állam, hogy mely külföldi elemet tartalmazó magánjogi tényállásokat rendel fórumainak döntési hatalma alá.[2] A külföldi elemet tartalmazó magánjogi tényállásokra az általános joghatósági szabályoktól eltérő rendelkezések irányadóak akkor, ha a magánjogi jogviszony egyik alanya egy külföldi állam.
A nemzetközi jogi értelemben vett joghatóság a szuverén állam joga arra, hogy saját területén közhatalmi aktusokat végezzen. Megilleti e körben a jogalkalmazás és a végrehajtás joga is [36/2014. (XII. 18.) AB határozat [31] pont]. A szuverén államot ebben más szuverén állammal szembeni eljárása során korlátozza a külföldi államot megillető, szintén nemzetközi jogon alapuló immunitás. Az immunitás eljárási mentességet jelent, joghatóság alóli és végrehajtás alóli mentességet egyaránt [36/2014. (XII. 18.) AB határozat [32] pont].
A külföldi államot a nemzetközi jog alapján megillető joghatóság alóli mentesség azt jelenti, hogy egy állam bíróságai és hatóságai nem gyakorolhatnak joghatóságot a külföldi állam, illetve a külföldi állam szervei felett, így a külföldi állam diplomáciai és konzuli szerveinek magatartása felett sem.[3] Ilyenkor a nemzetközi jogi értelemben vett joghatóság hiánya miatt az állam bíróságainak és hatóságainak a nemzetközi magánjogi értelemben vett joghatósága sem állapítható meg. A nemzetközi jogi értelemben vett joghatóság fennállása ugyanis előfeltétele a nemzetközi magánjogi értelemben vett joghatóságnak. A külföldi államot a nemzetközi jog alapján megillető joghatóság alóli mentesség egyúttal nyilvánvalóan kizárja azt is, hogy végrehajtási cselekményeket lehessen foganatosítani a külföldi állam belföldi vagyonára.
Abban az esetben, ha magyar bíróság a külföldi állammal szemben az eljárás tárgyára (az állam meghatározott polgári jogi viszonyaira) vagy a külföldi állam joghatóság alóli mentességéről való kifejezett lemondására tekintettel eljárhatott, és a külföldi állammal szemben marasztaló határozatot hozott, a végrehajtási eljárásban a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a külföldi állam belföldön fekvő vagyonára a végrehajtás elrendelhető-e, és ha igen, milyen körben. Az immunitás megilleti ugyanis a külföldi államot a végrehajtási szakban is.
A diplomáciai kapcsolatokról Bécsben, 1961. április 18-án aláírt nemzetközi szerződés kihirdetéséről szóló 1965. évi 22. törvényerejű rendelettel (a továbbiakban: 1961. évi bécsi szerződés) 32. cikke a diplomáciai képviselőkre és a 37. cikk alapján mentességet élvező személyekre vonatkozóan rendelkezik a joghatóság és a végrehajtás alóli mentességről, és kimondja azt is, hogy a joghatóság alóli mentességről való lemondást nem lehet úgy tekinteni, hogy az magában foglalja az ítélet végrehajtása alóli mentességről való lemondást is, ehhez külön lemondás szükséges.
1. A küldő állam lemondhat a diplomáciai képviselő és a 37.
- 851/852 -
cikk alapján mentességet élvező személy joghatóság alóli mentességéről.
2. A lemondásnak mindig kifejezettnek kell lennie.
3. Ha a diplomáciai képviselő vagy a 37. cikk szerint joghatóság alóli mentességet élvező személy eljárást indít, akkor nem hivatkozhat többé a joghatóság alóli mentességre az alapkeresettel közvetlenül összefüggő viszontkereset tekintetében.
4. A polgári és államigazgatási joghatóság alóli mentességről való lemondást nem lehet úgy tekinteni, hogy az magában foglalja az ítélet végrehajtása alóli mentességről való lemondást is, ehhez külön lemondás szükséges.
Az 1961. évi bécsi egyezmény 31. cikkének 4. bekezdésével azonos szabályt állapít meg a Magyarországon az 1987. évi 13. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a konzuli kapcsolatokról Bécsben, 1963. április 24-én elfogadott egyezmény (a továbbiakban: 1963. évi bécsi szerződés) 45. cikk 4. bekezdése.
Az 1961. évi bécsi szerződés 22. cikke határozza meg a végrehajtás alól mentes vagyon körét.
1. A képviselet helyiségei sérthetetlenek. A fogadó állam hatósági közegei a képviselet helyiségébe nem léphetnek be, kivéve, ha ahhoz a képviselet vezetője hozzájárult.
2. A fogadó államnak különös kötelessége, hogy minden megfelelő intézkedéssel megvédje a képviselet helyiségeit bármely behatolás, vagy kártétel ellen és megakadályozza a képviselet nyugalmának megzavarását vagy méltóságának megsértését.
3. A képviselet helyiségei, azok berendezése és az ott levő egyéb vagyontárgyak, valamint a képviselet közlekedési eszközei mentesek a kutatás, igénybevétel, foglalás vagy végrehajtás alól.
Az 1961. évi bécsi szerződés kifejezett szabályt nem tartalmaz a külföldi államot megillető joghatóság alóli és végrehajtás alóli mentességről. Az 1961. évi bécsi szerződés mindazonáltal az államok közötti diplomáciai kapcsolatokra irányadó nemzetközi jogi jogforrások közül az egyik legfontosabb, a preambulum értelmében a diplomáciai kapcsolatokra, kiváltságokra és mentességekre vonatkozó nemzetközi szerződés. A preambulum kimondja azt is, hogy a nemzetközi szokásjog szabályai továbbra is irányadók azokra a kérdésekre, amelyeket az 1961. évi bécsi szerződés rendelkezései kifejezetten nem szabályoznak.
Ami az állami immunitásra vonatkozó nemzetközi szabályozást illeti, Magyarország nem részese sem az állami immunitásról szóló, Bázelben 1972. május 16-án kelt európai egyezménynek[4] (a továbbiakban: "ET államimmunitási egyezmény"), sem - a kellő ratifikáció hiányában még hatályba nem lépett - az államok és tulajdonuk joghatóság alóli mentességéről szóló, New Yorkban 2014. december 2-én kelt ENSZ egyezménynek[5] (a továbbiakban: ENSZ államimmunitási egyezmény).
Mindkét államimmunitási egyezmény tartalmaz rendelkezést a végrehajtás alóli mentességre. Az ET államimmunitási egyezmény 23. cikke az írásban történő kifejezett lemondás esetén enged kivételt a végrehajtás alóli mentesség főszabálya alól. Ilyen rendelkezést a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Nmjtvr.) nem tartalmazott. Az Nmjtvr. értelmezése során nem lehet azonban eltekinteni attól, hogy az Nmjtvr. szabályozására, az Nmjtvr.-t módosító 2000. évi CX. törvény[6] indokolásából is kitűnően, hatással volt az ET államimmunitási egyezmény. Az ENSZ államimmunitási egyezmény részletesebben rendelkezik a végrehajtási alóli mentességről. A 20. cikk rögzíti, hogy a joghatóság alóli mentességről való lemondás nem jelenti egyben a végrehajtás alóli mentességről való lemondást is. A 18-19. cikkek, illetve a 21. cikk a végrehajtás alóli mentesség általános jelleggel történő megállapítása mellett mentesség alóli kivételeket is megállapítanak. Ilyen kivétel alá esik a kifejezett lemondás, a végrehajtás céljára történő elkülönítés, illetve a fórum államának területén található, nem kormányzati célra használt vagyon.[7]
Az általános nemzetközi jogi megítélés szerint ezen egyezmények megalkotásával a nemzetközi szokásjog kodifikációja történt meg, az egyezmények a nemzetközi szokásjogot ültették át írott formába. Az állami immunitás nemzetközi szokásjogi eredetére maga az Alkotmánybíróság is figyelemmel van a gyakorlatában [36/2014. (XII. 18.) AB határozat [33] pont].
A nemzetközi szokásjog a nemzetközi jog általánosan elfogadott forrása. Az Alaptörvény Q) cikkének (3) bekezdése értelmében Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, amelyek magukban foglalják a nemzetközi szokásjogot is. Az 1949. évi Alkotmány 7. § (1) bekezdésének[8] - az Alaptörvény Q) cikkének (3) bekezdésével azonos - rendelkezésével összefüggésben az 53/1993. (X. 13.) AB határozat azt mondta ki, hogy "a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai" külön (további) transzformáció nélkül is a magyar jog részei. Az Alkotmánybíróság indokolása szerint "[e] szabályokat a magyar jog az Alkotmány 7. § (1) bekezdésének első fordulata szerint »elfogadja«; s ezért külön transzformáció vagy adaptáció nélkül azok közé a »vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek« közé számítanak, amelyeknek a belső joggal való összhangját ugyancsak az Alkotmány idézett bekezdése írja elő második fordulatában". A hatályos jogunkat illetően a transzformációt ebben az általánosságban tehát maga az Alaptörvény, annak Q) cikke hajtja végre.[9]
Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai a magyar jogrendszer részét képezik, az 1961. évi bécsi vételi egyezmény preambulumában hivatkozott nemzetközi szokásjog szabályai, valamint az ET államimmunitási egyezmény és az ENSZ államimmunitási egyezmény nemzetközi szokásjogot kodifikáló rendelkezései a magyar bírósági eljárások során alkalmazandók.
- 852/853 -
A nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Nmjtv.) hatálybalépése előtt a belső jogban a joghatóság és a végrehajtás alóli mentességet az Nmjtvr. a Kizárt joghatóság cím alatt szabályozta [Nmjtvr. 62/C. § c) pont, Nmjtvr. 62/E. §].
Az Nmjtvr. 2000. évi módosítása óta az Nmjtvr. kimerítően felsorolta a 62/E. § (1) bekezdésében a külföldi államnak vagy a külföldi állami szervnek azokat a belföldi vonatkozású magánjogi jogviszonyait, amelyek tekintetében a külföldi állam vagy a külföldi állami szerv alá van vetve a magyar joghatóságnak.[10] E jogviszonyaiban a külföldi államot a joghatóság alóli mentesség nem illeti meg, a magyar bíróság vagy hatóság eljárhat a külföldi állammal szemben, annak nem feltétele, hogy a külföldi állam a mentességről kifejezetten lemondjon. Az Nmjtvr. szabályozására, a 2000. évi CX. törvény indokolásából is kitűnően, hatással volt az ET államimmunitási egyezmény, az Nmjtvr. 62/E. § (1) bekezdésének felsorolása ugyanis az egyezmény 4-6., 8-11. cikkeiben megjelenő jogviszonyokat tükrözi. Ez utóbbi rendelkezések egyébként az ENSZ államimmunitási egyezmény 10-15. cikkeiben ugyancsak megtalálhatók.[11]
A belső jogban a mentesség és a végrehajtás kapcsolatáról kizárólag a Nmjtvr. 62/E. §-ának (2) bekezdése tartalmazott rendelkezést.
62/C. § Nem járhat el magyar bíróság vagy más hatóság
[…]
c) külföldi állam vagy külföldi állami szerv elleni eljárásban, kivéve, ha a külföldi állam a mentességről kifejezetten lemondott, avagy ha az eljárás tárgyát a külföldi államnak vagy külföldi állami szervnek a 62/E. § (1) bekezdésében meghatározott polgári jogviszonya képezi;
62/E. § (1) Külföldi állam vagy külföldi állami szerv elleni eljárásra magyar bíróság vagy más hatóság joghatósággal rendelkezik, amennyiben az eljárás tárgya
a) a külföldi államnak (külföldi állami szervnek) polgári jogi szerződésből eredő joga vagy kötelezettsége, amennyiben a szerződés teljesítési helye belföldön van; kivéve, ha a másik szerződő fél valamely más állam vagy annak szerve;
b) a külföldi állam (külföldi állami szerv) és magyar állampolgárságú vagy belföldön lakóhellyel rendelkező természetes személy közötti munkaszerződésből vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból eredő jog vagy kötelezettség, feltéve, hogy a munkavégzés helye belföldön van, illetve utoljára belföldön volt; kivéve, ha a munkavállaló a munkáltató külföldi államnak állampolgára;
c) a külföldi állammal (külföldi állami szervvel) szemben élet, egészség, testi épség megsértése vagy dologi kár okozása címén támasztott igény, feltéve, hogy a károkozó esemény belföldön következett be, és a károsult annak időpontjában belföldön tartózkodott;
d) a külföldi állam (külföldi állami szerv) tulajdonában álló, vagy általa megszerezni kívánt belföldi ingatlanon fennálló dologi jogi hatályú jog;
e) a külföldi állam (külföldi állami szerv) belföldi székhelyű jogi személyben vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban fennálló tagsága, részesedése vagy érdekeltsége, illetőleg valamely abból eredő jog vagy kötelezettség;
f) a külföldi állam (külföldi állami szerv) belföldön megnyílt hagyatékkal kapcsolatos öröklési jogviszonya;
g) olyan belföldi iparjogvédelmi jog megadása, terjedelme, illetőleg megszűnése, amelynek jogosultja külföldi állam (külföldi állami szerv).
(2) A külföldi állammal szemben hozott marasztaló határozat alapján nem vezethető végrehajtás az állam belföldön fellelhető olyan vagyona terhére, amely az állam közhatalmi feladatainak ellátását, állami szerveinek működését szolgálja.
Boreczki Szabolcs (Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Magánjogi Főosztály, főosztályvezető-helyettes) az állami immunitás és a nemzetközi magánjogi szabályozás összefüggéseit vizsgáló tanulmányában a két nemzetközi egyezmény és az Nmjtvr. rendelkezéseinek [Nmjtvr. 62/A. § c) pont, Nmjtvr. 62/C. § c) pont, Nmjtvr. 62/E. § (1) bekezdés] tartalmi összevetése alapján megállapította, hogy az Nmjtvr. mindkét egyezményhez képest szűkebb körben ismeri el az immunitás alóli kivételeket, így nem szerepelnek azok között az állam magánjogi tevékenységét végző ügynökség működésével kapcsolatos jogviták, választottbíráskodáshoz kapcsolódó rendes bíróság előtti jogviták, a trustba tartozó vagy fizetésképtelenséggel érintett vagyon kezelése, hajó üzemeltetése sem. Hangsúlyozta továbbá, hogy nem tartalmaz az Nmjtvr. az immunitásról való lemondás módjaira (kifejezett lemondás[12], az eljárásban való részvétel[13] vagy a viszontkereset[14]) vonatkozó rendelkezéseket sem.[15]
Tekintettel arra, hogy az Nmjtvr. nem tartalmaz rendelkezéseket az immunitásról való lemondás módjára sem a joghatóság alóli mentesség, sem a végrehajtás alóli mentesség körében, az Nmjtvr. 62/C. § c) pontjának és az Nmjtvr. 62/E. § (2) bekezdéseinek értelmezése során figyelemmel kell lenni az 1961. évi bécsi szerződés, az ET államimmunitási egyezmény és az ENSZ államimmunitási egyezmény rendelkezéseire is. Sőt azokkal ellentétesen semmiképpen nem értelmezhetők az Nmjtvr. hivatkozott rendelkezései.
A Kizárólagos joghatóság cím alatt az Nmjtvr. 62/A. § i) pontja kimondta, hogy kizárólag magyar bíróság vagy hatóság járhat el belföldi végrehajtást érintő eljárásban. A kizárólagos joghatóság körébe tartozó ügyekben - az ügynek az állam jogrendszeréhez való szoros kapcsolódása miatt - az állam kizárólag a maga szervei számára tartja fent az eljárás jogát. Az előző pontokban kifejtettekre tekintettel ebből azonban nem következik, hogy a külföldi állam belföldi vagyonára vezetett végrehajtási eljárásban is eljárhat magyar bíróság.
A Kizárt joghatóság cím alatt az Nmjtvr. 62/C. § c) pontja akként rendelkezett, hogy nem járhat el magyar bíróság vagy hatóság "a külföldi állam vagy külföldi állami szerv elleni eljárásban, kivéve, ha a külföldi állam a mentességről kifejezetten lemondott, avagy ha az eljárás tárgyát a
- 853/854 -
külföldi államnak vagy külföldi állami szervnek az Nmjtvr. 62/E. § (1) bekezdésében meghatározott polgári jogviszonya képezi". Szintén a Kizárt joghatóság cím alatt az Nmjtvr. 62/E. § (2) bekezdése pedig kimondta, hogy "a külföldi állammal szemben hozott marasztaló határozat alapján nem vezethető végrehajtás az állam belföldön fellelhető olyan vagyona terhére, amely az állam közhatalmi feladatainak ellátását, állami szerveinek működését szolgálja".
Bár a joghatóság alóli és a végrehajtás alóli mentesség a külföldi államot megillető eljárási mentesség külön formái, az Nmjtvr. a Kizárt joghatóság cím alatt szabályozta nemcsak a joghatóság alóli mentességet, hanem a végrehajtás alóli mentességet is. Ez magyarázható azzal, hogy a külföldi államot a nemzetközi jog alapján megillető végrehajtás alóli mentesség egyúttal kizárja azt is, hogy magyar bíróság a külföldi állammal szemben eljárjon, ilyenkor a joghatóság tehát nemzetközi magánjogi értelemben is kizárt lesz. A kizárt joghatóság esetei közé tartozó ügyekben való eljárást pedig az állam kifejezetten tiltja a bíróságainak.[16] Mindezekből az következik, hogy Nmjtvr. 62/A. § i) pontja szerinti kizárólagos joghatósági szabály más kizárt joghatósági okkal [Nmjtvr. 62/C. § c) pont, Nmjtvr. 62/E. § (2) bekezdés] való ütközése esetén ez utóbbi élvez elsőbbséget.
Az Országos Bírósági Hivatal elnöke által megküldött határozatok alapján az Nmjtvr. hatálya alatti jogalkalmazási gyakorlat (részletesebben lásd a II. pontban) a következőképpen összegezhető. A külföldi államot megillető végrehajtás alóli mentesség kérdését a bíróságok vagy nem vizsgálják, vagy aszerint ítélik meg, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló peres vagy nem peres eljárásban eljárhatott-e hazai fórum, és nincsenek tekintettel a fent hivatkozott, a nemzetközi egyezményekből és a nemzetközi szokásjogból következő, szükségszerűen érvényesülést kívánó két fontos elvre:
- A joghatóság alóli mentességről való lemondás nem jelenti egyben a végrehajtás alóli mentességről való lemondást is.
- A külföldi államot megillető végrehajtás alóli mentesség fennállásakor a végrehajtás csak a külföldi állam kifejezett lemondása esetén rendelhető el.
Az 1-4. pontokban kifejtettekre tekintettel, a végrehajtási eljárásban a bíróságoknak minden esetben vizsgálniuk kell, hogy a külföldi állam belföldön fekvő vagyonára a végrehajtás elrendelhető-e, és ha igen, milyen körben. A végrehajtási eljárásokban a bíróságoknak a következő esetkörökkel kell számolniuk:
1. A külföldi állam a végrehajtás alóli mentességéről nem mond le.
2. A külföldi állam a végrehajtás alóli mentességéről lemond.
3. Végrehajtás elrendelése a külföldi államnak az Nmjtvr. 62/E. § (1) bekezdése szerinti végrehajtás alól mentes vagyona körébe nem tartozó vagyonára.
Ad 1) A külföldi állam a végrehajtás alóli mentességéről nem mond le
A valamennyi hivatkozott nemzetközi jogforrásban megjelenő, a joghatóság és a végrehajtás alóli mentességről való lemondás elválasztását rögzítő szabályozásból az következik, hogy a külföldi államot megillető végrehajtás alóli mentesség fennállása esetén a külföldi állam kifejezett lemondó nyilatkozata hiányában nem rendelhető el a végrehajtás.
Ha a végrehajtás alapjául szolgáló peres vagy nem peres eljárásban az eljárás tárgyát a külföldi államnak az Nmjtvr. 62/E. § (1) bekezdésében meghatározott polgári jogi jogviszonya képezte, akkor a magyar bíróság a végrehajtási eljárásban is eljárhat az Nmjtvr. 62/A. § i) pontja és a 62/C. § c) pontja alapján, de az Nmjtvr. 62/E. § (2) bekezdése szerinti vagyonra nem rendelhet el végrehajtást. A Külgazdasági és Külügyminisztérium tájékoztatása szerint az általános nemzetközi jogi megítélés alapján e körbe tartozik a nagykövetség bankszámlája is.
Ha a végrehajtás alapjául szolgáló peres vagy nem peres eljárásban az eljárás tárgyát a külföldi államnak nem az Nmjtvr. 62/E. § (1) bekezdésében meghatározott polgári jogi jogviszonya képezte, de a külföldi állam mentességéről való kifejezett lemondása okán (pl. joghatósági kikötés alapította meg a joghatóságot, vagy a külföldi állam az eljárásban érdemben perbe bocsátkozott) magyar bíróság eljárhatott, és a külföldi állammal szemben marasztaló határozatot hozott, a joghatóság alóli mentességről való lemondás nem értelmezhető kiterjesztően, a külföldi államot megillető végrehajtás alóli mentesség továbbra is fennáll.
Ad 2) A külföldi állam a végrehajtás alóli mentességéről lemond
Mégis eljárhat magyar bíróság, ha a külföldi állam a mentességéről kifejezetten lemondott. Az állam a mentességéről való lemondásával ugyanis épp ahhoz járul hozzá, hogy egy más állam bírósága eljárjon vele szemben.
Az Nmjtvr. 62/E. § (2) bekezdését a hivatkozott államimmunitási egyezményekre és a nemzetközi szokásjog szabályaira tekintettel úgy megfelelő értelmezni, hogy az Nmjtvr. 62. § (2) bekezdése szerinti vagyonra (és e körbe tartozik a bankszámla is) elrendelhető a végrehajtás, ha a külföldi állam a végrehajtás alóli mentességéről való lemondásával ehhez kifejezetten hozzájárult. Ha a végrehajtás alapjául szolgáló peres vagy nem peres eljárásban az eljárás tárgyát a külföldi államnak nem az Nmjtvr. 62/E. § (1) bekezdésében meghatározott polgári jogi jogviszonya képezte, akkor a végrehajtás a külföldi állam belföldi vagyonára csak a külföldi államnak a végrehajtás alóli mentességéről való kifejezett lemondó nyilatkozata estén rendelhető el. Ez következik ugyanis a fent hivatkozott nemzetközi jogforrásokban megjelenő, a joghatóság alóli és a végrehajtás alóli mentességről való lemondás elválasztását rögzítő elvből.
A bíróságnak a végrehajtás elrendelése előtt meg kell ezért nyilatkoztatnia a külföldi államot, hogy lemond-e a mentességéről. Fel kell hívnia egyúttal a külföldi államot arra is, hogy a lemondása esetére jelölje meg, mely vagyontárgyaira (ha bankszámlára, akkor milyen összegben) engedi a végrehajtás elrendelését, illetve, hogy el kíván-e különíteni valamilyen vagyontárgyat az adott követelés kielégítésére. Már a végrehajtás alapjául szol-
- 854/855 -
gáló peres vagy nem peres eljárásban is meg lehet nyilatkoztatni a külföldi államot arról, hogy a külföldi állammal szemben hozott marasztaló határozat esetére lemond-e a végrehajtás alóli mentességéről. A külföldi állam e tárgyú nyilatkozatának elmaradása nyilvánvalóan nem akadálya a polgári peres vagy nem peres eljárás lefolytatásának. Ez esetben a külföldi állammal szemben hozott marasztaló határozat esetére induló végrehajtási eljárásban a végrehajtás elrendelése előtt kell a fentiek szerinti módon a külföldi államot a nyilatkozattételre felhívni.
Ha tehát a külföldi állam a végrehajtás alóli mentességéről lemondott, el lehet rendelni a végrehajtást az állam közhatalmi feladatainak ellátását, állami szerveinek működését szolgáló vagyonára.
Ad 3) Végrehajtás elrendelése a külföldi államnak az Nmjtvr. 62/E. § (1) bekezdése szerinti végrehajtás alól mentes vagyona körébe nem tartozó vagyonára
Nem tartozik az Nmjtvr. 62/E. § (2) bekezdése szerinti végrehajtás alól mentes vagyon körébe az állam ún. vállalkozói vagyona, a végrehajtás ezért erre a vagyonra elrendelhető. Az ENSZ államimmunitási egyezmény 19. cikkének c) pontja[17] ezt a külföldi államnak "a nem kereskedelmi jellegű kormányzati tevékenységen kívüli célra szolgáló vagyona"-ként nevesíti. Ilyen kifejezett rendelkezést tartalmaz már az Nmjtv. 85. § (3) bekezdés c) pontja[18] is. Bár az Nmjtvr. 2000. évi módosításában szerepet játszó ET államimmunitási egyezményben nincs ilyen kifejezett rendelkezés, az Nmjtvr. 62/E. § (2) bekezdésével összhangban áll egy olyan értelmezés, hogy magyar bíróság végrehajtást rendelhet el a külföldi államnak a "nem kereskedelmi jellegű kormányzati tevékenységen kívüli célra szolgáló vagyonára" is.
Az Nmjtvr. hatálya alá tartozó jogviszonyokban a jogalkotó az Nmjtvr. X. Fejezetében rögzített eljárásjogi rendelkezések alkalmazását írta elő. Az általános szabályok között az Nmjtvr. 63. §-a kimondta, hogy a magyar bíróság eljárására - ha ez a törvényerejű rendelet másként nem rendelkezik - a magyar jog az irányadó. A külföldi állammal szemben indult végrehajtás esetén tehát a végrehajtási eljárásra a magyar jog az irányadó.
A végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 2018. január 1. napja előtt hatályos állapota szerinti 9. §-a azt mondta ki, hogy azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket ez a törvény külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952. évi Pp.) megfelelően irányadók. Ebből következően, mivel a Vht. a joghatóság vizsgálatára önálló rendelkezéseket nem tartalmazott, az 1952. évi Pp. 130. § (1) bekezdésének a) pontja és a 157. § a) pontja értelmében a bíróság a joghatóságát a végrehajtási eljárás során mindvégig hivatalból kell hogy vizsgálja. A külföldi állammal szembeni eljárásban a bíróság a joghatóságát vagy annak hiányát az Nmjtvr. fenti rendelkezései alapján állapítja meg.
A bírósági végrehajtási eljárásban a bíróság a végrehajtható okiratot a végrehajtást kérő kérelmére állítja ki [Vht. 12. § (1) bekezdés.] A külföldi állam adóssal szemben előterjesztett végrehajtási kérelem elbírálásakor a bírósának vizsgálni kell tehát, hogy a külföldi államot megillető mentesség esete fennáll-e.
A külföldi államot megillető végrehajtás alóli mentesség fennállása esetén a bíróságnak meg kell tagadnia a végrehajtási lap kiállítását [Vht. 19. § (1) bekezdés], mert annak kiállítása az Nmjtvr.-be ütközne, illetve sértené egyúttal a külföldi állam immunitását. Az előzőekkel egyezően a bíróság az Nmjtvr.-be ütköző módon nem láthatja el végrehajtási záradékkal a Vht. 22-23. §-okban felsorolt okiratok egyikét sem, mivel a Vht. 20. § (2) bekezdése kimondja, hogy a végrehajtási záradékra megfelelően alkalmazni kell a végrehajtási lapra vonatkozó rendelkezéseket. A fentieket megfelelően kell alkalmazni továbbá a végrehajtható okiratok közül a bírósági átutalási végzésre is. A végrehajtási lap kiállítására, illetve a végrehajtási záradékolásra jogosult bíróság nem hozhat a Vht. 80. § (1) bekezdése szerinti átutalási végzést a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, a külföldi állam rendelkezése alatt álló összeg végrehajtás alá vonására az Nmjtvr.-be ütköző módon. A Vht. 79/A. § (1) bekezdésben rögzített, "az adóst megillető pénzösszeg teljes összegben végrehajtás alá vonható" fordulattól eltérően tehát nem vonható végrehajtás alá a külföldi állam pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt vagyona az Nmjtvr.-be ütköző módon.
A végrehajtás foganatosítására nem kerülhet sor, ha a végrehajtás elrendelése a törvény megsértésével [Vht. 12. § (2) bekezdés] történt. Ha a bíróság a külföldi államot megillető végrehajtás alóli mentesség fennállása ellenére rendelte el a végrehajtást, és ezt később maga észleli vagy tudomására jut például a végrehajtó, a pénzforgalmi szolgáltató közlése vagy a Külgazdasági és Külügyminisztérium jelzése nyomán, a végrehajtás foganatosítására nem kerülhet sor. Ilyen esetben a Vht. 211. §-ában foglaltak szerint vissza kell vonni a végrehajtási lapot, illetve törölni kell a végrehajtási záradékot, valamint vissza kell vonni a Vht. 80. § (1) bekezdése szerinti átutalási végzést. Ez iránt a bíróságnak hivatalból kell intézkednie, nem hivatkozhat arra, hogy a külföldi állam nem fellebbezett a végrehajtást elrendelő intézkedésével szemben [Vht. 9. §, Vht. 12. § (2) bekezdése, Vht. 211. §].
A Magyarországon működő külképviseletek bankszámlájára vezetett végrehajtások tekintetében a Kúria rendelkezésére álló ítélkezési gyakorlat alapján az a megállapítás tehető, hogy a magyar bíróságok több ízben hoztak a külföldi államok nemzetközi jogi mentességét sértő határozatokat. Ezek a határozatok ellentétesek mind a magyar tételes jogi szabályokkal, mind a nemzetközi szerződésekkel és a diplomáciai szokásokkal, és nagymértékben rontják Magyarország nemzetközi megítélését, nemzetközi és diplomáciai kapcsolatait.
- 855/856 -
A megismert ügyekben kivétel nélkül az történt, hogy a külföldi állammal szembeni végrehajtási eljárásokban a külföldi állam lemondó nyilatkozata nélkül került sor a végrehajtás elrendelésére. Az eljáró bíróságok az Nmjtvr.-be ütköző módon
- a külföldi állammal szemben a végrehajtást a külföldi állam belföldön "bárhol fellelhető összes vagyontárgyra"-ra rendelték el, vagy
- olyan átutalási végzést hoztak, amely "kizárólag a pénzforgalmi szolgáltató által kezelt és az adós rendelkezésére alatt álló összeg"-re rendelte el a végrehajtást.
Ezzel szemben, a külföldi államot megillető végrehajtás alóli mentesség fennállása esetén a külföldi állam mentességéről való lemondó kifejezett nyilatkozata hiányában a bíróságnak meg kell tagadnia a végrehajtás elrendelését a külföldi állam belföldön fellelhető olyan vagyona terhére, amely az állam közhatalmi feladatainak ellátását, állami szerveinek működését szolgálja [Vht. 19. § (1) bekezdés, Vht. 20. § (2) bekezdés, Vht. 80. § (1) bekezdés].
A megismert ügyek többségében a végrehajtás elrendelését követően a végrehajtó, a pénzforgalmi szolgáltató közlése vagy a Külgazdasági és Külügyminisztérium jelzése nyomán a bíróság tudomására jutott a külföldi államot megillető diplomácia mentesség és a végrehajtás foganatosítására (vagy az esetlegesen már megkezdett foganatosítási cselekmények befejezésére) végül nem került sor.
Ha tehát a bíróság a külföldi államot megillető végrehajtás alóli mentesség fennállása ellenére elrendelte a végrehajtást, de ezt később maga észleli vagy más módon az a tudomására jut, hivatalból köteles a Vht. 211. §-ában foglaltak szerint visszavonni a végrehajtási lapot, illetve törölni a végrehajtási záradékot, valamint visszavonni a Vht. 80. § (1) bekezdése szerinti átutalási végzést.
Ismert azonban olyan eset is, amikor a külföldi állam Magyarországon működő külképviseletének az Nmjtvr. 62/E. § (2) bekezdése szerinti vagyona terhére a végrehajtás foganatosítására is sor került. Az ügyről adott tájékoztató szerint az eljáró bíróság határozatában azt az álláspontját fejtette ki, hogy az Nmjtvr. 62/E. §-ának - az 1961. évi bécsi szerződés 32. cikkének 4. pontjára figyelemmel is történő - értelmezéséből nem következik, hogy a külföldi államot a végrehajtási eljárásban mentesség illetné meg, és hogy lemondás hiányában a külföldi állammal szemben nem lehet végrehajtási eljárást folytatni.
Az eljáró bíróság - az előzőekben kifejtettekből következően téves - álláspontjának lényege tehát, hogy mivel az Nmjtvr. 62/C. § c) pontja alapján felhívott 62/E. § (1) bekezdés a) pontjára tekintettel volt joghatósága a magyar bíróságnak eljárnia a külföldi állammal szemben a végrehajtás alapjául szolgáló peres eljárásban, amely eljárásban az eljárás tárgyára tekintettel a külföldi államnak a mentességről kifejezetten lemondania se kellett, a külföldi államot ezért a végrehajtási eljárásban sem illeti meg a mentesség, a külföldi állammal szemben tehát folytatható végrehajtási eljárás.
Egy másik ügyben pedig a valamennyi nemzetközi jogforrásban megjelenő, a joghatóságot és a végrehajtást érintő lemondás elválasztását rögzítő elvet sértően járt el a magyar bíróság akkor, amikor a külföldi állam magyarországi nagykövetsége és egy magyar cég által kötött vállalkozási szerződésbe foglalt joghatósági megállapodást nemcsak a joghatóság alóli mentességről való lemondásnak, hanem egyben a végrehajtás alóli mentességről való lemondásnak is tekintette, így a nagykövetség hazai banknál vezetett számlájának terhére elrendelték a végrehajtást.
Az I. pontban részletesen kifejtettek szerint a konkrét ügyekben hozott határozatok sértették a külföldi állam nemzetközi jogon alapuló mentességét. Az 1961. évi bécsi szerződésre és az Alaptörvény Q) cikkének (3) bekezdésére tekintettel a nemzetközi szokásjog szabályai alapján az Nmjtvr. 62/E. § (2) bekezdésének rendelkezéseit csak úgy lehet értelmezni, hogy a külföldi államot marasztaló határozat esetén a külföldi államnak az Nmjtvr. 62/E. § (2) bekezdése szerinti vagyonára a mentességéről való kifejezett lemondó nyilatkozata hiányában a végrehajtást nem lehet lefolytatni.
A megismert ügyek között volt olyan, ahol a külföldi állam fellebbezésének hiánya miatt állapította meg a bíróság az átutalási végzés jogerőre emelkedését és végrehajthatóságát még abban az esetben, amikor az adós bankszámláját kezelő pénzintézet maga jelezte az eljárás során a bíróságnak, hogy nem került benyújtásra a diplomáciai mentességről való lemondás. Az adós szóbeli jegyzéke alapján végül a Külügyminisztérium élt jelzéssel a bíróság felé, és a bíróság csak ekkor szüntette meg a végrehajtási eljárást.
Téves álláspont a végrehajtási eljárásban az arra való hivatkozás a bíróságok részéről, hogy ha a külföldi állam nem élt a jogorvoslati jogával, nincs helye a végrehajtási lap, illetve az átutalási végzés visszavonásának, a végrehajtási záradék törlésének. A bíróság a joghatóságát és a végrehajtás elrendelésének törvényi feltételeit hivatalból vizsgálja [Vht. 9. §, Vht. 19. § (1) bekezdés, Vht. 20. § (2) bekezdés, Vht. 80. § (1) bekezdés, 1952. évi Pp. 157. § a) pont, 1952. évi Pp. 130. § (1) bekezdés a) pont, Nmjtvr. 62/C. § c) pont, 62/E. § (2) bekezdés].
Az ilyen jogalkalmazói döntésnek az a következménye, hogy az érintett külföldi államok a bíróságok, illetve a végrehajtó cselekményével szemben a nagykövetségeik útján tiltakoznak a Külgazdasági és Külügyminisztériumnál diplomáciai jegyzék átadásával. A külföldi államok a magyar bíróságok nemzetközi jogot sértő eljárása miatt fordulnak a nagykövetségeik útján a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz.
Az Igazságügyi Minisztérium és a Külgazdasági és Külügyminisztérium tájékoztatása szerint az immunitással kapcsolatban leggyakrabban megjelenő problémakör a gyakorlatban a külföldi államnak történő kézbesítés (milyen módon lehet az állam részére kézbesíteni, és az állam
- 856/857 -
melyik szervének lehet és kell kézbesíteni). Ismertek olyan esetek, amikor a bíróság közvetlenül postai úton az érintett állam magyarországi nagykövetségének kézbesített, kizárólag magyar nyelvű iratokat. A helytelen kézbesítési gyakorlat egyik okaként azonosítható, hogy a külképviseletek jogalanyiságának megítélése nehézséget okoz a gyakorlatban, illetve hogy a bíróságok a külképviseletet automatikusan jogosultnak tekintik a külföldi állam perben történő képviseletére.
a) A külképviseletek (nagykövetségek) jogalanyiságának a kérdése
Az általános nemzetközi jogi megítélés szerint a nagykövetségeknek az államtól elkülönült jogalanyisága nincs, tevékenységük így az államnak tudható be.[19] Ez megerősítést nyert az ENSZ államimmunitási egyezmény 2. cikkének értelmező rendelkezésében is [1. bekezdés (b) pont], amely az állam közhatalmat gyakorló valamennyi szervét az állam fogalma alá sorolja az egyezmény alkalmazása szempontjából (kifejezetten így rendelkezik már az Nmjtv. 82. §-a). A külképviselet (nagykövetség) ekként a küldő államtól elkülönülő, önálló jogalanyisággal nem rendelkezik, így immunitása is az állam immunitására vonatkozó szabályok szerint ítélendő meg.
b) Az állam képviselete a külföldi állammal szembeni eljárásokban
A külföldi államot érintő eljárásokban mindig felmerülő kérdés, hogy ki jogosult az állam képviseletére. Az Nmjtvr. hatálya alatt jelen volt a gyakorlatban olyan megközelítés, amely a külképviseletet automatikusan az állam perben történő képviseletére jogosultnak tekintette, holott e tekintetben is a külföldi állam belső joga (személyes joga) irányadó.[20]
c) A bírósági iratok külföldi államnak történő kézbesítésére vonatkozó hazai gyakorlat nincs összhangban a külföldi államot megillető mentességgel
A 2018. január 1. napját megelőzően indult eljárásokban az 1952. évi Pp.-nek a külföldre történő kézbesítésről szóló 100. § (1) bekezdése értelmében a külföldön kézbesítendő iratot intézkedés végett az igazságügyért felelős miniszterhez kell felterjeszteni, kivéve ha a magyar állam által kötött nemzetközi megállapodás másként nem rendelkezik.
A nemzetközi szerződések között kell számon tartani a kétoldalú jogsegélyegyezmények mellett a 2005. évi XXXVI. törvénnyel kihirdetett, a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldön történő kézbesítéséről szóló, Hágában, 1965. november 15. napján kelt egyezményt (a továbbiakban: 1965. évi hágai kézbesítési egyezmény). Magyarország központi hatóságként az Igazságügyi Minisztériumot jelölte ki, a közvetlen kézbesítést pedig a csatlakozáskor tett nyilatkozatával kizárta (2005. évi XXXVI. törvény 3. §). Miután az Európai Unió tagállamaiba (Dániát kivéve) történő kézbesítést a Tanács 1393/2007/EK rendelete[21] szabályozza, az egyezmény Magyarország számára olyan szerződő államok vonatkozásában teszi lehetővé a hivatalos iratok kézbesítését, amely államok vonatkozásában a 1393/2007/EK rendelet nem alkalmazható.[22]
Az 1965. évi hágai kézbesítési egyezmény 5. és 7. cikkei alapján megállapítható, hogy már magát az 1965. évi hágai kézbesítési egyezményt is sérti a magyar bíróságok azon kézbesítési gyakorlata, amely az egyezmény Részes Államaiba iratokat magyar nyelven közvetlenül a külföldi állam Magyarországon működő külképviseletére kézbesít. A nem szabályszerű kézbesítés jogkövetkezményeire az 1965. évi hágai kézbesítési egyezmény 15., illetve 16. cikke tartalmaz rendelkezéseket. A 14. cikk pedig kimondja, hogy a kézbesítendő bírósági iratok továbbítása során felmerülő nehézségeket diplomáciai úton kell rendezni.
A külföldi félnek történő kézbesítés sajátos megítélés alá tartozó este, ha a külföldi fél egy külföldi állam. Az Nmjtvr. jogsegélyt rendező fejezete nem tartalmaz külön rendelkezést a külföldi államnak történő kézbesítésre. Mind a két államimmunitási egyezmény szabályozza a külföldi államnak történő kézbesítést, de Magyarország egyik egyezménynek sem részese. Az Igazságügyi Minisztérium hosszabb időn keresztül azt a gyakorlatot folytatta, hogy a bíróság által megküldött iratokat a Külügyminisztériumnak továbbította, amely azután az iratokat a külföldi állam nagykövetségének jegyzék mellett adta át. Az utóbbi években az Igazságügyi Minisztérium gyakorlata már az ENSZ államimmunitási egyezmény szerinti megoldásokat követi, amennyiben elsődlegesen az érintett állammal hatályos nemzetközi egyezmény alapján, ennek hiányában diplomáciai úton a külföldi állam külügyminisztériumának kísérlik meg kézbesítést.[23]
Boreczki Szabolcs (Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Magánjogi Főosztály, főosztályvezető-helyettes) az állami immunitás és a nemzetközi magánjogi szabályozás összefüggéseit vizsgáló tanulmányában összefoglalta a két államimmunitási egyezménynek a külföldi államnak történő kézbesítésére irányadó szabályait is:
1. Az ET államimmunitási egyezmény 16. cikke szól a kézbesítés szabályairól. A 16. cikk alatti rendelkezések esetében lényeges különbség az ENSZ-egyezményhez képest, hogy csak a diplomáciai úton a külügyminisztérium útján történő kézbesítést fogadja el, illetve egy legalább két hónapos felkészülést biztosít az államnak. A 16. cikk 7. pontja tartalmaz rendelkezést a mulasztási ítélet meghozatalának feltételeire is. A 17. cikk a perköltségbiztosíték megkövetelhetőségét, míg a 18. cikk a kényszerítő eszközök alkalmazhatóságát zárja ki az állammal szemben. A 19. cikk perfüggőségi szabályt tartalmaz.
2. Az ENSZ államimmunitási egyezmény 22. cikke szabályozza az államnak történő kézbesítést, és eszerint a kézbesítésre sor kerülhet akár az érintett államok közötti, a kézbesítést szabályozó nemzetközi egyezmény alapján, akár diplomáciai úton az érintett állam külügyminisztériumának történő továbbítással. A 22. cikk szól a kézbesítendő okiratok fordításának szükségességéről. Az egyezmény 23. cikke a mulasztási ítélet meghozatalának feltételeit állapítja meg, illetve megtámadásának határidejére vonatkozóan is tartalmaz rendelkezést. Az egyezmény 25. cikke az eljárási bírságok (és más hasonló eszközök), illetve perköltségbiztosíték alkalmazásának lehetőségét zárja ki az állammal szemben.
Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy a nemzetkö-
- 857/858 -
zi egyezményekre és a nemzetközi szokásjogra tekintettel megalapozottan fordultak a külföldi államok nagykövetségeik útján a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz és nyújtottak át diplomáciai jegyzéket a magyar bíróságok nemzetközi jogot sértő kézbesítési gyakorlata miatt.
A fentiekre tekintettel, az Nmjtvr. 62/C. § c) pontjának és az Nmjtvr. 62/E. § (1)-(2) bekezdésének alkalmazásával felmerülő értelmezési kérdésekre a következő választ kell adni.
1. Az 1961. évi bécsi szerződésre és az Alaptörvény Q) cikkének (3) bekezdésére tekintettel a nemzetközi szokásjog alapján az Nmjtvr. 62/C. § c) pontjának és az Nmjtvr. 62/E. § (2) bekezdésének rendelkezéseit csak a következők szerint lehet értelmezni:
- A joghatóság alóli mentességről való lemondás nem jelenti egyben a végrehajtás alóli mentességről való lemondást is.
- A külföldi államot megillető végrehajtás alóli mentesség fennállásakor a végrehajtás csak a külföldi állam kifejezett lemondása esetén rendelhető el.
2. A hivatkozott nemzetközi jogforrásokban (az 1961. évi bécsi egyezmény, az ET államimmunitási egyezmény, az ENSZ államimmunitási egyezmény) megjelenő, a joghatóság alóli és a végrehajtás alóli mentességről való lemondás elválasztását rögzítő elvből az következik, hogy a külföldi államot megillető végrehajtás alóli mentesség fennállása esetén a külföldi állam kifejezett lemondó nyilatkozata hiányában nem rendelhető el a végrehajtás.
Ha a végrehajtás alapjául szolgáló peres vagy nem peres eljárásban az eljárás tárgyát a külföldi államnak az Nmjtvr. 62/E. § (1) bekezdésében meghatározott polgári jogi jogviszonya képezte, akkor magyar bíróság a végrehajtási eljárásban is eljárhat az Nmjtvr. 62/A. § i) pontja és a 62/C. § c) pontja alapján, de az Nmjtvr. 62/E. § (2) bekezdése szerinti vagyonra (és e körbe tartozik a bankszámla is) nem rendelhet el végrehajtást.
Ha a végrehajtás alapjául szolgáló peres vagy nem peres eljárásban az eljárás tárgyát a külföldi államnak vagy külföldi állami szervnek nem az Nmjtvr. 62/E. § (1) bekezdésében meghatározott polgári jogi jogviszonya képezte, de a külföldi állam mentességéről való kifejezett lemondása okán (pl. joghatósági kikötés alapította meg a joghatóságot, vagy az eljárásban érdemben perbe bocsátkozott) magyar bíróság eljárhatott, és a külföldi állammal szemben marasztaló határozatot hozott, a joghatóság alóli mentességről való lemondás nem értelmezhető kiterjesztően, a külföldi államot megillető végrehajtás alóli mentesség továbbra is fennáll.
3. A külföldi államot megillető végrehajtás alóli mentesség fennállása esetén a külföldi állam mentességéről való lemondó nyilatkozata hiányában a magyar bíróságnak meg kell tagadnia a végrehajtás elrendelését a külföldi állam belföldön fellelhető olyan vagyona terhére, amely az állam közhatalmi feladatainak ellátását, állami szerveinek működését szolgálja [Vht. 19. § (1) bekezdés, Vht. 20. § (2) bekezdés, Vht. 80. § (1) bekezdés].
Ha a bíróság a külföldi államot megillető végrehajtás alóli mentesség fennállása ellenére elrendelte a végrehajtást, de ezt később maga észleli vagy más módon tudomására jut, hivatalból köteles a Vht. 211. §-ában foglaltak szerint visszavonni a végrehajtási lapot, illetve törölni a végrehajtási záradékot, valamint visszavonni a Vht. 80. § (1) bekezdése szerinti átutalási végzést.
Téves álláspont, hogy ha a külföldi állam nem élt a jogorvoslati jogával, nincs helye a végrehajtási lap, illetve az átutalási végzés visszavonásának, a végrehajtási záradék törlésének. A bíróság a joghatóságát és a végrehajtás elrendelésének törvényi feltételeit hivatalból vizsgálja (Vht. 9. §, Vht. 19. § (1) bekezdés, Vht. 20. § (2) bekezdés, Vht. 80. § (1) bekezdés, 1952. évi Pp. 157. § a) pont, 1952. évi Pp. 130. § (1) bekezdés a) pont, Nmjtvr. 62/C. § c) pont, 62/E. § (2) bekezdés].
4. Az Nmjtvr. 62/E. § (2) bekezdését a hivatkozott államimmunitási egyezményekre és a nemzetközi szokásjogra tekintettel úgy megfelelő értelmezni, hogy az Nmjtvr. 62. § (2) bekezdés szerinti vagyonra (és e körbe tartozik a bankszámla is) mégis elrendelhető a végrehajtás, ha a külföldi állam a végrehajtás alóli mentességéről való lemondásával ehhez kifejezetten hozzájárult.
Ha a végrehajtás alapjául szolgáló peres vagy nem peres eljárásban az eljárás tárgyát a külföldi államnak nem az Nmjtvr. 62/E. § (1) bekezdésében meghatározott polgári jogi jogviszonya képezte, akkor a külföldi államnak csak a végrehajtás alóli mentességéről való kifejezett lemondó nyilatkozata estén rendelhető el a végrehajtás a külföldi állam belföldi vagyonára. Ez következik a nemzetközi jogforrásokban megjelenő, a joghatóság alóli és a végrehajtás alóli mentességről való lemondást egymástól elválasztó elvből.
5. A bíróságnak a végrehajtás elrendelése előtt meg kell nyilatkoztatnia a külföldi államot, hogy lemond-e a mentességéről. Fel kell hívnia egyúttal a külföldi államot arra is, hogy a lemondása esetére jelölje meg, mely vagyontárgyaira (ha bankszámlára, akkor milyen összegben) engedi a végrehajtás elrendelését, illetve, hogy el kíván-e különíteni valamilyen vagyontárgyat az adott követelés kielégítésére.
Már a végrehajtás alapjául szolgáló peres vagy nem peres eljárásban is meg lehet nyilatkoztatni a külföldi államot arról, hogy a külföldi állammal szemben hozott marasztaló határozat esetére lemond-e a végrehajtás alóli mentességéről. A külföldi állam e tárgyú nyilatkozatának elmaradása azonban nem akadálya a polgári peres vagy nem peres eljárás lefolytatásának. Ez esetben a külföldi állammal szemben hozott marasztaló határozat esetére induló végrehajtási eljárásban a végrehajtás elrendelése előtt kell a fentiek szerinti módon a külföldi államot a nyilatkozattételre felhívni.
A külképviseletet automatikusan nem lehet az állam perben történő képviseletére jogosultnak tekinteni, e tekintetben a külföldi állam belső joga (személyes joga) irányadó.
6. A külképviselet (nagykövetség) a külföldi államtól elkülönülő, önálló jogalanyisággal nem rendelkezik, így immunitása is az állam immunitására vonatkozó szabályok szerint ítélendő meg. Helytelen ezért az olyan kézbesítési gyakorlat, amikor a bíróság közvetlenül postai úton az érintett állam magyarországi nagykövetségének kézbesít, kizárólag magyar nyelvű iratokat. ■
JEGYZETEK
[1] 36/2014. (XII. 18.) AB határozat [31] pont, Boreczki Szabolcs: Az immunitás és a nemzetközi magánjogi szabályozás összefüggései. Fontes Iuris, 2015/3-4. sz. 82-83. o.
[2] Mádl Ferenc - Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2015. 457-458. o.
[3] A tankönyvi irodalomból lásd: Bruhács János: Nemzetközi jog II. Különös rész. Dialóg Campus, Budapest-Pécs, 2009. 264-266. o., Hoffmann Tamás: Az államimmunitás. In: Kardos Gábor - Lattmann Tamás (szerk.): Nemzetközi jog. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2015. 115-116. o., Kovács Péter: Nemzetközi közjog. Osiris Kiadó, Budapest, 2006. 224. o., Mádl Ferenc - Vékás Lajos: i. m. 183-184. o.
[4] https://www.coe.int/en/web/conventions/full-list/-/conventions/treaty/074
[5] https://treaties.un.org/Pages/ViewDetails.aspx?src=TREATY&mtdsg_no=III-13&chapter=3&clang=_en
[6] Lásd a 2000. évi CX. törvényt a joghatóságra és külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó egyes jogszabályok módosításáról
[7] Boreczki Szabolcs: i.m. 83. o.
[8] "A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját."
[9] Az Alkotmánybíróság a 22/2012. (V. 11.) AB határozat [40] bekezdéspontjában az Alaptörvény hatálybalépése előtti alkotmánybírósági gyakorlattal kapcsolatban a következőképpen foglalt állást: "[a]z Alkotmánybíróság az újabb ügyekben felhasználhatja azokat az érveket, amelyeket az Alaptörvény hatályba lépése előtt hozott korábbi határozata az akkor elbírált alkotmányjogi kérdéssel összefüggésben tartalmazott, feltéve, hogy az Alaptörvény konkrét - az előző Alkotmányban foglaltakkal azonos vagy hasonló tartalmú - rendelkezései és értelmezési szabályai alapján ez lehetséges."
[10] Lásd a joghatóságra és külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó egyes jogszabályok módosításáról szóló T/2928. számú törvényjavaslat indokolását, az 1. §-hoz fűzött indokolás 7. pontját.
[11] Boreczki Szabolcs: i. m. 83-84. o.
[12] ET államimmunitási egyezmény 2. cikke, ENSZ államimmunitási egyezmény 7. cikke.
[13] ET államimmunitási egyezmény 1. cikkének 1. pontja és 3. cikke, ENSZ államimmunitási egyezmény 8. cikke.
[14] ET államimmunitási egyezmény 1. cikkének 2. és 3. pontja, ENSZ államimmunitási egyezmény 9. cikke.
[15] Boreczki Szabolcs: i. m. 79. o.
[16] A kizárólagos és a kizárt joghatóságról lásd: Mádl Ferenc - Vékás Lajos: i. m. 476-479. o.
[17] "[i]t has been established that the property is specifically in use or intended for use by the State for other than government non-commercial purposes and is in the territory of the State of the forum, provided that postjudgment measures of constraint may only be taken against property that has a connection with the entity against which the proceeding was directed."
[18] Nmjtv. 85. § (3) A külföldi állam belföldön fekvő vagyonára nem vezethető végrehajtás, kivéve, ha
a) a külföldi állam ahhoz kifejezetten hozzájárult,
b) a külföldi állam a vagyont az adott követelés kielégítésére elkülönítette, vagy
c) a vagyon nem kereskedelmi jellegű kormányzati tevékenységen kívüli célra szolgál.
[19] BH 2009.252.I. A küldő állam nagykövetsége a fogadó államban a küldő állam képviseleti szerve, önálló jogi személyiséggel nem rendelkezik (1965. évi 22. tvr.-rel kihirdetett Bécsben 1961. április 18-án aláírt nemzetközi egyezmény 3. cikk 1. pont).
[20] Erre utal: Boreczki Szabolcs: i. m. 85. o
[21] Az Európai Parlament és a Tanács 1393/2007/EK rendelete (2007. november 13.) a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről (iratkézbesítés), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről.
[22] Az 1965. évi hágai kézbesítési egyezmény Részes Államai: https://www.hcch.net/en/instruments/conventions/status-table/?cid=17
[23] Erre utal: Boreczki Szabolcs: i. m. 86. o.
Visszaugrás
