Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

Greenville Cross QC: A közvádló döntsön, ne a politikus1 (MJ, 2011/12., 758-760. o.)

Amikor Nelson Mandela 2000-ben átvette a "Medal of Honour"-t a Nemzetközi Ügyész Egyesület legmagasabb elismerését, válaszbeszédében azt mondta, hogy a korszerű ügyész a nép ügyvédje, aki a közösséggel hatékony kapcsolatot épít ki. Kifejtette, hogy a közvádló köteles törvényesen, tisztességesen és hatékonyan üldözni a bűnt, s elvhűen, félelemtől, előítélettől és részrehajlástól mentesen eljárni.

Megbecsült hivatás a közvádlóé. A megbecsülés abban gyökerezik, hogy követelmény vele szemben az elfogulatlanság, és elvek által vezérelt döntéshozatal. A közvádló csak akkor lehet sikeres, ha kivívja és megőrzi a közösség bizalmát. Ennek biztosításához fel kell őt jogosítani arra, hogy függetlenül tevékenykedjen, a kormány pedig köteles ezt a függetlenséget óvni, és nem törekedhet annak megbéklyózására. Nicholas Cowdery QC, a Nemzetközi Ügyész Egyesület volt elnöke mondta, hogy "A közvádlói függetlenség az a szikla, amelyen e döntéshozatal épül."

A "common law" rendszerekben nem utolsósorban azért ismerik el általánosan annak a jelentőségét, hogy a közvádlói szervezet vezetője (a főközvádló) legyen független a kormánytól és álljon kívül a politikán, mert ez felel meg a hatalmi ágak megosztása követelményének, ez szolgálja a jog uralmát és a demokratikus értékeket. A függetlenség biztosítéka, hogy olyan döntést hozhat, amelyet igazságosnak tart, garantált a hivatali ideje és megfelelő a közvádlói tevékenység anyagi ellátottsága. Minthogy az Egyesült Nemzetek Szervezete által kibocsátott A közvádló szerepére vonatkozó irányelvek (1990) 13. cikkelye azt követeli, hogy a közvádló "védje a közérdeket" és "legyen tárgyilagos", a főközvádlónak valóban mentesnek kell lennie még az álcázott politikai befolyástól is, és ha fontos döntést kell hoznia, nem lesheti állandóan azt, hogy mit vár tőle a politikai főnök.

Az a fikció, hogy a kormány valamelyik tagja - nevezzék akár attorney general-nak, igazságügyi titkárnak vagy az igazságügyi miniszternek - képes egyidejűleg legitim módon betölteni a politikus és a közvádló szerepkörét, napjainkra széles körben hitelét vesztette, és sok helyen el is vetették már. A tapasztalatok e téren is - mint mindig - fontosak. Annak, hogy növeljük a közvádlói rendszer integritásába vetett bizalmat, egyik eszköze a vádhatósági döntésekbe való beavatkozás lehetetlenné tétele. Hongkongban ideje lenne már az igazságügyi titkári és a főközvádlói2 szerepkör olyan felülvizsgálatának, amely az utóbbi függetlenségének bővítésével járna. Jogállami követelmény, hogy a közvádló olyan független legyen, és diszkrecionális jogkörének gyakorlása során egyedi ügyekben az illetéktelen befolyásolás ellen ugyanolyan védelmet élvezzen, mint a bíró.

A gyarmati időkből származó rendszer, amelyben a titkár felügyeli a főközvádlót és beleszólhat a vádhatósági döntésekbe, nem tartható tovább és másutt is gátja a fejlődésnek. A közösség számára lehetővé kell tenni, hogy meggyőződjön: a közvádló döntései valóban tárgyilagosak, s nem külső nyomás hatására születtek. A vádhatósági eljárásnak kézzelfoghatóan mentesnek kell lennie a politikai felhangoktól, ám ez elérhetetlen, ha egy olyan politikus felügyeli, aki tagja a végrehajtótanácsnak és felelős a végrehajtó hatalom főnökének. Dönteni a vádemelésről lényegében kvázi-bírói ténykedést feltételez, amelyről másutt elismerik, hogy olyan főközvádlónak kell gyakorolnia, aki tökéletesen függetlennek tekinthető.

Az Ügyészek Nemzetközi Egyesülete által 1999-ben, a közvádlók számára kibocsátott "Standardok"3 21. cikkelye azt tartalmazza, hogy a közvádló diszkrecionális jogkörét "függetlenül és politikai beavatkozástól mentesen kell gyakorolni". Ezért számos "common law" igazságszolgáltatási területen történtek olyan intézkedések, amelyek rendeltetése a politikusok szerepének felszámolása vagy csökkentése a vádhatósági eljárásban. Angliában és Walesben ez a folyamat drámai volt, s ezt példának lehet tekinteni. Scotland baroness QC, a legutóbbi munkáspárti kormány attorney generalja, bátor döntésre szánta el magát: tartózkodik attól, hogy beleavatkozzon a vádemelési döntéshozatalba, és - mint mondta - "rendkívüli körülményektől eltekintve" a Királyi Vádhatósági Szolgálat igazgatója határoz a vádemelésről.

Az új rendelkezésekről szóló, 2009-ben kiadott jegyzőkönyv szerint az attorney general "az ügyek túlnyomó többségébe nem avatkozik bele", csak akkor, ha a törvény követeli az eljáráshoz a hozzájárulását, vagy az "a nemzetbiztonság védelme érdekében szükséges". A parlamenti felelősség miatt, továbbá a fellebbezések miatt és a kellő tájékozottság céljából ugyan a kényes ügyeket továbbra is meg kell beszélniük a főközvádlóval, de a jegyzőkönyv az attorney general-ra azt a kötelezettséget is rárója, hogy "biztosítsa azoknak a közvádlóknak a függetlenségét, akik egyedi ügyekben döntenek a vádemelés felől".

Írországban az 1874. évi Prosecution of Offences Act hozta létre a független főközvádlói tisztséget. A javaslat előterjesztője, a kormány parlamenti titkára, John Kelly TD, célként elsősorban annak biztosítását jelölte meg, hogy a közvádlói szervezet "ne csak pártatlan legyen, hanem annak is látsszon, és ne csak köteles legyen minden külső befolyástól mentes lenni, hanem ténylegesen így is működjék," másodsorban pedig, hogy "lehetővé tegye az attorney general számára elsődleges funkciói teljesítését; azt, hogy jogi kérdésekben tanácsokkal lássa el a kormányt és jogi véleményt adjon a kormányhivataloknak". Következésképpen mindazokat a hatásköröket, amelyeket korábban az attorney general gyakorolt, átruházták a közvád igazgatójára, aki úgy látja el teendőit, ahogyan szerinte az leginkább szolgálja a köz érdekét. E tisztség viselője "független minden más

-758/759-

testülettől és intézménytől, és döntéseit minden politikai és egyéb befolyástól mentesen" hozza.

Kanadában a Jogi Reformot Előkészítő Bizottság 1990-ben javasolta, hogy a közvádlók biztonságának növelése és a közvádlói szervezet politikai befolyástól való függetlensége érdekében hozzanak törvényt a közvád igazgatójának tisztségéről. Hosszas viták után ez a javaslat megvalósult, s 2006-ban a Director of Public Prosecution Act egy független szövetségi közvádlói szervezetet hozott létre. Eszerint a szövetségi főközvádló független módon gyakorolja feladatkörét, és döntéseinek befolyásolását illetően a lehetőségek korlátozottak. Ha az attorney general egy ügybe be akar avatkozni, ezt csak írásban teheti, s intézkedését a hivatalos lapban közzé kell tennie. Ez figyelmezteti a közönséget, és korlátozza a hatalmi helyzet érvényesítését. Új-Skóciában is törvénnyel létesítettek egy független közvádlói szervezetet. Erre a lökést egy olyan bírói tévedés szolgáltatta, amely egy ártatlan elítélésével járt, s ennek folytán egy Királyi Bizottság javasolta a közvádra vonatkozó előírások átalakítását. A vádemelésért való felelősséget a büntető jogszabályok és a tartományi statútumok az attorney general-ról átruházták a független főközvádlóra, aki évente köteles jelentést tenni a képviselőháznak, s akinek követnie kell az olyan utasításokat és irányelveket, amelyekről az attorney geneneral előzetesen tanácskozott vele, majd közzétett a hivatalos lapban, az attorney general kevésbé formális ajánlásainak azonban nincsen kötelező ereje.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére