Életének nyolcvanegyedik évében, türelemmel viselt, hosszantartó betegség után, 2016. december 14-én, családja körében hunyt el a második világháború utáni egyik legjelentősebb hatású magyar közjogász, Kilényi Géza.
Iskoláit szülővárosában, Gyulán végezte, ahol 1954-ben érettségizett. Volt abban valami sorsszerű, ahogy jogász lett: újságíró szeretett volna lenni, de helyhiány miatt nem vették fel, végül a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója lett.[1] Diákévei alatt a magyar jogtörténeti, valamint az államjogi és államigazgatási jogi tudományos diákkörök tagja, másodéves korától az Államigazgatási Jogi Tanszék demonstrátora. 1958-ban szerzett jogász diplomát.
A legfőbb ügyész még diplomája megszerzése előtt, 1957-ben nevezte ki ügyésznek. Előbb a Budai Járási Ügyészségen, majd a Pest Megyei Ügyészségen, végül 1973-ig a Legfőbb Ügyészségen ügyész. Rendszeresen és szívesen emlegette ezt az időszakot: "Amit a közigazgatásról tudok, azt jórészt ott tanultam meg" - mondta.
1973-1985 között az Államigazgatási Szervezési Intézet tudományos igazgató-helyettese. 1981-től az Országos Távlati Kutatási Terven belül a közigazgatás továbbfejlesztésének komplex tudományos vizsgálatát vezeti, ezzel új alkotmány elméleti megalapozását szolgáló kutatások irányítója. 1986-tól az MTA Államtudományi Kutatások Programirodája igazgatója volt. Méltatlanul kevés szó esik ezekről az évekről, holott a közjogi kutatások olyan reneszánszát hozta el, amely ma már elképzelhetetlen: több száz kiadványban számos alkotmányos, vagy közigazgatási problémát jártak körül a programban résztvevő kutatók, akik között akkori és későbbi tanszékvezetőket, vagy állami vezetőket éppúgy találunk, mint későbbi alkotmánybírákat. Kordokumentumként is figyelemreméltó forrásnak kellene e publikációkat tekintenünk, azonban azok sokszor máig használható megállapításokat fogalmaztak meg. E kutatások sokszor olyan témákat dolgoztak fel, amelyek nélkülözhetetlen tudással járultak a gazdasági és politikai rendszerváltoztatáshoz, ugyanakkor gyakran kérdésfelvetésük is a fennálló rendszerrel szembeni ellenállásnak tűnhetett volna.
"Nem voltam ellenzéki, ellenálló, másként gondolkodó, legalábbis abban az értelemben, hogy - tudomásom szerint - e címkék egyikét sem ragasztották rám. Politikus sem voltam. Jogásznak vélem magam, s gondolkozónak. Szuverén gondolkozónak, aki ez okból sok tekintetben legalább olyan távol állott a mindenkori »hivatalos irányvonaltól«, mint számosan a címkézettek közül. Óriási fogyatékosságom azonban, hogy teoretikus sem voltam (vagyok). [...] Realitásként fogtam fel, hogy adott egy hatalmi-politikai rendszer, amely - egyebek között - olyan általam is tisztelt értékeket ír a zászlajára, mint: alkotmányosság, törvényesség, népszuverenitás, demokrácia, önkormányzatiság, állampolgári jogok stb. Ugyanakkor tudtam - tapasztaltam -, hogy a zászlóra írt jelszavak és a tényleges helyzet nem csupán nem esnek egybe, de a kettő közötti távolság több vonatkozásban is csak fényévekben mérhető. Saját szerepemet abban láttam, hogy - a tudományos kutatás korlátozott eszközeivel - a rendszeren számon kérjem önnön célkitűzéseit, s olyan szervezeti konstrukciók, jogi szabályozási módok koncepcióját tegyem le az asztalra, amelyek alkalmasak a fennen hirdetett elvek és a kiábrándító valóság között húzódó szakadék eltüntetésére vagy legalábbis számottevő feltöltésére." - vallott magáról Kilényi Géza.[2]
1988 végén Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter új alkotmány kidolgozásáért és a közjogi kodifikációért felelős helyettese lett, s mint ilyen a közjogi rendszerváltoztatás egyik meghatározó alakja, aki közvetlenül részt vett a rendszerváltoztató törvények kidolgozásában, azok parlamenti bizottsági vitáiban is. E munkáját nagymértékben segítették azok a kutatások, amelyeket a Programiroda irányított, vagyis amit tudósként és tudományszervezőként vetett, annak gyümölcsét jogszabály-előkészítőként arathatta le.
Előbb 1984 és 1989 között az Alkotmányjogi Tanács tagja volt,[3] majd az Országgyűlés 1989. november 23-án kilenc évre az első öt alkotmánybíró közé választotta. Karakteres alkotmánybíró volt, aki munkájával hozzájárult ahhoz, hogy a semmiből valódi alkotmánybíráskodás születhessen Magyarországon. Nem csak különvéleményei, párhuzamos indokolásai, de előadó bíróként jegyzett 394 (!) határozata is felismerhető stílusáról.
1996-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán az Alkotmányjogi Tanszék alapító vezetője lett, majd 2000 és 2006 között a Közjogi
- 190/191 -
Intézetet vezető egyetemi tanárként tevékenykedett. 2006-tól haláláig az egyetem professor emeritusa. Szerzőként és szerkesztőként több mint kétszáz tudományos közleményt jegyez.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara Hallgatói Önkormányzatának Ítélet című lapjában megjelent interjúban mondta: "az, hogy valaki nagy tudós, nem vonja maga után azt is, hogy kiváló előadó. Ez az Istenkének nagy adománya. Vannak olyan előadók, akik nem nagy tudósok, de olyan szuggesztív oktatók, akik nagyon jól elő tudják adni az anyagot. S talán ez jobb, ebből kifolyólag nekik is helyük van a katedrán, mindenféle magas, tudományos fokozat nélkül."[4] Kilényi Géza mindkettőt birtokolta egyszerre, mert a kivételes előadói képesség isteni adománya mellett tudós is volt. Előadásain mindig teltház volt, nem csak az adott évfolyam (illetve később a visszajáró felsőbb évesekkel kiegészülve) ült a tömött sorokban, hanem más egyetemekről, sokszor nem joghallgatók is látogatták az óráit.
A témát kereső diákjainak mindig elmondta: a tudományos munkát tollal és nem ollóval írják, ezért nem is szeretne olyan dolgozatokat olvasni, amelyek kizárólag a meglévő tudományos eredményekre építenek. Minden segítséget megadott ahhoz, hogy bátran vágjunk neki ennek az útnak, s aztán később se tévedjünk el. Így professzorként nagy hangsúlyt fektetett a tudományos diákköri munkára, amelyet diákjai számos helyezéssel és különdíjjal háláltak meg. E témavezetői sikereket az Országos Tudományos Diákköri Tanács 2007-ben Mestertanár Aranyéremmel ismerte el.
Nem lehet Kilényi Gézára emlékezni derűje és egyedülálló humora említése nélkül. Ezek nem csak előadásainak voltak fontos kellékei, hanem emberi kapcsolatainak is. Szinte mindannyiunk őriz valamilyen kedves, személyes emléket róla, aki közelebbi munkakapcsolatba került vele.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
