Az egyesülési szerződés közös tervezetének legjelentősebb nehézségét a részvények cserearányának meghatározása adta. Noha az Átvevő Társaság hányadrészvényekkel rendelkezett, alkalmazni kellett a német jog azon szabályát, amely szerint az egy részvényesnek juttatandó részvény (a társaságból őt megillető rész) minimális névértéke 1 euró. Ez azért jelentett problémát, mert a Beolvadó Társaságnak két részvénysorozata volt: az egyik esetében 20 Ft volt egy részvény névértéke, míg a másik esetében 15 000 Ft. A 20 Ft névértékű részvénnyel rendelkező részvényesek közül néhányan még 300 Ft össznévértékű részvénnyel sem rendelkeztek, így - csak a névértéket és darabszámot figyelembe véve - az Átvevő Társaságban még 1 eurónyi részvény lejegyzésére sem lettek volna jogosultak. A 15 000 Ft névértékű részvények mindegyike a Főrészvényes tulajdonában állt.
Mindazonáltal a fentebb kifejtett kisebbségvédelmi szempontokat szem előtt tartva az egyesülés során eljáró jogi tanácsadók arra jutottak, hogy az egyesülő társaságok valamennyi részvényesének jogában áll az egyesülésben részt venni, akkor is, ha az adott részvényesnek nincs annyi össznévértékű részvénye, amely legalább 1 euró névértékű részvény lejegyzésére jogosítaná az Átvevő Társaságban, mint jogutódban. Tekintettel arra, hogy a német jogszabályok lehetővé teszik a részvényeseknek, hogy a részvény-cserearány méltánytalan módon való meghatározását külön perben támadják meg és a nekik járó összeg kiegészítését kérjék a bíróságtól (az UwG ráadásul nem is határozza meg a bíróság által megállapítható kompenzáció felső határát pl. a részvények piaci értékében), a német kollégák a részvény-cserearány meghatározásakor különösen óvatosan kívántak eljárni, nehogy a magyar beolvadó társaság kisrészvényeseinek német jogi szempontból nem megfelelő kezelése később problémát jelentsen az egyesülés német bejegyzése során.
A fentiek mellett figyelemmel kellett lenni arra is, hogy egy részvényes sem kötelezhető arra, hogy az egyesülés sikerességéhez szükséges tőkepótlásban részt vegyen: nem meglepő módon nem is érkezett erre irányuló részvételi szándék a Beolvadó Társaság közgyűlésein a Kisrészvényesektől.
A részvények cserearányának megalapozottságához a fentieken túl még azt is biztosítani kellett, hogy a Kisrészvényeseknek a Beolvadó Társaságban fennálló tulajdoni arányai lehetőség szerint megmaradjanak az egyesülést követően az Átvevő Társaságban, mint jogutódban is. Így a részvények cserearányának meghatározása során alapvető volt, hogy legalább annyi darab új részvényt bocsásson ki az Átvevő Társaság a beolvadás során a Kisrészvényesek számára, mint amennyi részvénye a Kisrészvényeseknek az egyesülést megelőzően volt a Beolvadó Társaságban.
A részvények cserearányát alapvetően meghatározta az, hogy a fentiekben bemutatott kisebbségvédelmi szempontok alapján egy darab 20 Ft névértékű részvényért cserébe egy darab 1 euró névértékű részvényt kellett adni a jogutód társaságban. Erre tekintettel a cserearány a következő lett: 1 db "A" sorozatú (20 Ft névértékű) részvény = 1 db 1 euró névértékű részvény. Ennek következtében a Kisrészvényesek részvényeinek névértéke (értéke) gyakorlatilag tizenötszörösére nőtt az egyesülés során: ami eddig 20 Ft-ot ért, ezután kb. 300 Ft-ot (1 euró kb. 300 Ft-nak felelt meg a hivatalos HUF/EUR árfolyam alapján).
A "B" sorozatú részvények névértéke 15 000 Ft volt, így a fenti részvény cserearányból egyértelműen következik, hogy 1 db "B" sorozatú (15 000 Ft névértékű) részvény = 750 db 1 euró névértékű részvény. Látható, hogy az "A" sorozatú részvények tulajdonosai nominálisan "jobban jártak" az egyesüléssel, ez az arányeltolódás azonban azt is maga után vonta, hogy a Főrészvényes nem tarthatott igényt annyi újonnan kibocsátandó részvényre az Átvevő Társaságban, mint amennyi neki matematikai alapon járt volna, hiszen akkor nem tarthatók az eredeti (Beolvadó Társaságban fennálló) kisrészvényesi tulajdoni arányok. Erre tekintettel a Főrészvényes úgy határozott, hogy bizonyos számú részvényével (így a "B" sorozatú részvényeinek többségével) az egyesülés megvalósíthatósága érdekében nem vesz részt az egyesülésben, és azok tekintetében kompenzációra nem tart igényt.
Az Átalakulási Törvény 6. § (2) alapján a vagyonmérleg-tervezet adatai és a vezető tisztségviselők előterjesztése alapján meg kell állapítani a jogutód gazdasági társaságban részvényesként részt venni nem kívánó személyeket megillető vagyonhányadot, továbbá ennek kiadási módját. Ugyanezen § (3) bekezdése értelmében nincs helye a részvényes részére vagyonkiadásnak, ha a jogelőd saját tőkéje nulla vagy negatív.
Tekintettel arra, hogy a Beolvadó Társaságnak, mint jogelődnek a saját tőkéje az átalakulási vagyonmérleg-tervezet (és a vagyonértékelés alapján is) negatív volt, a jogutód gazdasági társaságban részvényesként részt venni nem kívánó személyek részére nem lett volna helye vagyonkiadásnak, nem lett volna olyan kötele-
- 1/2 -
ző jogszabályi előírás, amelynek folytán az egyesülő társaságok kötelesek lettek volna valamilyen vagyonhányadot kiadni az egyesülésben részt venni nem kívánó részvényeseknek.
Felmerült azonban az a kérdés, hogy az egyesülésre tekintettel nyújtott tőkepótlás eredményeképpen a Beolvadó Társaság saját tőkéje már nem lesz negatív: vajon ilyen esetben figyelembe kell venni a tőkepótlás hatását a saját tőkére és kell kompenzációt fizetni a távozó részvényeseknek akkor is, ha a kompenzációt igazából nem lehetne a saját tőke növekedéseként figyelembe venni? Nyilvánvaló az ellentmondás: a tőkepótlás az átalakulási vagyonmérleg- és vagyonleltártervezetekben az Átvevő Társaság mint jogutód mérlegében jelenik meg, viszont a Beolvadó Társaság bankszámlájára került átutalásra, és az átalakulás bejegyzéséig ezen a bankszámlán tartják nyilván. A Beolvadó Társaság átalakulási vagyonmérleg-tervezete olyan fordulónapra készült, amikor a Beolvadó Társaság még nyilvánvalóan nem rendelkezhetett a tőkepótlás összegével. A távozó részvényeseknek kiadandó vagyonhányadot ez alapján a vagyonmérleg-tervezet alapján kellett volna megállapítani, így a jogszabály nyelvtani értelmezéséből nem következett volna, hogy az egyesülésre tekintettel adott tőkeinjekciót olyan saját tőke növekedésként kell figyelembe venni, ami a részvényesek kompenzációját vonja maga után.
Mindazonáltal, az egyesülés sikeressége érdekében az egyesülő társaságok úgy döntöttek, hogy figyelembe veszik a tőkepótlás hatását a saját tőkére a távozó részvényeseknek járó vagyonhányad megállapításakor. Ennek oka legfőképp az volt, hogy így nem merülhetett fel olyan Kisrészvényesi igény, amely a Tanúsítvány kiadásának gátja lehetetett volna (és amely pl. az egyesülési szerződés közös tervezetét jóváhagyó közgyűlési határozat, vagy esetleg a Cégbíróság Tanúsítványt kibocsátó végzésének megtámadásában manifesztálódik). Ez az ellentmondásos jogértelmezési kérdés kivételesen nem a határon átnyúló egyesülés során alkalmazandó külföldi jogok összeütközéséből adódik, hiszen a kérdés ugyanígy felmerülne egy csak magyar társaságok részvételével zajló egyesülés során.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
