A Model Rules of Civil Procedure az európai polgári perjogi együttműködés egyik fontos állomása; szabályai igyekeznek megtalálni az európai perjogi kultúrában a legkisebb közös többszöröst. Soft law jelleggel felvillantja az aktuális perjogi trendeket, egyúttal aktuális lenyomatot is ad azokról: a végleges szövegbe bekerült perszerkezet szintén egy ilyen lenyomat. A szerkezet egy perrendtartás vagy egy modellszabály alapját képező azon váz, amelyre építve az egyes percselekményeket fel lehet fűzni, így meghatározása alapvető fontosságú a perjogi gondolkodásban. A részletes és cizellált rendelkezéseknek mindig ez a váz adja az alapját, ehhez viszonyítva kell azokat megalkotni, az egyes rendelkezések azonban visszahatnak a szerkezetre, fellazítják vagy megerősítik annak tartását.
The study examines the Model Rules on Civil Procedure as an important step towards common European cooperation in civil procedure from a structural point of view. Although the Rules are not binding, they provide national legislators with a great deal of guidance and relevant aspects. The structure of the Rules is not unusual, as the study sees it as the least common multiple across the EU, namely a type of the well-known main hearing model. The study examines the procedural steps of this structure starting from the statement of claim to the final hearing with some relevant remarks as well as the principle of eventuality, case management and default judgment.
Tárgyszavak: főtárgyalási modell, perszerkezet, polgári perjog, eventualitás, elsőfokú eljárás
A Model Rules on Civil Procedure (a továbbiakban: Szabály[1]) megalkotása mögötti mozgatórugó az American Law Institute (a továbbiakban: ALI) és International Institute for the Unification of Private Law (a továbbiakban: UNIDROIT) közös projektjeként megvalósult Principles of Transnational Civil Procedure[2] (a továbbiakban: PTCP) volt. A European Law Institute (a továbbiakban: ELI) és az UNIDROIT-együttműködése során a szándék elsődlegesen egy szűkebb, az európai jogi kultúrára adaptált, átfogó modellszabály megalkotására irányult, melyhez a PTCP jó kiindulópontnak bizonyult, szabályainak átvétele alapja lehetett e projektnek, azonban szükséges volt azokat némiképp módosítani, és ezáltal lehetőség nyílt egy európai keretek között jobban alkalmazható szabályanyag megalkotására.[3]
A PTCP kidolgozásának folyamatában a munka során világossá vált, hogy szabályok (rules) helyett (alap)elvek (principles) elfogadására lesz lehetőség, e projekt elején azonban éppen ellentétes folyamatot kellett elindítani, a PTCP elveire építve kellett kialakítani egy komplexebb szabályrendszert.[4]
Az ELI elnöke szerint a jövőben a jogalkalmazók új kihívásokkal fognak szembenézni, mely során a polgári perjog nemzetközies megközelítése segítséget nyújthat a válaszadás során, így szükséges e szemlélet kiterjesztése és megerősítése.[5] A 2013-ban több mint ötven szakértő bevonásával megindult munka eredményeként 2020-ban előbb az ELI, majd később az UNIDROIT szervei is elfogadták a végleges szöveget: létrejött a Szabály.[6] A megalkotók a Szabály elfogadását az első lépésnek tartják a további uniós szintű polgári perjogi együttműködés körében. A várakozás szerint a Szabály vitaindító alapja lehet a további párbeszédnek, a nemzeti jogalkotók mintaként tekinthetnek rá, illetve jó gyakorlatként (best practices) figyelembe is vehetik azt a jövőben.[7]
A kezdeti "lelkesedés" idején a felállított bizottság korai céljai között még megjelent egy egységes európai polgári
- 463/464 -
perrendtartás megalkotásának gondolata[8] is, bár ennek a jelenben és a közeljövőben a munkabizottság nem látta realitását,[9] realitása a modellszabályok megalkotásának volt. Ennek fényében úgy döntöttek, hogy szabályokat alkotnak azokon a területeken, ahol a jövőben további harmonizáció és egységesítés igénye mutatkozhat.[10] Ilyennek bizonyult többek között az eljárás szerkezete, a kézbesítés, a felek és képviselőik kötelezettségei, az iratokhoz való hozzáférés, a perfüggőség és az ítélt dolog (jogerő) kérdése.[11]
Az eredmény így "modell perrendtartás" (Model Code) helyett "modellszabályok" (Model Rules) elfogadása lett. A szabályok előnye, hogy az egyes nemzeti jogalkotók az általuk ismert eljárásjogi környezetben a fontosabbnak értékelt részeket favorizálhatják, illetve erre építve alkothatnak a későbbiekben cizellált részletszabályokat.[12]
E modellszabály jelleg eredménye egyrészről, hogy a Szabály több esetben nem alkalmaz egzakt határidőket. Az indokolása szerint a rövid, általános határidők tűzésével nem biztosítható a megfelelő eljárási ütemezés. A határidőket célszerű ügyről ügyre egyedileg meghatározni a bíróság (és a felek által) javasolt ütemterv alapján.[13] Másodsorban a Szabály köztes álláspontot foglal el a nemzeti jogokban megtalálható alternatívák között, illetve rugalmas szabályokat tartalmaz, így lehetővé teszi a kimentést az egyes kötelezettségek alól; ha a fél például elfogadható indokát adja a mulasztásának, akkor a Szabály mentesíti őt a jogkövetkezmények alól.[14]
Jelen tanulmány elsődlegesen a Szabály perszerkezetét és a hozzá kapcsolódó szerkezeti értelemben kiemelt jelentőségű eljárási cselekményeket, intézményeket dolgozza fel, elsődlegesen normatív, dogmatikai és rendszertani módszerekkel. A témaválasztás és egyben a peres eljárás alapja is a megfelelő szerkezet, hiszen minden eljárási cselekmény a szerkezeten belül történik, és e szerkezet járul hozzá az eljárási alapelvek védelméhez és azok érvényesüléséhez.[15] A szerkezeti leíró rész mellett vizsgálat tárgyát képezi a pervezetés, az eventualitás elve, illetve a bírósági meghagyás mint a szerkezetet támogató intézmények.
A tanulmány három kutatási módszert alkalmaz együttesen. A "normaszöveg"-hez kötődve megjelenik a normatív módszer, a dogmatikai módszer az egyes szabályok tartalmának értelmezése során jut szerephez, a rendszertani módszer pedig a szabályok egymásra épülésének elemzése körében alkalmazandó. A tanulmány szerkezete a Szabály adta "normaszöveg"-hez igazodik, főként az egyes rendelkezések (Rules, a főszövegben rövidítve R.) egymásra épülését követi, és ezzel együtt elemzi is azok tartalmát. Ennek eredményeként a főszövegben gyakran jelenik meg a Szabályra, annak konkrét rendelkezésére való hivatkozás. Bár jogszabály pontos hivatkozása, annak tanulmányban való ismétlése általában kerülendő, itt a modellszabályok elemzése során - egybevetve azzal, hogy ezek a hazai eljárásjogi környezetben kevésbé honos rendelkezések - indokoltnak mutatkozik.
Szükséges tisztázni, hogy a tanulmány által használt fogalmakat hazai perjogi fogalmaink határozzák meg. A Szabály és indokolása, illetve a hivatkozott források angol nyelvűek, a perjogi intézmények magyar megfelelője esetén a jelen tanulmány szerzője mindenhol saját fordítását használja, illetve azokat közelíti a hazai korábbi és hatályos jog által használt fogalmakhoz. A közelítés ellenére azonban szükséges azt is megállapítani, hogy az egyes intézmények tartalma eltérő lehet a magyar jogi dogmatikában alkalmazott tartalomtól, de az olvasó számára segítséget adhat a rendszertani elhelyezéshez. A dogmatikai módszeren keresztül jelen keretek között a tanulmány ragaszkodik a Szabály és indokolása, valamint jogirodalma által alkalmazott fogalomértelmezésekhez, és ahol indokoltnak mutatkozik, ott a főszövegben az angol nyelvű kifejezés szintén feltüntetésre kerül. Erre tekintettel a hivatkozott források is elsődlegesen e körből kerülnek ki és a hazai eljárásjogi hivatkozások csak kivételesen jelennek meg. A tanulmány egy-egy intézmény tartalmát, még akkor is, ha hazai fogalmaink között szintén azonos tartalommal bír - elsődlegesen -, nem hazai jogirodalmi forrásokkal támaszt alá. Ez indokolja azt a megközelítést, hogy a legerősebb hivatkozási bázist a Szabály indokolása adja, melyet azzal együtt adott ki az ELI és az UNIDROIT.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
