1. Habichnak a "Kereskedés a kibocsátási egységekkel" című monográfiájának tárgya az EK Tanácsának és a Parlamentnek a 87/2003 sz. irányelvével bevezetett kvótarendszer, illetve az irányelv osztrák transzpoziciója, azon belül különösen a 2004-ben (az implementációs határidő késedelmével) elfogadott szövetségi törvény a kibocsátási "tanúsítványokról" (Emissionszertifikategesetz, a továbbiakban EZG).[1] Az osztrák törvény szakirodalmi feldolgozása meglehetősen gazdag, különösen, ami a kommentárokat illeti, és Habichon kívül más is írt még róla monográfiát,[2] illetve jónéhány kisebb tanulmányt az osztrák szaklapok is közöltek a témakörben. Habich könyve azonban az egyik legújabb ezek között, s sajátos megközelítése miatt érdemes arra, hogy kiemeljem és röviden bemutassam. Mielőtt azonban a kötet tartalmáról esne szó, ki kell térnem arra, hogy vajon magyar szemmel miért lehet érdekes maga a feldolgozott téma, vagyis az említett irányelv és annak osztrák átvétele, érvényesítése.
A klímaváltozás és az arra való - többek közt - jogi felkészülés aktualitása napjainkban aligha kérdéses. A klímavédelmi szabályozás jelenleg még csak éppen, hogy kialakulóban van, azonban már működik egy közismert eleme, mégpedig a nemzetközi és EK-szinten is szabályozott kvóta- (kibocsátási egység-) kereskedelmi rendszer. Az európai rendszer nem azonos a laikusok körében is viszonylag ismertnek tekinthető Kiotói Jegyzőkönyv (1997) által bevezetett rugalmassági mechanizmussal (hiszen főszereplői nem államok, hanem tagállami vállalkozások, eltérő a szabályozás tárgyi hatálya, és a kvóták keletkezésére, felhasználására is más szabályok vonatkoznak). A számos különbözőség ellenére kétségtelen ugyanakkor, hogy e szabályozást is a kiotói célkitűzések teljesülése érdekében hozták létre, vagyis az üvegházhatású gázok (jelenleg azok közül csak a szén-dioxid) kibocsátásának a (rugalmas, vagyis költséghatékony) csökkentésére.
Ausztria és Magyarország az EK tagállamaként egyaránt meg kell, hogy feleljen az irányelvben rögzített célkitűzéseknek, de ezen felül adottságaik is sok tekintetben hasonlóak. Jóllehet, a gazdaságszerkezet és az energiaellátás rendszere különbözik (említést érdemel pl., hogy a csekély kibocsátással járó, megújuló energiák aránya tekintetében Ausztria az EK egyik éllovasa, míg hazánk valahol a sor végén kullog), ennek ellenére mindkét ország a kibocsátások csökkentésére kötelezett. Az eddigi klímavédelmi intézkedések - egyelőre - azonban egyik országban sem tekinthetők eredményesnek. A két ország területének nagysága közel azonos, s ezzel egyezően a rendszerbe vont létesítmények száma is igen hasonlóan, 210, illetve 230 körül alakul. A két országnak - a Kiotói Jegyzőkönyv alapján - keretmegállapodása van a kibocsátások csökkentésére irányuló projektekről.
Érdemes tehát odafigyelni arra, hogy a szomszédos országban milyen intézkedésekre kerül sor, illetve hogy azoknak a megítélése - különösen európajogi és alkotmányjogi szempontból, illetve a hatékonyság tekintetében - milyen. Habich (munkája alcímének - Verfassungs- und gemeinschaft-srechtliche Probleme, azaz alkotmány- és közösségi jogi problémák - megfelelően) e három nézőpontból az első kettő alkalmazására vállalkozott.
2. A kötet alapvető szerkesztési elve megegyezik a témakörben született monográfiákéval: a klímavédelem problémakörének egészen rövid felvázolását (I. fejezet) a szabályozás módszertanának, elméleti modelljeinek a bemutatása (II. fejezet), majd a tételes jogra vonatkozó fejtegetések (III-VIII. fejezet) követik. A szerző munkája végén tézisekben foglalja össze következtetéseit (IX. fejezet).
Szakmai szempontból a jogi elemzések állnak a középpontban, amit a kötet arányai is jól tükröznek. A jogtudományi rész belső szerkezete is logikus, amennyiben előbb - röviden kommentálva - bemutatja a közösségi és az osztrák joganyagot (III-IV. fejezet), majd
- 550/551 -
az irányelvet vizsgálja az elsődleges közösségi jog talajáról (V. fejezet), illetve az osztrák joganyagot a közösségi jognak és az alkotmánynak való megfelelés szempontjából (VI-VII. fejezet). Az alig kilenc oldalnyi VIII. fejezet azonban már kilóg a sorból, megbontva a szerkezet egységét. Ez a rész a címe szerint az EZG azon módosításáról szól, amelyik egy 2006 őszi alkotmánybírósági határozat eredményeképpen született meg.
Megvizsgálva közelebbről is az osztrák jogi fejezetek tartalmát, azt láthatjuk, hogy a szerző az osztrák joganyag értékelését két, különböző időpontban végezte el, s ennek megfelelően két részletben - először átfogóan (VI-VII. fejezet), majd a 2006 végi törvénymódosítás lényegi elemeire figyelemmel (az ominózus VIII. fejezetben) - tárja elénk eredményeit. E kevéssé igazolható megoldás miatt nehezen követhetők a szerzőnek a (2007-ben, illetve azóta is változatlan) hatályos jogszabályra vonatkozó nézetei. Ennek hátterében nyilvánvalóan a könyv bevezetőjében említett körülmény áll, miszerint a szerző a korábban elkezdett illetve megvédett doktori értekezését fejlesztette tovább, s ez lett a könyv kézirata 2007-ben. A disszertáció megírása után kiadott törvénymódosítás értékelését a szerző azonban már nem dolgozta be érdemben a kéziratba, hanem csupán hozzáillesztette a korábban elkészült részekhez, több helyen is utalva arra, hogy az - egyébként külön be nem mutatott - alkotmánybírósági határozat érdemi része és indokolása, illetve a szerző korábban is vallott nézetei lényegében megegyeznek egymással.
Szerencsés lett volna, ha a szerző a határozatot is bemutatja, nem kisebbítve, hanem éppen igazolva ezzel saját eredményeit, a hatályos joganyag értékelését pedig egységesen végzi el.
Ezzel túl is lépve a kötetet érő, legsúlyosabb kritikán, a már beharangozott, sajátos szerzői megközelítésről kell szólnom. Ennek lényege abban áll, hogy a szerző nem osztrák, hanem német. Német-osztrák viszonylatban - különösen a nyelvi nehézségek hiánya miatt - általában jól hasznosíthatók a másik ország szakirodalmi eredményei, s jellemző is, hogy - bizonyos mértéktartással, de - a kutatók kihasználják e lehetőséget. Habich esetében azonban nem csak erről, hanem arról is szó van, hogy ő mintegy kívülállóként, egy másik jogrendszeren "szocializálódott" szakemberként, a hazai szerzőknél objektívebb értékelés esélyével vizsgálja az osztrák EZG-t. A kidolgozás során pedig természetesen hozza magával a német alaposságot és az osztráknál is kiterjedtebb német szakirodalom vizsgálati szempontjait, módszereit és eredményeit. Ismeretes pl., hogy a német szakirodalom különösen gazdagon dolgozta fel a kibocsátási kvótarendszernek az alapjogokra gyakorolt hatását, illetve vizsgálta a (német) szabályozás alkotmányosságát. Ez a megközelítés Habichnál ugyanilyen hangsúllyal és módon érvényesül.[3] Módszeres német-osztrák jogösszehasonlítással ugyanakkor nem foglalkozott a szerző, munkája ilyen jellegű megállapításokat csak elvétve tartalmaz.
Következtetéseiből szemlézve, egyet kell értenem azon megállapításával, amely szerint az EK által bevezetett kvótakereskedelmi rendszert olymértékben áthatják a rendészetiközigazgatási elemek (mint az engedélyezés, a kvóták állami kiosztása, a többlet kibocsátások szankcionálása, stb.), hogy abban a közgazdászok által emlegetett "piacgazdasági" szabályozót (illetve annak megfelelően a magánjog meghatározó szerepét) már alig ismerhetjük fel. Abban is minden bizonnyal igaza van, hogy az alapjogokkal (különösen a diszkrimináció tilalmával vagy a tulajdonhoz, vállalkozáshoz való joggal) ütközne egy olyan megoldás, amelyben a vállalatok olyan kibocsátási kvótákkal lennének kötelesek elszámolni az államnak, amelyeket az állam előzetesen nem osztott ki. (Megjegyzem, ebben az esetben voltaképp a kiotói rendszernek a vállalatokra történő, közvetlen alkalmazásáról lenne szó.) A vállalatoknak a szerző szerint (az irányelv, illetve az EZG ilyen értelmű, kifejezett rendelkezése hiányában is) ezért az állammal szemben jogilag kikényszeríthető igénye van a kibocsátási egységekre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
