A kutatás célja az volt, hogy - első lépésben - az elektronikus joggal foglalkozó magyar szakirodalom feltárása alapján készüljön tanulmány a tudományos közvélemény, ezen belül az e joggal foglalkozó tudományos műhelyek számára az érdeklődésre számot tartható elméleti témákról. Jelen kutatásunk az információs társadalom joga című témán belül készült, amely olyan kutatási irányt jelöl, ami föltérképezi a XX. század vége, a XXI. század elejei, globálissá vált világ problémáit bizonyos szempontok alapján. Az egyik ilyen szempont, hogy milyen jogi termékeket hozott ez az új világ (elektronikus aláírás, e-számla, dematerializált értékpapír stb.); a másik pedig, hogy a jogtudomány hogyan dolgozta fel ezeket az új jogintézményeket.
Az alábbiakban az elektronikus joggal foglalkozó írások egy részét1 elemezzük, azokról teszünk megállapításokat olyan műfajokon (monográfia,2 kommentár,3 tankönyv,4 indokolás,5 tanulmány,6 recenzió7), amelyekben a jogtudományt művelik. Vizsgálódásainkat abban a diszciplínában végeztük, amit hívnak jogi in-formatikának,8 a kommunikáció jogának,9 infokommu-nikációs jognak,10 az információs társadalom jogának,11 az elektronikus gazdasági kapcsolatok jogának12 és a tömegkommunikáció gazdasági jogának13 is.
Miután úgy gondoljuk, hogy az e-jog megközelítésének különböző irányzatai öndefiniálásának kérdése, a különbségek és azonosságok azonosítása egy nagyobb konferencia elé viendő kérdés, amelyen az e tudományterületet művelők a résztvevők. A továbbiakban csak arra szorítkozunk, hogy saját álláspontunkat indokoljuk, az elektronikus jog és jogtudomány tagolását illetően.
Mivel úgy véljük, hogy az elektronikus jogot aszerint kell csoportosítani, hogy hanghoz, képhez vagy írásjelhez (betűhöz) rendelik-e hozzá az elektronikus jelet, álláspontunk szerint eszerint fog a jogtudomány is témacsoportokat alkotni. Az "a" betűhöz, például az (0)1000001 bináris elektronikus kódot (állapotot) rendelték. Azaz: ez fordított esete az ékírás megfejtésének,14 nem mi fordítjuk le a szöveget, hanem minket, ti. "a normális írásunkat" fordítják le az ő nyelvükre (ti. a bináris nyelvre). Az elektronikus jog egy része arra irányul, hogy bizonyos felületen megjelenő írásjelekből álló szövegre nézve szabályok legyenek. Úgy látjuk, hogy a szabályozás tárgyának középpontjában álló szöveg tartalma felől nézve az vagy szerződéssel vagy hatósági cselekménnyel kapcsolatos, ti. a norma.
Ki kell egészíteni a fentieket azzal, hogy itt semmi más nem történik, minthogy valamely területen (voltaképpen az interneten) történő cselekmények (akaratnyilvánítások, regisztratív, deklaratív, konstitutív és más hatósági aktusok) írásban jelennek meg.
Megkülönböztetésünk az ún. elektronikus jogtól azon alapszik, hogy az írás anyaga, ti. amin az írás megjelenik (másképpen fogalmazva: az írás hordozója) bármi lehet (kő, cserép, fa csont, bambusz, papír15), így azután a felület, amin az írásjelek megjelennek, első megközelítésben, különösebb jogi relevanciával nem bír. Azt azonban látnunk kell, hogy az e-formátumú írás mégse azonos a papíron történővel, mert ha az lenne, nem lenne az e-jog a papír alapú szerződésekre és a hatósági aktusokra vonatkozó joghoz mérve - különös jog.
Miután a különböző megnyilvánulásokat (hang, kép, szöveg) egyszerre is meg lehet jeleníteni, következik: a jogalkotó logikusan jár el, amikor instrumentumokként (televízió, rádió, mobiltelefon,16 internet, nyomda) is szabályoz; miközben az is világos, hogy a három kommunikáció fajtának vannak közös szabályai: legyen erre példa - a reklámjog. Hangsúlyozandó, bár közismert, a jog élesen megkülönbözteti - joghatást tekintve - a szóbeli és az írásbeli megnyilvánulást.
Köztudomású az is, hogy a jog markánsan reagál arra a körülményre is, hogy jelenlévők vagy távollévők közötti szerződéses kapcsolat kialakulásáról van-e szó. Miután az e-kapcsolatok szükségszerűen egy döntő részben távollevők közötti kapcsolatok, az elektronikus cselekményekre vonatkozó jog, az e-jog etekintetben normákat tartalmaz. Maga a távolság ténye is különös szabályokat eredményez.
Összefoglalóan: magát a jogot tehát többféle körülmény tagolja, egy jogágon belül a kommunikáció módja (a megnyilvánulás formája) - biztosan.
Ugyanakkor azt is mondhatjuk, hogy az elektronikus forma létrehozott egy új valóságot, egy ún. e-formájú világot,17 e-egzisztenciát, ami kiváltotta a jog megkettőzését, megkettőzte a jogot, tekintettel arra, hogy van e-számla,18 e-formanyomtatvány, e-minősítőhely, e-aláírás, és eddig nem látott, atipikus, ún. informatikai szerződéseket hozott létre.
A nagy ugrás akkor jött létre, amikor egy ún. állomány; bináris jegyek sorozata, természetesen csak: miután egy magasabb szinten értelmezve lett, tehát egy e-dokumentum azzal az erővel lett felhatalmazva, hogy jogi hatást váltson ki.
Legalább ilyen jelentőségű változás, amikor megkezdődött annak meghatározása, mi az, ami polgári jogi aspektusból jogellenes az e-térben.
Nem kevésbé volt fontos annak meghatározása, mikor van joguk az állampolgároknak az e-valóságban. És nem lehet elfeledkezni arról sem, hogy az e-jogintézmények fölépítése is szükséges volt, mint a már említett e-aláírás, ami nélkül az e-világ csonkábban működne.
Fentebb tulajdonképpen azt állítottuk, hogy mind a valóság, mind a jog duplikálódott. Mégis úgy látjuk, hogy a jog egységét, ti. hogy a norma hipotézisből, diszpozícióból, szankcióból áll, az e-jog nem bontotta meg. Hasonlattal élve: a világ szingularitása nem sérült, nincs szimmetria sértés. Legfeljebb magyarázólag azt mondhatjuk egy sántító hasonlattal, hogy a helyzet ugyanaz, mint a fizikában: van a klasszikus mechanika és a kvantummechanika, van klasszikus jog és az e-jog, tehát a papíron, írásjelekkel megfogalmazott dokumentumokra nem teljesen ugyanazt a joganyagot kell fölhívni jogalkalmazáskor, mint az e-dokumentumokban írtakra. Következésképpen a jogon belül a papír alapú és az e-jogi szabályokat három halmazzal lehet leírni. Vannak szabályok, amelyek ugyanazok mindkét formájú dokumentum esetében, vannak, amik eltérőek és van egy halmaz, ami csak az egyikre vagy csak a másikra vonatkozik.
Az e-jog nem hozott új csoportosítást a normák között, marad a közjog és a magánjog, mint alapvető tagolás. A jogági rendszert se bontja meg az e-jog, bár az kétségtelen, hogy a szerzők az e-jog saját tárgykörei szerint tárgyalják. Megjegyzendő, hogy vannak olyan normacsoportok, amelyeket illetően nincsenek e-jogi szabályok, mert a jog bizonyos dokumentumok e-alakú formájához nem enged joghatást fűzni. Az is látható, hogy vannak az e-jogban kifejezetten anyagi jogi szabályok, lásd büntetőjog és eljárási jogi normák.19
Az e-jogot illetően, metajogi aspektusból, van egy normacsoport, amely negatív tartalmú, bizonyos törvényhozási tárgykörökben nem engedi meg e-jog alkotását. Ugyanilyen, negatív tartalmú az a norma, amelyik valamilyen ügycsoportban nem engedélyez e-ügy-intézést. Ezzel ellentétes, ha úgy tetszik, hierarchizáló az a szabály, amely az e-alakú jogforrást a papír alapú fölé emeli. Hierarchizálást megszüntető az a norma, amely az e-formát egyenjogúsítja a papír alapúval.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
