1. A román jogrendszer egyik jellegzetes vonása a magánjog kettőssége, amennyiben annak ma is a polgári jog és a kereskedelmi jog képezik a "pilléreit". A polgári joghoz, mint általános magánjoghoz képest a kereskedelmi jog különös jog (ius speciale), amely azokat a jogi normákat és jogintézményeket foglalja magában, amelyek a kereskedelmi tevékenységet - mint egységes egészt és annak egyes részeit - szabályozzák. Ez kodifikált jogág, melynek fő forrása a román Kereskedelmi Törvénykönyv, amely párhuzamosan létezik a román Polgári Törvénykönyvvel.
A román magánjog dichotómiájának mindenekelőtt, történeti magyarázata van. A román jogrendszer ugyanis, mint "neolatin" jogrendszer, hagyományosan francia ihletettségű. A francia jogrendszerben pedig, mint ismeretes, a magánjog dualista, az általános magánjogot a polgári jog, a különös magánjogot pedig a kereskedelmi jog képezi, a két eredeti fő jogforrás, az 1804. évi Code civil és az 1807. évi Code de commerce alapján. Követve ezt a példát, az 1859-ben, Moldva és Havasalföld fejedelemségek egyesülése útján létrejött Romániában 1864-ben kidolgozták a Polgári Törvénykönyvet,[1] 1887-ben pedig a Kereskedelmi Törvénykönyvet.[2]
A romániai Kereskedelmi Törvénykönyv sorsa több szempontból is különbözik a Polgári Törvénykönyvétől. Ez már születésekor megnyilvánult, ugyanis nem az 1807. évi francia kereskedelmi kódex átvétele útján, hanem az 1882. évi olasz Codice di commercio mintájára szerkesztették. Bár első látásra furcsa helyzetről van szó, lényegében jól meggondolt és - amint az többször is bebizonyosodott - szerencsés választás történt egyfelől a hagyományos, de már túlhaladott, másfelől a korszak legmodernebb kereskedelmi törvénykönyve közölt, ez utóbbi javára.[3]
2. A román Kereskedelmi Törvénykönyvnek a leírt módon történt kidolgozása - véleményünk szerint -három fő következménnyel járt.
Először: nyilvánvalóvá vált a kereskedelmi jognak mint önálló jogágnak a léte a román jogrendszerben. Mint kódex, a Kereskedelmi Törvénykönyv a kereskedelemre vonatkozó alapvető jogi szabályozást összefüggő és más jogterületekről (első sorban a polgári jogtól) elhatárolható joganyagként jeleníti meg, egyetlen, átfogó jogszabályba foglalva azt.[4] Bár kétségtelen, hogy a jogág és a kódex nem azonos fogalmak, és így nem fel-
- 171/172 -
tétlenül fedik egymást,[5] tagadhatatlan tény, hogy a román Kereskedelmi Törvénykönyv döntő szerepet játszott a modern román kereskedelmi jog kialakulásában, mivel általa nyert a kereskedelmi jog olyan rendszerezett szabályozást Romániában, amelynek tárgyát a jól meghatározható és viszonylag önálló társadalmi viszonycsoportként[6] megnyilvánuló kereskedelem képezi. Ez megfelel annak a felfogásnak, hogy a kereskedelmi élet olyan sajátos követelményeket támaszt, és olyan sajátos intézményeket hozott létre, amelyek különös jogi szabályozást tesznek szükségessé.[7]
Másodszor: azáltal, hogy a Kereskedelmi Törvénykönyv kidolgozásához ihlető forrásként a korszak legelőrehaladottabb európai jogszabályát választotta, a román törvényhozó az ország kereskedelmi jogát az európai követelmények szintjére emelte.[8] Ennek elsősorban történeti jelentősége volt, mivel ösztönzőleg hatott a romániai kapitalizmus fejlődésére, de hagyományt is teremtett, aminek különös jelentősége van most, amikor Románia az EU-hoz való csatlakozását helyezi előtérbe, és ennek érdekében - többek között - jogharmonizációra törekszik.
Harmadszor: mindamellett, hogy idegen ihletettségű, a román Kereskedelmi Törvénykönyv sajátos, egyedi jelleggel rendelkezik. Szövege ugyanis nem egyszerű fordításként született, hanem abból a törekvésből eredt, hogy a mintaként elfogadott jogszabályt átültessék, megfelelővé tegyék az akkori, de főleg a várható és kívánt gazdasági viszonyoknak.[9] Ennek eredményeként a román törvényhozó nem követte szolgaian az olasz mintát, ami később abban is megnyilvánult, hogy az olasz kereskedelmi kódex 1942-ben történt hatályon kívül helyezése semmiben sem befolyásolta a Kereskedelmi Törvénykönyv mint önálló román jogszabály, ill. a neki megfelelő jogág további sorsát.
3. Tekintettel arra, hogy a két román magánjogi kódex - tehát a Polgári Törvénykönyv és a Kereskedelmi Törvénykönyv - párhuzamosan létezik, szükséges megvilágítani a köztük fennálló kapcsolatot.
Különös törvényként a Kereskedelmi Törvénykönyv nyilvánvalóan az általános törvényen, a Polgári Törvénykönyvön alapszik. Ezt a tényt a Kereskedelmi Törvénykönyv már az első cikkelyében kinyilvánítja, előírva, hogy "[a] jelen törvény a kereskedelemben alkalmazandó. Ahol e törvény nem rendelkezik, ott a Polgári Törvénykönyv alkalmazandó." Következésképp, ha valamely tényállásra a Kereskedelmi Törvénykönyv speciális szabályt nem ír elő, a Polgári Törvénykönyvben foglalt általános magánjogi elveket kell alkalmazni. Ily módon pl. a kereskedelmi szerződések az általános, polgári szerződésektől eltérő, különös ügyletek, amelyek a Kereskedelmi Törvénykönyv (ill. a kereskedelmi jogi tárgyú törvények) szabályozása alá esnek, de ezek kiegészül-
- 172/173 -
nek a szerződésekre vonatkozó általános polgári jogi szabályokkal, amennyiben azt a törvényhozó szükségesnek tartja. Nincs szó tehát a Polgári törvénykönyv "száműzetéséről" a kereskedelmi életből, de alkalmazását a Kereskedelmi Törvénykönyv határozza meg azzal, hogy előír-e vagy sem különös szabályozást egy adott tényállásra.
Van azonban a tárgyalt kérdésnek egy sajátos vetülete is, amely szintén azt jelzi, hogy a román jogrendszerben a két törvénykönyv és a nekik megfelelő két jogág - a polgári jog és a kereskedelmi jog - között nem létezik áthághatatlan határvonal. Arra gondolunk, hogy a két magánjogi jogág közötti kölcsönös kiegészítés fordítottja is megvalósul oly módon, hogy bizonyos esetekben a Kereskedelmi Törvénykönyv rendelkezései alkalmazandók a polgári jogban is.
E sajátos helyzetnek ugyancsak történeti gyökere van. Mint említettük, a Kereskedelmi Törvénykönyv Romániában majdnem egy negyed évszázaddal a Polgári Törvénykönyv után jelent meg. Ez idő alatt a Polgári Törvénykönyv a társadalmi-gazdasági fejlődés következtében számos esetben szükségszerűen meghaladottnak vagy hiányosnak bizonyult. A korszak jogalkotója eredeti módon oldotta meg az így kialakult eltolódást: ahelyett, hogy újabb Polgári Törvénykönyvet alkotott volna, vagy a meglévőt átszövegezte volna, az utólag kidolgozott Kereskedelmi Törvénykönyvbe foglalta a szükségesnek mutatkozó általános magánjogi szabályokat is. Ezáltal a Kereskedelmi Törvénykönyv az említett esetekben nemcsak a kereskedelmi jog, de a polgári jog forrásának is számít. A számos példa közül csak a legjelentősebbeket említjük:
- a nem együttesen jelenlevő felek közötti szerződéskötés szabályozása, beleértve az ily módon (általában levelezés útján) kialakuló akaratmegegyezés létrejötte időpontjának meghatározását;[10]
- a fuvarozási szerződés általános szabályozása, amelynek természetszerűen a Polgári Törvénykönyvben van a helye.[11] Mivel a román Polgári Törvénykönyvben - megjelenése időpontjának megfelelő - csak csökevényes (alig hat cikkelybe foglalt, és tartalmilag hiányos) szabályozás található, a fuvarozási szerződés érdemi szabályozását a később megjelent Kereskedelmi Törvénykönyvbe foglalták,[12] mind általános, tehát polgári jogi, mind kereskedelmi jogi vonatkozásban;[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
