A cikk szerzői az Európai Unió valamely tagállama területén kiküldetésben lévő munkavállalók jogi védelmét biztosító szabályokat és ezek gyakorlati megvalósulását vizsgálják. A téma aktualitásául szolgál, hogy a visszaélések és a szabályok további kijátszásának kizárása érdekében született ún. "posting enforcement irányelv" jogharmonizációs határideje lejárt, a végrehajtást szolgáló - tagállamonként eltérő mélységű és változó erősségű - közigazgatási intézkedések pedig már gyakorlattá érlelődtek. A cikk az alábbiakban értékeli a magyar jogharmonizáció eredményét és összefoglalja azokat a napi jogalkalmazásban jelentkező kihívásokat, melyek néhány tagállamban tapasztalhatóak.
1. Szabályozástól a jogalkalmazásig
2. A posting enforcement irányelv magyar jogharmonizáziója
3. Jogalkalmazási kihívások
3.1. Minimális munkafeltételek
3.2. Adminisztratív kötelezettségek
3.3. A kiküldő munkáltatók gyakorlati kihívásai
4. Összegzés
Az Európai Unió egyik alapelve és célja a személyek és szolgáltatások tagállamok közötti szabad mozgását gátló akadályok eltörlése.[1] Az egységes belső piac megteremtése lehetővé tette a vállalkozások számára a szolgáltatások transznacionális nyújtását, amely szükségszerűen együtt jár azzal, hogy a szolgáltatást nyújtó vállalkozás munkavállalói ideiglenesen egy másik tagállamban végeznek munkát.
Ezen lehetőség azonban gyakorlati problémákat is felvetett: nevezetesen a gazdaságilag fejletlenebb tagállamokban honos vállalkozások - munkavállalóik alacsonyabb bérezése okán - versenyelőnybe kerültek azon tagállamok vállalkozásaival szemben, amelyek fejlettebb országban telepedtek le. Ezért az európai jogalkotás már az 1990-es években megfogalmazta azt a célkitűzést, hogy a tisztességes versenyt szükséges fenntartani, amely egyben a munkavállalói jogok garanciáját is kell, hogy jelentse.
Ilyen előzmények után született meg az Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK irányelve a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről (a továbbiakban: posting irányelv). Az irányelvet arra az uniós tagállamban letelepedett vállalkozásra kell alkalmazni, amely a szolgáltatások transznacionális nyújtása keretében munkavállalókat küld egy másik tagállam területére. Lényeges tehát egyrészt, hogy a munkáltatói intézkedés (kiküldetés) a vállalkozás szolgáltatásnyújtásán alapuljon, másrészt, hogy a kiküldetés határon átnyúló legyen.
Határon átnyúló, vagyis transznacionális intézkedésnek minősül ebben a vonatkozásban az, ha egy vállalkozás munkavállalókat küld ki egy tagállam területére saját nevében és saját irányítása alatt a kiküldő vállalkozás és a szolgáltatásnak az adott tagállamban működő címzettje között létrejött szerződés alapján, feltéve hogy a kiküldő vállalkozás és a munkavállaló a kiküldetés idején munkaviszonyban áll egymással. Szintén transznacionális intézkedésnek tekintendő, ha a vállalkozás munkavállalókat küld ki a tagállam területén a csoport tulajdonában lévő telephelyre vagy vállalkozáshoz, feltéve hogy a kiküldő vállalkozás és a munkavállaló a kiküldetés idején munkaviszonyban áll egymással; továbbá ha munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozásként vagy munkaerőt rendelkezésre bocsátó vállalkozásként munkavállalót küld ki egy tagállam területén letelepedett vagy ott működő vállalkozáshoz, feltéve hogy a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozás vagy a munkaerőt rendelkezésre bocsátó vállalkozás és a munkavállaló a kiküldetés idején munkaviszonyban áll egymással.[2]
A posting irányelv alapján - bármelyik állam jogát is kell alkalmazni a munkaviszonyra - a vállalkozásoknak biztosítaniuk kell, hogy a kiküldött munkavállaló tekintetében is érvényesüljenek bizonyos, a kiküldetés célországa szerinti
- 32/33 -
minimális munkafeltételek.[3] Ezek a munkajogi "minimálszabályok" a következő területeken irányadóak: a maximális munkaidő és minimális pihenőidő; a minimális éves szabadság; a minimális bérszint, beleértve a túlóradíjakat; munkahelyi egészség, biztonság és higiénia; védelmi intézkedések a várandós vagy gyermekágyas nők, gyermekek és fiatalok munkaviszonyára vonatkozó szabályokat illetően; valamint a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód és más megkülönböztetést tiltó rendelkezések. Lényeges, hogy a fenti szabályok a kiküldetés helye szerinti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezésen, illetve olyan kollektív megállapodáson vagy választottbírósági határozaton alapuljanak, amelyet az irányelv szerint általánosan alkalmazandónak nyilvánítottak, feltéve, hogy azok az irányelv mellékletében említett tevékenységekre vonatkoznak.[4]
A posting irányelvben foglaltak gyakorlati alkalmazása nem váltotta be teljeskörűen a hozzá fűzött reményeket.[5] Ezért a kiküldetésben lévő munkavállalók jogi védelmének erősítése célkitűzésével, a visszaélések és a szabályok kijátszásának megelőzése érdekében született meg az úgynevezett "posting enforcement" irányelv: az Európai Parlament és a Tanács 2014/67/EU irányelve (2014. május 15.) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról (a továbbiakban: posting enforcement irányelv). Az EU tagállamai legkésőbb 2016. június 18-ig voltak kötelesek elfogadni a posting enforcement irányelv rendelkezéseit átültető szabályokat.
A posting enforcement irányelv elsősorban a kiküldetésekkel kapcsolatos visszaéléseket kívánta csökkenteni, továbbá az egyes tagállamok közötti információcserét, együttműködést kívánta erősíteni.[6] Ezen túlmenően az alvállalkozói láncok tekintetében az új irányelv előírta a tagállamok részére, hogy alakítsák ki a munkavállalókat védő fokozott munkáltatói felelősség szabályrendszerét.
A posting irányelvet kiegészítő posting enforcement irányelv tehát 2016-tól alkalmazandó a tagállamokban, amely egyben azt is jelentette, hogy az egyébként legkésőbb 1999 decemberéig implementált posting irányelv szabályainak betartására is fokozott figyelem hárult a tagállamok hatóságai részéről: így például Németország, Ausztria, Franciaország különös erőfeszítéssel kezdte ellenőrizni a határán átlépő külföldi munkavállalókat érintő, a kiküldetés tárgykörébe tartozó szempontokat.
A jelen cikk szerzői az alábbiakban a magyar jogharmonizáció eredményét és azokat a napi jogalkalmazásban tapasztalt kihívásokat kívánják összefoglalni, amelyek a posting és a posting enforcement irányelveken alapuló tagállami szabályozás jelenlegi gyakorlatában tapasztalhatóak.
A posting enforcement irányelv jogharmonizázióját az egyes foglalkoztatási tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2016. évi LXXIX. törvény valósította meg.
A törvény elsősorban a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetésére vonatkozó előírások végrehajtásának ellenőrzése és nyomon követése érdekében módosította, illetve egészítette ki a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) több rendelkezését. Elsősorban ezen technikainak tűnő közigazgatási jellegű új szabályokat mutatjuk be.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
