Az Európai Unió jelenleg hozzávetőleg 1000 főállású és több mint 3000 szabadúszó tolmácsot foglalkoztat, ezeknek körülbelül 3%-a dolgozik a "magyar kabinban".[2] Az Európai Bizottság Tolmácsolási Főigazgatóságának (DG SCIC) legfrissebb, 2016-os éves jelentése szerint az ülések mintegy 10%-án vesznek igénybe magyar tolmácsolást, ami azt jelenti, hogy anyanyelvünk az intézményekben legkevésbé keresett nyelvek közé sorolódott.[3] Mindemellett a megfelelő képesítésű tolmácsok uniós intézményi utánpótlásának biztosítására a SCIC rendszeresen megrendezi a szabadúszó tolmácsok akkreditációs vizsgáját.
Cikkünkben áttekintjük, milyen feltételeknek kell megfelelnie annak, aki szeretne felkerülni az EU által akkreditált szabadúszó tolmácsok listájára, illetve hogy pontosan hogyan, milyen alapelvek szerint és milyen lépésekben zajlik jelenleg az intézményközi akkreditációs vizsga, vagyis a "SCIC-teszt". Magyarország uniós csatlakozása óta a SCIC-teszt többször is változásokon esett át. A legújabb az online előszűrés 2016-os bevezetése: mivel ezt a vizsgaformátumot az uniós intézmények eddig nem alkalmazták, mind a vizsgára jelentkezni kívánó tolmácsok, mind a tolmácsképző intézmények számára érdekes lehet megismerkedni az előszűrés módszertnával. Emellett pedig mindenkinek, aki munkája során többnyelvű környezetben dolgozik együtt uniós tolmácsokkal, hasznos lehet megtudni, milyen szempontok szerint képezik és választják ki őket.
Az Európai Unió intézményeinek és egyes szerveinek ülésein, illetve az uniós intézmények és szervek munkatársainak hivatalos kiküldetései során a tolmácsolást kizárólag hivatásos tolmácsok végzik. Ennek az az oka, hogy a nyelvi közvetítéshez a magas szintű nyelvtudáson kívül más készségek is szükségesek. A közvélekedés még napjainkban is úgy tartja, hogy a magas szintű nyelvtudás önmagában elegendő a nyelvi közvetítői feladatok ellátásához, azonban ennél sokkal összetettebb készségekre van szükség.
Már a tolmácsok és fordítók nyelvtudása is eltér az átlagos többnyelvűek nyelvtudásától. A nyelvi közvetítők ugyanis nem saját kommunikációs igényeik kielégítésére használják tudásukat, hanem arra, hogy olyan témákban is lehetővé tegyék a kommunikációt, amelyeknek nem szakértői, és amelyek nem is feltétlenül érdeklik őket. Ráadásul folyamatosan kettő vagy több nyelvvel dolgoznak egyszerre, ezért elengedhetetlen, hogy elméjükben a munkanyelveik között nagyszámú tudatos kapcsolat alakuljon ki, ugyanakkor ezek a munkanyelvek el is különüljenek egymástól. Így lehetővé válik, hogy a szükséges lexikai egységek, nyelvtani fordulatok gyorsan aktiválódjanak az éppen aktuális célnyelvükön, ugyanakkor célnyelvi teljesítményükben egy pillanatra se keveredjenek össze munkanyelveik (G. Láng 2002, Szabari 2002).
A nyelvtudáson kívül széles körű kulturális ismeretekre és általános műveltségre is szükségük van, hiszen ezek nélkül nem lennének képesek megérteni, esetleg anticipálni a tolmácsolandó kijelentések valós tartalmát, illetve jelentésárnyalatait. Ezt az általános tudásukat minden egyes tolmácsolási esemény előtt specifikus nyelvi és tartalmi felkészüléssel kell kiegészíteniük (Szabari 2002, Seleskovitch és Lederer 2002).
A tolmácsoknak ezenkívül természetesen rendelkezniük kell tolmácsolási stratégiákkal a tolmácsolás közben felmerülő problémák gyors és feltűnésmentes kezelésére. Mindezeken túl fizikai állóképességre és legfőképp nagyfokú stressztűrésre és rugalmasságra is szükségük van (Szabari 2002, Horváth 2010): egyes kutatások szerint a tolmácsokat érő stressz a repülőtéri forgalomirányítókat érő pszichés nyomáshoz hasonló mértékű (Zeier 1997).
- 1/2 -
Mindezekből adódóan a tolmácsolási feladatok ellátására a képzett, professzionális tolmácsok a legalkalmasabbak. A magyar tolmácspiacon jellemzően két módon vált-válik valaki tolmáccsá. A rendszerváltás előtt a hosszabb külföldi tartózkodás, és az ezáltal megszerezhető magas szintű nyelvtudás és országismeret csak kevesek kiváltsága volt. Ezek az emberek általában kizárólag nyelvtudásuknak köszönhetően vágtak bele a nyelvi közvetítésbe, melynek fortélyait azután a gyakorlatban, illetve idősebb kollégáik szárnyai alatt sajátították el. 1973 óta azonban már létezik Magyarországon is intézményesített tolmácsképzés, így egyre jellemzőbb, hogy a tolmácspiacra kilépő pályakezdők valamilyen tolmácsképző intézmény bizonyítványával rendelkeznek. 1986 óta pedig kizárólag olyan személyek végezhetnek hazánkban hivatásszerűen fordítást és tolmácsolást, akik vagy formális képzés keretein belül, vagy pedig a nyelvvizsgákhoz hasonló módon szervezett képesítő vizsgán fordítói vagy tolmácsoklevelet szereztek [24/1986. (VI. 26.) MT rendelet a szakfordításról és tolmácsolásról]. Hazánkban jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Budapesti Corvinus Egyetemen, a Szent István Egyetemen, a Pécsi Tudományegyetemen, a Debreceni Egyetemen, a Miskolci Egyetemen, a Szegedi Tudományegyetemen és a Nyugat-magyarországi Egyetemen, valamint a Kodolányi János Főiskolán folyik tolmácsképzés.[4]
Az Európai Unió három nagy intézménye (az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az Európai Unió Bírósága) közösen intézi a tolmácsok felvételét. A szakmai tapasztalat vagy a tolmácsvégzettség ugyanis önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az ember uniós tolmács lehessen: ehhez akkreditációs vagy versenyvizsgát is tennie kell. Cikkünkben az eseti alapon megbízott szabadúszó tolmácsok akkreditációjával foglalkozunk, de azt is meg kell jegyeznünk, hogy az uniós intézményekben foglalkoztatott tolmácsok körülbelül egynegyede főállású tisztviselő. A főállású státusz megszerzéséhez sikeresen kell szerepelni a tisztviselők többfordulós versenyvizsgáján. Jeleznünk kell továbbá, hogy az EU intézményeiben olyan nyelvekből is szükség van tolmácsolásra, amelyek nem tartoznak az Európai Unió hivatalos nyelvei közé. Az ilyen nyelvek esetében a felvételi-kiválasztási eljárás az itt ismertetettől eltérő lehet.
A szabadúszóknak rendezett akkreditációs vizsga szakmai körökben SCIC-teszt néven is ismert. Ez az elnevezés az Európai Bizottság Tolmácsolási Főigazgatóságának (DG Interpretation) korábbi francia nevének ma is gyakran használt rövidítéséből (Service Commun Interprétation-Conférences - SCIC) ered. Amennyiben a jelentkező a felvételi vizsgán bebizonyítja, hogy a nyelvkombinációjában képes mind nagyszakaszos követő (konszekutív), mind szinkrontolmácsolásra, megkapja a SCIC akkreditációt, és felkerül a szabadúszólistára. A listán szereplő tolmácsokat keresik meg, ha az uniós intézményeknek főállású munkatársaikon kívül további tolmácsokra van szükségük egy-egy munkanapra vagy hétre. Az Európai Unió intézményei így biztosítják a nagy mennyiségű és bonyolult nyelvkombinációk lefedését kívánó, időszakonként változó tolmácsolási igények kielégítésének rugalmasságát. Ezt a rugalmasságot egy kizárólag főállású tolmácsokból álló stáb nem volna képes költséghatékonyan biztosítani.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
