A téma aktualitását az adja, hogy az utóbbi években jelentősen megnőtt azoknak a hagyatéki ügyeknek a száma, ahol a hagyatéki tartozások magas összege miatt az örökösök számára alaposan megfontolandó kérdés, hogy igényt tartanak-e örökségükre, vagy visszautasítják azt. A gazdasági változásokkal együtt jár, hogy az állampolgárok nemcsak jelentős vagyont, hanem hatalmas adósságtömeget is képesek felhalmozni életük során.[1]
Amíg 20-30 évvel ezelőtt a hagyatéki terhek nagy részét a temetési költségek, a hagyatéki költségek és hagyatéki eljárás költségei jelentették, és csak kisebb részben az örökhagyó tartozásai, addig napjainkban ez az arány megfordult. A devizahitelek és egyéb kölcsönök miatt sok hagyatéki ingatlant, "jobb esetben" jelzálogjog, "rosszabb esetben", már végrehajtási jog is terhel. Az az örökös, aki saját hitelét is törleszti, nehéz helyzetbe kerül, amikor azzal szembesül, hogy az örökhagyó után jelentős összegű ki nem fizetett tartozás maradt.
Mielőtt rátérnék az örökös felelősségének részletes elemzésére, szükségesnek tartom a hagyatéki tartozásokra vonatkozó rendelkezések ismertetését.
A hagyatéki tartozás rendszerint olyan harmadik személlyel szemben áll fenn, aki maga nem örökös. Előfordulhat azonban, hogy a hagyatéki tartozás az örökös, mint hitelező javára keletkezik.[2] A hagyatéki tartozásnak ezen a minőségén és fennállásán nem változtat, hogy a tartozás - az öröklés megnyílása előtt vagy azt követően - az örökös, mint hitelező javára keletkezett.[3]
A hagyatéki tartozások a következők:
1.1. az örökhagyó illő eltemetésének költségei;
1.2. a hagyaték megszerzésével, biztosításával és kezelésével járó szükséges költségek (a továbbiakban: hagyatéki költségek), valamint a hagyatéki eljárás költségei;
1.3. az örökhagyó tartozásai;
1.4. a kötelesrészen alapuló kötelezettségek;
1.5. a hagyományon és a meghagyáson alapuló kötelezettségek.
A hagyatéki tartozások két nagy csoportba sorolhatók. Az első csoportba azok tartoznak, amelyek átszállnak az örökösre: az örökhagyó illő eltemetésének költségei, a hagyatéki költségek, a hagyatéki eljárás költségei, valamint az örökhagyó tartozásai.
A második csoportba azok a kötelezettségek tartoznak, amelyek az örököst ebből a minőségből folyóan terhelik: a kötelesrészen alapuló kötelezettségek, illetve a hagyományon és meghagyáson alapuló kötelezettségek.[4]
Az illő eltemetés fogalmát a jogszabály nem határozza meg. A temetéssel kapcsolatos társadalmi szokások alakították ki azt a gyakorlatot, hogy az örökhagyó illő eltemetése körébe már nem csak az elhamvasztás, a gyászszertartás és a fejfa állítása tartozik, hanem a halotti tor, gyászhirdetés, koszorú költsége, valamint az örökhagyó emlékére a helyi szokásoknak megfelelő síremlék állítása is.[5]
A hagyatéki költségek a következők:
A hagyaték megszerzésével, biztosításával és kezelésével járó szükséges költségek. Ide tartozik mindaz a kiadás, ami a hagyaték tulajdonba vagy birtokbavételéhez szükséges (például az előzetes intézkedések, levelezés költsége, az esetleges öröklési per költsége);
A hagyaték biztosításával kapcsolatos költségek a hagyatéki eljárás során vagy az öröklési per kapcsán megtehető biztosítási intézkedések költségei (bírói letétbe helyezés, a hagyatéki vagyontárgy őrzésének költsége).
A hagyaték kezelésének költségei közé sorolhatók a végrendeleti végrehajtó, az eseti gondnok, az ügygondnok, a zárgondnok költségei és díjai.[6] A hagyatéki eljárás költsége szigorúan véve, a közjegyző tevékenységéért járó munkadíj és költségtérítés[7], valamint a végzések elleni fellebbezés illetéke.
- 424/425 -
Ebbe a csoportba tartoznak az örökhagyó személyével, vagy vagyonával kapcsolatban felmerült tartozások, amelyek még az örökhagyó életében keletkeztek és az örökhagyó halála időpontjában is fennállnak. Nem csak lejárt tartozásokról lehet szó, hanem olyanokról is, amelyek későbbi időpontban váltak volna esedékessé (tipikusan ilyenek a kölcsön- és hitelszerződésekből eredő tartozások).
Ezen tartozások között leggyakoribbak az örökhagyó tartásával, gondozásával, ápolásával és gyógykezeltetésével kapcsolatban felmerült költségek. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy növekvő tendenciát mutat a tartási, életjáradéki, valamint az öröklési szerződések száma. Az eltartók, illetve a leendő örökösök érdeke mindenképpen megkívánja az ilyen szerződések megkötését, hogy elkerüljék az eltartott (örökhagyó) halálát követő bonyolult bírósági procedúrát.
Korában gyakran előfordult olyan eset, amikor az örökhagyó tartását, gondozását, ápolását valamelyik családtag vagy más személy látta el anélkül, hogy vele az örökhagyó tartási vagy öröklési szerződést kötött volna, illetve szolgáltatását az örökhagyó rendszeresen megfizette volna. A PK 89. számú állásfoglalás b) pontja értelmében "ha az örökhagyó végintézkedés hátrahagyása nélkül halt meg, és hagyatékában a törvényes öröklés rendje érvényesül, a perbeli adatok alapján azonban aggálytalanul megállapítható, hogy az örökhagyót a tartásra köteles hozzátartozói közül csak az egyik tartotta, és a tartás örökségi juttatás ígérete ellenében történt, akkor az örökhagyót ténylegesen eltartó rokon a tartásból származó igényét a hagyatékkal szemben hagyatéki hitelezőként érvényesítheti".
Az örökhagyó részére nyújtott szolgáltatásokon nyugvó hitelezői igényt azonban csak az örökségi juttatás ígérete alapozhatja meg. A "remélt" ellenszolgáltatásnak ilyen hatása nincs.
Ha az örökhagyó tartását, ápolását, gondozását az élettársa látta el, és ezért az örökhagyó ellenszolgáltatást ígért, az élettárs is érvényesítheti ezt az igényét a hagyatékkal szemben.
Élettársak esetében nincs jogi akadálya annak, hogy egymással tartási vagy gondozási szerződést kössenek - amennyiben a jogszabályban megkívánt feltételek fennállnak.
Ide tartoznak mindazok a költségek, amelyek akár szerződésből, akár szerződésen kívüli kötelezettségből származnak. Ilyenek lehetnek a hátralékos lakbér, közüzemi tartozások, ingatlannal, gépjárművel kapcsolatos helyi adók, az örökhagyónak más személlyel szemben fennálló kölcsöntartozása, a jogalap nélkül felvett nyugellátás, az örökhagyó által a házastársa halálát követően felvett házastársi pótlék, a gyermektartásdíj állam általi előlegezése folytán az állammal szemben keletkezett tartozása.
Amennyiben az örökös arra hivatkozik, hogy tudomása szerint az örökhagyónak adótartozása volt, a közjegyző az örökös írásbeli kérelmére megkeresheti az adóhatóságot az örökhagyó adótartozásáról történő adatok közlése végett.[8] Az adóhatóság tájékoztatása nem minősül hagyatéki hitelezői igénybejelentésnek.
Az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezése szerint, ha az adózó az esetleges adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető az adózó örököse "az örökrésze erejéig", több örökös esetében, örökrészük arányában.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
