közjegyzői végrehajtási eljárásban a végrehajtást kérő az adóssal szemben érvényesítheti a jogi képviselőjének díjaként mindazt a jogszabály alapján az adóssal szemben érvényesíthető díjat értjük, amelyre nézve sem a jogerős fizetési meghagyás nem tartalmaz marasztalást, sem a közjegyzői okiratba foglalt kötelezettségvállalás nincs.
A közjegyzői végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő díjazására a bírósági végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő díjazásáról szóló 12/1994. (IX. 8.) IM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) vonatkozik.
A Rendelet 2. § (1) bekezdése alapján a végrehajtást kérő az ügyvéd díjaként a díjmegállapodásban (díjmegállapodáson pedig a Rendelet 1. § (1) bekezdése szerint a végrehajtást kérő és az ügyvéd között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben foglalt díjmegállapodást értjük) foglalt összeget kívánja az adósra áthárítani, az adóst terhelő ügyvédi díj (nem munkadíj) összege a díjmegállapodásban foglalt összeg. Mivel a munkadíjról, költségátalányról és készkiadásról csak díjmegállapodás érvényesítése hiányában beszélünk, díjmegállapodás esetén csak díjról és nem munkadíjról, nem költségátalányról és nem készkiadásról van szó.
Ezzel kapcsolatban az első kérdés az, hogy a végrehajtást kérő díjmegállapodás alapján érvényesít-e ügyvédi díjat. Nem az a kérdés, hogy van vagy nincs díjmegállapodás, a kérdés az, hogy azt a végrehajtást kérő érvényesíti vagy nem. Közömbös a díjmegállapodás léte, ha a képviselő nem annak alapján érvényesíti a díjigényét. Ha a végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelemnek az ügyvédi munkadíjra vonatkozó részéből kifejezetten nem tűnik ki, hogy a végrehajtást kérő díjmegállapodás alapján érvényesít díjat, akkor úgy kell tekinteni, hogy a munkadíjának a megállapítását a Rendelet 3-9. §-a szerint kéri.
A díjmegállapodás szerinti díj érvényesítésének természetesen fogalmilag feltétele a díjmegállapodás léte, ám ezt meghaladóan a hangsúly a díjmegállapodás érvényesítésén van. A díjmegállapodás érvényesítése (és nem egyszerűen a léte) hiányában, a közjegyzőnek a Rendelet 3-9. §-a szerint, de nem a végrehajtási eljárás egészére, hanem csak az adott eljárási cselekmény vonatkozásában kell díjat megállapítania.
A díjmegállapodás alapján érvényesített díj a Rendelet 10. § (2) bekezdésének 2. mondata szerint a végrehajtási eljárás foganatosítása (nem elrendelése) során elvégzett jogi képviselői tevékenységért jár. Az ügyvédi díj a végrehajtási eljárás során végzendő teljes ügyvédi tevékenység díja. Ezért ebben az esetben nem is ügyvédi munkadíjról, hanem díjmegállapodás szerinti ügyvédi díjról beszélünk. A díjmegállapodás szerinti díj magában foglalja az egyébként csak díjmegállapodás érvényesítése hiányában figyelembe vehető költségátalányt (8. §) és készkiadásokat is (9. §), mindazt, ami egyébként a Rendelet 3-7. §-ai alapján, mint ügyvédi munkadíj, költségátalány és készkiadás lenne megállapítható. A végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelem elkészítéséért és előterjesztéséért díjmegállapodás esetén díj (a Rendelet 10. § (1) bekezdés 2. fordulata szerint) csak abban az esetben állapítható meg, ha a díjmegállapodás a végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelem elkészítéséért és előterjesztéséért külön díjtételt határoz meg, és a végrehajtási eljárás során majd elvégzendő jogi képviselői tevékenységért járó díjon felül (mellett).
A Rendelet 10. § (1) bekezdésének 2. mondata azt jelenti, hogy bár a Rendelet 10. § (1) bekezdése alapján minden esetben magában a végrehajtható okiratban, tehát már a végrehajtás elrendeléskor meg kell állapítani az adós terhére a díjmegállapodás szerinti azt a díjat, amely a Rendelet 10. § (1) bekezdése 2. mondatának 2. fordulata esetében mind a végrehajtási kérelem előterjesztéséért, mind a végrehajthatás foganatosítása során végzendő majdani teljes tevékenységért érvényesíthető díjat magában foglalja, az így megállapított díj a végrehajtási eljárás későbbi szakaszára (annak egészére) vonatkozó jogi tevékenységért - tehát legalábbis részben jövőbeni tevékenységért - jár ugyan, mégis a díjmegállapodás alapján már a végrehajtás elrendelésekor - tehát mintegy előre - kell megállapítani, akkor tehát, amikor a végrehajtás foganatosítására még sor sem került. Lehet, hogy adott esetben a végrehajtás foganatosítása akár akként zajlik majd, hogy abban ténylegesen nem is lesz szükség ügyvédi közreműködésre, mert például a végrehajtónak a bankszámlára vonatkozó átutalási megbízása folytán azonnal befolyik a végrehajtandó összeg, így valójában nincs is szükség a végrehajtás foganatosítása során ügyvédi képviseletre, legfeljebb végrehajtási eljárásbeli esetleges jogorvoslatoknál lesz arra szükség. A díjmegállapodás alapján érvényesített és már a végrehajtható okiratban megállapítandó ügyvédi díj, tehát átalánydíj szerepet tölt be. Ilyenkor a végrehajtási eljárás során végzendő ügyvédi tevékenységért nem is jár további díj, ideértve a díjmegállapodás hiányában egyébként a 10/A. §-nak alapján a végrehajtást foganatosító vagy a végrehajtás foganatosítása során előterjesztett jogorvoslatot elbíráló bíróság vagy a végrehajtó által megállapítható, az eljárása során a képviselettel egyébként felmerült díjat is.
Amennyiben a végrehajtást kérő díjmegállapodás alapján érvényesít ügyvédi díjat, a közjegyző a végrehajtási kérelem elkészítéséért díjat csak akkor állapíthat meg, ha a végrehajtási kérelem elkészítéséért járó díjat a díjmegállapodás külön tételként tartalmazza.
Ez azt jelenti, hogy ha a díjmegállapodás külön tételként nem határoz meg díjat a végrehajtási kérelem elkészítéséért, a végrehajtható okiratot kiállító hatóság akkor is belefoglalja a végrehajtható okiratba a díjmegállapodás szerinti ügyvédi díjat, de az legfeljebb hallgatólagosan tartalmazza a végrehajtási kérelem elkészítéséért a képviselőt megillető díjat. Ha a végrehajtási kérelem elkészítéséért a díjmegállapodásba külön ügyvédi díj nincs kikötve, ez azt jelenti, hogy maga a végrehajtható okirat kiállítása az ügyvédi díjtól mentes, és az ügyvédi díj csak a végrehajtás foganatosítás során - ekkor még csupán esetlegesen - felmerülő ügyvédi tevékenység fedezete. A végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelem elkészítéséért díjmegállapodás esetén csak akkor számítandó fel explicit módon díj, ha a felek a díjmegállapodásban erre nézve kifejezetten külön díjat (díjtételt) állapítottak meg.
Mivel egyébként az ügyvédi díjként a díjmegállapodás alapján a végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelemben feltüntetett és a Rendelet 10. § (1) bekezdésének 1. mondata alapján a végrehajtható okiratban megállapítandó ügyvédi díj a végrehajtási eljárás foganatosítása, nem az elrendelése során elvégzett jogi képviseli tevékenységért jár.
A díjmegállapodás alapján érvényesített ügyvédi díj lényege az, hogy az ügyvédi díj nem különül el a végrehajtás elrendelése és végrehajtás foganatosítása során végzett ügyvédi képviselet munkadíjára, hanem a Rendelet 10. §-a szerint valóban a végrehajtási foganatosítása során végzett valamennyi (és nem a foganatosítás során végzett egyes) ügyvédi eljárási cselekményekre vonatkozó ügyvédi képviselet ellátására vonatkozik, noha a végrehajtás elrendelésekor és egyetlen alkalommal kell megállapítani.
Ezzel szemben a díjmegállapodás hiányában az ügyvédi munkadíj eljárási cselekményenként állapítandó meg mind a végrehajtási eljárás foganatosítása, mind az elrendelése során elvégzett jogi képviseli tevékenységért, a Rendelet 10/A. §-a alapján.
A gyakorlatban, díjmegállapodás hiányában a közjegyzőnek a végrehajtható okiratban a végrehajtás elrendelése iránti kérelem munkadíjáról kell döntenie. A Rendelet 5. és a 6. §-a szerinti egyes végrehajtási cselekmények a közjegyző szempontjából közömbösek, mert azoknak a díját a végrehajtó és a végrehajtást foganatosító bíróság állapítja meg. A közjegyzői gyakorlatban elvileg elképzelhető, bár ténylegesen nem szokott előfordulni, hogy a Rendelet 7. §-a szerinti, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) jogorvoslatra vonatkozó fejezete szerinti, a végrehajtás elrendelésével kapcsolatos jogorvoslatok közül a végrehajtási záradék törlése és a végrehajtási lap visszavonása iránti kérelemben felmerülő munkadíjban is kéri a kérelmező a másik felet marasztalni. Erről az eljárási költségről a közjegyzőnek a végrehajtási záradék törlése és a végrehajtási lap visszavonása iránti kérelem elbírálásáról hozott határozatában a Vht. 9. §-a folytán alkalmazott a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 77. § 1. mondata alapján döntenie kell.
(Természetesen a végrehajtási záradék törlése és a végrehajtási lap visszavonása iránti kérelem elbírálásáról hozott határozatban sem állapítható meg eljárási költség annak a javára, akinek a javára a végrehajtható okiratban díjmegállapodás alapján állapították meg a díját, hiszen az ő részére ezzel már mintegy előre megállapították a végrehajtási eljárásban végzett, végzendő valamennyi tevékenységének a díját.)
Önmagában nem ütközik jogszabályba annak kikötése, hogy a végrehajtást kérő és az ügyvéd között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben a felek jutalékos, "sikerdíjas" megbízás keretében a megbízott sikeres tevékenységétől tegyék függővé a díjazását, mint azt a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata is alátámasztja (BH2005. 28, BDT2005. 1108, BH2005. 43, BH2011. 66). Az ilyen jellegű megállapodás azt jelenti, hogy az ügyvéd a kikötött díjra csak akkor (olyan mértékben) válik jogosulttá, amilyen mértékben a végrehajtás sikerre vezetett. Dogmatikailag az ilyen sikerdíjas megállapodás a Rendelet 3. § (1) bekezdése szerinti díjmegállapodás fajtája. Ebben az esetben tehát a jogi képviselő díját a végrehajtható okiratban - a megállapodás sajátosságaival egyezően ugyan -, de a Rendelet 3. § (1) bekezdése alkalmazásával kell megállapítani, és azt a végrehajtható okiratban feltüntetni. (Például: ügyvédi díj: "a végrehajtási eljárásban behajtott követelés összegének x százaléka")
Díjmegállapodás érvényesítése esetén a ténylegesen elvégzendő jogi tevékenység még nem ismert. Ebből következik, hogy a díjmegállapodás alapján érvényesített összeget annak reális voltát illetően a Rendelet 2. § (1) bekezdésének megfelelően csak a végrehajtási ügyértékhez és nem a mivoltát illetően még ismeretlen elvégzendő jogi képviselői tevékenységhez lehet viszonyítani, szemben a Rendelet 3.-5. §-a alapján - díjmegállapodás érvényesítése hiányában - megállapítható ügyvédi munkadíjjal, amelyet annak reális voltát illetően már a ténylegesen kifejtett jogi képviselői tevékenységhez lehet viszonyítani. Hasonlóan a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: Díjrendelet) 2. § (2) és 3. § (6) bekezdéséhez.
Sem a Pp. 78. § (1) bekezdése, sem a Díjrendelet 2. § (2) bekezdése, sem a Rendelet 2. §-a nem biztosít alanyi jogot a díjmegállapodás szerinti díjnak a díjmegállapodás szerinti mértékben történő érvényesítésére (megítélésére). Ezért nem jogszabálysértő, ha végrehajtható okiratot kiállító a jogszabály szabta keretek között mérlegeléssel a megállapodottnál alacsonyabb összegben határozza meg az ügyvéd munkadíját. (Legfelsőbb Bíróság Pfv. X. 22 405/1995. - BH1996. 321 sz.)
A díjmegállapodás érvényesítése nem képezi akadályát annak, hogy a közjegyző a végrehajtható okiratot az ügyvédi díjra vonatkozó részében a kérelemtől eltérően állítsa ki a Vht. 31/E. § (1) bekezdése és a 20. § (2) bekezdés folytán alkalmazott 19. § (2) bekezdés alapján. Az érvényesíteni kívánt ügyvédi díjat a Rendelet 2. § (1) bekezdés 2. mondata alapján lehet mérsékelni, azon az alapon, hogy a végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelemben érvényesíteni kívánt ügyvédi díj nem áll arányban a végrehajtási kérelemben foglalt, illetőleg a végrehajtható okiratban feltüntetett főkövetelést, járulékot és költséget magában foglaló együttes összeggel, végrehajtási ügyértékkel.
Ebben az esetben a közjegyzőnek figyelemmel kell lennie arra, hogy díjmegállapodás érvényesítése esetében a díjmegállapodás alapján megállapított díj a végrehajtási eljárás későbbi szakaszára vonatkozó jogi tevékenységért jár ugyan, mégis a végrehajtás elrendelésekor kell megállapítani, amikor a végrehajtás foganatosítására még sor sem került.
Ilyenkor a végrehajtási eljárás során végzendő ügyvédi tevékenységért nem is jár további díj. A Rendelet 10/A. §-a ugyanis csak a 3. §-7. § szerinti ügyvédi munkadíjra vonatkozik, díjmegállapodás érvényesítése hiányában. Különválasztja a jogszabály a végrehajtás iránti kérelemért járó munkadíjat (3. §-4. §) a végrehajtás foganatosítása során végzett ügyvédi tevékenységért járó munkadíjtól (5. §-6. §).
A Rendelet 5. § (2) bekezdése szintén csak díjmegállapodás érvényesítése hiányában a végrehajtás foganatosítása során végzett végrehajtási cselekményeknél való közreműködésért járó ügyvédi munkadíjat (nem"díjat"), szabályozza.
Így van ez a jogorvoslatok esetén is. Ügyvédi díjmegállapodás esetében, tekintettel arra, hogy a végrehajtás foganatosítása során végzett teljes ügyvédi képviseleti tevékenységért jár az ügyvédi díj, így a végrehajtás foganatosítása során a jogorvoslati eljárásban sem állapíthat meg külön ügyvédi munkadíjat a bíróság a jogorvoslati eljárásért. Szemben a 7. § (1) bekezdésével, ami csak díjmegállapodás hiányában alkalmazható.
Amennyiben a közjegyző díjmegállapodás érvényesítése esetén a díjmegállapodás szerinti ügyvédi díjat állapítja meg, az a gyakorlat szempontjából irreleváns, hogy az tartalmaz-e általános forgalmi adót vagy nem.
A Rendelet 1. § (4) bekezdése szerint az ügyvédnek minden felhívás nélkül nyilatkoznia kell arról, hogy általános forgalmi adó fizetésére köteles-e. Ez azt jelenti, hogy, ha a törvényi kötelezettsége ellenére erről nem nyilatkozik, akkor a megállapított díjnál az általános forgalmi adó figyelmen kívül marad, abban az értelemben, hogy a végrehajtható okiratban a díjmegállapodás alapul vétele szerinti díjat kell (indokolt esetben természetesen mérsékelve) megállapítani, amelyből a képviselő - ha arra kötelezett - akkor az általános forgalmi adót meg fogja fizetni. Tehát a közjegyzőnek a díjmegállapodásban foglalt ügyvédi díj mérséklése esetén díjmegállapodás szerinti díjat (ami vagy magában foglalj a az áfát, vagy nem) mint olyat lehet mérsékelni. Díj megállapodás érvényesítése hiányában pedig az általános forgalmi adó fizetésére vonatkozó nyilatkozat tételére való felhívás nélkül megállapítható az ügyvédi munkadíj a Rendelet szerint, de áfával nem növelt összegben, mert a jogi képviselő a díj megállapításáig nem nyilatkozott arról, hogy általános forgalmi adót fizetne. Pótlólag áfa igényrész bejelentésének legkésőbb a díj megállapításáig van helye, azután már nem, egyezően azzal az általános szabállyal, miszerint perköltség utólagos felszámításának helye nincs.
A Díjrendelettel szemben a Rendelet 10. § (2) bekezdése előírja a díjmegállapodásnak a végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelemmel együtt történő benyújtásának a kötelezettségét. A Díjrendelet a megbízási szerződésben kikötött megbízási díj munkadíjként való igénylése esetén a bíróság mérlegelési körébe hagyja annak az eldöntését, hogy szükségesnek tartja-e a kikötött díj igazolását (ajánlás: a bíróságok által megállapítható ügyvédi költségek tárgyában: Bírósági Határozatok 2004. évi 9. szám). Azt a Rendelet ugyan nem írja elő, hogy a díjmegállapodást papír alapon kell benyújtani, azonban a Rendelet 10. § (2) bekezdésének megfelelően magát a díjmegállapodást kell csatolni. Tehát a Rendelet 1. § (1) szerinti a végrehajtást kérő és az ügyvéd között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben foglalt megállapodást. Ez csak úgy lenne lehetséges, hogy szükségképpen papír alapú mellékletét kell képeznie a fizetési meghagyás végrehajtása iránti kérelemnek.
A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (a továbbiakban: Fmhtv.) 60. § b) pontja alapján e törvény (tehát az Fmhtv.) alapján felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy a fizetési meghagyás végrehajtásának elrendelése iránti eljárásban alkalmazandó az űrlapokhoz csatolható mellékleteket rendeletben állapítsa meg. A 12/1994. (IX. 8.) IM rendelet nem az Fmhtv. felhatalmazása alapján született, így az alapján a végrehajtási kérelemhez díjmegállapodást, mint mellékletet csatolni nem lehet. Ezt az Fmhtv. 10. § (3) bekezdése sem engedi meg.
A csatolása nélkül a díjmegállapodás nem vehető figyelembe ezért úgy gondolom, hogy úgy lehet szintézist teremteni a két jogszabály között, hogy a díj megállapodás tartalmára vonatkozó nyilatkozatot lehetne e-aktában csatolni.
Ha a közjegyző nyilatkozat alapján elhiszi az ügyvédnek, hogy van meghatalmazása, azt is elhiheti, hogy az a tartalmú díjmegállapodás jött közöttük létre, amit előad, vélelmeznünk kell, hogy a díjmegállapodás tartalmát helyesen adja elő.
A bírósági végrehajtási eljárásban a jogi képviseletet jogtanácsos is elláthatja. A jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Jtvr.) 2. § (1) bekezdés a) pontja szerint a jogtanácsos a képviseletet a képviselettel fennálló munkaviszonyban vagy tagsági viszonyban látja el. A Pp. 67. § (2) bekezdésének hatályos szövege már megszüntette a különbséget az ügyvéd és a munkaviszonya illetőleg tagsági viszonya alapján a képviseletet ellátó jogtanácsos részére megállapítható munkadíj között (BH2001.588.). A jogtanácsos és a között a szervezet között, amelynek a képviseletét a vele fennálló munkaviszonya vagy tagsági viszonya alapján látja el, a Rendelet 1. § (1) bekezdése és a Díjrendelet 2. § (1) bekezdés a) pontja szerinti díjmegállapodás fogalmilag kizárt. (Lásd a fent már hivatkozott ajánlást) (BDT2011.2500 I., BDT2004.946 IV.) A jogtanácsos részére tehát a Díjrendelet 3.-9. §-a alapján lehet a jogtanácsosi díjat megállapítani, ha a munkaviszonya illetőleg a tagsági viszonya alapján képvisel.
Jogtanácsos esetén a díjmegállapodás akkor merülhet fel, ha a Jtvr. 1. § (5) bekezdésében és 2. § (2) bekezdésében foglalt lehetőség szerint megbízás alapján látja el a végrehajtási eljárásban a fél képviseletét. A jogtanácsos és az általa képviselt között a Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 1/2004. (IV. 19) számú ajánlásában kifejtettek szerint a Díjrendelet 2. § (1) bekezdés a) pontja szerinti és a Rendelet 1. § (1) bekezdése szerinti díjmegállapodás akkor lehetséges, ha a jogtanácsos a képviseletet megbízási szerződés alapján látja el, hiszen fogalmilag csak ekkor kerülhet szóba megbízási díj kikötése. A már hivatkozott ajánlások, valamint a BH2003.173 számon közzétett eseti döntés a Jtvr. 7. § (2) bekezdése és a Jtvr. végrehajtásáról szóló 7/1983. (VIII. 25.) IM rendelet (a továbbiakban Jvhr.) 16. § (1) bekezdése szerinti eseteket tartják az e körbe sorolhatónak.
Megbízás alapján jár el a jogtanácsos, ha a Jtvr. 7. § (2) bekezdése alapján, mint meghatalmazott a szervezet dolgozóját képviseli, valamint akkor, ha a Jvhr. 16. § (1) bekezdése alapján eseti megbízási szerződéssel képvisel olyan a Jvhr. 16. § (1) bekezdésében felsorolt szervezetet, amellyel nem áll a jogtanácsosi tevékenység ellátására vonatkozóan munkaviszonyban vagy tagsági viszonyban.
A Jvhr. 16. § (1) bekezdése szerinti megbízási szerződésnél lehetséges az ügyvédi díjmegállapodásra vonatkozó szabályok minden nehézség nélküli alkalmazása, ám ugyanez a Jtvr. 7. § (2) bekezdése szerinti esetben már a gyakorlatban kivihetetlen.
Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 9. §-a értelmében az ügyvédi munkadíj szabad megállapodás tárgya. Az ügyvédi megbízási szerződésben tehát a díjmegállapodásra vonatkozó rész a megbízó és a megbízott megállapodásán múlik, más kérdés, hogy ebből a peres vagy nemperes eljárásban az eljárást lefolytató hatóság milyen összeget tart arányosnak és az ellenérdekű félre átháríthatónak. A szervezet dolgozóját megbízási szerződés alapján képviselő jogtanácsos elvben ugyancsak szabadon állapodhat meg az általa képviselt féllel a megbízási díj mértékében, de a Jvhr. 13. §-a szerint a Jtvr. 7. § (2) bekezdése alapján történő képviselet ellátásáért a jogtanácsos az ügyvédi díjszabás szerint járó díjnak legfeljebb a felét számíthatja fel. "Ügyvédi díjszabás" azonban már nincs. Akkor tehát, ha a szervezet dolgozóját megbízási szerződés alapján képviselő jogtanácsos a dolgozóval kötött megbízási szerződésben kikötött díjat kívánja érvényesíteni, akkor azt a furcsa vizsgálatot kellene lefolytatni, hogy vajon az e megbízási szerződési szerinti megbízási díj duplája reálisnak lenne-e tekinthető, ha ugyanezt a képviseletet ügyvéd látná el, és a megbízójával létrejött "szabad megállapodással" a jogtanácsos és a dolgozó közötti díjmegállapodás szerinti díj duplájában állapodtak volna meg.
A tételes kimutatás a készkiadások megállapításának alapjául szolgál. A Rendelet 9. §-a szerinti tételes kimutatás előterjesztése esetén van lehetőség a tételes kimutatás alapján a készkiadások megállapításának. Ha a végrehajtást kérő nem terjesztett elő tételes kimutatást, mindegy milyen okból, akkor a készkiadásokat a Rendelet 9. § (3) bekezdése alapján a rendelkezésre álló adatok alapján kell megállapítani. Ha erre vonatkozóan nem áll rendelkezésre adat, akkor készkiadásokat nem lehet megállapítani.
A tételes kimutatásnak a nem kell papír alapú mellékletnek lennie. A tételes kimutatást nem csatolni kell, hanem előterjeszteni a Rendelet 9. § (2) bekezdése szerint, tehát ez nem melléklete a végrehajtási kérelemnek, hanem azt elő lehet terjeszteni a fizetési meghagyásos eljárásban e-aktaként, mert a tételes kimutatás, csupán egy felsorolás, hogy miből hány Ft készkiadás adódott. Nem a készkiadásokat igazoló okiratok csatolásáról van szó, a tételes kimutatás nyilatkozat és nem melléklet. A tételes kimutatás előterjesztése az gyakorlatilag a tételes kimutatásnak előadása. A tételes kimutatás egy nyilatkozat az e-aktában, amelyen a jogi képviselő nyilatkozik arról, milyen készkiadásai merültek fel.
Ha a végrehajtást kérő megjelöli a készkiadások összegét, de nem terjeszt elő nyilatkozatot a tételes kimutatás tárgyában, akkor Rendelet 9. § (3) alapján az elő nem terjesztett kimutatás alapján kell megállapítani a készkiadásait. Ha nincs adat, akkor mivel nem áll rendelkezésre adat, ezért a közjegyző nem állapít meg készkiadást, mert nincs semmilyen a Rendelet 9. § (3) szerint a készkiadások tekintetében rendelkezésre álló adat, aminek alapján a készkiadások tárgyában dönteni lehetne.
A VII. Ppn. (a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról rendelkező 1997. évi LXXII. törvény) 13. §-a 1998. január 1-jei hatállyal - de csak az ezt követően indult ügyekre irányadóan - a Pp. 75. § (2) bekezdés rendelkezését a jogtanácsos, szabadalmi ügyvivő készkiadásainak és munkadíjának a perköltséghez számításával kiegészítette, így e bekezdés a jogi képviseletet hivatásszerűen ellátók teljes körét felöleli. A szabadalmi ügyvivő díjazásának mértékében és a megfizetés módjában a felek szabadon állapodnak meg. A szabadalmi ügyvivő a megbízás teljesítését, illetve egyes tevékenységek elvégzését a várható munkadíjnak és költségnek megfelelő összeg előzetes megfizetésétől teheti függővé (a szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény 17. § (2) bek.).
A hatályon kívül helyezett rendelkezés szerint a gazdálkodó szervezetek részére a munkaidőkiesés megtérítéseként az ügyvédi képviselet esetében felszámítható díj csökkentett összegét kell megállapítani, ha a képviseletet nem ügyvéd, hanem vállalati jogtanácsos (jogi előadó) látta el. Ennek alapján jogtanácsos (jogi előadó) eljárása esetén az ügyvédi díjszabás szerint járó díjnak legfeljebb a felét lehetett felszámítani. A szóban forgó rendelkezés hatályon kívül helyezésével e téren megszűnt az ügyvédi, illetőleg jogtanácsosi képviselet tekintetében a perköltségben felszámítható díjazásnál létező indokolatlan különbség.
A végrehajtás elrendelésével kapcsolatos költség körébe a konkrét egyedi üggyel kapcsolatos felszámítható költségek tartoznak bele (Pp. 75. § (1)). A nem kifejezetten az egyedi végrehajtási ügyben felmerült költségek, hanem a végrehajtást kérő általános, működési illetve rezsi költségei, az adott végrehajtási ügyben nem érvényesíthetők, végrehajtási költségként, a Pp. perköltségre vonatkozó rendelkezései alapján. A perköltség az a költség, ami a feleknek a konkrét üggyel kapcsolatos célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatos akár a bíróságon belül, akár a bíróságon kívül merül fel (előzetes tudakozódás, levelezés költsége, eljárási illeték, stb...). Nem tartoznak ebbe a körbe tehát a konkrét ügyre is vonatkozó, de egyébként a végrehajtást kérő működése körébe tartozó, működési költségek: rezsiköltség, számlavezetési díj, számítógépes rendszer üzemeltetésének díja, munkabér, számlavezetési díj, amortizációval járó költségek. Azok a működési költségek, amik nem kifejezetten az adott ügybeni végrehajtás kéréssel felmerült költségek, ezért nem lehet ezeket, mint a végrehajtás kérésével felmerült költségeket figyelembe venni, mert ezek általában felmerült működési költségek.
A fizetési meghagyásos eljárással felmerült eljárási költség ügyvédi munkadíj részét a fizetési meghagyás szerinti eljárási költségbeli marasztalás tartalmazza. A végrehajtási eljárás során annak a végrehajtását lehet kérni, ami a fizetési meghagyásban szerepel, ezért a fizetési meghagyásos eljárásért a végrehajtás során érvényesíthető eljárási költség megegyezik a fizetési meghagyásos eljárásbeli marasztalási összeggel. Tehát a végrehajtási eljárásban a fizetési meghagyásos eljárás lefolytatásáért további költség, mint amit a fizetési meghagyás eljárási költségben marasztalásként tartalmaz fogalmilag nem számítható fel, mert a fizetési meghagyásos eljárás eljárási költségét ezen belül az ügyvédi képviselettel felmerült ügyvédi díjat is a fizetési meghagyásbeli marasztalás tartalmazza. Végrehajtást kérni a fizetési meghagyás költségeként arra az összegre lehet, ami a fizetési meghagyásban, mint eljárási költségbeli marasztalás szerepel. Utólagos költségfelszámításnak helye nincs. További költségfelszámításnak a bírósági eljárásban sincs helye: végrehajtás a peres eljárás költségeként arra az összegre kérhető, melyet az eljárást befejező határozat, mint perköltséget meghatároz.■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Anka Márton Tibor, MOKK Jogi Iroda Jogi Előadó
Visszaugrás
