A 2013. évi CCLII. törvény 91. § (8) bekezdése kiegészíti, a (17) bekezdésének f) pontja módosítja, g) pontja pedig pontosítja a Cstv. 33/A. §-ában rögzített rendelkezéseket, mely törvényhely felelősségi szabályt fogalmaz meg azokra a vezető tisztségviselőkre, akik a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben az adós társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkeztét követően az ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek (korábban elsődlegessége, a módosítás szerint) figyelembevételével látták el, s ennek következményeként az adós gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése meghiúsult, illetőleg a környezeti terhek rendezése elmaradt.
A Cstv. 33/A. §-ának (7) bekezdéssel történő kiegészítése szerint azokban az esetekben, amikor a felszámolási eljárásban már közbenső mérleg vizsgálatára is sor került és a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg és részleges vagyonfelosztási javaslat alapján megállapítást nyert, hogy a hitelezők igényeinek kielégítéséhez nem elegendő az adós felszámolási vagyona, nem kell bevárni a megállapítási per, sem a felszámolási eljárás befejezését, hanem a hitelező vagy az adós nevében a felszámoló már a vezető felelősségének megállapítására irányuló perben kérheti a perbíróságtól azt is, hogy a ki nem elégített követelésének megfizetésére kötelezze az adós volt vezetőjét. Ez egy régi-új rendelkezés, mert ugyanezzel a szövegezéssel a fenti lehetőséget - korábban a Cstv. 33/A. § (4) bekezdésébe - már beiktatta a 2009. LI. törvény 19. §-a, majd ez a rendelkezés a Cstv. 33/A. §-ának következő, 2011. évi CXCVII. törvény 35. §-ával történő módosításakor - feltehetően véletlenül - kimaradt.
A pontosítás a felelősség megállapítására irányuló per jogerős lezárását követően indítható marasztalási perre vonatkozik. A megállapítási pert a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján korábban is és a jövőben is a felszámolási eljárás ideje alatt indíthatta/indíthatja meg a hitelező, vagy az adós nevében a felszámoló. A jog-
- 13/14 -
alkalmazási bizonytalanságot a megállapítási ítéleten alapuló marasztalási per megindítására előírt határidő kezdő időpontja okozta azzal a törvényi megfogalmazással, hogy ez a 60 napos jogvesztő határidő a "felszámolási eljárás jogerős lezárásától" kezdődött. Ezt a kezdő időpontot teszi egyértelművé a jogalkotó, amikor "a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követő" kezdéssel határozza meg az igényérvényesítés lehetőségének kezdetét. A közzététellel ugyanis egyértelműen és minden hitelező vonatkozásában egységesen meghatározható az a konkrét nap, amikor a felszámolási eljárás jogerős lezárásának tényéről tudomást szerezhettek.
A módosító törvény 91. § (17) bekezdés g) pontjával a fentiekkel megegyezően pontosítja a jogalkotó a Cstv. 63. § (2) bekezdésében és a Cstv. 63/A. §-ában szabályozott, az uralkodó tag felelősségre vonására, valamint a vagyoni hányad rosszhiszemű átruházása miatti felelősség megállapítására irányuló perek perindítási idejének kezdő dátumait is.
A legérdekesebb azonban a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében rögzített tényállás (egyetlen kifejezéssel történő) módosítása, amellyel a csődtörvény szövege a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) 3:118. §-ához igazodik. Ezt a módosítást egyik törvény indokolása sem magyarázza meg, de a jogalkalmazók bizonyára érzékelik, hogy a régi és az új kifejezés között különbség van. A 2014. március 15-től hatályba lépő polgári jogviszonyokat szabályozó törvénykönyv bekebelezte a gazdasági társaságokról szóló szabályozást, ezért most már az új Ptk. 3:118. §-a rendelkezik a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének harmadik személyekkel szembeni felelősségéről. A Ptk. szövegezése szerint: "ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, a hitelezők kielégítetlen követelésük erejéig kártérítési igényt érvényesíthetnek a társaság vezető tisztségviselőivel szemben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint, ha a vezető tisztségviselő a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe". A Gt. 30. § (3) bekezdésében megfogalmazott korábbi és a fentiekben idézett újabb felelősségi szabály szövegének összevetése alapján az a következtetés adódik, hogy amikor az adós társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe kerül, a társaság vezetőjének immár nem teljesen a hitelezők érdekének elsődlegessége alapján, de mégis a hitelezői érdekek figyelembevételével kell eljárnia. Ismét a bírósági ítélkezési gyakorlatra hárul, hogy ennek a változtatásnak milyen jelentőséget és tartalmat tulajdonít majd.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
