Elöljáróban annak leszögezése indokolt, hogy a "banki üzletszabályzat" fogalmát e cikk keretében nem kívánom leszűkíteni a bank üzletszabályzataira. Ez a megfogalmazás pedig korántsem csak azt jelenti -, ami úgyszólván evidencia -, hogy a hitelintézet intézményi körébe tartozó valamennyi szervezeti típus (bank, szakosított hitelintézet, szövetkezeti hitelintézet) Hpt.-ben felsorolt pénzügyi szolgáltatási tevékenységet érintő üzletszabályzataira vonatkozik a címbeli fogalom, hanem azokra az üzletszabályzatokra is, amelyek a befektetési szolgáltatásokkalkapcsolatosak. A közelmúltban univerzálissá vált bankrendszert érintő újraszabályozás következményeként ugyanis a hitelintézetek is elláthatnak olyan befektetési szolgáltatásokat, amelyeket nem a Hpt., hanem az Épt. szabályoz. Így a címbeli fogalomkörbe sorolom azokat az üzletszabályzatokat is, amelyekre az Épt. tartalmaz rendelkezéseket.
Ugyancsak a bevezetőben indokolt említést tenni arról a megközelítésről is, hogy a "fogyasztóvédelem" körét e cikkben nem kívántam teljes mértékben arra szorítani, amit az Európai Unió fokozottabb fogyasztóvédelemmel foglalkozó 93/13/EGK számú irányelvének az 1997. évi CXLIX. törvénnyel történt Ptk. szabályai közé iktatását jelentette. Idetartozónak tekintem ugyanis az ennek 1988. március 1-jei hatályba lépését megelőzően már hatályban volt és maradt azon Ptk. szabályokat is, a amelyek közvetve, nevesítetlenül ugyancsak a fogyasztóvédelmi célokat szolgálták. Többek között - legalábbis bizonyos vonatkozásaiban - a Ptk. 314. §-ának felelősség korlátozással (kizárással) foglalkozó szabályát, amely a tárgyalt téma szempontjából különös jelentőséggel bír.
Ezt azért emelem ki, mert az utóbbi időben kezd elterjedni a szóban forgó üzletszabályzatok egyes rendelkezéseinek ügyfelek részéről való kifogásolása, és legjobb tudomásom szerint az üzletszabályzat alkotójával, alkalmazójával szembeni kifogások, kártérítési igények nem a fokozott fogyasztói védelem új szabályainak a megsértésére alapoznak, hanem sokkal inkább a korábbiakra, ezek közül is leginkább a Ptk. 314. §-ban foglaltak be nem tartására.
A bevezető végén, célszerűnek tartok három különféle típusú konkrét üzletszabályzati változatot, pontosabban megkülönböztetni érdemes üzletszabályzati részt, ki is emelve, bemutatni. Ezek a következők:
A) Az egyik olyan, befektetési tevékenységgel kapcsolatos számlavezetési üzletszabályzat megoldás, amely biztosítja az ügyfél számára annak lehetőségét, hogy a számlavezetőnek szóban, telefonon is adjon rendelkezést, de az ily módon adott utasítások félreértéséből eredő minden kár az ügyfelet terheli.
B) A másik olyan pénzforgalmi bankszámlavezetési feladat ellátásával kapcsolatos üzletszabályzati rész-rendelkezés, amely - többek között - a következőket mondja ki: a bankszámlák feletti írásbeli rendelkezésen a számlavezető vizsgálja, hogy az aláírások megfelelnek-e a részére megadott aláírásmintáknak, de nem felel az olyan hamis vagy hamisított megbízás következményeiért, amelynek hamis, vagy hamisított volta első ránézésre nem nyilvánvaló.
C) A harmadik ugyancsak pénzforgalmi bankszámlavezetési feladat ellátásával kapcsolatos, speciális üzletszabályzati megoldás, amely speciális, mégpedig faxon küldött számla feletti rendelkezésre biztosít lehetőséget az ügyfél számára, de azzal, hogy a számlavezető az aláírás azonosításával kapcsolatos általános előírások szerinti minden kötelezettsége alól mentesül.
1. A következőkben - főként a háromféle, kiemelt, jellemző típust képviselő üzletszabályzati megoldás megfelelő értékelhetősége érdekében - foglalkozni kell a) a fogyasztóvédelmet közvetlenül érintő speciális jogi szabályozással, b) a többek között fogyasztóvédelmi célokat is szolgáló, indokolatlan felelősség korlátozást (kizárást) megakadályozni szolgáló rendelkezésekkel valamint c) az általános szerződési feltételeket konkrétan érintő jogi normákkal, természetesen idevonatkozó lényegükre koncentrálva.
Ad. a) A fokozottabb fogyasztóvédelmi célokat szolgáló, már említett EU irányelv speciális rendelkezéseit az 1997. évi CXLIX. törvény alapvetően az "Általános szerződési feltételek" címet viselő Ptk. részhez illesztette be, a korábbi 209. § helyébe, 209-209/D. § alatt. Más kérdés, hogy ugyanezen cím alatt foglalkozik a módosított Ptk. annak kérdésével is, hogy mikor és ki, illetve hogyan támadhatja meg a gazdálkodó szervezet és a fogyasztó közötti szerződések tisztességtelen kikötéseit, az esetben is, ha adott esetben nem általános szerződési feltételek alkalmazásáról van szó. Egyébként a módosított Ptk. 685. § d) pontja igazít el abban a kérdésben, hogy ki tekintendő egyáltalán fogyasztónak. Így fogyasztó minden személy, aki gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül köt szerződést, függetlenül attól, hogy az adott, fogyasztóvédelem alá eső szerződést általános szerződési feltétel alkalmazásával köti, vagy egyedileg. Más kérdés, hogy a kétféle szerződéskötési módozat között most is találhatóak különbségek, amelyek azonban a tárgyaltak szempontjából elhanyagolhatóknak tekinthetők.
Minthogy a korábbi és a jelenlegi egyéb szabályozások között nem határolódik el világosan és terminológiailag az üzletszabályzatra, az általános szerződési feltételekre és hasonló megjelölésű egyéb változatokra a jogszabályi megfogalmazás, lényegesnek kell tekinteni azt a Ptk. 209/ C. § alatti új meghatározást, miszerint a fogyasztóvédelmi szabályozás szempontjából minden olyan feltétel általános szerződési feltételnek minősül, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, előre meghatároz, és amelynek meghatározásában a másik fél nem működhetett közre. Ebből adódóan még az úgynevezett blankettaszerződéseket is ebbe a körbe tartozónak kell tekinteni.
E körből kiemelendők mindenekelőtt a következő új rendelkezések:
Elsősorban az, hogy a Ptk. szerint milyen esetben kell az általános szerződési feltételt - ideértve természetesen a cikk tárgyává tett üzletszabályt - tisztességtelennek tekinteni. Akkor, ha annak valamely kikötése - a jóhiszeműség megsértésével - a feleknek a szerződésből eredő jogosultságait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul az egyik fél hátrányára állapítja meg. A törvény szövege a példálódzó megoldással - döntően a "különösen" kitétel beiktatásával - lényegileg a számításba jöhető változatoknak igen tág teret biztosít. Egyébként az, amit a "különösen" kitétellel emel ki, az a következő: ha a jogosultságok és kötelezettségek meghatározása a szerződésre irányadó lényeges rendelkezéstől jelentősen eltér, vagy összeegyeztethetlen a szerződés tárgyával, illetve rendeltetésével. Ennek kapcsán kívánkozik megállapításra az is, hogy a Ptk. felhatalmazásán alapuló, tisztességtelennek minősülő feltételek felsorolását tartalmazó 18/ 1999. (II. 15.) Korm. r. is inkább tekinthető példálódzónak és túlmenően azon, hogy a jogalkalmazó számára egyértelmű eligazítást sem ad, nem határolja be a tisztességtelennek minősíthető feltételek eshetőségeit.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
