Ebben az ismertetőben a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1348/2000/EK rendelet belső jogi integrálása valamint alkalmazása kapcsán szerzett tapasztalatokat és véleményeket kívánom bemutatni litván, osztrák, szlovén és magyar szakértői véleményeken keresztül. Az előadások és vélemények forrása a 2007. június 21-23. Budapesten az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem Összehasonlító Állam- és Jogtudományi Karán tartott európai polgári eljárásjogi konferencia, melyen a polgári eljárásjog és az európai polgári eljárásjog jeles külföldi és magyar szakértői találkoztak, hogy ismertessék és kicseréljék tapasztalataikat az európai polgári eljárásjog alkalmazandó szabályainak hatásáról a nemzeti jogrendszerekre.
A "Kézbesítési Rendelet" megalkotásának elsődleges célja, hogy az Európai Unió tagországai között felgyorsítsa és korszerűsítse a polgári és kereskedelmi ügyekről szóló bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítését. A Rendelet tárgyi hatálya a Tanács 44/200l/EK rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, vagy közismertebb nevén a Brüsszel-I rendelethez hasonlóan a polgári és kereskedelmi ügyekre terjed ki, azonban nem tartalmazza az abban felsorolt kivételeket. Maga a Rendelet nem definiálja a polgári és kereskedelmi ügyek fogalmát, melynek értelmezése során az Európai Bíróság joggyakorlatát kell irányadónak tekinteni.
A központi szerv szerepét Ausztriában az Igazságügyi Minisztérium tölti be.
Áttevő intézmények a megyei bíróságok, tartományi bíróságok, felső tartományi bíróságok, a bécsi Munka- és Szociális Bíróság, a bécsi Kereskedelmi Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság. Mint látható mindegyik bírósági szint betölti ezt a szerepet. Átvevő intézmények pedig kizárólag a megyei bíróságok.
Szlovéniában az átvevő intézmények azok a megyei bíróságok, amelyek illetékességi területén a címzett lakóhelye/székhelye található. Áttevő intézmények a helyi bíróságok, megyei bíróságok, munkaügyi és szociális bíróságok, Közigazgatási Bíróság, Fellebbviteli Bíróság, Legfelsőbb Bíróság és az Ügyészség. Általánosan elmondható, hogy az a bíróság, amelyik Szlovéniában foganatosít kézbesítést, a Rendelet szerint áttevő intézményként tevékenykedhet. A központi szerv az Igazságügyi Minisztérium.
Litvániában az összes polgári ügyben általános hatáskörrel rendelkező bíróság (helyi, megyei bíróságok, a Fellebbviteli Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság) áttevő intézményként működik. Átvevő intézményként a helyi bíróságok rendelkeznek hatáskörrel. A központi szerv a litván Igazságügyi Minisztérium.
Magyarországon mind a központi, mind az átvevő és áttevő intézmény szerepét az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium tölti be. Az évente mintegy 3500-4000 kézbesítési ügyben a bírósági iratforgalom jogsegély útján valósul meg. Ennek hazánkban hagyományai vannak. Hátrányként értékelhető az ügyek elhúzódása, amely a Rendelet egyszerűsítési céljaival mindenképpen ellentétes. A gyakorlat azonban azt igazolja, hogy maximum 3-4 héttel hosszabbodik meg a kézbesítési idő, másrészről pedig a nagyfokú hatékonyság (sikeres kézbesítések magas száma) ellensúlyozni látszik a néhány hetes csúszást.
A kézbesítési kérelem és a kézbesítési igazolás formanyomtatványok kitöltésével kapcsolatban a Rendelet nyelvi előírásokat fogalmaz meg, teret engedve azonban nemzeti sajátosságok érvényesülésének is,
Ausztriában a német mellett kizárólag az angol nyelv használható mindkét nyomtatvány esetében.
Szlovéniában az irathoz csatolandó formanyomtatványt, valamint a kézbesítési igazolást szlovén vagy angol nyelven fogadják el.
Litvániában a kérelem formanyomtatvány és az igazolás formanyomtatvány a litván nyelven kívül francia nyelven vagy angol nyelven is elfogadható.
Magyarországon a 2345/2001. (XI. 22.) Korm. határozat III. mellékletének 4. cikke határozza meg a kérelem kitöltése során alkalmazható nyelveket: "A Magyarországon kézbesítendő irathoz csatolt ún. adatlapot magyar, német, angol vagy francia nyelven kitöltve kell csatolni." Ugyanezen melléklet 10. cikke szerint "A Magyar Köztársaság német, angol vagy francia nyelven elfogadja a kézbesítés megtörténtéről szóló igazolást."
Szlovéniában a nemzeti jog a következő kézbesítési módok alkalmazására ad lehetőséget: Postai úton, bírósági tisztviselő által, személyes átvétel a bíróságon, vagy más törvény által meghatározott módon.
Ha a címzettnek képviselője van, a kézbesítendő iratot a képviselőnek kell kézbesíteni. Kézbesíteni a címzett lakásán kell, csak ezt kiegészítően lehet olyan helyen kézbesíteni, ahol a címzett tartózkodik. Ha az átvételt ok nélkül megtagadja a címzett, elég az iratot a lakásán vagy az üzlethelyiségben hátrahagyni. Az átvétel megtagadásának a tényét a kézbesítési iraton dokumentálni kell.
A személyes kézbesítés eredménytelensége esetén a szlovén eljárásjogi jogszabály kiegészítő kézbesítési módokat is meghatároz, amelyek esetében különbséget tesz "hagyományos" és "személyes" kézbesítési módok között. A lakcímén nem tartózkodó címzettnek az irat a vele egy háztartásban élő nagykorú személynek történő átadásával is kézbesíthető, akinek kötelessége átvenni az iratot. Munkahelyen történő kézbesítés esetén az ott nem tartózkodó címzett helyett az irat kézbesíthető a címzett munkatársának is, ha a munkatárs az átvételt elfogadja. Jelenleg az eljárási jogszabály szerint még mindig kézbesíthető az irat a címzett szomszédjának vagy házkezelőjének, amennyiben ők ezt elfogadják, de a legújabb módosítás tervezet ez utóbbi kézbesítési mód lehetőségét már nem tartalmazza.
Amennyiben a fenti kiegészítő kézbesítési módok nem vezetnek eredményre, akkor az irat a címzett levélszekrényében történő elhelyezéssel kézbesíthető. Ilyen esetben nem magát a kézbesítendő iratot helyezik el a címzett levélszekrényében, hanem egy értesítést az irat postán vagy bíróságon tizenöt napon belül történő átvételének a kötelezettségéről. Ha a címzett e kötelességét elmulasztja, az irat kézbesítettnek minősül.
"Személyes" kézbesítés esetén, (jelentősebbnek minősülő iratok pl. kereseti kérelmek, határozatok stb.) ha a címzett kézbesítéskor nem tartózkodik a lakcímén, első lépésben a levélszekrényében helyeznek el értesítést, hogy mikor kerül sor a kézbesítés második megkísérlésére. Amennyiben ekkor sem kézbesíthető az irat a címzettnek a lakásán, akkor a már említett kézbesítési mód alkalmazandó.
A cégnyilvántartásban nyilvántartott jogi személyek részére a megadott székhelyen történik a kézbesítés. Állami hivatalok, jogi személyek és egyéni vállalkozások esetében a kézbesítés a képviselőnek (meghatalmazottnak) történik, vagy egy olyan munkavállalónak, aki az irodában, vagy üzlethelyiségben tartózkodik.
A litván eljárásjogi törvény a bírósági iratok kézbesítésére több lehetőséget biztosít. Ezek a bíróságon történő átadás az átvétel igazolásával, kézbesítés térti vevényes igazolással, kézbesítés bírósági végrehajtó, vagy küldönc által, bizonyos esetekben kézbesítés elektronikus úton, a fél beleegyezésével a bíróság kiadhatja az iratot részére, a címzettnek történő továbbítás végett.
Meghatalmazotti képviselet esetén az iratokat a meghatalmazottnak kell kézbesíteni. Pertársaság esetén, amennyiben nem bíznak meg egy személyt az iratok átvételével, úgy a bíróság javasolhat valakit, akit meghatalmaznak a bírósági iratok átvételére. Ezeket a szabályokat Litvánia Unióhoz történt csatlakozása óta nem változtatták meg.
Szlovéniában a külföldi bírósági iratok kézbesítésének a módját meghatározza, hogy azok rendelkeznek-e szlovén nyelvű fordítással. A szlovén fordítással rendelkező külföldi bírósági iratok a szlovén bíróság közvetítésével postai úton azonos módon kerülnek kézbesítésre, mint a szlovén bírósági iratok. A szlovén fordítással nem rendelkező külföldi bírósági iratok kézbesítése úgy történik, hogy a címzettet a szlovén bíróság idézi, tehát a címzettnek a szlovén bíróságtól egy idézést kézbesítenek a már jelzett kézbesítési módok valamelyikének alkalmazásával, és az idézésben a bíróság tájékoztatja a címzettet, hogy a szlovén fordítással nem rendelkező iratokat a fél nem köteles átvenni. A bíróság arról is tájékoztatja a címzettet, hogy ha az idézésre a bíróság előtt nem jelenik meg, akkor az iratot postai úton fogják számára kézbesíteni és abban az esetben nem lesz módja az átvétel megtagadására. Ha a címzett tehát az idézésre nem jelenik meg a bíróság előtt, az egyben az irat átvétel megtagadásának jogáról való lemondását eredményezi. A címzett az iratátvétel megtagadásának jogát csak úgy gyakorolhatja, hogy eleget téve a szlovén bíróság idézésének, az előtt megjelenik és a bíró tájékoztatását követően az irat átvételét megtagadja.
Szlovénia kizárólag a Rendelet 9. cikkének 1. bekezdésében meghatározott kézbesítési időpontot fogadja el, tehát azt az időpontot, amikor az irat a fogadó tagállam joga szerint kézbesítettnek minősül. A szlovén belső jog nem ismeri a kézbesítési idő megkettőzését. A kézbesítést kérelmező fél mégis védve van, ugyanis a szlovén jog szerint az elévülési idő a kereseti kérelem benyújtásának idejével (és nem annak alperes részére történő kézbesítésévei) megszakad.
Magyarország Szlovéniához hasonlóan élt a (3) bekezdésben biztosított engedéllyel. Hazánkban tehát a kézbesítés időpontja az a nap, amikor az iratot átvevő tagállam jogának megfelelően kézbesítik.
Az előzőektől eltérő gyakorlattal találkozhatunk Ausztriában, hiszen a 9. cikk (3) bekezdésében rögzített ötéves eltérés lehetőségével Ausztria nem élt.
- Idegen nyelven készült iratokhoz csatolni kell annak hitelesített német fordítását.
- Amennyiben hiányzik a fordítás, a címzett jogosult az irat átvételét megtagadni. Ebben az esetben a kézbesítés sikertelen. A címzettet írásban kell tájékoztatni az iratátvétel megtagadási jogáról.
- A címzett az iratátvétel megtagadási jogát a kézbesítéstől számított három napon belül gyakorolhatja a kézbesítő vagy feladó intézmény felé intézett nyilatkozatával és egyidejűleg az irat visszaküldésével.
- A postai küldemények a nemzetközi postai forgalomban szokásos térti vevénnyel postázandók.
A Rendelet 14. cikk 2. bekezdése szerinti postai kézbesítés feltételei Szlovéniában a következők:
- Ha az irat szlovén nyelven, vagy az állam egyéb hivatalos nyelvén nincs mellékelve, a címzettnek joga van az irat átvételének megtagadására. Megtagadás esetén az irat nem számít kézbesítettnek.
- A postai kézbesítés csak ajánlott küldeményként, tértivevénnyel történhet.
Az iratátvétel megtagadási jog gyakorlása nem szabályozott. Szükséges lenne, ha a címzettet e jogáról már a kézbesítéssel egyidejűleg tájékoztatnák. Mivel egy ilyen tájékoztatás nem várható el a kézbesítő postai alkalmazottól, ezért a külföldi irat tartalmazhatna ilyen jellegű felvilágosítást konkrét jogérvényesítési határidő megjelölésével.
A postai úton történő közvetlen kézbesítés Litvániában akkor megengedett, ha az ajánlottan, tértivevénnyel történik és litván fordítással el van látva.
A 14. cikk szerinti kézbesítési mód alkalmazását a Magyar Köztársaság a saját területén tartózkodó címzett vonatkozásában az alábbi feltételek teljesülése esetén tekinti hatályosnak:
- a kézbesítendő iratot ajánlott küldeményként, tértivevénnyel kell postára adni;
- idézés címzett részére történő kézbesítésének a tárgyalás vagy egyéb eljárási cselekmény határnapját legalább harminc nappal meg kell előznie;
- amennyiben a kézbesítendő iratot nem látták el magyar nyelven készült fordítással, ahhoz mellékelni kell a 2050/2005. (IV. 8.) Korm. határozat mellékletének c) pontja szerinti magyar nyelvű kitanítást az iratátvétel elutasításának jogáról.
Kritikusan értékelik Csehországban az európai kézbesítési jog legfontosabb újítását, a postai kézbesítést. A Rendeletben szinte "elrejtve" lelhető fel, annak ellenére, hogy a jogi iratforgalom jelentős leegyszerűsítésének lehetőségét biztosítja. Így fennállhat a veszélye annak, hogy a (közvetlen) postai kézbesítés lehetőségét gyakran figyelembe sem veszik.
Csak egyet lehet érteni ezzel az állásponttal, hiszen e rendelkezésben foglalt lehetőség hatékony alkalmazása szolgálja leginkább a Rendelet Preambulumában is lefektetett célt: "a bírósági és bíróságon kívüli iratok továbbításának korszerűsítését és meggyorsítását a polgári vagy kereskedelmi ügyekben", ezen túlmenően nem hagyható figyelmen kívül e kézbesítési mód költségkímélő hatása sem. A példák alapján megfigyelhető, hogy a feltételek több esetben azonosak. Ilyenek az irat adott tagország nyelvére történő fordításának kötelezettsége, valamint az igazolás szempontjából jelentős tértivevénnyel történő postázás megkövetelése.
Azonban, mint a szlovén gyakorlatot ismertető Ales Galic is rámutat, hiányosságok, illetve eltérések tapasztalhatók a címzett iratátvétel megtagadási jogával kapcsolatos tájékoztatás tekintetében, továbbá zavaró lehet a tagállamokban alkalmazott eltérő határidők alkalmazása. Véleményem szerint igazi áttörést jelenthetne a közvetlen postai kézbesítés terén, ha az egyes tagállamok (Rendelet 14. cikk 2. bekezdésében foglalt) feltételeinek szintézisét az összes tagállam által elfogadható, ésszerű és a címzett jogait kellőképpen szem előtt tartó feltételekkel kiegészítve maga a Rendelet szabályozná egységesen.
A bírósági tisztviselőn, vagy más illetékes személyen keresztül történő közvetlen kézbesítés nem alkalmazható egyik vizsgált tagállamban sem.
A megjelenést elmulasztó alperes esetében az osztrák bíróságok a 19. cikk 1. bekezdésének figyelmen kívül hagyásával hozhatnak határozatot az ügyben, amennyiben a 2. bekezdésben foglalt három feltétel [(a), b), és c) pontok] mindegyike teljesült.
A jogorvoslati határidő elmulasztásának következményei alóli mentesítésre irányuló kérelem benyújtási határidejével kapcsolatban Ausztria nem határozott meg felső határt.
A megjelenést elmulasztó alperessel szemben a Rendelet 19. cikk 2. bekezdése értelmében a szlovén bíróságok nem hozhatnak ügydöntő határozatot. Tehát nem hozható ítélet, ha a kereseti kérelmet az alperesnek nem kézbesítették szabályszerűen. Ha azonban a külföldre történő kézbesítés lehetetlen, a szlovén bíróság előzetesen egy képviselőt (általában ügyvédet, vagy közjegyzőt) rendelhet. Ilyen esetben az iratot a belföldi képviselőnek kézbesítik, akinek az a feladata, hogy bármilyen módon eljuttassa az iratot a külföldi címzettnek. A képviselőnek való kézbesítéssel a kézbesítés megvalósul. A képviselőnek joga van az ügyben ellenkérelmet előterjeszteni, helyzete azonban kiszolgáltatott lehet, ha nem sikerül felvennie a kapcsolatot a külföldi alperessel.
Ales Galic szerint a Rendelet 19. cikkének 2. bekezdését oly módon lenne célszerű kiegészíteni, hogy ne csak olyan esetekben lehessen határozatot hozni, amikor egyáltalán nem történik meg a kézbesítés, hanem olyankor is, amikor a nemzeti jogokban alkalmazott "segédeszközöket" alkalmazzák, mint például a nyilvános kézbesítést, vagy a külföldön elérhetetlen alperes számára meghatározott képviselő rendelését.
Értelmezési problémák merülhetnek fel a Rendelet 19. cikkének 4. bekezdésének alkalmazása esetén. Szlovénia nem közölt határidőt, mivel a 19. cikk 2. bekezdése szerint Szlovéniában nem hozható ügydöntő határozat, ha a kereseti kérelmet a tárgyalást mulasztó alperesnek szabályszerűen nem kézbesítették. Ez az álláspont kétséges. Kérdéses ugyanis, hogy a 19. cikk 4. bekezdése csak ugyanezen cikk 2. bekezdése esetén alkalmazandó-e. A 4. bekezdés úgy fogalmaz, hogy "az alperes, saját hibáján kívül nem értesült az iratról..." Ez a helyzet azonban bekövetkezhet szabályszerű idézés esetén is. Ha például a kézbesítés átvevő intézményen keresztül történik, az átvevő intézmény a címzettnek belső joga szerint kézbesíthet. Ekkor pedig kiegészítő kézbesítési módok is alkalmazhatók, mint például a levélszekrényben történő elhelyezése az iratnak. Az ilyen kézbesítés a Rendelet 19. cikkének 1. bekezdés a) pontja szerint elfogadott és a kibocsátó állam bírósága a vitát eldöntheti. Viszont ilyen esetekben is előfordulhat, hogy az alperes elkésve szerez tudomást a kézbesítésről, mert például hosszabb külföldi úton tartózkodott. A 19. cikk 4. bekezdése kiterjesztően értendő, és nem csak a 2. és 3. bekezdésre alkalmazandó. Mindezekre figyelemmel, Galic szerint hibás az az álláspont, hogy Szlovénia részéről nincs szükség olyan határidő megjelölésére amelynek a lejártáig a bíróság mentesítheti az alperest a jogorvoslati határidő elmulasztásának jogkövetkezményei alól.
Litvánia közölte, hogy az alperes perbe nem bocsátkozása esetén, a Rendelet 19. cikkének 2. bekezdésében meghatározott feltételek fennállása esetén a litván bíróságok az ügyet érdemben elbírálhatják a kézbesítés igazolásának hiánya esetén is. Amennyiben a perbe nem bocsátkozott alperessel szemben ügydöntő határozatot hoztak, a bíróság nem mentesítheti őt a jogorvoslati határidő elmulasztásának következményei alól, ha ez irányú kérelmét a határozat meghozatalától számított egy éven túl nyújtja be.
Magyarországon a Rendelet 19. cikkének 2. bekezdésének alkalmazhatósága érdekében a Pp. első tárgyalás elmulasztásáról rendelkező részét módosítani kellett. A Pp. 135. szakasza értelmében a mulasztásra vonatkozó rendelkezések csak akkor alkalmazhatók, ha az idézés szabályszerű volt, egyébként a tárgyalást el kell halasztani. A 2003. évi XXX. tv. a Pp.-t ennek megfelelően módosította. 135. § (1) "...A mulasztás esetére megállapított következmények alkalmazásának helye van akkor is,
a) amennyiben a keresetlevelet a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok tagállamokban történő kézbesítéséről szóló 1348/2000/EK tanácsi rendelet alapján kellett kézbesíteni, de a kézbesítés megtörténtéről kézbesítési igazolás nem érkezett vissza, feltéve, hogy a rendelet 19. cikke (2) bekezdésének a)-c) pontjában foglalt feltételek fennállnak; ..."
Továbbá a Rendelet 19. cikk 2. bekezdésének alkalmazhatósága érdekében a magyar jogban az igazolási kérelem előterjesztésének határidejét egy évre meg kellett hosszabbítani, amennyiben olyan alperessel szemben került sor bírósági meghagyás kibocsátására, akinek a keresetlevelet a Rendelet alapján kellett kézbesíteni.
Természetesen örökzöld témát szolgáltathatnak a telekommunikációs ipar fejlődésével a kapcsolatteremtés újabb és újabb lehetőségei, melyek amennyiben hitelt érdemlően igazolhatóvá válnak, a megfelelő jogi szabályozást követően minden bizonnyal alkalmazásra kerülnek a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítése során is. ■
A beszámoló megírásához az adott témában a konferencián elhangzott hozzászólások, valamint az előadások anyagát dolgoztam fel. Az egyes ismertetett országokban előforduló sajátosságokat és véleményeket a Rendelettel kapcsolatban a következő előadók ismertették: Ausztria: Peter G. Mayr (lnnsbruck), Csehország: Bohumil Dvorak (Prága), Litvánia: Rimvydas Norkus (Vilniusz), Szlovénia: Ales Galic (Ljubjana), Magyarország: Kengyel Miklós, Harsági Viktória, Balogh Tamás és Szilágyi Pál.
Lábjegyzetek:
[1] Szalai Levente közjegyzőhelyettes
Visszaugrás
