Megrendelés
Jogtudományi Közlöny

Fizessen elő a Jogtudományi Közlönyre!

Előfizetés

Szabó Sarolta: Adalékok a Bécsi Konvenció korrajzához - a területi hatály koncepciója és fejlődése* (JK, 2005/10., 430-437. o.)

"Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak..." (Prédikátor könyve 12:5)

I.

Bevezető gondolatok

Ugyan a kor előrehaladtával különösen igazolt tétel, hogy nem szabad túlhangsúlyozni az évfordulók jelentőségét, azonban a negyed század egy ember életében is, még inkább ha egy univerzális jogegységesítésre törekvő nemzetközi instrumentumról beszélünk, kitüntetett figyelmet érdemel. Megszületésének huszonötödik évfordulóján, 2005-ben számos konferencia,[1] kutatás[2] tűzi programjára a széleskörűen elfogadott, napjaink egyik legsikeresebb nemzetközi egyezményét, amely - emberi mértékkel mérve - a fiatal felnőtt (érett) korba ért. A Bécsi Egyezménynek - az áruk nemzetközi adásvételéről (1980; továbbiakban: Egyezmény, avagy Konvenció) - karrierjét folyamatos új tagokkal való bővülése is jelzi, legutóbb Gabon[3] és Ciprus csatlakozott.[4] A Konvenciónak jelenleg hatvanöt ország részese, az Európai Unió tagállamai közül az Egyesült Királyság,[5] Írország, Málta és Portugália csatlakozása még nem történt meg. Ezen "önkéntes" bővülési folyamat nem csak megerősíti a Konvenció nemzetközi integritásának gyakorlati elfogadottságát, hanem rávilágít annak legneuralgikusabb pontjára, az egységes értelmezés szükségességére is. A Konvenciót körülvevő jogi kultúra felépítésének régi-új "kőművesei" - túl az egyes jogtudósokon - egyfelől az UNCITRAL (United Nations Commission on International Trade Law), másfelől a Bécsi Konvenció Tanácsadó Testülete (CISG-Advisory Council).[6]

Ez utóbbi - magánkezdeményezésre létrejövő - értelmező testület elsődleges célja, hogy kérésre, vagy saját kezdeményezésre a Konvenció alkalmazásával, vagy értelmezésével kapcsolatos véleményét közzé tegye.[7] Ezen túlmenően az ENSZ Kereskedelmi és Jogi Bizottsága összeállított egy ún. esetjogi kivonatot (Digest), amely átfogó bemutatását nyújtja az Egyezménnyel kapcsolatos esetjognak, valamint kifejezett célja, hogy segítse a bíróságokat az Egyezmény alkalmazását illetően.[8]

Reményteljes hangvételben állította 250 évvel ezelőtt Lord Mansfield, miszerint "mercantile law ... is the same all over the world. Forfrom the same premises, the sound conclusions of reason and justice must universally be the same".[9] Sokak szerint a kereskedelmi gyakorlat egységesítése az egységes nemzetközi adásvételi jog sikerétől függ. Az univerzálisan egységesített adásvételi jog végső formába öntésére és elfogadására az 1980-as ENSZ Konferencián, Bécsben került sor, azonban az előmunkálatok és az előjelek visszanyúlnak 1930-ig,

- 430/431 -

amikor is az első tervezetet Ernst Rabel vázolta fel az UNIDROIT (Institut International de L'Unification de Droit Privé) keretében. Így tehát nem meglepő, hogy az Egyezmény - értett kora ellenére - "az öregedés tüneteit"[10] kezdi mutatni. Schlechtriem szerint ez részben az Egyezmény megalkotásakor még előre nem látható technikai és gazdasági fejlődéseknek a következménye (pl. elektronikus kereskedelem), részben az Egyezmény bizonyos rendelkezéseinek gyakorlat általi téves megítélése, és annak folyományai.[11]

Valóban indokolt ez a - külföldiek szemével tipikusan magyar karakterként számon tartott - borúlátás az Egyezmény nem-alkalmazásának jövőbeli prognosztizálását illetően? "Végső, igazi szót" (Tóth Árpád) hiába keresnénk, azonban nyomon kell kövessük az Egyezmény napjainkra felgyorsuló fejlődési ívét, s ehhez kíván adalékokat nyújtani, elsőként az alkalmazási kör egyes gyakorlati kérdéseiben ez a tanulmány.

II.

Az Egyezmény alkalmazási köre

Az alkalmazási kör komplex vizsgálata a hazai és a külföldi jogirodalomban is elterjedt.[12] Jelen cikk a terjedelmi korlátok és az ismétlések elkerülése okán nem kíván kitérni a hatály minden aspektusára. Csak a területi hatály (valamint annak korlátai) szabályainak egyfajta rendszerezési lehetősége kerül e helyütt fókuszba. Az írás célja, hogy a magyar és a "legfrissebb" külföldi praktikum problémáit és megoldásait összehasonlítva, egy viszonylagosan egyszerű sémát kínálva megkönnyítse a jogalkalmazó koránt sem könnyű feladatát, ha úgy tetszik, művészetét.

1. Területi hatály

A Hágai Egységes Törvények (1964) alkalmazási körének kritikái: az ún. "erga omnes approach" (Universalitätsprinzip), valamint a kollíziós módszer kiiktatása, a fenntartások miatt az egyezmény "á la carte" jellege vezettek a Bécsi Konvenció jelen alkalmazási körének megalkotásához. Az UNCITRAL Munkabizottsága keretében az alkalmazási kör fejlesztési munkálatai az "egyszerűsítés és szűkítés" jegyében indultak, majd az "egyszerűsítés és bővítés"[13] eredményével zárultak.[14] Ez utóbbi körülmény pedig nagyban hozzájárult a Konvenció elfogadásához, majd sikeréhez.

a) Autonóm alkalmazás (1. Cikk (1) a) pont)

A Konvenció 1. Cikk (1) bekezdés a) pontjának kritériuma, hogy az adásvételi szerződést kötő felek olyan különböző államban rendelkezzenek telephellyel (place of business, Niederlassungen),[15] amely államokban - a szerződés megkötésekor - az Egyezmény már hatályba lépett[16] (Szerződő Államok).[17] Ezen túl a praktikum megkívánja, hogy a fórum részes államban legyen. A Konvenció ún. autonóm, vagy automatikus (autonom, direkt, automatically) alkalmazása tehát szükségtelenné teszi a "bölcsőből lett társ"[18] szabályai alapján a lex contractus meghatározását az Egyezmény alkalmazásának egyfajta "igazolására". Egyszerűen és kiválóan állapítja meg a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság ítélete: "tekintettel arra, hogy a két szerződő fél telephelye különböző országban van, mégpedig olyan országban, amelyek részesei az Egyesült Nemzeteknek az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló, Bécsben, az 1980. év április 11. napján kelt Egyezménynek, ezért a szerződésre az Egyezmény 1. cikkének (1) bekezdése értelmében, autonóm módon alkalmazandó az Egyezmény".[19]

Hazai rendes bírói gyakorlatunk ennek ellenére következetesen citálja az 1979. évi 13. tvr. (a nemzetközi magánjogról; továbbiakban: Kódex) kollíziós szabályait a szerződésre alkalmazandó anyagi jog meghatározására, s ekként véli megtalálni a "magyar jog részévé vált" Bécsi Konvenciót.[20] Az egyik ügy-

- 431/432 -

ben egy osztrák és egy magyar telephellyel rendelkező fél kötött nemzetközi adásvételi szerződést, és a felek jogviszonyukra nem választottak jogot. Ez esetben szükségtelen megkeresni a Kódex 25. § a) pont alapján - jogválasztás hiányában - alkalmazandó jogot, tehát az osztrák jogba inkorporált Bécsi Egyezményt,[21] hanem egy nemzetközi instrumentum, a Bécsi Konvenció szabályait az 1. Cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint [fenntartások figyelembe vételével (lásd. alább)][22] kell az ügy érdemi megítéléséhez irányadónak tekinteni.[23] Ráadásul a kollíziós szabályok "idő előtti" használata némely esetben félreértések táptalaja lehet. Ugyan helyesen állapította meg a bíróság egy másik ügyben,[24] hogy egy svéd eladó és egy magyar vevő között köttetett adásvételi ügylet kapcsán Svédország fenntartást tett az Egyezmény szerződések megkötéséről szóló részéhez (is) - így e kérdés elbírálásában nem tekinthető Szerződő Államnak[25] (tehát alkalmazandó lenne a nemzetközi magánjog) - azonban nem a Kódex szubszidiárius volta az, ami miatt a Bécsi Egyezményt, mint nemzetközi egyezményt alkalmazni kell.[26] A Kódex 2. §-a ugyanis a kollíziós jogi, vagy kollíziós szabályt tartalmazó nemzetközi egyezményeknek juttat elsőbbséget a Kódex szabályaival szemben. Ez egyrészről a Kódex hatályából (joghatóság, alkalmazandó jog meghatározása, 1. §),[27] másrészről annak indoklásából is levezethető.[28] (A kollíziós jog, anyagi jog ilyetén való elhatárolása a Konvenció 90. Cikkénél is gyümölcsöző lehet). Különösen érezhető a gyakorlat bizonytalansága egy 2002-ben született döntés kapcsán, ahol a német eladó jogát találta a bíróság jogválasztás hiányában alkalmazandónak a Kódex nominát szerződései körében szereplő adásvételi szerződésre, amely a Bécsi Egyezmény, "amelyet Magyarországon az 1987. évi 20. tvr.-tel hirdettek ki".[29] Az egyezményes jog érvényesülésére és értelmezésére tekintettel veszélyes azt csupán külföldi, vagy hazai jogként alkalmazni.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére