Az elmúlt tíz év alatt megtörtént az iparjogvédelem teljes körű újraszabályozása. E folyamatnak csak azokat a mozzanatait kísértük figyelemmel, amelyek a kereskedelmi élet szempontjából fontosak, ezért eddig csak a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmával (1997. évi XI. törvény) foglalkoztunk (Céghírnök 1998. évi 1. és 5. szám). Most történt egy újabb jelentős lépés: megszületett és 2002. január 1-jén hatályba lépett a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény (Fmt).
A formatervezési mintán ipari vagy kézműipari árucikk tág értelemben vett külső megjelenését értjük. Vonatkozhat az árucikk alakjára és más olyan külső jellegzetességeire, mint a körvonalak, rajzolat, felület, szín- és anyaghasználat, valamint a kikészítés. Ide tartozhat például a jellegzetes csomagolás, feliratozás, grafikai jelzés, ábra. is. A jellegzetes külsőnek az árucikk egészén, vagy összetett termékek egyes - szétszedhető és összerakható - alkotóelemén kell fennállnia (Fmt. 1. §).
A formatervezési mintát meg kell különböztetnünk a védjegytől és az úgynevezett árujelzőtől.
A védjegy az áru megjelölésére szolgál. Átfedés lehet a csomagolásban, a feliratozásban, grafikai jelzésekben, színkombinációkban és ábrákban, hiszen a védjegy leggyakrabban ezekből áll. A különbség: a védjegyoltalom elnyeréséhez elegendő a megkülönböztethetőség, a formatervezési minta oltalmához többletként szellemi alkotó tevékenység is szükséges.
Árujelzőn az áru olyan kialakítását, csomagolását, megjelölését értjük, amelyről a kereskedelmi forgalomban a versenytárs áruját fel lehet ismerni. Az árujelzőt nem iparjogvédelmi szabályok részesítik védelemben, hanem utánzását tényleges elterjedtsége alapján versenyjogszabály: az 1996. évi LVII. törvény (Céghírnök 1997. évi 4. szám) tiltja.
A formatervezési minta oltalmának feltétele az újdonság és az egyéni jelleg.
A minta akkor fogadható el újnak, ha vele azonos formai megoldás az elsőbbségi nap előtt nem jutott nyilvánosságra. Az újdonságot a külső megjelenés egészének lényegi egybeesése rontja le; az azonosságon lényegtelen részletekben mutatkozó különbség nem változtat.
Az elsőbbség napja az oltalomra irányuló kérelem benyújtásának napjával azonos. Ha az elsőbbség napja előtt azonos minta nyilvánosságra jutott (legalább a szakmai körökben ismertté vált), a mintaoltalom újdonság hiányában nem adható meg. Ha a másik minta az elsőbbség napja után kerül nyilvánosságra, az dönt, hogy melyik minta oltalmazását kérték korábban (Fmt. 8., 9., 37. és 40. §).
Az egyéni jelleg megállapítása két szempontból történik. Először akkor van a mintának egyéni jellege, ha a szemlélőre a már nyilvánosságra került mintáktól eltérő összbenyomást tesz. A másik szempont egy sajátos többletet kíván: figyelembe kell venni, hogy a mintát szerzője milyen "alkotói szabadságfokkal" alakította ki. E titokzatos megfogalmazáson nyilván azt kell érteni, hogy a minta magán viseli-e a szellemi alkotó tevékenység jegyeit (Fmt. 3. §).
A mintaoltalom elnyerését több körülmény is kizárhatja.
Ezek a következők:
a) A külső jellegzetesség kizárólag a termék műszaki rendeltetésének, illetőleg a szerkezeti összekapcsolhatóság műszaki követelményeinek a következménye.
b) A minta a közrendet, közerkölcsöt vagy mások jogát sérti.
A jogsérelem kézenfekvő esete lehet más árujelzőjével való összetéveszthetőség. Külön kiemeli a törvény mások szerzői és ipari jogának megsértését. A formatervezési minta ugyanis egybeeshet a szerzői jogról szóló 1997. évi LXXV. törvény (Szjt.) 1. §-ának (2) bekezdés m), illetve o) pontjában megjelölt iparművészeti alkotás tervével és az ipari tervezőművészeti alkotással. Az iparjogvédelmi átfedés különösen a védjegy esetében állhat fenn. Az oltalom megadását kizáró ok más természetes vagy jogi Személy által gyakorolt korábbi tényleges belföldi használat. Külön is kizárja a törvény az állami felségjelek, címerek, jelvények, hiteles szavatossági és minőségi jelzések engedély nélküli felhasználását (Fmt. 6. §).
A mintaoltalmat a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) az erre bevezetett eljárás lefolytatása eredményeképpen határozattal adja meg.
A mintaoltalom a szerzőt illeti, több szerző esetén az oltalom őket közösen illeti meg. A szerzőség részarányát (amitől a vagyoni jogokból való részesedés függ) a szerzők megállapodással határozzák meg, ennek hiányában részarányuk egyenlő. Más a helyzet a szolgálati és az alkalmazotti mintával. Szolgálati mintának a munkavállaló munkaviszonyból folyó kötelezettsége körében alkotott minta minősül, az ehhez fűződő vagyoni jogok a munkáltatóra szállnak át. Alkalmazotti mintáról akkor beszélünk, ha a minta felhasználása a munkáltató tevékenységi körébe tartozik, azonban annak megalkotása a szerzőnek nem munkaköri kötelezettsége. Ebben az esetben a munkáltatónak csak arra van joga, hogy a mintát saját tevékenységi körében használhassa, de ezt meghaladóan a szerző rendelkezik róla (Fmt. 13. és 14. §).
A mintaoltalom a bejelentés közzétételével a bejelentés napjára visszahatóan kezdődik. A közzététel ideiglenes oltalmat keletkeztet, amely az MSZH szabadalmat megadó határozatával véglegessé válik.
Rendszerint a bejelentés napja határozza meg az elsőbbséget; több egymástól függetlenül megalkotott minta esetén az oltalomra való jogosultság az elsőbbségtől függ (Fmt. 9., 37., 40. §).
A mintaoltalom időtartama a bejelentés napjával kezdődő öt év, amely legfeljebb négy alkalommal újabb öt-öt évvel, meghatározott eljárás eredményeként, megújítható (Fmt. 19. és 51. §). Az oltalomhoz fűződő vagyoni jogok a védelmi időn belül a szerző halála esetén az örökösre szállnak át. Az Fmt. 21. §-ának (1) bekezdésében lehetővé tett "jogátszállás" az esetek többségében öröklést jelent, de e fogalom alá tartozik a szolgálati találmány esetében a munkáltató jogutódlása is.
A szerzőt megillető vagyoni jogok: az átruházás, megterhelés, hasznosítás.
Az átruházással (általában ellenérték fejében) a szerző a vagyoni jogokat másnak átengedi. Ezt követően a mintával kapcsolatban csak a személyhez fűződő jogai maradnak meg.
A hasznosítás a szerző kizárólagos joga, ami kiterjed a mintának megfelelő árucikk előállítására és forgalmazására. Mások a mintát a szerző engedélyével használhatják. Az engedélyezés rendszerint licencia szerződéssel történik. Ennek kívánatos tartalma:
- a használat módja (az árucikk előállítására és forgalmazására vonatkozó rendelkezések),
- a felhasználás terjedelme (kizárólagos jogot nyer-e a felhasználó, vagy a szerző másnak is engedélyezheti-e a használatot, megilleti-e a felhasználót a továbben-gedélyezés joga),
- a felhasználás időtartama (határozott, határozatlan, határidő nélküli),
- a felhasználás mértéke vagy korlátai (az előállítás példányszáma, a forgalmazás területi korlátozása),
- a díjazás mértéke és módja (például határozott összegben, az előállított példányok darabszáma után, az árbevétel százalékában).
Ahhoz, hogy a szerző az oltalmat elnyerje, le kell folytatni a mintaoltalom megadására irányuló eljárást. Ennek legfontosabb mozzanatai:
1. A mintaoltalmi bejelentés az MSZH-hoz és az ezt követő vizsgálat. Ekkor még csak arra irányul, hogy a bejelentés utal-e a mintaoltalom igénylésére, kitűnik-e belőle a bejelentő személye, tartalmazza-e a minta ábrázolását és a termék (árucikk) megjelölését. Ha igen, a bejelentés alkalmas az elsőbbségi nap megállapítására; és - az MSZH hivatalos lapjában adatközlést tesz róla közzé, amely ekkor még csak a bejelentő kilétét, a minta elnevezését és az elsőbbség napját tartalmazza.
Az eljárás fontos kérdése a bejelentési díj fizetése, amelynek határideje a bejelentést követő két hónap. Ha a befizetés nem történt meg, az MSZH figyelmezteti a kérelmezőt a határidőre. A fizetés elmulasztását a kérelem visszavonásának kell tekinteni [az Fmt. 41. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazandó 1995. évi XXXIII. törvény (Szt.) 66. §-ának (4) bekezdése].
2. Alaki vizsgálat (az esetleg szükséges hiánypótlás elrendelésével); majd ennek eredményes befejezése után az újdonságvizsgálat. Az eljárásnak ebbe a szakaszába illeszkedik be a mintaoltalmi bejelentés közzététele, amely már lehetővé teszi az oltalmazni kért minta teljes megismerését. A közzététel után az érdekeltek benyújthatják a mintára vonatkozó észrevételeiket (Fmt. 43-46. §).
3. Érdemi vizsgálat, amelynek eredménye a bejelentés elutasítása (ami egyúttal megszünteti az ideiglenes oltalmat is), illetve az oltalom megadása. Ebben az esetben az MSZH a mintaoltalmat bevezeti a lajstromba, hatósági tájékoztatást tesz róla közzé és okiratot ad ki (Fmt. 47-50. §).
A mintára vonatkozó jogait a szerző, illetve a minta használatára jogosult egyéb személy bitorlási perrel védheti meg. A bitorlásnak két esete van:
- A minta bitorlása, amikor is a mintabejelentés tárgyát valaki jogosulatlanul másnak a mintájából vette át. E perben a szerző kilétét kell vizsgálni és a bíróság azt dönti el, hogy ki jogosult az oltalomra.
- A mintaoltalom bitorlása, amit az a természetes vagy jogi személy követ el, aki (amely) az oltalmazott mintát jogtalanul használja. A per többnyire a használattól való eltiltásra, elégtétel adására és kártérítésre irányul (Fmt. 22-23. §).
A bitorlás módjának megelőzésére szolgál a nemleges megállapítás, aminek kimondását az MSZH-tól lehet kérni. A döntés tárgya, hogy a kérelmező által használni kívánt megoldás a mintaoltalomba ütközik-e vagy nem.
Az MSZH által megadott mintaoltalom a következő esetekben (Fmt. 26. §) szűnik meg:
a) A mintaoltalom időtartama megújítás hiányában lejárt, végső esetben eltelt a 25 éves maximális oltalmi idő. Itt jegyezzük meg, hogy a megújítási kérelem benyújtása díj fizetésével jár, ennek elmulasztása esetén a kérelmet visszavontnak kell tekinteni (Fmt. 51-59. §).
b) A jogosult lemondott a mintaoltalomról, feltéve, hogy ezzel mások jogait nem sérti (ha van ilyen érdekelt, a lemondás csak az ő hozzájárulásával érvényes). A jogosult meghatározhatja a megszűnés időpontját, ennek hiányában az oltalom a kérelemnek az MSZH-hoz való beérkezését követő napon szűnik meg (Fmt. 21. §).
c) A mintaoltalmat az MSZH az erre megszabott eljárásban megsemmisítette.
A minta megsemmisítését azon az alapon, hogy a mintaoltalom feltételei már eredetileg sem voltak meg, bárki kérheti. Azon a címen azonban, hogy az oltalom korábbi elsőbbség alapján mást illet meg, csak az indíthat eljárást, aki az oltalmat magának igényli. Jogsérelemre hivatkozva pedig csak az a jogosult léphet fel a megsemmisítés céljából, akinek az oltalom korábbi iparjogvédelmi, szerzői vagy belföldi tényleges használaton alapuló jogát sérti (Fmt. 57-58. §). ■
Visszaugrás
