2004. áprilisában kezdte meg az új Ptk. pénz- és értékpapírügyletekre vonatkozó fejezete rendelkezéseinek előkészítését az e célból összehívott kodifikációs munkacsoport: Istvánovics Éva vezetésével Gárdos István, Korba Szabolcs, Kónya Judit, Lajer Zsolt, Lengyel Zoltán, Sahin-Tóth Balázs, Szilas Péter. A következőkben bemutatjuk a munkacsoport által elkészített szabályozási koncepciót.
A koncepcióban a munkacsoport az egyes témakörökkel kapcsolatban megfogalmazott elvi jelentőségű téziseket tesz közzé. Ezek a tézisek a normaszöveg kidolgozásának kiinduló pontjaiként szolgálnak.
A koncepció most közzétett szövege még nem tartalmazza az értékpapír-ügyletekre vonatkozó kodifikációs elképzeléseket.
A munkacsoport javasolja, hogy a fejezet címe "Pénz- és értékpapír-ügyletek" legyen.
Az új Ptk. Tematikájában "A bank- és hitelviszonyok szerződési jogának korszerűsítése" cím a hatályos Ptk. XLIV. fejezetének elnevezését követi. A pénz- és értékpapír ügyletek egyik alanya jellemzően hitelintézet. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy ilyen ügyleteket nem csak hitelintézetek vagy befektetési szolgáltatók, hanem a gazdasági forgalom más résztvevői is kötnek/köthetnek. Ezért a fejezetcímben nem célszerű kiemelni ezen ügyletek egy lehetséges alanyát (Bankügyletek). Ez annál kevésbé hasznos, hogy a közjogi szabályok a hitelintézetek elnevezését (lásd: pénzintézet) többször változtatták, ami zavart okozhat a magánjogi jogalkalmazásban. Az e fejezetbe tartozó jogviszonyokat azok tárgya fűzi egybe. E jogviszonyok tárgyát elsődlegesen a pénz, másodlagosan pedig egyéb helyettesíthető dolgok alkotják. E jogviszonyok néhány alapvető speciális szabálya elsődlegesen a pénz, illetve általában a helyettesíthető dolgok sajátosságaiból vezethetők le. Ennek a megkülönböztető sajátosságnak a jelenleginél következetesebben és egyértelműbben érvényesülnie kell, annak érdekében, hogy e fejezet a jelenleginél szervesebben illeszkedjen a Kódex egészébe, látszódjon, hogy mihez képest, miben és miért speciális.
A munkacsoport javaslata az, hogy a fejezet szerkezeti felépítése az alábbiak szerint alakuljon:
1. Hitelviszony
1.1. Hitelszerződés
1.2. Kölcsönszerződés
1.3. Egyéb hitelműveletek (Garancia, Akkreditív, Váltóleszámítolás)
1.4. Fogyasztási kölcsön
2. Betétszerződés
3. Számla-jogviszony
3.1. A számlajogviszony közös elemei
3.2. Folyószámla-szerződés
3.3. Bankszámla-szerződés
3.4. Értékpapír-számlaszerződés
4. Fizetési megbízás
5. Értékpapír-letéti szerződés
5.1. Egyedi értékpapír-letét
5.2. Gyűjtő értékpapír-letét
6. Safe-letét szerződés (széfszerződés)
7. Lízingszerződés
8. Derivativ ügyletek közös szabályai
A fejezet egészét határozza meg a hitelviszony jogi konstrukciója. A felek eltérő megállapodásának hiányában az egyébként nem hitel- vagy kölcsönszerződés esetében a jogviszony hitel elemére vonatkozó részére a Ptk. hiteljogviszonyra vonatkozó szabályai legyenek az irányadók.
A hitelviszony az egyik alapvető magánjogi jogviszony. Ezzel szemben a Ptk. 522-528. §-ai a bankhitelt és a bankkölcsönt tekintik a szabályozás elsődleges tárgyának (ráadásul azzal a nem teljesen világos megkülönböztetéssel, hogy hitelszerződésből csak bankhitel létezik, a bankkölcsön viszont a kölcsönszerződésnek csak az egyik fajtája). Ez a megközelítés a hitelezési tilalommal párosuló állami hitelmonopólium időszakában helytálló volt, ma már a magánszférát, és különösen az üzleti kapcsolatokat sűrűn átszövik a hitelviszonyok.
A hitel-, illetve a hitelviszony (hiteljogviszony) tágabb megközelítésben felöleli mindazokat az ügyleteket, amelyeknél két tényezőnek van kiemelt jelentősége, nevezetesen az időnek és a bizalomnak. A hiteljogviszony a pénz- és értékpapír-ügyletek alapjogviszonya, mely nem csak azokat a klasszikus hitelügyleteket foglalja magában, amelyeknél a hitelező (legtöbbször üzletszerűen hitelezéssel foglalkozó gazdálkodó szervezet, bank) pénzkölcsönt folyósít az adósnak, hanem azokat is, amelyeknél a bank bizalmi tőkét, azaz nem pénzösszeget bocsát ügyfele rendelkezésére, hanem fizetési kötelezettséget vállal harmadik személy javára jutalék ellenében. A hitelfogalom széleskörű voltát jellemzi, hogy hitel egy személy vagy vállalkozás fizetőkészségének és fizetőképességének kifejezése is. Hitelviszonynak tekintendő minden halasztott fizetés is, így végső soron az áruhitel, a részletvétel, az előleg, sőt az ún. derivatív ügyletek alapja is a hitelviszony a bank és ügyfele között. Ilyen megközelítésben a betétügylet is felfogható hitelviszonyként, minthogy az ügyfél hitelez a banknak azzal, hogy betétet helyez el nála. Természetesen a hitelviszonyoknak ez az utóbbi köre nem automatikusan vonható be a hiteljogviszonyok közé.
Az elmondottakra tekintettel érzékeltetni kívánjuk a hitelviszonynak ezt a tágabb értelmezési lehetőségét, mégpedig azzal, hogy a fejezetben szereplő szerződések élére állítjuk. Ezt indokolja az is, hogy más, az e fejezetbe tartozó ügyletek - mint a betét, a folyószámla - alapját képezi a hitelviszony. A felek eltérő megállapodásának hiányában az egyébként nem hitel- vagy kölcsönszerződés esetében a jogviszony hitel elemére vonatkozó részére a Ptk. hiteljogviszonyra vonatkozó szabályai legyenek az irányadók. Ez segíti a fizetési fegyelem polgári jogi eszközzel való megszilárdítását.
A Ptk. szabályozza a hitelszerződést, méghozzá oly módon, hogy abból derüljön ki egyértelműen, hogy a hitelszerződésből önmagában következnek szerződéses kötelezettségek (a hitelező rendelkezésre állási, az adós díjfizetési kötelezettsége), ugyanakkor a hitelszerződés az esetleges - de nem szükségszerű - kölcsönszerződések, illetve egyéb hitelműveletek vonatkozásában finanszírozási keretszerződés.
A jelenlegi Ptk. a hitel-, illetve kölcsönszerződés lényegi tartalmi elemeit nem határozza meg. A kommentár a XXV. PED analógiakénti használatával a feleket, a szolgáltatást-ellenszolgáltatást és a felek egyező akaratnyilvánítását jelöli meg lényegi elemként.
A fogalom meghatározásával a főkötelmek megállapíthatók, így a feleken kívül az összeg, lejárat, rendelkezésre tartás és annak ellenértéke, az igénybevétel (folyósítás) feltételei, valamint a hitelező azon kötelezettsége, hogy az igénybevételi feltételek teljesítése esetén hitelműveletet "végez".
A hitelszerződés szabályainak megalkotásánál a bankok által nyújtott hitelből kell kiindulni, azaz gyakorlatilag hitelszerződés címszó alatt a bankhitelszerződés mintáját kell követni. Az ilyen szabályozást az indokolja, hogy a hitelszerződésben az egyik szerződő fél úgyszólván mindig hitelezési tevékenység üzletszerű folytatásával felruházott gazdálkodó szervezet, azaz: bank.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
