Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója úgy foglal állást, hogy a zálogjogot - a hatályos törvénytől eltérően - nem a kötelmi jogban, hanem a dologi jog keretében (a Harmadik Könyv VI. Részeként) kell szabályozni; elsősorban azzal az indokkal, hogy a piacgazdaság viszonyai között előtérbe kerül a zálogjog dologi jogi természete.[1] E cikkben arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a zálogjog nem tisztán dologi jogi jelenség, hanem erős kötelmi jogi jellegzetességei is vannak, amelyek a zálogjog reformja során meghonosított ingó jelzálogjog körében különösen erősen érvényesülnek. A zálogjogi nyilvántartásba bejegyzéssel alapított ingó jelzálogjog esetén csak korlátozottan érvényesülnek a zálogjog klasszikus elvei, így különösen a zálogjog egyedisége és dologi jogi hatálya, a Janus-arcú zálogjog ebben az esetben a kötelmi jogi arcából többet mutat, mint a dologi jogiból. A dologi és a kötelmi jogi elemeknek a jelenleginél egyértelműbb megkülönböztetése mind kodifikációs, mind pedig jogalkalmazási szempontból hasznos lenne.[2]
A zálogjog dologi jogi jellege alapvetően a következő két szabályban mutatkozik meg:
(1) A zálogjog a zálogtárgyból való elsőbbségi kielégítési jogot biztosít.[3] E kielégítési jog abszolút hatályú, a zálogjogosultat mindenkivel, azaz a zálogkötelezettel és minden más, a zálogtárgyra vonatkozóan igényt érvényesítő harmadik személlyel szemben megillető jog.
(2) A zálogtárgyon később keletkezett jog nem érinti a zálogjogosult kielégítési jogát, azaz a zálogtárgyon tulajdonjog, zálogjog illetve bármely egyéb jog csak a zálogjoggal terhelten szerezhető.[4]
Az egyediség a dologi jogok egyik alapelve; dologi jog "tárgya mindig csak egyedileg meghatározott dolog lehet".[5] "Ez azt jelenti, hogy a dologi jogok mindig csak egyes, individualizált dolgon állnak fenn, dologösszességeken általában nem. Így például egy vállalkozás vagyona vagy egy raktár tartalma lehet adásvétel tárgya, a tulajdon azonban az összesség egyes elemeire, az egyes dolgokra nézve száll át, ezek a tulajdonjog közvetett tárgyai."[6] Ezzel összhangban állapítja meg Nizsalovszky Endre, hogy "Dologösszességre, mint ilyenre, vagyis úgy, hogy a dologösszesség keretéből kilépő ingóságok a zálogjog alól felszabaduljanak, az összesség keretébe kerülő dolgok pedig zálogjoggal terheltekké váljanak, jogunk szerint nem lehet zálogjogot szerezni."[7]
Az előzőekből következően a dolog szolgáltatására irányuló szerződéses kötelezettségek meghatározhatóak akár egyedileg, akár pedig fajlagosan, azonban a fajlagosan meghatározott szolgáltatások tejesítése is egyedi dolgokkal történik. A tulajdonátruházásra irányuló szerződés közvetett tárgya, az átruházandó dolgok meghatározása lehet fajlagos, a szerződés teljesítésének eredményeként megszerzett tulajdonjog közvetett tárgya azonban mindig egyedi, sohasem fajlagos.[8] Ugyanez a helyzet például kézizálogjog esetében is; függetlenül attól, hogy a szerződésben egyedileg vagy körülírással volt meghatározva a zálogjog tárgya, a zálogjog azokon a konkrét dolgokon jön létre, amelyeket a zálogszerződés alapján a zálogjogosult részére átadtak.
Tudjuk, hogy Nizsalovszky fent idézett megállapításai a vagyont terhelő zálogjog bevezetése óta már nem teljes mértékben helytállóak. A következőkben azt szeretném bemutatni, hogy nem csupán a vagyont terhelő zálogjog, hanem, tipikus eseteiben, az ingó jelzálogjog is dologösszességen alapított zálogjog.
A zálogjog nem csupán az előzőekben bemutatott absztrakt szerkezetű kielégítési jogot hozza létre, hanem a zálogkötelezett és a zálogjogosult között egy tartós (a zálogjog fennállásának idejére szóló) kétoldalú jogviszonyt is. A zálogszerződés tehát, szemben például egy adásvételi szerződéssel, nem csupán a zálogjog keletkezéséről szól, hanem egyúttal szabályozza a két fél jogviszonyát (azaz a felek jogait és kötelezettségeit a zálogjog fennállása alatt valamint a zálogjogból való kielégítés során) is. Igaz, hogy a zálogjogosult és zálogkötelezett közötti jogviszony is tekinthető dologi jellegűnek, tehát mondható, hogy a zálogkötelezett csupán egy kiemelt szereplő a zálogjogosulttal szemben álló "mindenki más" közül, akik kötelesek tiszteletben tartani a zálogjogosultat megillető jogokat (a zálogjogosultat a zálogkötelezettel szemben is lényegét tekintve ugyanolyan jogok illetik meg, mint bármely más harmadik személlyel szemben), de ez csak egy része az igazságnak. Nem vitatható, hogy a zálogjogosult és a zálogkötelezett közötti jogviszony át van itatva személyes jelleggel is, amely a következőkből fakad:
(1) A zálogkötelezett a zálogjog ideje alatt is megmarad a zálogtárgy tulajdonosának (még, ha tulajdonjoga átmenetileg korlátozva is van).
(2) A zálogjog egy függő helyzetet teremt; egyfelől a zálogkötelezettnek várománya van arra, hogy a dolog tehermentes tulajdonosává válik, másfelől pedig a zálogjogosult számára biztosítani kell, hogy kielégítési jogának megnyílásakor e jogát ténylegesen gyakorolni tudja.
(3) Jelzálogjogok esetében a zálogkötelezett a zálogtárgyat birtokában tartja.
Mindezekből következik, hogy a zálogkötelezettet, más kötelezettektől eltérően nem csupán tűrési, hanem aktív kötelezettségek is terhelik, a zálogjogosultat pedig nem csupán jogok illetik meg, hanem bizonyos kötelezettségek is terhelik. Néhány példa:
(1) Jelzálogjog esetében a zálogkötelezett jogosult a dolgot rendeltetésszerűen használni és hasznosítani, köteles a zálogtárgy épségét megőrizni.[9]
(2) A kézizálogjog jogosultja köteles a zálogtárgyat épségben megőrizni.[10]
(3) A zálogjogosult a zálogtárgy elpusztulása vagy értékének csökkenése esetén a zálogtárgy helyreállítását vagy új zálogtárgy adását követelheti.[11]
(4) Jelzálogjog esetében a zálogjogosult, kézizálogjog esetében a zálogkötelezett a zálogtárgy állapotát ellenőrizheti, a zálogtárgy birtokosát tájékoztatási kötelezettség terheli a másik féllel szemben.[12]
(5) A zálogjog bírósági végrehajtás mellőzésével való érvényesítése esetén a zálogjogosult a zálogtárgyat a tulajdonos nevében értékesíti, vele szemben elszámolási kötelezettség terheli.[13]
A fenti jogok és kötelezettségek a zálogjogosult és a zálogkötelezett közötti kötelmi jogviszony részét képezik. E kötelmi jelleggel összefüggésben a zálogjog egyes tartalmi elemei nem csak törvényben, hanem részben a zálogjogosult és a zálogkötelezett közötti szerződésben vannak meghatározva, ebből következően lényeges zálogjogi szabályok nem kógens, hanem diszpozitív módon vannak szabályozva. A törvény a zálogjog érvényesítése körében kifejezetten utal a szerződéses szabályozás lehetőségére[14], de külön jogszabályi felhatalmazás nélkül is nyilvánvalóan az egyéb kérdésekben is tág tere van a szerződéses szabályozásnak (a zálogtárgyak használatának feltételei és terjedelme, az ellenőrzési jog gyakorlásának feltételei, a tájékoztatási kötelezettség stb.). Mindez azt eredményezi, hogy a zálogjog tartalmának lényeges elemei diszpozitív jogszabályban és szerződésben vannak megállapítva; ami dologi jogok esetében nem jellemző. A zálogjog tehát egyidejűleg absztrakt szerkezetű dologi jog valamint a zálogjogosult és a zálogkötelezett közötti kötelmi jogviszony.[15] Ennek következtében mind a törvényi, mind pedig a szerződéses szabályozásnak kettős funkciója van: Egyrészt biztosítani kell a dologi jellegű zálogjog létrejöttét, másrészt rendezni kell a két fél kötelmi jogviszonyát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
