E cikk keretein belül az ukrán igazságszolgáltatás egészének reformját figyelembe véve ismertetésre kerül a polgári perrendtartás reformjának folyamata Ukrajnában, a reform által érintett alapvető kérdések és a reform főbb irányai.
Mivel a polgári igazságszolgáltatás központi intézménye a bírói döntéshozatal, amelyben az aktuális problémák legnagyobb része is tükröződik, ezért a cikk a legfőbb figyelmet ennek az intézménynek kívánja szentelni.
Az első Ukrajna társadalmi és gazdasági rendszerét programszerűen megváltoztatni kívánó, az addig napvilágot látott reformjavaslatokat deklaráló alapokmányok Ukrajna szuverenitását kimondó (1990. 07. 16.) és Ukrajna függetlenségét kikiáltó (1991. 08. 24.) nyilatkozatok voltak. Ezekben a nyilatkozatokban már rögzítésre kerültek a jogállamiság olyan alapvető elvei, mint a hatalommegosztás elve, az emberi jogok elismerésének elve stb. 1991-ben megszületett az Ukrán Alkotmány koncepciója. Lényegében ebben az időszakban lerakták az alapjait az alkotmány reformjának is. Az állam törvényalkotási tevékenysége egyre inkább aktivizálódott.
1995. júniusában az Ukrán Legfelsőbb Tanács és Ukrajna elnöke aláírtak egy alkotmányozási-megállapodást központi hatalom és a helyi önkormányzatok megszervezésének és működésük biztosításának alapvető elveiről. Függetlenül attól, hogy a szerződés jogi erejét utóbb több politikus és alkotmányjogász is vitatta, a szerződés az Ukrán Alkotmány elfogadásáig, azaz 1996. június 28-ig hatályban volt.
Az új alkotmány elfogadását alappal tartják az egyik legjelentősebb mérföldkőnek az ukrán államiság fejlődésében. Az Alkotmány egyes rendelkezéseinek elemzése is kellően bizonyítja azt a tényt, hogy az Alkotmány egy alapvetően új állami berendezkedés alapjait rakta le, amely szerint Ukrajna szuverén, független, demokratikus és szociális jogállam képében jelenik meg.
Ugyanakkor el kell ismerni, hogy az új alkotmány valamennyi rendelkezésének egyik pillanatról a másikra való megvalósítása lehetetlen volt. Az alkotmány tartalmazott egy "Átmeneti rendelkezések" című fejezetet, amely szabályozta az érvényben lévő törvényalkotás megváltoztatásának rendjét és határidőit. Az "Átmeneti rendelkezések" 12. pontja értelmében az általános hatáskörű bíróságok rendszerének kiépítése öt év alatt, azaz 2001-ig történik meg.
A bírósági rendszer reformja ténylegesen az Igazságszolgáltatás Reformjának Koncepciója elnevezésű okmány Ukrán Legfelsőbb Tanács által 1992. 04. 28-án történt elfogadásával kezdődött. Ez utóbbi okmány elfogadásáig az igazságszolgáltatás felépítését két jogszabály, a bírósági rendszerről szóló törvény (1981) és a választott bíróságokról szóló törvény (1991) határozta meg, amelyek - többszöri módosítással ugyan - ma is hatályban vannak. Az igazságszolgáltatás reformjáról elfogadott koncepciónak megfelelően e terület szabályozására több új törvény is született, amelyek közül a legjelentősebbek a bírák jogállásáról szóló (1992), a bírói önkormányzat szerveiről szóló (1994), a minősítő bizottságokról, a minősítésekről és a bírák fegyelmi felelősségéről szóló (1994) törvények.
Ugyanakkor el kell ismerni, hogy jelenleg a bírósági rendszer reformja inkább kezdeti, mint befejező szakaszát éli. Figyelemmel az igazságszolgáltatási rendszer elégtelen alkotmányos szabályozására, számos kérdés eleméleti megalapozása vált szükségessé.
A szakemberek többsége az államberendezkedés reformjának négy főbb irányát jelöli meg:
- a parlamenti reformot,
- a közigazgatás reformját,
- az igazságszolgáltatás reformját
- és a helyi önkormányzatok reformját.
Ennek megfelelően az államberendezkedés reformja mindhárom klasszikus hatalmi ágat és helyi önkormányzatokat is magába foglalja.
Az igazságszolgáltatási reform alapvető feladata, hogy az ember és az állampolgárok alkotmányos jogainak és szabadságának az állam és a társadalom érdekeinek általános és hatékony védelmét az állami berendezkedés és törvényesség megerősítésével biztosítsa.
A reform gyakorlati megvalósításának alapjait a bírósági rendszerről szóló törvény elfogadás jelentené. E törvényt - számos változatainak megvitatása ellenére - mind a mai napig nem fogadták el, ami a rá alapuló törvények meghozatalát alapvetően akadályozza.
1997. április 7-én Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa a javasolt hat változat közül tárgyalási alapként két változatot fogadott el törvényjavaslatként. Már a javasolt változatok száma is egyrészről a kérdés fontosságát, más részről annak összetettségét mutatja. Ukrajnában nincs egységes vélemény az általános hatáskörű bíróságok rendszerének felépítéséről, de az ítélkezés egyes - polgári, büntető, közigazgatási - ügycsoportként való megosztásának szükségességéről sem. Mivel nem dőlt még el az a kérdés sem, hogy a magánjogi viszonyokat egységes Polgári Törvénykönyv szabályozza vagy a gazdálkodó alanyok viszonyainak szabályozására önálló Kereskedelmi Törvénykönyv szülessék, ezért nyitva maradt a gazdálkodó alanyok közötti jogviszonyokat különös eljárási rend szerint elbíráló kereskedelmi bíróságok létrehozatalának kérdése is.
Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az igazságszolgáltatás reformját nem kizárólag a rendszer szerkezeti átalakítása alkotja, a reform minden olyan állami szerv működését érinti, amely valamilyen módon kapcsolatban van a bírói szervek működésével. Ezen felül a rendszer kiépítése feltételezi a jogérvényesítés eljárási rendjének megváltoztatását, ami az új eljárásjogi törvények elfogadásával valósul meg.
A Polgári perrendtartás konkrét normáinak tartalma az igazságszolgáltatás rendszerének szervezeti felépítésétől függ. Ide tartoznak elsősorban a polgári ügyekre vonatkozó hatásköri szabályok és a jogorvoslatra vonatkozó normák.
Ettől függetlenül számos kérdés megoldása már ma is előre látható, mivel a perrendtartás reformjának egészen konkrét céljai vannak. A reform legfőbb célja az alábbiak szerint határozható meg: a polgári ügyek elbírálásának olyan rendszerét kell kialakítani, amely megfelel az ukrán eljárásjogi jogalkotás tradícióinak, Európában és a világon elfogadott főbb elveknek, és amely a megsértett jog védelmének reális lehetőségét biztosítja.
A fenti, látszólag egyszerű megfogalmazás magyarázatot igényel. A polgári eljárásjogi reform céljának meghatározása két szint figyelembevételével történhet:
- elvi szinten,
- gyakorlati szinten.
Az első szint alapvető követelménye, hogy a kialakítandó új rendszer alapelvei megfeleljenek a szociális igazságosság és társadalom követelményeinek. A második szint alapvető követelménye a kialakítandó rendszer gyors és lehetőleg olcsó működésének biztosítása, azaz a rendszernek meg kell felelnie az egyén érdekeinek. Hangsúlyozni kell, hogy két szint ténylegesen összefügg és egyik megvalósulás bizonyos mértékben feltételezi a másik megvalósulását. De a két szint egymással nem cserélhető fel, az egyik nem pótolja a másikat. Ahogy az egyes ember érdeke (magánérdek) nem cserélhető fel a társadalom és az állam érdekével (közérdekkel), hanem legfeljebb egybeeshet vele, úgy a polgári eljárással szemben elvi szinten támasztott követelmények egybeeshetnek a vele gyakorlati szinten analóg követelményekkel, de a követelmények jellege különböző marad. A feladat ezért az "általános" követelmények megfogalmazása, azok tudományos és elméleti megalapozása, majd a megvalósításuk gyakorlati útjainak megtalálása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
