A német Szövetségi Alkotmánybíróság triázs-döntésében megállapította, hogy az állam megszegte a Grundgesetz 3. cikk (3) bekezdés 2. mondatából fakadó védelmi kötelezettségét, amikor nem biztosította megfelelően, hogy fogyatékossága miatt senki ne szenvedjen hátrányt az egészségügyi ellátás során. Ezen védelmi kötelezettség körébe tartoznak azok a helyzetek is, amikor a személyek célzott kirekesztésnek vannak kitéve, ami az emberi méltóság elleni támadásnak tekintendő, vagy amikor a fogyatékosság miatti hátrányos megkülönböztetés akár az életet is veszélyeztetheti. A koronavírus elleni védőoltás igazolásának előírásával kapcsolatban a Szövetségi Alkotmánybíróság megállapította, hogy a fertőzések elleni védekezésről szóló törvény támadott rendelkezései nem sértik sem a Grundgesetz 2. cikk (2) bekezdésének 1. mondatát, amely kimondja, hogy mindenkinek joga van az élethez és testi épséghez, sem pedig a Grundgesetz 12. cikk (1) bekezdését, amely biztosítja a foglalkozás, munkahely, képzési hely szabad megválasztását. A 2. cikk (2) bekezdés 1. mondata alapvetően olyan állami intézkedések ellen is védelmet biztosít, amelyek csupán közvetett módon jelentenek beavatkozást az általa szabályozott alapjogokba. A fertőzések elleni védekezésről szóló törvény 20a §-a által előírt COVID-19 elleni védőoltás igénybevételének igazolása nem jelent oltási kötelezettséget, "csupán" az erre vonatkozó igazolási kötelezettséget és bár a fent megnevezett alapjogokba történő súlyos beavatkozást jelent, háttérbe szorulnak az egészségügyi és ápolási intézményekben dolgozók érdekei az egészségügyi intézményben ellátottak érdekeivel szemben.
Kulcsszavak: élethez és testi épséghez való jog, foglalkozás megválasztásának szabadsága, fogyatékkal élők, hátrányos megkülönböztetés tilalma, járvány, triázs, oltási kötelezettség
A német Szövetségi Alkotmánybíróságnak (a továbbiakban: a Szövetségi Alkotmánybíróság), hasonlóan a magyar Alkotmánybírósághoz, a COVID-19 világjárvánnyal összefüggésben számos ügyben kellett döntést hoznia.[2] A koronavírus-járvány következtében szükségessé vált kormányzati intézkedések olyan alapvető jogokat korlátoztak, mint például a személyi szabadság, az önrendelkezés joga, a gyülekezési jog. 2021 végén a Szövetségi Alkotmánybíróság meghozta egyik legfontosabb döntését, amely az ún. vészfékdöntésként (Bundesnotbremse)[3] vált ismertté, és amely döntés a fertőzések elleni védekezésről szóló törvény[4] módosítása következtében életbe lépő kijárási és kapcsolattartási lehetőségek korlátozásával foglalkozott. Ezen szabályozás Magyarországon sem ismeretlen, hiszen hasonló jogszabályi rendelkezések bevezetésére hazánkban is sor került. A Bundesnotbremse-döntéssel egy időben jött ki a vészfék II.-döntés (Bundesnotbremse II.),[5] amelynek témái az iskolabezárások és az elrendelt távoktatás voltak. A Szövetségi Alkotmánybíróság mindkét döntésében megállapította, hogy ugyan jelentős mértékű alapjogi korlátozásokat okoznak az újonnan bevezetett jogszabályi rendelkezések, mindkét esetben alkotmányosan igazolhatónak találta azokat.
A 2022-es évben a Szövetségi Alkotmánybíróság tovább foglalkozott a koronavírus-járvány következtében bevezetett korlátozásoknak a Német Szövetségi Köztársaság Alaptörvényével [6] (Grundgesetz) való összeegyeztethetőségével. Ennek eredményeként számtalan területen kellet elbírálni a benyújtott panaszo-
- 40/41 -
kat.[7] Jelen tanulmány a Szövetségi Alkotmánybíróság két döntését elemzi ebből a témakörből. Az első a fogyatékossággal élő személyek jogainak védelméről szóló döntése, amely alapvetően a pandémia idején szükségessé váló betegosztályozás kontextusában vizsgálta meg, hogy a törvényhozó elegendő garanciát biztosít-e azon fogyatékossággal élő személyek számára, akik a koronavírus-járvány időszakában triázs[8] helyzetbe kerülnek az egészségügyi intézményekben.[9] A témaválasztás aktualitását adja, hogy a Német Szövetségi Köztársaság parlamentje (Bundestag) 2022. november 10-én fogadta el a Szövetségi Alkotmánybíróság döntése nyomán szükségessé vált törvénymódosítást.[10] A tanulmányban tárgyalt másik döntés pedig a koronavírus elleni védőoltás igénybevételének igazolásával foglalkozik.[11]
A döntés előzménye volt, hogy a Szövetségi Alkotmánybíróság 2020. július 16-i határozatával[12] elutasította azt az ideiglenes intézkedés iránt benyújtott sürgősségi indítványt, amelyben a beadványt benyújtók a jogalkotó feladatának elmulasztását kifogásolták. A panaszosok fogyatékossággal élők, illetve további kórelőzményekkel rendelkeztek, akik túlnyomórészt szinte teljes segítségre szorulnak a mindennapi életük során. Indítványukban hangot adtak azon félelmüknek, hogy egy esetleges megbetegedés következtében kórházi ellátásuk során kórelőzményeik és egészségi állapotuk miatt hátrányos megkülönböztetésben lenne részük, mivel az intenzív-terápiás kezelés eredményessége az ő esetükben kisebb, mint egészséges társaiké. Beadványukban egy bizottság felállításának szükségességét is hangsúlyozták, amelynek alapvető feladata lenne a triázsra vonatkozó kötelező szabályok meghozatala. A Szövetségi Alkotmánybíróság indokolása szerint a panasz keretében olyan fontos kérdéseket kellett megválaszolni, hogy szükséges-e és ha igen mikor a jogalkotói cselekvés a fogyatékossággal élő személyek védelmében, illetve milyen mértékű a jogalkotó mérlegelési, értékelési mozgástere, amikor orvosi, egészségügyi prioritások meghatározásáról van szó. Mindezek alapján úgy döntött a Szövetségi Alkotmánybíróság, hogy a fenti kérdések megválaszolására nem alkalmas egy sürgősségi eljárás, hanem alapos vizsgálatot igényel a panaszok elbírálása.[13] Emellett kiemelte, hogy az indítványozók által kérelmezett grémium létrehozása nem javítaná lényegesen a helyzetüket, illetve nem lenne jogosult kötelező jogalkotói döntések meghozatalára. A fogyatékossággal élő személyek fokozottan ki vannak téve a koronavírussal való megfertőződés veszélyének, hiszen olyan személyekről van szó, akiket nagyrészt otthonokban, egészségügyi intézményekben ápolnak, és a mindennapi életvitelükben akár több személy segítségére is szorulnak. A nem fogyatékossággal élőkkel összehasonlítva ők folyamatos testi kontaktusban vannak gondozóikkal, ami a koronavírussal való megfertőződés esélyeit növeli. A pandémia idején az intenzív terápiás ellátásban felmerülő kapacitásbeli hiányokat elkerülendő, több jogszabály megalkotására is sor került, a kapacitáshiány következtében szükségessé váló triázsra vonatkozóan azonban a beadvány elbírálásának idején még nem született jogalkotói döntés. A gyakorlatban sincsenek jogilag kötelezően alkalmazandó standard-szabályok, vannak azonban standardizált, klinikai-etikai ajánlások. Ezekben elsődleges szempont az egyénre szabott kezelési szükségletek figyelembevétele. A priorizálás legfontosabb szempontja, hogy minél több beteg életét tudják megmenteni. Ebben a körben figyelembe kell venni az eljárás sikerességének valószínűségét: Elsődlegesen az kapja meg a megfelelő ellátást, akinek a túlélési esélyei magasabbak. A hátrányos megkülönböztetés tilalma alapján az ismert alapbetegségek és fogyatékosság alapján nem lehet az ellátásra szorulókat osztályozni; a komorbiditást és a megromlott egészségi állapotot is figyelembe kell venni ennek megállapítása során. Más ajánlásokban is megfogalmazták, hogy figyelemmel kell lenni a betegek akaratára, valamint a kezelés sikerének valószínűségére is. Itt szintén felhívták a figyelmet arra, hogy a kezelés sikerességének körében nem a fogyatékosság, vagy bizonyos betegségek megléte az irányadó, hanem a különböző tényezők együttes vizsgálata szük-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
