Huszonöt évvel ezelőtt fogadták el a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény),[1] amely a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát alapul véve, azonban a kiskorúak speciális adottságait is figyelembe véve határozza meg a gyermekek jogait. Ez a kerek évforduló adott alkalmat az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének szervezésében 2014. december 5. napján megrendezésre került konferenciára, melynek programja meglehetősen széles témakört ölelt fel: a gyermekjogok helyzetének jogi-igazságügyi szempontú ismertetése mellett a gyermekegészségügy és a gyermekvédelem helyzete is bemutatásra került.
Dr. Király Miklós, az ELTE ÁJK dékánja nyitóbeszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a konferenciának az évforduló mellett a közelmúlt eseményei is különös aktualitást adnak, hiszen a kihívások közül, melyekkel Magyarország jelenleg szembesül, az egyik a szegénység - ezzel együtt a gyermekszegénység - visszaszorítása. E gondolatsort továbbfűzve idézte dr. Székely László, az alapvető jogok biztosa Ellen Key szavait: "a XX. század a gyermekek évszázada lesz". Bár az elmúlt évszázad történelmi eseményei megakadályozták, hogy e jóslat valóra váljon, paradox módon mégis nagymértékben hozzájárultak a gyermekjogok mai rendszerének kialakulásához, melynek az Egyezmény is az egyik alappillérét képezi. Ez a folyamat azonban sem nemzetközi, sem hazai szinten nem tekinthető befejezettnek: az Európai Parlament által 2009-ben nyilvánosságra hozott felmérés adatai szerint Magyarország a gyermeki jogok ismerete tekintetében az Európai Unió tagállamainak összehasonlításában az utolsó helyen állt.
Ennek megfelelően valamennyi előadás középpontjában a területen újabban bekövetkezett változások, valamint a felmerülő problémák bemutatása állt. Az alábbiakban az egyes előadások rövid összegzése következik.
(Dr. Herczog Mária, az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának tagja)
Hazánkban az ENSZ gyermekjogi tevékenységéről, eredményeiről szóló hírek nem kapnak publicitást; e téren még az Egyezmény elfogadásának 25. évfordulója kapcsán is alacsony a médiaaktivitás. Nem keltett különösebb sajtóvisszhangot az sem, hogy 2014-ben Magyarország immár harmadik ízben tett eleget az Egyezmény végrehajtása során elért eredményekről való jelentéstételi kötelezettségének. A Bizottság a kormány időszaki országjelentései, a civilszervezetek alternatív jelentései és a kormánynak a Bizottság előtti meghallgatása alapján készítette el Záró észrevételeit, melyek 2014 októberében közzétételre kerültek. A területen megmutatkozó információhiányt jelzi az is, hogy a magyar nyelvű fordítás a konferencia időpontjáig nem készült el.
Záró észrevételeiben a Bizottság számos területen elmarasztalta Magyarországot. Ajánlásaiban előírta a gyermekjogok biztosítása érdekében megfelelő költségvetési források elkülönítését, átfogó gyermekjogi szakpolitika elfogadását, a végrehajtás ellenőrzésére hatékony értékelési és monitorozási rendszer kialakítását, valamint az Egyezmény és az ahhoz fűzött két - a gyermekek fegyveres konfliktusba történő bevonásáról,[2] valamint a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló - fakultatív jegyzőkönyv[3] szélesebb körű megismertetését. Aggodalmát fejezte ki a területen működő intézmények és szolgáltatások államosítása és központosítása miatt, buzdítva egyúttal a civil- és nonprofit szervezetek bevonására. Sürgette a marginalizált csoportokhoz tartozó gyermekekkel szembeni diszkrimináció és szegregáció megszüntetésére irányuló intézkedések megtételét, valamint az esélyegyenlőségről szóló iskolai programok megvalósítását. Hangsúlyozta a családból való kiemelés ultima
- 46/47 -
ratio jellegét és a vér szerinti családok támogatásának fontosságát. A gyermekeket ért bántalmazással kapcsolatban több követelményt is megfogalmazott: előírta, hogy a gyermekeket és gondviselőiket tájékoztassák a gyermekek jogairól, ösztönözzék őket az őket ért bántalmazás jelzésére, biztosítsanak részükre megfelelő panaszmechanizmusokat, a beérkező jelzéseket pedig minden esetben megfelelően vizsgálják ki és gondoskodjanak az utánkövetésről, valamint biztosítsanak megfelelő támogatást és rehabilitációt az áldozatok részére.
Az egészségüggyel kapcsolatos ajánlások körében sürgette az inkubátorprogram megszüntetését, a nem kívánt terhességből született gyermekek védelme érdekében alternatív megoldások kidolgozását, valamint megfelelő tanácsadás és szociális támogatások útján a krízisterhességek megelőzését és a családtervezés elősegítését, a bababarát kórházak számának növelését, továbbá az egészségügyi - különösen a mentális egészségügyi - ellátások minőségének és hozzáférhetőségének javítását, végül a diszkrimináció felszámolását. Az oktatás terén bírálta a tankötelezettségi korhatár leszállítását, a szegregáló és diszkriminatív oktatási rendszert, valamint az óvodák zsúfoltságát - sok esetben hiányát -, és az ennek folytán a kora gyermekkori ellátásban mutatkozó minőségcsökkenést.
Ugyancsak aggályosnak találta az új Btk. elfogadása kapcsán a büntethetőségi életkor leszállítását, a fiatalkorú bűnelkövetők előzetes letartóztatásának lehetőségét, valamint a kissúlyú bűncselekmények fiatalkorú elkövetőivel szemben kiszabható súlyos büntetések kiszabásának lehetőségét.
A két fakultatív jegyzőkönyv kapcsán is tett észrevételeket. A gyermekek fegyveres konfliktusban való részvételének tilalmával összefüggésben megállapította, hogy a debreceni honvédelmi középiskola a követelményeknek megfelel. Annál több hiányosságot észlelt a gyermekkereskedelem és -prostitúció visszaszorítása terén. Aggályosnak találta, hogy az e jelenségek elleni küzdelem a kormányzati stratégiának nem képezi részét és a központi költségvetésben sem biztosítanak rá külön keretet. Felrótta a prevenciós programok hiányát, megállapítva, hogy kizárólag a civilszervezetek gondoskodnak tréningek szervezéséről, ezek eredményességére azonban nincsenek adatok. Megállapította, hogy a gyermekotthonokban, illetve a kizsákmányolás egyes formái által veszélyeztetett gyermekek között felülreprezentáltak a roma származású gyermekek, mégsem biztosítanak megelőző, segítő, kezelő programokat a részükre. Felhívta a kormányt, hogy a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények vonatkozásában építsen be speciális rendelkezéseket a büntetőjogi szabályozásba, illetve szorgalmazta a rehabilitációt, kompenzációt segítő programok szervezését a bűncselekmények kiskorú áldozatainak részére.
(Dr. Kőrös András tanácselnök, Kúria)
Az Egyezményhez való csatlakozás idején annak legfontosabb szabályai már a hazai jog, illetve joggyakorlat részét képezték, így a Csjt. 1995. évi módosításakor[4] már elsősorban az egyes részletszabályok beépítésére volt szükség. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény elfogadásával bekövetkezett szemléletváltás folytán előtérbe került a gyermek családban történő nevelkedéshez való joga, az Alaptörvény és a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény pedig alapelvi szinten deklarálta a gyermekeknek az Egyezményben biztosított jogait. Ez a fejlődési folyamat öltött testet az új Ptk. Családjogi Könyvében is, melynek valamennyi rendelkezése az Egyezményben foglaltakhoz igazodik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
