Dr. Tóth Erzsébet Katalin, a Budapesti Közjegyzői Kamara Elnök Asszonya beadvánnyal fordult az Adatvédelmi Biztos Irodájához, melyben felvetette, hogy egyre több közjegyző gondolja úgy, hogy saját és ügyfelei biztonsága érdekében térfigyelő rendszert (kamerákat) szereltet fel irodájába. A Budapesti Közjegyzői Kamara (a továbbiakban: Kamara) elnöksége nevében arra kér, hogy foglaljak állást a térfigyelő rendszerek alkalmazásáról.
Ahogy beadványában Elnök Asszony leírta, a Kamara egyre több tagja látja úgy, hogy a közjegyzői irodákban dolgozók, és az oda látogatók biztonságát erősítené, ha képfelvevő berendezéseket helyeznének el a közjegyzői irodákban. Az elhelyezett kamerák a közjegyzők reménye szerint alkalmas eszközül szolgálnának arra, hogy a közjegyzői irodákban ne kerüljön sor bűncselekmények elkövetésére, illetve a készült felvételek segítségével azok tettesei könnyen azonosíthatóak legyenek.
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 2. § 1. pontja szerint személyes adat a meghatározott természetes személlyel (érintettel) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A természetes személyről készült olyan felvétel, amelyen a személy felismerhető (legyen az álló- vagy mozgókép), személyes adatnak minősül. Amennyiben a képfelvevő berendezés nem csak kép, hanem hang rögzítésére is képes, akkor az irodában tartózkodó személyek további személyes adatai is rögzítésre kerülnek, hiszen a beszédhang is személyes adatnak számít, mind fizikai valójában, mind pedig az elmondottak tartalmát tekintve, amelyből további következtetések levonására nyílik mód. A közjegyzők egy része tehát a polgárok biztonsága érdekében olyan eszközök igénybevételét tartaná kívánatosnak, amelyek személyes adatokat készítenek és tárolnak.
Az Avtv. 3. § (1) bekezdése szerint személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete elrendeli.
Az érintett hozzájárulása akkor tekinthető megadottnak, ha az önkéntes, tájékozott és határozott. E három feltételnek együttesen teljesülnie kell ahhoz, hogy a személyes adatok kezelésére - törvényi felhatalmazás hiányában - sor kerülhessen. Álláspontom szerint az a személy, aki például a közjegyző idézésére hagyatéki tárgyalásra érkezik a közjegyzői irodába, nem rendelkezhet szabadon személyes adataival abban az esetben, ha személyes adatok rögzítésére alkalmas berendezés tartja megfigyelés alatt az iroda helyiségeit, hiszen választási lehetősége nincsen sem abban a tekintetben, hogy eleget tesz-e a közjegyzői idézésnek [ha az érdekelt a szabályszerű idézése ellenére a tárgyaláson nem jelenik meg, ez a hagyatéki tárgyalás megtartását és a határozathozatalt nem akadályozza - a hagyatéki tárgyalásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet 41. § (1) bekezdés], sem abban, hogy a kép- (és hang-) felvevő berendezés rögzítheti-e személyes adatait. A hozzájárulás tehát csak "kikényszerített" lehetne, amely az előbb elmondottak alapján - az önkéntesség hiánya miatt - nem tekinthető hozzájárulásnak.
Az érintett hozzájárulásának hiányában, az Avtv. szabályai szerint, törvényi felhatalmazás szükséges a személyes adatok kezeléséhez. A gyakorlatban ez úgy valósulhatna meg, ha az Országgyűlés alkotna egy olyan törvényt, amely arra jogosítaná fel a közjegyzői irodákat, hogy kép- (illetve hang-) felvételeket készíthessenek az oda látogatókról, illetve az ott elhangzottakról, továbbá rögzítené a törvény az adatkezelés többi feltételét (adatkezelő személye, tárolás ideje stb.). Az Avtv. 25. § (1) bekezdése szerint "Az adatvédelmi biztos... javaslatot tesz az adatkezelést és a közérdekű adatok nyilvánosságát érintő jogszabályok megalkotására, illetve módosítására, véleményezi az ilyen jogszabályok tervezetét". A jogszabály-véleményezés során utalni fogok az 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 59. § (1) bekezdésére, amely rögzíti mindenki jogát "a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez". Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint "a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja". Álláspontom szerint egy olyan rendelkezés, mely szerint a közjegyzői irodák általános felhatalmazást kapnának arra, hogy a személyes adatok védelméhez fűződő jogot korlátozó biztonsági intézkedésekkel védjék a személy- és vagyonbiztonságot, adatvédelmi szempontból aggályos helyzetet teremtene. Adatvédelmi biztosként nap mint nap tapasztalom azokat a törekvéseket, amelyek bizonytalan, sokszor nehezen azonosítható veszélyek és kockázatok megelőzésére, illetve csökkentésére olyan eszközöket tartanak alkalmazandónak, amelyek egy alapvető jog, nevezetesen a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos jog korlátozásával járnak.
Mindezek alapján a következőképpen foglalok állást:
- Nem tekinthető önkéntes hozzájárulásnak az érintett olyan nyilatkozata, amelyben hozzájárul ugyan személyes adatai kezeléséhez, de a választás lehetősége számára nem biztosított. Az ilyen nyilatkozat tétele után folytatott adatkezelést jogellenesnek tekintem.
- A jogszabály-véleményezés alkalmával felvetném azokat az aggályaimat, amelyeket fent kifejtettem, és azt javasolnám az Országgyűlésnek, hogy mérlegelje azokat.
- A közjegyzői irodákban dolgozó személyek biztonságának megőrzése érdekében a személyes adatok kezelésére alkalmatlan biztonsági eszközök használatát tartom elfogadhatónak.
Végezetül engedje meg, hogy utaljak arra, hogy a tapasztalatok szerint a kép- és hangfelvevő berendezések csak az esetek kis részében alkalmasak arra, hogy a bűncselekményeket megelőzzék, illetőleg az elkövetett jogellenes cselekmények felderítéséhez segítséget nyújtsanak. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Péferfalvi Attila adatvédelmi biztos
Visszaugrás
