A nyilvánkönyvi jogszabályok normaszövege alapján a közhitelesség[1] beállta időpontjának kérdése feleslegesnek tűnhet, sem a Polgári Törvénykönyv, sem a telekkönyvi jogszabályok,[2] sem az Inytvr.,[3] sem az Inytv.[4] nem szabályozza azt időtől, és a nyilvánkönyvi határozat jogerejétől függő hatásként. A jogszabályok a nyilvánkönyvi tanúsító erőt egyszerűen és egyértelműen csak a nyilvánkönyvhöz kapcsolják.[5]A közhitelesség beálltának időpontja nem tűnik ki a nyilvánkönyvi jogszabályokból. Mégis egyszerre igaz a tétel, miszerint a nyilvánkönyvhöz a tanúsító erő, illetőleg a jogvédelmi hatás minden feltétel nélkül kapcsolódik, illetőleg igaz az az állítás is, hogy a közhitelesség jogvédelmi hatása csak egy bizonyos határidő, az ún. kritikus idő eltelte után kapcsolódik az ingatlannyilvántartáshoz.[6] A joggyakorlat ezt a hatást a nyilvánkönyvi bejegyző határozat jogerejéhez is rendeli.
A két ellentmondásosnak tűnő megállapítást a közhitelesség idődimenziója vagy időfaktora, illetőleg ezen túlmenő alanyi irányultsága adja. A Ptk. alapján ez nem állítható, igaz az ellenkezője sem. Felismerhetjük a kettősséget a két joghatás tárgyában, míg a jogerőhatás a bejegyzési határozathoz, a közhitelesség a nyilvánkönyvi bejegyzéshez kötődik.[7] A nyilvánkönyvi határozatok körében a jogerőhatás, illetőleg a nyilvánkönyvi bejegyzésekhez fűződő közhitelesség joghatása viszonyának tisztázása különösen a közhitelesség beálltához kapcsolódó kritikus idő, a jóhiszemű szerzőt megillető törvényes védelem tényleges tartalmának meghatározása miatt szükséges. A kettős jogvédelemi hatás kölcsönös feszültségviszonya mögött valójában a nyilvánkönyvi bejegyzés fo-
- 453/454 -
galma kettősségének[8] nem kellően tisztázott problémája húzódik meg.
A jogerőhatás és közhitelesség közötti összefüggés lehetőségét a nyilvánkönyvi bejegyzésnek, mint a bejegyzési határozatot végrehajtó cselekvésnek - szabály szerint fenn álló - közvetlen és feltétlen meghatározottsága alapozza meg.[9] Ott, ahol a telekkönyvi bejegyzési kérelemnek helyt adó határozatok ellen nincs helye jogorvoslatnak a jogerőhatás és a bizalomvédelmi hatás közötti feszültség kérdésköre nem merülhet fel. A telekkönyvi tartalom bár megtámadható, de nem a telekkönyvi jogorvoslat útján, hanem polgári perben. Ennek alapján a telekkönyv szerint, telekkönyvi jogot szerző jóhiszemű harmadik személy azonnal, a bejegyzés időpontjától törvényes védelmet kap szerzésében. Ilyen feltételen és közvetlen közhitelesség a német és a svájci telekkönyvhöz kapcsolódik.
A nyilvánkönyvi bejegyzések véglegessége, a jogerő és a közhitelesség jogvédelmi hatása beállta időpontjának, a közhitelesség idődimenziójának kérdése azért merül fel, mert bár a nyilvánkönyvi bejegyzések nem jogerőtől függő bejegyzések, de ugyanakkor a bejegyzési határozat ellen benyújtott különböző jogorvoslatok függő hatályúvá teszik a megtámadott bejegyzést, illetőleg a megtámadott bejegyzésen alapuló további bejegyzéseket is.[10] Emellett járulékosan kizárják az ingatlanforgalomban fellépő és nyilvánkönyvi jogot szerző fél jóhiszeműségét is. A kérdésfelvetést tovább árnyalja, hogy a nyilvánkönyvi joghatások a nyilvánkönyvi bejegyzettséghez kapcsolódnak, és ennek alapján a telekkönyvi betét, illetőleg a tulajdoni lap tartalmához rendeljük őket. A jogerőhatások a nyilvánkönyvi eljárásban részes felek között, az igazolólegitimáló hatások a nyilvánkönyvi eljárásban részes felek és harmadik személyek felé is hatnak.[11]
A nyilvánkönyvi bejegyző határozat és a főkönyvi tartalom elvi kettősségének megfelelően kettős jogorvoslati rendszer alakul ki a nyilvánkönyvi jogban. A nyilvánkönyv által tükrözött jogállapot tekintetében fennálló kettős jogorvoslati rendszer egymás mellett működik, eltérő célokkal, és ennek alárendelten más joghatásokkal. Ez a kettősség független a nyilvánkönyvi szervezettől. Ha e két jogorvoslati funkció szabályozása nem pontosan elhatárolt egymástól, akkor esetenként egymást keresztezően hat. Kettős jogorvoslati fórumrendszer esetén - feltételezve pontosan elkülönített joghatályaikat - a jogerőhatás is kettős: a jog-, illetőleg perorvoslatok szabályrendszere szerint fejti jogvédelmi hatását.
A jogerőhatás és a közhitelesség viszonyának felvetése bár nem minden alap nélküli, de ugyanakkor igen ingoványos talajra is vezet minket, mivel a jogvédelmi hatás beállta szempontjából kettős kritikus idő egymás melletti és egymásra ható kezelését igényli. Fel is vetődik azonnal a kérdés miért e kettős jogorvoslati rendszer, mi az oka elkülönült fenntartásuknak, húzható-e egyértelmű határvonal a két jogorvoslati rendszer között, nem keveredhetnek-e egymással a két jogorvoslat eszközei. A probléma taglalása és a megválaszolása során a továbbiakban az egyszerűség kedvéért jogorvoslat elnevezés alatt a nyilvánkönyvi bejegyzési határozatok ellen jogorvoslati kérelmeket, perorvoslat alatt a bejegyzések elleni nyilvánkönyvi pereket értem. A megkülönböztetés nem önkényes, mert a különböző jogorvoslatok ezen a kiindulási ponton különülnek el egymástól.
A nyilvánkönyvi jogerő a nyilvánkönyvi bejegyző határozatokhoz köthető, de értelmezhetetlen a főkönyvi bejegyzésnél[12] Ezért sem következik a nyilvánkönyvi eljárást lezáró határozatok jogerejéből a nyilvánkönyvi jogállapot véglegessége. A nyilvánkönyvi jogorvoslatok után jogerőssé váló bejegyzési határozat ugyan véglegessé válik, de ez a véglegesség csak relatív, mert nem eredményezi a nyilvánkönyvi állapot véglegességét, sőt, az perorvoslatok által változhat érdemében igazán. Ha a kettős jogorvoslati rendszer tartalmi elemei keverednek, azaz a nyilvánkönyvi határozat elleni jogorvoslatok csak részlegesen is átveszik a perorvoslatok szerepét, hatá-
- 454/455 -
lyát, akkor a jogvédelmi hatások viszonyítási alapja is megváltozik. A legrosszabb következmény, hogy a jogorvoslat és a perorvoslat kettőssége mentén duplikált jogerőhatások léphetnek fel, amelyek a jogbiztonsági céllal ellentétesen hatnak.
A nyilvánkönyvi instabilitás, bizonytalanság éppen az előbbiekben is vázolt helyzetből adódik, abból, hogy a bejegyzési határozathoz fűzött jogerő csak a meghozott határozat stabilitását biztosítja, de nem feltétlenül a nyilvánkönyvi bejegyzettségét. A nyilvánkönyvi eljárást lezáró határozat, illetőleg a bejegyzettség kettőssége miatt a határozati jogerő a nyilvánkönyvi jogbiztonság tekintetében falsul hat.
Bonyolultabbá teszi elemzésünket, hogy a megkettőzött jogerő különböző módon kapcsolódik a nyilvánkönyvhöz. A nyilvánkönyvi bejegyzési határozathoz egyértelműen kapcsolható a jogerő, de nem fűzhető a nyilvánkönyvi bejegyzettséghez, mivel annak semmiféleképpen sem feltétele, attól elszakított. A kettős bejegyzési eljárási módban - mint ahogy az szabály a manuális nyilvánkönyvben - a nyilvánkönyvi állapot el is térhet a bejegyzési határozattól. A nyilvánkönyvi bejegyzési határozat jogszerűsége mellett is eredményezhet jogsérelmet harmadik személyeknek, lehet jogsértő eredménye erga omnes, azaz harmadik személyek viszonylatában. A nyilvánkönyvi jog szerint jogszerű bejegyzési határozathoz hiába kapcsolódik a jogerő intézménye, a nyilvánkönyvi bejegyzettség mégsem lesz megtámadhatatlan, mert az erga omnes hatályok a perorvoslattal függő hatállyá válnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
