Örvendetes módon elkészült a Polgári Törvénykönyv öt könyvének első normaszöveg-javaslata és ehhez nagyon erős miniszteri indokolás is társult.
Hosszú - közel nyolc éves folyamat "végére értünk" és itt az idézőjel használata úgy érzem azért indokolt, mivel a javaslatot megismerve biztosra vehető, hogy egy ilyen felfogású törvénykönyv elfogadása rengeteg jogalkotói munkát involvál, vagyis a javaslat elfogadása esetén még annak hatálybalépése előtt több tucatnyi esetben szükséges kisebb, de többnyire nagyobb lélegzetű jogalkotási aktusra más törvényekben sort keríteni.
Ez következik abból, hogy a Ptk. speciális kódex jellegűként fogja fel magát, ezzel kapcsolatban olyan igény is megjelent, hogy a jogalkotási hierarchiában is kapjon megkülönböztetett helyet. Függetlenül attól, hogy ezt az igényt az Országgyűlés teljesíti vagy nem teljesíti a kódex jellegből alapvetően következik, hogy a Ptk. mind a keret, mind pedig a háttértörvény szerepét betölti számos egyéb a Ptk.-n kívül szabályozott terület vonatkozásában. Ezt a tényt a Javaslat felfogása és szellemisége tovább erősíti azzal, hogy a monista elven felépülő törvénykönyv mellett tette le voksát. Ez a felfogás nem új, hiszen a Magyar Közlöny 2002. január 31-ei számában megjelent koncepció is kifejezetten kimondja, hogy "a megalkotandó Polgári Törvénykönyv monista elven épül fel: átfogja az üzleti világ, a kereskedelem, vagyis a vagyoni forgalom professzionális szereplőinek és a magánszemélyeknek magánjogi viszonyait egyaránt"
A szabályozandó kör tehát óriási és éppen ezért különös figyelmet kell arra fordítani egyebek között, hogy a szabályozás szintje úgy legyen kellően absztrakt, hogy azért a gyakorlat számára egyértelmű utalást tudjon adni, másrészt pedig, hogy mind az üzleti mind a magánszférában a szabályozás úgy tartalmilag, mint terjedelmileg megfeleljen a XXI. század mai és - remélhetőleg 20-30 éves távlatban - a jövendő igényeinek is.
Az ún. nulladik változat áttekintése után úgy tűnik a Javaslat ezt a kitűzött célt csak felemásan tudta elérni, nagyfokú egyenetlenség tapasztalható ugyanis az egyes részeket szabályozó szakaszok számát illetően is, valamint számos kritikai észrevétel tehető a szabályozás tartalma vonatkozásában.
A következőkben egy részterületet vizsgálok részletesebben. Nevezetesen a csődjog és a Ptk. viszonyát.
A Javaslat I. könyve átfogóan rendelkezik a jogi személyekről, mégpedig oly módon, hogy esetenként túl részletes szabályokat állapít meg a jogi személyek működése szempontjából, ugyanakkor a rendszer dogmatikailag zárt, hiszen a magánjog tekintetében csak azok a szervezetek minősülhetnek jogi személynek, amelyek a Ptk. ezen szabályainak minimálisan eleget tesznek. Külön, részletes nevesítéssel a javaslatban nem találkozunk, nincsenek pl. felsorolva a gazdasági társaságok egyes fajtái, nem kerül megemlítésre a szövetkezet, ezzel szemben viszont ebben a témakörben az egyesületről és az alapítványról ugyancsak részletes szabályokat találunk. (Ami az egyesület esetében különösen azért is meglepő, mert hatályos jogunk külön törvényt szentel e témának).
A hatályos Ptk.-kal megegyezően az V. könyvben került elhelyezésre társasági szerződés címszó alatt a nem jogi személy társaság különböző fajtái, amelynek e tekintetben a differencia specifikája, hogy a tagok a társaság számára teljesített vagyoni hozzájárulása közös tulajdonba kerül. Ebből adódóan ebben a körben a csődjogra való utalás értelemszerűen hiányzik, vagyis a megszűnés nem érinti a csődjog személyi hatályát. Levonható tehát az a következtetés, hogy a Javaslat V. könyvében szabályozott társaságok nem csődképesek. Külön és nem témánkhoz kapcsolódó kérdés, hogy a közös tulajdon újbóli piedesztálra való emelése vajon ténylegesen szolgálja e a mai reális társadalmi, gazdasági igényeket, vagy pedig pusztán egy elmélet ismételt oktrojálásáról van-e szó a mindennapi életre. Ezzel kapcsolatban igazából zárójelesen jegyzem meg, hogy a gazdasági munkaközösségek és vállalati gazdasági munkaközösségekre vonatkozó szabályozás 1984-es első módosításánál megszűnt a közös tulajdon, és e két említett formáció lehetőséget kapott a tényleges tulajdonosként való megjelenésre. Ilyen típusú lehetőséget viszont a Javaslat ebben a körben a jövőre nézve teljes mértékben kizár. További zárójeles megjegyzésként felvetem csupán, hogy a társasági szerződés elnevezés nem a legszerencsésebb, amit a miniszteri indokolás is érez, hiszen viszonylag hosszan fejtegeti ennek indokoltságát. Megítélésem szerint a jogrendszeren belül kerülni kellene adott fogalom más tartalommal történő használatát. A társasági szerződés pedig, mint közismert a gazdasági társaságok egyik lehetséges létrehozási formája, köztudatban rögzültek, következésképpen a gyakorlat a társasági szerződés alatt valószínűsíthető, hogy nem a nem jogi személyiséggel rendelkező társaságokat fogja elsősorban érteni.
A csődjoggal való kapcsolódási kör tehát, a Javaslat I. könyvében szereplő jogi személyek esetében kerül szóba. A felfogásból adódóan a szabályozás egységes, tehát minden jogi személy tekintetében, ideértve az egyesületet és az alapítványt is, azonos szabályok szerint kell lefolytatni a megszűnési eljárást is.
A VI. cím szabályozza a jogi személy megszűnését. A 2:106-os § szerint, a jogi személy megszűnik, ha
a) az alapító okiratban vagy a jogszabályban meghatározott időtartam eltelt vagy feltétel megvalósult,
b) a legfőbb szerve kimondja megszűnését (feloszlás),
c) az arra jogosult szerv megszünteti (feloszlatás),
d) a bíróság a megszűnést megállapítja,
e) törvényben meghatározott egyéb megszűnési ok következik be, és a a bíróság a jogi személyt a nyilvántartásából törli.
A 107. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a jogi személy jogutód nélküli megszűnése esetén végelszámolási vagy felszámolási eljárást kell lefolytatni.
A miniszteri indokolás ehhez az alábbiakat fűzi:
"Új eleme a Javaslatnak, hogy általános jelleggel írja elő a jogi személy jogutód nélküli megszűnése esetén felszámolási, illetőleg végelszámolási eljárás lefolytatásának kötelezettségét. Bármely jogi személy esetén előfordulhat ugyanis, hogy jogutód nélkül szűnik meg, és ilyenkor szükségszerűen rendezni kell azoknak a jogviszonyoknak a sorsát, amelyekben a megszűnő jogi személy a jogviszony alanyaként szerepelt. Ebből a szempontból nem lehet különbséget tenni az egyes jogi személy fajták között, hiszen jogutód nélküli megszűnésük esetén mindegyiküknél gondoskodni kell a hitelezői igények kielégítéséről, és a függő jogviszonyok rendezéséről. Mivel a jogi személyek egységes jogalanyiságuk alapján egyformán vehetnek részt a vagyoni forgalomban, a forgalomból való kivezetésüknek is egységesen kell megtörténnie. Ez természetesen feltételezi azt, hogy a Ptk. hatályba lépésének időpontjára elkészüljenek a minden jogi személy felszámolására, illetve végelszámolására alkalmas eljárási szabályok, illetve rendelkezésre álljanak az eljárások lefolytatásához szükséges szervezeti keretek."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
