Erdős Károly, Nagy Dávid: Csőd helyzetkép 2009/2008 III. (CH, 2010/7., 5-10. o.)

(Európában, USA-ban és Magyarországon)

Közép- és Kelet-Európa országaiban a pénzügyi és gazdasági válság komoly alkalmazkodási reakciót indított el. A régiónak a világgazdaságba történt erős integrálódása következtében, a globalizáció révén szoros kapcsolatok kiépülése a külföldi multinacionális cégekkel számos helyen végzetessé vált. A pénzügyi és a konjunkturális környezet együttes radikális válsága tehető felelőssé azért, hogy KözépKelet Európa Országaiban is jelentősen megemelkedett a vállalkozói csődök száma, melynek adatait a 6. táblázat mutatja.

Első sorban az ipari szektorokat érték külföldi megrendelések elmaradásaiból, csökkenéseiből eredő károk. Egyik oka ennek: az elmúlt években megemelkedett bérköltségek következtében romlott Közép- és Kelet-Európa exportgazdaságának a versenyképessége. A régió vesztett attraktivitásából a beruházók szemében. A többletkapacitásokat ezért le kellett építeni így a cégcsődök és az ezzel járó munkanélküliek száma ugrásszerűen megemelkedett a régió egészében.

Közép- és Kelet-Európa országaiban az egymástól tartalmilag és értelmezés tekintetében igencsak eltérő cég- és csődjog következtében a csődstatisztikák nehezen és egyértelműen kevésbé összehasonlíthatók.

A csődesetek magas, mintegy közel másfélszeres növekedési aránya ebben a régióban azonban hangsúlyosan azt jelzi, hogy Közép- és Kelet-Európa nemzetgazdaságaitól igen nagy áldozatot követelt a gazdasági válság. A jelentősen megnövekedett mértékű kintlévőségek, kedvezőtlen finanszírozási feltételek a szerkezeti okokból is következő szűkös tőkeellátottság, a hitelhez jutás megnehezedett volta igencsak megviselték ezen régióban is a vállalkozói szektor stabilitását.

A Közép- és Kelet-Európa országaiban történt csődesetek kiértékelése azt mutatja, hogy cégcsődök száma 44,1 százalékkal nőtt. 2009-ben kereken 51 000 vállalkozás vált fizetésképtelenné és további működését kellett feladnia. Egy évvel korábban szűk 35 400 volt a csődök száma a régióban. A legnagyobb emelkedés Csehországban volt (plusz 82,5 százalék). Az emelkedés nagyrészt a magánvállalkozók és a természetes személyek körében egyaránt megnövekedett csődökre vezethető vissza, Csehországban a tényadatok szerint minden gazdasági szektorban nőtt a csődök száma.

6. táblázat: Vállalati csődök Kelet-Európában

A vállalkozói körben az átlag felett jutottak az építőipari cégek csődbe. Horvátországban a 940 csődbe jutott cég 2009-ben, valószínűleg Kelet-Európában legkisebb mértékű emelkedést jelenti: 2008-hoz viszonyítva mindössze 7,4 százalékos a növekedés. A legtöbb eset az építőiparban és a kereskedelemben fordult elő.

A cégcsődök emelkedése az átlagosnál magasabb mértékű a Baltikumban 49,2 százalék (Észtország) és 69,1 százalék (Lettország) között mozog. A három balti államban 2009-ben összesen csaknem 4000 cégcsőd fordult elő. Egy évvel korábban csak 2450 esetet jegyeztek fel. Egy vállalat csődbe jutásával legtöbbször a munkahelyek is veszélybe kerülnek. Így 2009-ben kb. 60 000 munkavállalót érintett a munkaadója csődje a három északkelet-európai országban.

A Baltikumban eddig nemigen éltek a privát adósságmentésítés eszközével a fogyasztói csődeljárás keretében. Valószínű, hogy Lettországban ebből az okból csökkent le a magánszemélyek ellen folytatott csődeljárás időtartama hétről öt évre.

Mindazonáltal Közép-Európa országaiban jelentősen több cégnek kellett bezárni a kapuit a szolgáltatói szektorban, mint egy évvel korábban. 41,9 százalékkal nőtt a csődök aránya ebben az ágazatban 2008. évvel összehasonlítva. Az építőiparban 18,5 százalékkal emelkedtek a csődszámok Magyarországon ebben az időszakban.

Közép- és Kelet-Európában az építőiparból és a kereskedelmi szektorból átlagon felüli a csődbe jutott vállalkozások száma. Ezzel szemben a feldolgozóipar 15%-os csődaránya majdnem pontosan az ágazat összgazdasági részvételi arányának felel meg.

A 10 000 vállalkozásra eső csődök szám számának adatait mutatja a 7. táblázat.

A nyugat-európai országok hasonló adatsorainál tett megállapítás érvényesül ezen régió tekintetében is. Az ott kihozott 10 000 vállalkozásra eső csődök számának 85-ös átlagához képest nem mutat jelentős eltérést az ezen régióban számított 97-es átlagérték, de részben az egyes országok egymással kevésbé harmonikus cég- és csődjogi felfogásából is következik a 4-450 közötti igencsak változatos és egymástól eltérő és ellentmondásosnak is tűnő a csődkvóták értékekbeni eltérései és nagyságrendbeli szóródásai.

Az Európai Unióban 2004 májusában belépett kelet-európai országok vonatkozásában a nemzetközi szakértők átfogóan azt állapították meg, hogy ezen országok joggyakorlatában a csődtörvények jelentős problémákkal és hiányosságokkal telítettek (különösképpen az EU jogharmonizációval és a belső jogszabályokkal való koherencia tekintetében), és a hatályos jogszabályokat egyáltalán nem használják ki optimálisan. A nyugat-európai szempontok alapján ezen régiókban sok olyan vállalkozás van a cégjegyzékekben működő cégként nyilvántartva, amelyeknek már nem volna szabad egyáltalán léteznie (teljesen vagyontalan, cégvezetés nélküli, működésképtelen, kiürített, "alvó", avagy fantomizálódott cégek).

7. táblázat: Csődkvóták az egyes Kelet-európai országokban 2009-ben

Az új EU-tagországok összehasonlító adatainak elemzéseinél mindenesetre azt figyelembe kell venni, hogy ezen nemzetgazdaságokban még közel sincsenek a gazdasági és jogi törvények, valamint a piacgazdasági feltételek és körülmények azon a színvonalon, mint a legtöbb nyugati országban.

A vállalkozások kiélezett finanszírozási, likviditási feltételei

A gazdasági válság időszakában különösen kiemelkedett jelentősége van a vállalkozások finanszírozási feltételeinek. Ide sorolhatók többek között a saját tőketartalékok mértéke, a partnerek fizetési magatartása, a követelések fizetési határidejére vonatkozó napokban mért futamidők száma, továbbá igencsak hangsúlyosak ezen idő tájt a hitelhez való jutás esélyei, feltételei stb.

A romló üzletmenetek a recesszió elmélyülésével a gazdálkodási nehézségek egyre inkább apasztják a cégek tőketartalékait. A saját tőkeellátottságon, likviditási potenciákon előbb-utóbb jelentős hézagok, repedések keletkeznek, és a konjunkturális hullámvölgyek áthidalása csak megfelelő mértékű pénzfedezettel lehetséges. A saját tőketartalékokon túl csak hitelekkel, adósságok növelésével tudják a cégek a késedelmes, illetve elmaradt kifizetéseket pótolni, további működésüket gyorsan mobilizálható anyagiakkal biztosítani.

Több mint 5 millió európai cég éves gazdasági jelentéseinek, mérlegeinek 2008. évi igen kiterjedt kiértékelése azt mutatta, hogy a pénzügyi válság tetőpontján a vállalkozások jelentős része a 2009. év folyamán kimondottan akut finanszírozási gondokkal küzdött. A kellően kifejező mértékű, nagyszámú éves mérleg elemzése szerint minden negyedik vállalkozás (25,5%) veszélyesen magas eladósodottsági szinten állt, vagyis túl alacsony sajáttőkehányaddal, biztonságos tartalékokkal rendelkezett.